Intro

Kedves Barátaim az Úrban, mint azt bizonyára észrevettétek, az utóbbi időkben megritkultak a posztok a blogon. Szerencsére ennek semmilyen drámai oka nincs. Egyrészt a polgári munkám most kicsit jobban kitölti az életemet, mint egy-két évvel ezelőtt, másrészt az ekönyvek ügye is eljutott oda, ahová a blog indulása idején szerettük volna, hogy eljusson: legyen magától értetődő, hogy aki akar, az tudjon legálisan és elektronikusan friss megjelenésű könyveket olvasni. És bár ugyan vannak még besatirozatlan fehér foltok a térképen (Hahó, Könyvmolyképző! :) de alapjában véve e-könyvet kiadni nem az a forradalmi dolog, mint mondjuk öt éve, jobbára csak a technológiai részleteket és az üzleti modellt cizellálgatjuk.

Néha ugyan felbukkan a sajtóban valami veretes marhaság ekönyv-ügyben, hogy aztán némi utánajárással kiderüljön, hogy az nem egészen úgy van.

És hát lássuk be, az olvasóvasak sem egészen ugyanazt az életciklust futják, mint mondjuk a mobiltelefonok. Az idén hétéves(!) Kindle Keyboardom még mindig tökéletesen működőképes. Ha valami megöli, az az lesz, hogy a ritka használat mellett még ritkábban töltöm. A még nála is öregebb Koobe Classic felhasználóknak nagy szerencséje, hogy Nokia akkuval lehet cserélni a kortól letérdelő gyárit.

Az ilyen hosszúságú életciklusok meg nem tesznek jót a fejlesztési költségvetéseknek, az elérhető büdzséből nehéz évente olyat gurítani, amelytől az átlagfelhasználó le akarná cserélni a pár éves olvasóját. Az Amazonnak szerintem nem is sikerült, a két utolsó "csúcskészülékét", a Voyage-ot és az Oasist konkrétan nem is értettem, hogy "és akkor ezt így most hogy?".

Szerencsére van még remény, a Rakuten csoport kezébe kerülő Kobo évek óta hozza ki a jobbnál jobb olvasóvasakat, amelyek egyrészt már régóta leverik bizonyos (számomra fontos) paraméterek mentén az Amazont, másrészt elég nagyot ütnek ahhoz, hogy érdemes legyen rájuk váltani. A funkcionalitás-darabszám értékek miatt pedig errefelé kifejezetten van sportértéke egy újabb modellt levadászni, a tavaly nyáron megjelent Aura ONE hónapokig hiánycikk volt a forgalmazónál. Szerencsére most éppen megint kapható, úgyhogy a kezembe is került egy :)

Lássuk a medvét!

Szoftveroldalon a megszokott Kobo-komfort. Alapformátuma az epub (pontosabban a kepub), de ami a lényeg, hogy borzasztóan jól testre-szabhatóan képes megjeleníteni az epub anyagokat. Nagyon finoman és tág határok között lehet a betűméretekkel, sortávolságokkal és margókkal játszani, és nincs még egy olvasó a radaromon, amely képes szelektíven felülírni az amúgy több betűtipust is tartalmazó publikációk törzsfontjait. Alapvető újdonság itt tehát nincs, igaz fejleszteni való sem volt nagyon. (Most komolyan, hová? Égbe világba konfigurálható lapkép, és simán lehet saját fontot is rátölteni jailbreak nélkül.)

Valami azért mégis történhetett, mert a megjelenés után még az ősszel négy firmware-verziót hoztak ki csak a tavalyi megjelenésű olvasókra, azokkal váltott major release-t a több, mint egy éve stabil firmware, idén februártól pedig a cikk írásakor már az ötödik publikus minor release-nél tartanak.

H2O vs ONE vs iPad Mini2. Nem a vasak életlenek, én vagyok béna a félhomályban.

Kész szerencse, hogy Kobóék, szemben az Amazonnal, nem nehezítik meg mindenféle huncutsággal a civil fejlesztők és a felhasználók életét, a platform nem zárt, így a nem-gyári képességeket elérhetővé tévő patchek is gyakorlatilag késlekedés nélkül jelennek meg. A pontos verziókra azért nagyon oda kell figyelni!!

Pdf-et is megjelenít természetesen, a grayscale-dithering tesztanyag, amit még Professzore szaktárs rakott össze, sem tudta zavarba hozni. Ettől persze továbbra is csak akkor ajánlom pdf-ek alá, ha azokat legalább hasonló méretre tervezték, mert ugyan vannak pdf-méretezős meg lapgörgetős funkciók, de a GoodReaderhez hasonló constant crop sajnos nincs.

Hardver. Na igen, itt ugrik a majom a vízbe, méghozzá szó szerint. Úgy sikerült elérni az IPX8-as besorolást (azaz a port nagyon nem bírja, de a vizet 2 méter mélyen akár egy óráig is), hogy közben a töltőcsatlakozót nem zárták le fizikailag. (Ha valami fájt, az Aura H2O-ban, hogy a nálam relatíve gyakori kábeldugdosáshoz mindig ki kell pattintani egy jól záró műanyaglapot). De ez csak a kezdet.

Mert a lényeg a kijelző, ott jön a nirvána. 7,8 coll, 1872x1404 pixel, éppen 300 dpi. Kész szerencse, hogy csak egy normális epub parsert kell erre optimalizálni, nem egy szakajtó alkalmazást. A háttérvilágítás tökéletesen homogén, és van még egy, a többi vasban ezidáig nem alkamazott csavar. Ugyanis nemcsak a fényerőt lehet szabályozni, de a színhőmérsékletet is! A Kobo nemcsak lereagálta a "kék fény a cirkaradián ciklus ellen"-trendet, hanem konkrétan meglovagolta azt: nappal, erős fényben inkább a hideg fényű háttérvilágítást javasolja, a kijelző meleg fényű vége meg gyakorlatilag narancssárga. Van automata adaptáció is, én ezt nem erőltetném, de tény, hogy kézzel be lehet állítani egy roppant kellemes, szépiaszerű színvilágot. Parádés.

ComfortLight PRO akcióban

A kijelző fizikai kivitelét tekintve amúgy inkább a tabletekre és nem az olvasókra hasonlít: nem matt, és nincs is besüllyesztve, nincs káva. Aki akar, applikálhat rá kijelzővédő fóliát is akár. A perem oldalt viszonylag keskeny, de a tok nélkül 233 gramm kellemesen kézben tartható. Összehasonlításképpen a méretben hasonló iPad Mini 2  kb. 100 grammal nehezebb.

Vannak még ezen kívül a szokásos dolgok: 8GB belső memória, az azért az átlag 1-2 megabájtos epubokból sokat elbír, nincs SD kártyahely, sem semmilyen audióképesség. Van WiFi. Kobo sajátosság, bár ezeket nem használom, hogy ha kérném, gyűjtögetné az olvasási statisztikáimat, illetve van egy OverDrive nevű könyvtár, aminek nem vagyok a tagja.

Ár. Ha valami van, ami egy kicsit fájdalmassá teszi a dolgot, az az ára, jelenleg tok nélkül, viszont számlával és garanciával 80 ropi, ami a gyári tokkal inkább 100 körül van. Csúcsmodell, ez van, a Lexust sem Suzuki áron mérik. Nagyon jó kis Kobo vasakat lehet kapni 65 és 45 ezer forintokért is, ha beérjük kisebb kijelzővel, meg a színhőmérséklet (esetleg automatikus) babrálása nélkül. Mondjuk aki ragaszkodik a 8 collos eInk kijelzőhöz, annak azért itthon olyan 65-70 ezer forint körül kezdődik a piac, ehhez képest már nem olyan veszélyes az a 80 guriga.

Verdikt

A Kobo Aura ONE az áránál és a kialakításánal fogva nem annyira klasszikus (értsd: 6 collos) eInkes olvasókkal, hanem inkább a felsőkategóriás kistabletekkel versenyezhetne. Feleennyiért is lehet nagyon jó olvasót kapni, még Kobót is. A KA1 viszont még mindig vagy 50 ezerrel olcsóbb, mint a legolcsóbb iPad Mini 4 vagy mondjuk egy Samsung Galaxy Tab Active 8.0. Nagyon hasonlóan fest, mint a tabletek, de nem arra való, nem igazán felcserélhető a két kategória. Az olvashatóság, a súly és az akkuélettartam témában nyilván a Kobo a nyerő, funkcionalitás-gazdagságban meg a tabletek.

H2O vs ONE. A fényképezőgépem meg próbálja kitalálni a fehéregyensúlyt.

Rétegtermék ez, ez tisztán látszik, talán ezért is nem járatják alatta teljes gőzzel a gyárat. Aki ilyet vesz, mindenképpen jól jár vele, de aki beéri egy H2O-val, vagy egy Aura 2 Editionnel, annak sincs oka a szomorkodásra.

UPDATE: a teljes gőz hiányára a helyes magyarázat a kínai újév volt. A terv az, hogy mostantól folyamatosan legyen Aura ONE, főleg hogy az ára ellenére igen népszerű és elég jól fogy. Még egy kis színes hír: az eInk nem gyárt többé 8 collos, "SD" felbontású panaleket, így pl. a Bokeen Ocean nevű modellje is kifutott. Úgyhogy aki most akar 8 collos olvasót venni, az "sajnos" csak nagyfelbontásút vehet :)