Intro

Az a nagy helyzet, hogy az e-könyv piac Magyarországon csak nagyon-nagyon akar megszületni. Lassan-lassan körvonalazódnak a szabályok (puha DRM, két formátum) és a játékosok, egyre frissebb és frissebb tartalmak is becsorognak, de az értékesítés volumene és ezzel nyilván összefüggésben az elérhető címek száma az még nagyon hervasztó. Miért van ez így? Ezen pörögtünk pár tanult olvtárssal.

Kereslet

Az látszik, hogy a kereslet az elektronikus formátumokra sok sok évvel megelőzte néha még a technológiát is, de az üzleti és törvényes keretek kialakulását mindenképpen. Amint azt a technológia megengedte (használható szkennerek és karakterfelismerők, ami errefelé nagyjából a kilencvenes évek második felére tehető) a civilek beleálltak a digitalizálásba ezerrel. Ne felejtsük el, hogy majd ötven év hiánygazdaságon edződött értelmiség, szamizdaton és illegalitáson nevelkedett olvasók alkották ennek a magját. És aki Kádár alatt (a hatóságilag regisztrált fénymásolók és stencilgépek korában) ki tudta magát szolgálni olvasnivalóval, annak a mai üzleti-technolgiai környezet nem ellenfél.

A kétezres évek első felében elképesztő (és nyilvános, látványos) fejlődést produkált ez a szcéna, ami 2005-től csak a nyilvánosságát adta fel (valamennyire) a dinamizmusát egy másodpercre sem. Főleg, hogy az előbb emlegetett pártállamban edződött olvasók mellé megérkeztek az internetkorszakon és kapitalizmuson nevelkedett fogyasztók, akik tökéletesen bánnak a fájlmegosztókkal, és elképesztően nem értik, hogyan lehet a nagy sávszélesség korában a területi megjelenéseket szétválasztani időben: ha valami megjelenik, az megjelenik mindenhol.

Kereslet van, elég csak a megfelelő fórumok bejegyzéseit végigolvasni, hogy ki mit szeretne olvasni, lehetőleg azonnal. A fizetési hajlandóság már egy izgalmasabb kérdés, de erre még visszatérek.

Fontos megjegyezni, hogy a kialakult kereslet nagyon is explicit annak tekintetében, hogy mit vár el, mondjuk  a címek, technológiák, feltételek témájában, még ez a blog is segített és segít ezeket artikulálni. Néhány ezek közül teljesen kézenfekvő: pl. egyidejű papír és elektronikus kiadás, puha DRM, más attribútumokon már lehet vitázni: mennyivel térjen ez az elektronikus változat ára (és ÁFÁja) a papírétól, megint mások nem annyira látványosak (pl. ha van egy sorozat, az milyen sebességgel jelenjenek meg az egyes részek: lásd Harry Potter, vagy a Trónok Harca).

Az látszik, hogy az átlag fogyasztó ha már fizet,  tökéletes minőséget és kiszolgálást vár el a pénzéért, ebben benne van, hogy mondjuk működik a webshopban a kedvencelés, az ajándékozás, a különféle elektronikus fizetési módok, vagy ha platformot vált az adott bolt, a régi tranzakciók nem vesznek el. Ha ellenben tudott és vállalt a nemfizetési hajlandóság, akkor értelemszerű a kompromisszumkészség is: a warezolt tartalom "komfortfokozata" nagyon széles skálán szór, és bár megfigyelhető a trend a folyamatos finomodásra, néhány hajmeresztő példába azért bele lehet futni.

Kínálat

Van az is szépen. Nagyjából négy csatornát lehet azonosítani, és sajnos minddel van valami probléma.

EGY: legális ingyenes források. Project Gutenberg, MEK, DIA és társaik. Nagyon jó, hogy vannak, kezdő olvasóknak nagyon ajánlhatóak, mert bátran lehet onnan meríteni, bizonyos témákban, például kötelező olvasmányok, nyelvtanulás, kortárs irodalom fogyasztása egyszerűen és legálisan teszik pénzügyileg is értékelhetővé egy dedikált olvasóeszköz beszerzését. A gond csak ott van, hogy rendszeresen volt botrány abból, hogy egyszer már elérhető (és abban az időben legális) ingyenes tartalmakról derült ki, hogy valaki mégis szeretne pénzt értük, és levetette a MEK-ről. És ezek voltak a kisebb zűrök. A nagyobbak, amikor valaki nettó átcsomagolja az ingyenesen elérhető tartalmat és onnantól pénzt kér érte.

KETTŐ: warez. A dolog itt is minimum kétélű. Nem szabad elfelejteni, hogy a warezben elérhető választék az elsődleges motivátora annak, hogy valaki beruházzon egy olvasóba, és (újra) olvasni kezdjen. Mostanra már el lehet mondani, hogy egyre kevesebben olvasnak úgy általában, aminek van millió oka a nettó időhiánytól a számtalan kulturális időtöltési alternatíváig, és amennyire látom, az elektronikus olvasás az a trend, ami képes ezt valamennyire fékezni, megfordítani. De az is nyilvánvaló, hogy a pénzügyi ellentételezés hiánya oda vezet, hogy nem azok a területek fejlődnek (vagy maradnak életben egyáltalán) akik az elsődleges kínálatról és annak minőségéről gondoskodnának. HA (és itt nagyon fontos ez a ha), az ellentételezés nem jut el tartalomgyártókhoz, azoknak, főleg egy ilyen pici piacon komoly nehézségeik lesznek, és előbb utóbb az anyanyelvünkön megjelentetett anyagok látják a kárát. Félbehagyott sorozatok, tönkrement kiadók, meg nem jelentetett de értékes művek lesznek a következmények.

HÁROM: legális idegennyelvű források. Nevezzük nevén a gyereket: angol. Ezen a nyelven minden van, és minden elérhető. Azok az elszánt olvtársak, akik személyesen vagy virtuálisan is beténferegtek egy nagy nyugati könyváruházba döbbenten tapasztalhatják, hogy így is lehet. Nem akarom ezeket az áruházakat fényezni, mert nincs rájuk szükségük, de gyakorlatilag, ha beszélsz (olvasol) angolul, akkor minden van. És tisztán látszik a trend, hogy akit nem elégít ki a magyar piac, akár komfortban, akár választékban, akár cím elérhetőségében, az a pénztárcájával fog szavazni, és megveszi azt, ami érdekli külföldön.

"És nem. Ezúttal nem leszek erős, és igenis elolvasom eredeti nyelven a kiegészítő Zoë's Tale-t és a folytatást, a Human Divisont, mert most már aztán tényleg nem bírom ki. "

http://rosskonyvek.blog.hu/2013/07/26/a_venember_visszavag_az_utolso_gyarmat

Értem én, hogy ezek kevesen vannak, de a számuk nő, és, akárcsak a warez-felhasználókat, őket is nagyon nehéz lesz a magyar piacnak visszanyerni. Ráadásul szemben a warez-huszárokkal, a morális helyzetük is lényegesen erősebb, hiszen ők joggal hivatkozhatnak arra, hogy "fizettem volna nektek is, csak nem volt kínálat". És visszakötve a kínálati oldalra, akinek pénze van, az meg tudja tapsztalni azt, milyen egy jól működő áruház.

NÉGY: magyar kereskedelmi források. Vannak ilyenek, vannak. Aki nagyon akar, tud magyar nyelvű ekönyvet vásárolni. Bizonyos tekintetben jobb is a helyzet, mint a hanyatló nyugaton, nálunk már nem menő a kemény DRM. De az áruházak komfortfokozata és az elérhető címválaszték, hát az minimum fényévekre van az elvárhatótól. Bevallom, viszonylag ritkán tévedek be fizikai könyvesboltba, az információimat és az olvasnivalóimat is virtuálisan (értsd webáruházakban) szerzem be (REKLÁM: Hallgassátok a Hármaskönyvelést ;-) és ha néha, ha mégis bemegyek, akkor döbbenten látom, hogy, ööö, tök más könyvekkel van tele.

Tisztán látszik, hogy ennek az utolsó osztálynak van szüksége a legnagyobb fejlődésre. A szemléletváltás igazából már nem kérdés, a legtöbb kiadó, akikhez eljutok elméletileg nem ellenzi az elektronikus kiadást, mint olyat. A gyakorlat ellenben az, hogy a magyar piacból hiányzik egy irgalmatlan nagy méretű pénzesvagon, ami amúgy rendesen felépítené azt. A vevők ezt nyilván nem fogják beletenni, ők a termékért fizetnének, nem a keretrendszerért. Az eladóknak közül a tőkeerőseknek, a könyvnagykereskedőknek nem nagyon érdeke a virtuális piactér megteremtése, nagyon jól élnek ők a papírkönyvekből (meg az elcseszett finanszírozási struktúrából). A kicsiknek, a független kiadóknak meg sem kockáztatható tőkéjük sem kockázatvállalási hajlandóságuk nincs elég, hogy az egész piacot megreformálják.

És persze miért kockáztasson akár egy magyar pénzesvagon is, ha egyszer ott a mumus a határon? Az iwiwért is adtak millliárd fölötti forintot, mégis tönkretette a a facebook elég gyorsan, ráadásul egy fillért sem invesztált magyar területen. A globális áruházak ugyanezt fogják csinálni. Az iTunes-on már vannak magyar könyvek, a Google Play Books a napokban startolt el (érdemes nézni a kommenteket, már ott is keresik magyar nyelvű tartalmakat), és az előbb utóbb az Amazon is bekopog. És tény, hogy ezekekel szemben semmilyen magyar terjesztői entitásnak nincsen egy morzsányi esélye sem. A feltételek még nem túlágosan barátságosak a magyar tartalomszolgáltatóknak, de idővel ez is változni fog.

Működő modellek vs magyar rögvalóság

Nagyon leegyszerűsítve négy csoportja van a digitális javaknak, ahol a letöltős vásárlásnak értelme van: alkalmazások (appok), filmek, zenék, könyvek. És a világban mindre van jól működő modell. App-fronton az Apple AppStore-ját vagy a Google Play-t, nem kell fényezni, az alkalmazás-áruházak az egyetlenek a négy csoport közül, ahol már "vásárlóképesnek" számítunk. Nem mondom, hogy ezeken ne lehetne fejleszteni, mert lehet bőven, de alapvetően működnek, magyar vásárló magyar fizetőeszközzel tud vásárolni, komolyabb regionális kötöttségek nélkül. A zene- és filmpiac már egy fokkal fogósabb, csak elbeszélésekből (vagy hekkelt proxykból) ismerhetjük az olyan csodákat, mint a Netflix, a Hulu, az Amazon Prime. És ezek működnek szépen, leginkább az USÁban, és már rendesen látjuk, ahogy a területi korlátozások rányomják a bélyegüket a potenciális kereskedelmi fogyasztásunkra, elsütve a jól bejáratott hiánygazdasági reflexeineket: ha nincs, akkor megszerezzük, illetve ha nem adják hivatalosan, akkor majd ellopjuk. Most komolyan, vessük már össze azok számát, akik menetrend szerint, a tévében nézik végig a sorozataikat, azokkal, akik nettó letorrenteznek egy marék évadot, és befalják azokat egy hétvégén. Nem gondolom, hogy az normális lenne, de azt se, hogy évek alatt sem jutnak el hivatalosan ide kultikusnak számító darabok normálisan. Vagy hogy a civilek által gyártott feliratok élvezhetőbbek, mint a hullagagyi szinkronok.

A zene pedig a legszebb. Zseniális, hogy tonnaszám lehet venni mp3 lejátszókat, a fillérestől a bazi drágáig, de hol van a magyar digitális-zene-piac? Ez lenne az? Nagyon meg kéne nézni a könyvkiadóknak a zenepiacot, mert hasonló cipőben járnak. Használható hardver már van rogyásig, és most még keresi a nép (kisebbik része) a forrásokat. Holnapután már nem fogja. Lewarezolja és/vagy megveszi a nagyoktól.

Verdikt

Az az érzésem, hogy a digitális kánaán még odébb van, és nem magyar pénzből fog felépülni. Bár boldog-boldogtalan saját kis webáruházat épít, ez egyszerűen nonszensz, a legtöbb vásárló nem fog tizenhét apró webáruházba regisztrálni évi egy-két könyvért. Főleg hogy a jelenleg tapasztalható komplett magyar e-könyv (vagy digitális tartalom) piac nem tart el egy fél maréknél több főállású munkatársat. A lokális webáruházáaknak látom értelmét, de csak akkor, ha értelmes méretű forgalmat generálnak, az viszont tisztán elektronikus tartalomból nem fog összejönni.

Ezzel szemben a kiadóknak szerintem aktívan kellene készülődniük arra, hogy egyszer csak Magyarország is fölkerült az digitális civilizációk térképére, és amúgy istenigazából becsatornázódunk ezekbe az elektronikus gigaáruházakba. A magyar vevők már ott vannak. Egyszer talán az eladók is ott lesznek. Addig meg maradunk szétszakadva.