Jelentem, a múlt héten jól megérdemelt, és kissé megkésett szabadságomat töltöttem egy nem olyan távoli tengerparton. Az út olyan volt, amilyenek ezek lenni szoktak, viszonylag hosszú várakozások, repülőtéren, repülőgépen, buszon, recepción, hogy aztán letáborozhassunk a tengerparton, és aztán átmoshassuk megfáradt testünket és lelkünket az október végi nappal, tengervízzel, és a világ legnagyobb strandját öblögető hullámok zajával.
Az elszakadás az itteni valóságtól szinte hermetikus, az adatroaming díja kezdésnek 235 Ft/100 kb (!), de legalább alapból ki van kapcsolva, nesze neked okostelefon. Oké, ha nagyon kellett volna, van a Vodánál mobilweb napijegy ennél barátságosabb áron is. Egy háromszázforintos euróért amúgy 15 percig lehet koptatni a(z all inclusive) szálloda internet-terminálját. Ott sem voltak kígyózó sorok. Magyar szót csak akkor hallottunk, mikor egy Pancsováról elszármazott szerb család Németországban született fia kiszúrja, hogy anyanyelvünkön csevegünk, és nagyon barátságosan megszólít bennünket.
Idillikus, de ha nincs nálam olvasnivaló, biztosan belep a mediterrán moha az unalomtól. Olvasnivalót vinni kell, ez alap. Ilyenkor, akit köt a papírkönyvek fizikai mérete és a repülőn feladható csomagok súlykorlátja, annak bizony meg kell gondolnia, mit visz magával. Biztosra megy, és egy régi (és lehetőleg vaskos) kedvencet csomagol? Így tanultam meg kívülről Clancy Kokainháborúját 14 évvel ezelőtt, egy háromhetes úton, de ahogy olvasom, a József és testvérei se rossz. De a legjobb könyvet is meg lehet unni fogja a végére. Vagy valami ismeretlen textust választ, amit nem volt még idő elolvasni a dolgos hétköznapokon? És ha nem tetszik?
Egy olvasó, feltöltve régi kedvencekkel és olvasásra váró újdonságokkal, ó, az nagyon nagyon sokat tud emelni a kultúrkomforton, amikor a kajától a viccekig minden annyira idegen. (Innen is köszönöm az U Kanyar Munk Acsoport munkáját :-). Persze az olvasóra vigyázni kell, jobban, mint a papírkönyvre, nehogy pórul járjunk, de a dolog közel sem lehetetlen. Még gyári vízmentes tok sem kell hozzá feltétlenül.
Kicsit figyeltem, ki mit olvas a tengerparton. Meglepett, de az "érettebb ifjúságnál" (értsd 35+) még megy a Twilight sorozat, de a hagyományos krimikre, horrorra is sok példa volt. A nem annyira érett ifjúság (iskola helyett?) nem olvasott, inkább valamit hallgatott. Kütyüben egyértelműen az a nemzedék volt erősebb.
Kindle-t rajtunk kívül csak egy hatvan év fölötti néni olvasott. Oroszul.
Utolsó kommentek