Bár évek óta váltjuk a világot itt a blogon, még mindig vannak sokan, akiknek teljesen új, és idegen ez az ekönyv-dolog. Adeptus története ha nem is teljesen tipikus, talán szolgál tanulságokkal a most vásárolni szándékozóknak.

A történet itt és itt jelent meg először, a másodközléshez megkaptuk Adeptus szives engedélyét. (A terméklinkekért engem tessék ekézni ;-)

Dworkyll

Előtte (2011. február 23)

On the Page

Hogy miért nincs még Kindle-em? Részben azért is, amiért – ha jól emlékszem az évszámra – 2004-ig mobiltelefonom sem volt. Addig jól megvoltam nélküle, addigra viszont már nem nagyon lehetett boldogulni nélküle. Mindenesetre nem hiszem, hogy az e-olvasóval megvárnám, amíg már nem lehet papírkönyveket kapni, de egyelőre valamivel több érv szól a vásárlás ellen, mint mellette. Jó, 30 ezer forint nem egy egetverő nagy összeg, de ahhoz elég nagy, hogy csak olyan eszközre adjam ki, amit sokat használok. És a dolgok jelenlegi állása szerint ahhoz, hogy kihasználjam a Kindle-t, alaposan át kellene alakítani az olvasási szokásaimat.

Például én 90 százalékban magyar nyelven olvasok és ezen nem is szeretnék változtatni. Illegálisan persze kismillió magyar nyelvű e-könyv elérhető, de nehogy már egy könyvtáros kezdjen el könyveket lopni, még a zenék letöltésénél is rossz a lelkiismeretem. Oké, vannak első fecskék a magyar ekönyv-piacon, de nagyon messzinek látszik az az idő, amikor minden új kiadást be lehet szerezni elektronikusan is.

Az egyik lehetséges válasz: olvassuk a külföldi műveket angol eredetiben vagy angolra fordítva, hiszen úgy a nagy többség hozzáférhető. Nem mondom, elboldogulok az angol nyelvvel, de valószínűleg soha nem fogok tudni olyan gördülékenyen olvasni a nyelven, mint akár németül. És már a német is egy jelentős hendikep, mert hiába világnyelv, az e-könyvek szempontjából kegyetlenül le van maradva az angolszász világtól.

Nem olvasok sok új magyar könyvet, de arról a kevésről nem szívesen mondanék le. Persze lehet a Kindle mellett is papírkönyveket vásárolni, csak akkor már annyira nem jó üzlet. Úgyhogy logikus lenne addig várnom, míg idehaza is természetes lesz, hogy gyártsanak elektronikus kiadásokat a könyvekből.

No, addig nem fogok várni, de még nem hoz eléggé kísértésbe a kütyü, hogy a hitelkártyámért nyúljak.

Címadó szám: Chroma Key: On the Page (1998)

Utána (2012. május 9.)

On the Page - revisited

Annak idején ebben a bejegyzésben arról értekeztem, miért is nem vettem még e-könyvolvasót. Az indokokat elolvashatjátok ott. Kilenc hónappal később megszületett az elhatározás, hogy mégis beruházzak egy Kindle-re. Az alábbiakban a döntés hátteréről, és a beruházás megtérülési rátájáról értekezünk.

Tulajdonképpen mindig is izgatott az e-olvasó mint kütyü, csak sajnáltam rá a pénzt, meg keveselltem a kínálatot. Aztán az Amazon tavaly október elején bejelentette a 79 dolláros Kindle-t és úgy éreztem, eljött a pillanat. Persze 109 dollár lett belőle, de még így is elfogadható áron jutottam a készülékhez, pláne, hogy még éppen befértem azon szerencsések közé, akiknek nem kellett megfizetniük az ÁFÁ.t.

Adeptus könyve – ahogy nem túl fantáziadúsan elneveztem – októbertől karácsonyig egy szekrény mélyén pihent, hiszen ilyen értékes dolgot csak különleges alkalmakra veszünk. Aztán elkezdtem rápakolgatni dolgokat. Megvettem a feljavított Hiperballadát a Galaktikától, felmásoltam a legtöbb SFmagon megjelent novellát, Cory Doctorowtól a The Makerst az Ómagyarország-projekt két e-könyvét, néhány ingyenes klasszikust, mint az Alice Csodaországbant, a Drakulát vagy a Sleepy Hollowt, továbbá obskúrus forrásból származó Orson Scott Card-könyveimet.

Utóbbiak azért is érdekesek, mert az SFPortal egy korábbi körkérdésére azt a választ adtam, hogy az első ebook-olvasón olvasott könyvem a Holtak szószólója lesz. Így is lett. Meg azért is érdekes, mert magát a Végjátékot is elektronikusan olvastam, de az MP4-lejátszóm butatelefonnyi kijelzőjén. Hát ez elég rendes minőségi váltás volt.

Gyakorlat teszi a mestert, nincs ez másként az idegen nyelven olvasással sem. A német már évek óta zökkenőmentesen ment, de néhány regényen keresztül sikerült az angolt is a megfelelő szintre juttatni. Így viszont az az érvem, hogy nincs olvasnivalóm, elbukott, hiszen az Amazonon bele lehet fulladni az e-könyvek tengerébe (hú, de olcsó metafora volt!). Az első, az Amazonról pénzért letöltött könyvem, azt hiszem (és igen, a rendszer megerősített) Stephen Kingtől a 11/22/63 volt (A reklám helye: hamarosan megjelenik ismertetőm a könyvről az SFmagon). Felfedeztem azt is, hogy bár a német Amazon nem szereti a magyar Kindle-tulajdonosokat, a német kiadványokat az amerikai Amazonból is el lehet érni.

Kedves papírkönyv-soviniszták! Ti hiányoljátok a könyv szagát, de én, a könyvtáros azt mondom néktek, Kindle-ön olvasni jó! A legtöbb könyvnél kényelmesebb – persze ehhez rendes tok kell, de azt 3000 forintért vettem egyet a Vaterán -, és nekem úgy tűnik, még a szemet is kevésbé fárasztja, mint a papír-tinta kombó. Ami még nagyon rokonszenves, főleg az angol nyelvű olvasmányoknák vettem hasznát: mindig néhány gombnyomásra vagyok az egynyelvű szótár szükséges szócikkétől.

2012 aztán a magyar ebook-kiadás terén is hozott egy – ha nem is nagy, de valamekkora – ugrást. Az Agave is elkezdte az elektronikus könyvek forgalmazását: igaz, csak régi címekkel kezdtek, de például Brandon Hackett-től Az ember könyve már szimultán jelenik meg papíron és villanyon. No és az Ad Astra olyat tett, amit előtte talán senki: minőségi külföldi irodalmat hozott haza puha DRM-mel.

Sokan vannak, akiknek az e-olvasó drasztikusan megváltoztatja az olvasási szokásaikat. Nálam nem ez történt: a beszerzési szokásaim változtak meg. Eddig gyakran rendeltem Németországból és az angolszász országokból postán könyvet, erre már sokkal ritkábban van szükség. Van, amit azért veszek meg, mert elektronikusan elérhető, de nem jellemző: még mindig a tartalom az elsődleges. Papírkönyveket továbbra is vásárolok, talán nem is kevesebbet, mint azelőtt, csak éppen nem az az egyetlen opció, és van módom tehermentesíteni túlzsúfolt könyvespolcaimat.

Adhatnék tippeket, hogy vegyetek-e e-olvasót, de igazából mindenkinek magának kell mérlegelnie, hogy megéri-e neki. Viszont szívesen látom mindenki véleményét a témáról. Úgyis olyan ritkán szólnak hozzá ezen a blogon.