Kedves barátaim az Úrban,

tudom, nem váltjuk meg a világot a magyar e-könyv piaccal (vagy legalábbis nem holnap), de néhány nagyon komoly eredményt azért sikerült elérni. Ezek egyike, hogy elértük, (néha, ritkán) külföldi szerzők is ideadják a műveiket elektronikus terjesztésre úgy, hogy nincs kemény védelem, csak puha. Aki nincs benne a napi küzdelmekben, annak kevés fogalma lehet arról, mennyit kell ezen dolgozni, mert nálunknál szerencsésebb történelmi fejlettségű helyeken nem is igen értik, mit akarunk. Ezért is van, hogy olyan lassan csorognak csak a jobbféle címek.

Ennek az egész puha DRM dolognak az a lelke, hogy mindenki azt csinál az otthona magányában a vásárolt páldányokkal, amit akar, de nem osztja meg nyilvánosan. Főleg mivel a puha DRM-es példányok is meg vannak jelölve, hogy ki és mikor vette meg őket, és nemcsak ott, ahol a tulaj láthatja. Nem ismerek minden megoldást a magyar piacon, de egy e-könyvbe ezer helyre bele lehet szteganografálni a tranzakciós adatokat, amik túlélnek konverziókat és egyéb huncutságokat, és az avatott kezű fejlesztő egy agyoncalibrézett rtf-ből is visszaszedi, hogy melyik epub vagy mobipéldány volt a forrás. Aki ilyen vízjeleket keres az meg soha nem lehet benne biztos, hogy mindet megtalálta.

A koncepció nem új, az így "védett" kereskedelmi anyagok sem. A warezvilág él és virul, de eddig legalább az az önmérséklet általánosnak volt mondható, hogy mindig a papírkópiából készültek az engedély nélküli – de rendes kereslettel rendelkező – e-verziók. Még azok is, amiből egyébként volt "hivatalos" e-változat. Ez utóbbit nehéz racionálisan magyarázni, minek vergődtek vele, általában az volt mögötte, hogy az e-változat léte nemigen jutott be a köztudatba. Lássuk be, nincs túl sok sportértéke egy pármegás, védtelen (!) könyvet fölhajítani egy filemegosztóra. 

A harmónia (?) eddig tartott. Tegnap sikerült egy frissen vásárolt anyagnak félnaposan fölbukkannia egy megosztón. Mivel benne voltak az azonosító adatok, a vásárló az alábbi levelet találta ma a levelesládájában.

Tisztelt *****!

 

Szeretnénk figyelmeztetni, hogy a tegnapi nap folyamán a *****oldalra felkerült az Ön azonosítójával ellátott *****-példány. Tudna erre magyarázatot adni? Szeretnénk megkérni, amennyiben nem Ön töltötte fel az oldalra, a jövőben körültekintően adja kölcsön elolvasásra példányát, ugyanis ha más visszaél vele, akkor is Ön lesz felelőssé tehető érte.

Az Ad Astra kiadó célja, hogy lehetőleg a papírkiadással egy időben, elérhető áron és kemény DRM nélkül, felhasználóbarát módon megvásárolhatóvá tegye a kiadványait e-könyv formátumban is. Tavaly a megjelent 9 kiadványunkból hatnál sikerült megszereznünk az e-jogokat is, idén a tervezett 10 könyv közül kilencnél sikerült ezt hosszas tárgyalások után kivívni. A magyar e-könyv piac még gyerekcipőben jár, és a jogtulajdonosok érthető módon bizalmatlanok – többüket éppen az győzte meg arról, hogy adják be a derekukat, hogy a legális e-könyveket eddig még egyetlen vásárló sem töltötte fel kalózoldalakra. Úgy véljük, a vásárlók felé tanúsított bizalom (kemény DRM elvetése) megtérül, és az e-könyv olvasók is nyitottan és támogatóan állnak hozzá a vállalkozáshoz – hiszen ezáltal a jövőbeli könyvek legális, elektronikus változatához járulnak hozzá.

Köszönjük, hogy vásárlásával hozzájárult ahhoz, hogy még több könyvünket kiadhassuk e-könyvként is, és kérjük, vigyázzon arra, hogy a kiadó és a vásárlók közti bizalomnak ne legyen oka sérülni.

 

Tisztelettel:

*****

szerkesztő

Mint utóbb kiderült, a vásárló nem azzal hibázott, hogy föltöltötte az anyagot a kérdéses oldalra, hanem hogy nem vigyázott eléggé a példányára.

Kedves olvtársak, ha valaki, hát én megértem, hogy milyen elcseszett helyzet ez, hogy nincs olvasói szempontból ésszerűnek mondható kínálat. De ha már vannak ilyen – lássuk be, aprócska – eredményeink, ilyen kis hóvirágok, ezekre vigyázni kéne. Ne szántsuk már be ilyen szükségtelen marhaságokkal. Most még csak egyetlen címmel lett kiszúrva, ez sem esik jól semmilyen kiadónak, holnap a kiadók meg a jogtulajdonosok "reakciósabb" fele gondolhatja úgy, hogy mi a francnak szivassák magukat az e-könyv gyártással és forgalmazással. És az e-könyvekért lelkesedők meg mehetnek vissza a balettbe ugrálni, mindenféle gyanús és kevéssé autentikus fájllal birkózni.

Ha valaki "kölcsönadja" a vásárolt példányát, az tudjon arról, hogy a saját adatait is vele adja. Családtagnak szerintem pl. teljesen ér.

Feltéve, hogy nem ő a legmájerebb torrenthuszár a faluban. Ha értitek, mire gondolok.

PS: aki meg lewarezolta a cuccot, elolvasta, és még tetszik is neki, legyen olyan jó, és vegye meg rendesen. Köszi. Így is elég cinkes lesz visszamenni a jogkezelőhöz a következő címért.