Vettetek már részt olyan beszélgetésben, amiben valaki szent rémülettel mondja egy kötetről, hogy de hát azt a metróplakátokon hirdetik? Tudtátok meg hónapokkal később, hogy egy titeket érdeklő könyv megjelent, csak sehol sem jött szembe? Beszélgessünk már egy kicsit a reklámokról.

Pár hete jelent meg Lev Grossman új regénye, a felnőtt olvasók Harry Pottereként vagy Narniájaként olvasható Magicians-trilógia lezárása. Grossman trilógája önmagában is jó téma lenne, most viszont a fülénél fogva, bezzeggyerekként rángatjuk ide.

Az öt - született hat - nagy egyikénél, a Penguin Random House-nál kiadott könyv megjelenése előtte elindult a hírverés. A számottevő oldalakon megjelentek részletek a könyvből, kiadtak egy könyvtrailert a rajongók által beküldött videókból összevágva, ami hogy, hogy nem megjárta a Buzzfeedet. A cikket 16 ezren olvasták az első nap, a videóig hatezer ember jutott el.

A szerző persze körútra indult, felültették - mit ültették, ragasztották - a repülőre. Egy hónap alatt tíz várost járt meg, és most simán városnak számoltam San Diegót Comic-Conostul.

És végül megjelent egy raklap cikk. Egy részük interjú volt Grossmannal, de akadt például vezércikk - onlájnos vagyok, mi a cover story magyar neve? [vezércikkk :-) Dwo] - a Time magazinban, amit Grossman jegyzett. Nem is rossz cikk, önmagában is megérdemelné, hogy beszéljünk róla.

Ezek a könyv marketingjének azok az elemei, amelyek látszanak az internet felől. Nem tudom, hogy villog-e banner valahol a The Magician's Landdel, van-e belőle óriásplakát, azt pedig lusta voltam levadászni, hogy milyen beszélgetős műsorokban járt a szerző. Ha járt egyáltalán.

Kicsiben? Zsánerben?

De megfuthatjuk ugyanezt a kört a The Getaway Godot jegyző Richard Kadrey-vel is. Pedig más műfajban játszik. Grossman elegáns, zakós filosz, Kadrey tetovált szabadlándzsás fétisfotós és író. De azért az utóbbi most épp a Goodreadsen válaszolgat az olvasók kérdéseire már egy hete, túl van egy-két Reddites közösségi interjún (beavatottaknak: AMA) a könyve pedig megjárta a zsánerlapokat és szórakoztatóipari sajtót is. Life magazin említést épp nem találok, de hát istenem, nem volt ideje írni, mert felolvasókörutat tartott.

Persze csalok. Mindkét szerző érdekes a saját jogán, a könyveik pedig jók. De egy nem érdekes ember nem jó könyvének meg se kéne jelennie. (Hacsak pénzt nem hoz. Ha hoz, minden meg van bocsátva.)

Közben máshol

A fenti eszközök - kivéve persze a reptetés, de egy vállban kicsit szűkebb országban az is megoldható - egyike sem igazán drága. Az interjúk többnyire meg is jelennek, igaz, a két-három nagy könyvkiadási időszakban mást sem lehet olvasni a megfelelő oldalakon, mint íróinterjút. Aztán a csap elzáratik. Azt hiszem, az a kérdés, mi működik az olcsó eszközökből év közben is.

Nektek - és most nem az ekönyves technikalitások érdekelnek - hogy lehet könyvet eladni?

Disclosure: a VS.hu újságírója vagyok. A fent leírtak csak a saját véleményem tükrözik, a munkáltatómét semmiképp nem. Az kéne még. És persze nyugodtan beszélek, gondolatban nem a saját pénzem költöm.