Követelem, hogy minden könyvtár tagdíj nélkül adjon kölcsön könyveket, ugyanis a könyvek beiratkozáshoz kötött elérhetősége haszonszerzés!!!

@Fall: A könyvtárak meg az antikváriusok a legnagyobb bűnözők. Az egyik egy példányt sok embernek ad a kezébe, a másik meg úgy kereskedik, hogy abból a kiadó pénzt nem lát. Fertő! Skandalum!!

Igaz, így van! Már csak azt nem értem, hogy miért képez az állam közpénzen könyvtárosokat a felsőoktatás keretein belül?!

Ha a könyvtáros nem kérdezte meg a kiadókat a könyvek e-jogairól, akkor az tényleg hiba volt. Ettől még az ügyvédi iroda és a kedves kiadók elmehetnek melegebb éghajlatra az 5 millió forintjukkal. Ha ekkora bevételt vizionálnak bele egy kis vidéki könyvtárba, akkor miért nem árasztották már el a netet az e-könyveikkel?

Amúgy valahol nem írják melyik kiadókról van szó? Pusztán kíváncsiságból.

@Dworkyll: Csak csöndesen. Még a végén bevezetik, hogy nem a könyvet veszed meg, csak a használati jogát (mint a szoftvereknél).

Én meg minden elvetemültet, -aki a mai multimédia világban, ahol mindenki számára elérhető a való világ(!) a televíziókészülékeken keresztül- szóval minden elvetemültet aki könyvet vesz a kezébe, -legyen az papír vagy 'e- horribile dictu, el is olvassa azt, azokat mind belehajtanám a dunába bottal. Vagy tarkón lőném egy fűcsomón.
Há' mit képzelnek ezek???

Tudtommal egy könyvtár a saját gyűjtőkörébe tartozó kiadványait belső használatra, feldolgozás, állományvédelem, tájékoztatás stb. célból illetve fogyatékkal élők számára másolhat, ami akár digitalizálás is lehet.

Sajnálom, hogy a védelem, erre nem tért ki; bár ilyenkor az az érzésem, hogy a bírói ítélet – hogy is mondjam… – meg volt segítve (egy bizonyos százalékkal).

@Atyaman: Az öt miller egy alku eredménye, ettől lényegsen nagyobb számról indultak.

De megvágtak egy állami, a közt szolgáló entitást, akinek ez szerintem nagyon sok pénz.

@kIára: Nekem a cikkből úgy tűnt, hogy nem bírói ítélet volt, hanem egy bíróságon kívüli alku. És mivel azt kifogásolták a jogászok, hogy a tagoknak tették elérhetővé a könyveket sajnos nem lehet a belső használattal, digitalizálással vagy a fogyatékosok számára való elérhetővé tétellel védekezni.

Sajnos az e-jogoknál is úgy működik a dolog (legalábbis az USA-ban), hogy az e-könyvet a könyvtárnak meg kell vennie és csak annyi példányt adhat ki elektronikusan, amennyit a kiadótól vett/kapott. Ezért is van várólista az e-könyvekre is.

Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy habár a könyvtár jogsértést követett el, a kiadóknak ki kellett volna hagyni a jogászokat és nélkülük kellett volna tisztázni a helyzetet.
Persze lehet, hogy már eleve az ügyvédi irodának tűnt fel a dolog és ők keresték meg a kiadókat, mert pénzt szagoltak az ügy mögött.

@Dworkyll: Gondolom úgy szokott menni ez az alku, mint a piacon. A felperes nyilván leír egy akkora számot, amihez még van pofája az alperes meg egy akkorát, ami még kevésbé fáj. Aztán vagy találnak egy közös nevezőt vagy sem. Itt mondjuk igen.

Nyilván a könyvtár is azért ment bele az 5 misibe, mert jogilag valószínűleg védhetetlen volt a dolog. A kiadók/ügyvédek meg azért mert többet nem nagyon remélhettek egy épeszű bíróságtól. Szóval ez a kérdésem költői volt:

»Ha ekkora bevételt vizionálnak bele egy kis vidéki könyvtárba, akkor miért nem árasztották már el a netet az e-könyveikkel?«

Nyilván nem hisznek benne – már ha egy csepp eszük van –, hogy ennyi veszteségük származott a könyvtár akciója nyomán, de itt volt a lehetőség, hogy belerúgjanak egyet a digitális könyvekbe, megfélemlítsenek más hasonló dolgon gondolkodókat és mellékesen egy kis pénzt akasszanak le maguknak.

Ezért is lennék kíváncsi melyik kiadókról is volt szó. Csak, hogy tudjam hova tenni őket a jövőben a morális skálán.
Persze minden éremnek két oldala van, szóval az ő verziójukat is szívesen meghallgatnám azért.

@Atyaman: Alapvetően a kiadók szeretik a könyvtárakat (könyvtárellátót) mert sokat vesz és azonnal fizet. Nyilván itt úgy érezték, hogy csorbulnak a jogaik (biztosan) és kár éri őket (talán). A mértékkel viszont mindenképpen vitába szállnék. Kezdve azzal, hogy hogyan számolták ki.

@Dworkyll: Teljesen egyetértek. Kicsit talán erősen fogalmaztam, de ez nem volt szép húzás a részükről.

Viszont ha azt nézzük, hogy időnként mennyire perelnek egy-egy elővett illegális tartalmakat letöltő személyt, akkor a könyvtár még olcsón megúszta :)

Amellett, hogy teljesen egyértelmű módon hibázott a könyvtár, azt gondolom, hogy az e-kiadóknak nem ezt az utat kell járniuk. Ez rossz, ezt láttuk a zeneipar példáján, hogy nem működik: olykor-olykor le lehet akasztani egy zsák pénzt valami szerencsétlenről, de az nem válhat business modellé, hogy szétperelünk / perrel fenyegetünk mindenkit. Ez pont a fogyasztót fogja demoralizálni, mert szimpla köcsögöktől senki sem szívesen vesz semmit - ellenben pont a fogyasztó érzi majd magát feljogosítva arra, hogy ingyen leszedje a netről az őt érdeklő cuccot, mert a kiadó/terjesztő az amúgy is egy köcsög. Ennek van egy olyan megoldása, hogy a kiadód/terjesztő ne viselkedjen köcsögként.

Amit most nem értettem, ingyenes anyagot tett közzé a könyvtár és haszna lett a pénzes kölcsönzésből, vagy mi is tortént igazából?

Amikor olvasnivalókat próbálunk terjeszteni elektronikusan, a kiindulópontunk az, hogy a törvényeket be kell tartani. Nem válogatjuk szét, hogy ezek nem tetszenek, szerintünk nem jók, ezért nem foglalkozunk velük, de a többi OK.
Az e-könyv ma ellenszélben próbál nyomulni itthon, de azt kell mondanom, messze nem ez a legnagyobb problémája ma az olvasóknak és a kiadóknak. Sokkal nagyobb gondok vannak, és még nagyobbak jönnek. (Hú-hú.) Szerintem súlyának megfelelően érdemes kezelni ezt az ügyet is.
Vannak könyvtárak (egy biztosan), amely komolyan fejleszt az e-könyvre, de mégsem rakja fel a netre a nála lévő (hatalmas) anyag egy kis részét sem, mert felelősen gondolkodik. A könyvtár nem csak az olvasóinak tartozik felelősséggel, hanem a könyv létrehozásában résztvevő mindenki másnak is. Szerintem a nagykanizsai könyvtár ezt a dolgot nagyon elbaltázta. (Én, e-könyves szereplőként biztosan nagyon óvatosan bánnék vele a jövőben, pont a felfogásbeli különbség miatt.)
A büntetés egy törvényes lehúzás volt, ez is nyilvánvaló, az ügyvédi iroda és a kiadók megjátszották a maguk játékát (és nyertek). Merrastól eltérően nem gondolom, hogy felmerült bennük bármi is az e-könyv-kiadás jövőjével kapcsolatban.
Számomra a tanulság ezúttal is az, amit sokak mellett pl. a néhai Qui-Gonn Dzsintől is hallhattunk a könnyű út és a helyes út közötti különbségről.

@foldeslaszlo: Addig oké, hogy mindenki hunyó, még a "nagyon elbaltázta" kifejezés is jogos.

De. A nap végén valakik elsétáltak 5 millával, és megszűnt egy olyan szolgáltatás, ami szerintem marginális kárt okozhatott, és ha ésszel indítják el: értsd végigkérdezik a kiadókat a feltételeikről, akkor tudot volna jól és sokáig működni. Na ez a fájdalmas.

"Elbaltázták" volna? "Egyértelműen hibáztak"?

Hmmm. Nem láttam sehol elmarasztaló bírósági ítéletet.

Annyit látni, hogy egy valószínűleg alulfinanszírozott szervezet, amelyet áthatnak a féljünk-a-pertől rossz kádári beidegződések, inkább visszakozott a yuppie selyemfiúk előtt, mert nem ért annyit a saját igazuk. Az olvasóik igényeinek kielégítése sem.
Ez a szomorú. Hogy még nem is harcoltak.

@Maggg: Nem kérdezték meg legalább a kiadókat a manőverről. Ez fatal error. Egyébként nem tudom, mekkora erővel estek nekik, de nagyobb összegről indult a beszély. Azaz harcoltak. Igen, a per egy kérdés, hogy mit hozott volna.

"Könyvtár költségvetésének terhére 5,088 millió forintot kellett kifizetni, ennek mintegy fele illette az ügyvédi irodát, a többi jutott a kiadóknak."

"naív ügyfélként" nézve a pénzért csinálták ezek a zabálnivaló ügyvédek, konteós szemmel nézve meg üzenet a jövőre nézve: ezután mindenre lövünk és kiverjük belőletek a szart is! Vagy csak simán megtetszett nekik a jenkik patent trollos világa :)

Itt meg a hsz-k szerint talán helyi politikai játszma része is lehetett.
kanizsahir.hu/kanizsahir/web/?id=1839

@Maggg: Igen, mivel egy ilyen típusú felhasználáshoz egyértelműen kell a szerző és a vagyoni jogokkal gazdálkodó kiadó engedélye is.

Ettől függetlenül a megoldási módszer annyira nem szimpatikus.

@Merras:

Szerintem meg nyilvános könyvtári ellátás céljára készült a másolat.
Értem én Merras, hogy most kiadói oldalon ülsz, de ebben a perben nem biztos, hogy a könyvtár bukott volna.

A dologba még az is belejátszik, hogy a digitalizálással a könyvtár vesződött. Duplán bukták el a dolgot a lelkesedésükkel.
Ha perre vitték volna, szerintem, akkor közel sem buktak volna ekkora összeget.

@Maggg: Nem vagyok otthon a könyvtárak jogi szabályozásaiban, de hallomásból úgy tudom, hogy a könyvtárak saját felhasználásra digitalizálhatnak. A "nyilvános könyvtári ellátás" meg nem az.

A kikölcsönözhető könyveket sem puszira kapják legtöbbször a jogtulajoktól gondolom és ha mégis, akkor sem végtelen mennyiségben. Ráadásul a digitális és papír verzió is külön kategóriába esik. Szóval tény, hogy nem tudom itthon mik a szabályok, de pl. külföldön a könyvtárnak külön kell letárgyalnia a digitális könyvek jogait a tulajdonosokkal és ott sem végtelen számú kópia áll rendelkezésre, azaz egyszerre mondjuk x+1 felhasználónál lehet digitálisan kölcsönzött verzió, a többi érdeklődő várólistára kerül. Szerintem, ha van szabályozás – és nyilván azon indultak el a fent emlegetett jogászok is – itthon is, akkor nem nagyon lehet más a helyzet.

@plazaboy: Ha jogszabályt sértettek – márpedig ez elég valószínű –, akkor abból bünti lett volna. Az már a bírón múlik, hogy a lehető legkisebb vagy legnagyobb szankciót szabja ki. Az alkuba pedig az is bejátszik, hogy ha a kockázat árán elérhető nyereség egyenlő vagy kisebb a lehetséges veszteségnél, akkor a legtöbb ember nem megy bele. Ergo ha a per vége lehetett volna 2-10 milliós bünti (hasból mondtam két számot), akkor sokan, inkább a fix 5 millát választják.

@Maggg:

"Ennek keretében tettünk közzé egy védett felületen a beiratkozott olvasóink számára bizonyos digitalizált dokumentumokat "

Javítsatok ki, ha tévedek, de ez annyit jelent, hogy egy jelszóvédett honlapon a könyvtár tagjai gyakorlatilag e-könyveket olvashattak / tölthettek le. Nem azért digitalizáltak, hogy archiválják a cuccot az utókornak, hanem online kiszolgálták a közönségüket.

Még egyszer mondom, ez a büntetési tétel, ami a sztori vége lett, egyáltalán nem király, sőőőt. De ha úgy van, ahogy a fentebb idézett sorból látszódik, akkor a könyvtár komoly hibát követett el, mert az efféle nyilvánossághoz közvetítéshez más szereplők (elsősorban a szerző, másodsorban a kiadó) engedélyére szükség van.

Az úgy nem megy, hogy míg az e-terjesztők jogszerűen végigjárják az utat, hogy publikálhassanak valamit, addig más szereplők pedig ezeket a lépéseket kihagyják.

@Merras:

Offline is a közönségüket, beiratkozott tagjaikat szolgálják ki ugyanazzal a tartalommal, csak cellulóz alapú hordozón. És mivel tagság nélkül nem terjesztettek semmit, abszolút jogkövető magatartást vélek "kiolvasni" a hozzáállásukból. Nyilvános könyvtári ellátáson pedig azt értem, hogy az egyszeri magyar állampolgár bemegy a közkönyvtárba, beiratkozik és olvas, mint állat. Persze ha félreértem, akkor kérem a könyvtárszakosokat, javítsanak ki!

Sziasztok! A helyzet az, hogy a jogszabály "zárt hálózatról" beszél. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy be kell menned a könyvtárba (néhány könyvtár esetében van Virtual Private Network - de nem tudom, hogy erre áll-e a kikötés, nem vagyok jogász). A kanizsai esetben úgy tudom nem felelt meg a kritériumoknak a választott technológia.

Van egy törekvés, ami fiatal könyvtárosoktól indult, aminek a célja az, hogy a könyvtárak és a kiadók találjanak valamilyen közös platformot (mind jogi, mind gazdasági, mind technológiai értelmben), amiben a művek legálisan eljuthatnak az olvasókhoz.

@bbandi "Még a végén bevezetik, hogy nem a könyvet veszed meg, csak a használati jogát (mint a szoftvereknél). " - Ez pontosan így van, a @kIára által felhozott kivételes helyzetektől eltekintve a könyvtár nem reprodukálhatja az állományát - hacsak fel nem kutatja azon egyéneket (szerző, fordító, illusztrátor, fotós stb. és örököseik) és intézményeket (kiadók), akik valamilyen jogdíjra számot tarthatnak. A 2000-es évek elején volt egy általánydíj nevű intézmény, amit az Artisjusnak lehetett fizetni és ebben az esetben nem kellett a szerzők stb. felkutatásával bajlódni. Ez megszűnt. Most a könyvtár három dolog közül választhat:

- digitalizál, de nem szolgáltat, vagy csak nagyon szűk körben (lásd az emlegetett kivételek)
- XIX. századi műveket digitalizál és szolgáltat, illetve ezen felül azokat, ahol a szerzők ehhez hozzájárulnak (pl. MEK)
- kurrens anyagod digitalizál valamilyen extra forrásból (pl. Digitális Irodalmi Akadémia)

Egyik sem igazán hatékony módja a kultúra terjesztésének.

Az esetről nem tudok semmi konkrétumot, de szerintem a könyvtár vezetőjének megegyezési hajlandóságát erősen növel(het)te az, ha az ügyvéd felvetette, hogy ha nem egyeznek meg, akkor büntető feljelentést is tesznek.

@Dworkyll:

"Alapvetően a kiadók szeretik a könyvtárakat (könyvtárellátót) mert sokat vesz és azonnal fizet."

A post lényegét egyáltalán nem érinti, de én mint kiadó nem szeretem a Könyvtárellátót, mert:
- keveset vesz,
- nagyon lassan fizet,
- ráadásul telefonon nem lehet elérni a pénzügyi illetékest.

Ha már könyvtári jogsértés: A MEK-en is igen-igen sok nem jogtiszta anyag volt. Ebből az utóbbi időben sokat levettek.

@loggoll: Ezek szerint már ők sem a régiek. Az én infóm nem tegnapi, ez tény.

Re: MEK. Itt azért látni kell, hogy a MEK anno megszerzett egy csomó jogot az Artisjustól, azaz joggal hihették magukról, hogy jogkövetőek. Csak aztán kiderül, hogy mégsem működik a közös jogkezelés a könyveknél, azaz az Artisjus nem is adhatta volna tovább a - mint utóbb kiderül ideiglenesen - nála parkoló jogokat.

@Dworkyll:

A Kello fizetési fegyelménél csak a kommunikációja rossz, abban a piac legalja.

MEK. Erre persze az OSZK jogászának is rá kellett volna jönnie -- ha nem is egyből, de legalább néhány év alatt. A MEK története egy-két nagyságrenddel súlyosabb eset (volt) a nagykanizsainál, szerintem. (De azt a MEK javára kell írni, hogy vitás esetben -- tudtommal -- gyorsan cselekszenek.)

nem lehet, hogy jól megzsarolták a könyvtárat, hogy amennyiben nem fizet, akkor a csak a perköltség magasabb lesz mint az az 5 milla? A selyemöltönyösök tudnak ám számlázni rendesen..

na meg a szagértői díjjak ugye..

Köszönöm a tudósítást, de nagyon egyoldalùra sikerült ,ugyanis a tény az, hogy a könyvtári nem engedélyezett felhasználások kárértékének töredékét fizette ki a könyvtár, azaz mondhatjuk nagylelküek voltak a károsodottak, azaz a kiadók és a szerzök. Érthetetlne módon mindenki azt sajnálja, aki minden normális elintézési módot áthágva bonyolította az ügyet, hol élünk kérem, talán nem valahol Európában, hanem valamelyik dzsungelben? Itt nem nyùlt le senki semmit és azt sem kapta ami igazàn 100%-on kellett volna. Még a végén az áldozat védekezzen?
Arrôl nem is beszélve, hogy a projektet a könyvtàr kistérségi pàlyázatból fizette, nem történt volna ott sem semmi, ha nincs hozzà anyagi forràs, amit elég "furcsa" célra használt. Szóval egyik oldalon űgy beàllítani, hogy a pénzt beszedö kiadók és ügyvédeik a màsik oldalon az ingyenes közmunka , az teljesen alaptalan.
Másrészt mint sértett én tudom pontosan menni munkaôra volt nekem ezt az ügyet rendezni. Amúgy szokàsos magyar sztori, mindenki aki ott helyben vétett, a mai napig a helyén van....

@Sususa: mint a fenti hozzászólásokból is látszik, nagyon sok mindent nem vitatok a jogsértés körül, és valóban hiányzott, hiányzik pár fontos részlet. Például továbbra is nagyon érdekel, hogyan sikerült az okozott kár értékét meghatározni, mert 2.5 millió HUF az bizonyos számítások szerint a komplett 2012-es ekönyvpiac _negyede_. Lehet tudni, hány címről beszélünk?

Még egszer mondom, itt nagyon sok könyvröl volt szó. A dolog úgy indult, hogy egy kiadó, akinek azon a vidéken leàllt a pénzügyi könyveinek az eladàsa, elkezdett keersgélni, hogy miért, mert az oktatás ahol hasznâltàk változatlanul megvolt. Csak ott voltak ingynes a könyvek és akkor tudjuk ugye hogy mindent olvasnak, ugye? Tehát nem az ügyvédek kezdték, ez egy legenda, ök késöbb kapcsolódtak be. A kàrérték a könyvek szàma, felhasznàlások (megtekintések) szàmànak szorzata volt, DE nem a konyvek eladàsi àràval, hanem az ügyetlen ügyvédek még levették belöle akönyvtàrnak egyébként normàl esetben nem jàró kereskedelmi ârrést, amit pl. nem kellett volna. Na az így kijött összegnek lett a15-20%-a fizetve és ABBÓL lettek a jogi költségekrendezve, tehàt nehogy màr a könyvtàr fizette, hanem azt is a kiadó is. AZT nem szabad elfelejteni, hogy ott màr màsfél éve màr voltak fönt ingyenes anyagok, és ez azon idöszak alatt keletkezett felhasznàlàs volt. Így utólag soha nem fogok egyezségbe belemenni, hiszen làtjuk a vissajelzéseket, kultúràltan akartuk a dolgot elrendezni, és ezzel szemben mindket köpködnek, mert egy töredéket kaptunk. akkor még a bírósàgi ügymenet lassú volt, ma màr gyorsabb, föként vidéken! Akkor majd kimondja a bírósàg, igazgatót legalàbb kiteszik és akkor nem lehet köpködni azt, akit valóban megszivattak.
DE! nagyon rosszank tartom az összehasonlítàst is, a normàl e-könyvpiac szàmaival, ugyanis ha avalamit INGYEN osztogatok, az nem egyenlö az ELADÁSSAL. Ha holnap kinyitom boltunk ajtajàt és
kiírpm, hogy minden ingyen vihetö, akkor garantàltan nem marad ben benne semmi. Így ezt nem lehet összemérni azzal, ha fizetni kell egy petàkot is valamiért! Amúgy informatikàban dolgozók sem kollégàk nem tudom mit szólnânak , ha április 1-én közölnék velük, hogy holnaptól ingyen, a közjó e
Szerintem

... folytatom, azaz hogy az informatikusoknak is ingyen kell dolgozni a közjó és a szabd informàcióàramlàs, stb. tudok mésg ikyent írni sokat... érdekében! hm:))

@Sususa: ”Másrészt mint sértett én tudom pontosan menni munkaôra volt nekem ezt az ügyet rendezni.”
Nem tartozik szorosan a témához, de mivel nem tudom, milyen címekről van szó: ezeket meg lehet(ett) vásárolni valahol elektronikusan?

@Sususa: "A kàrérték a könyvek szàma, felhasznàlások (megtekintések) szàmànak szorzata volt, DE nem a konyvek eladàsi àràval, hanem az ügyetlen ügyvédek még levették belöle akönyvtàrnak egyébként normàl esetben nem jàró kereskedelmi ârrést, amit pl. nem kellett volna."

Hmm. Azért hogy1 db megtekintés= 1 db elmaradt vásárlás a képlet szerint, és hogy egyetlen vidéki könyvtár így összehozhatja az éves magyar könyvpiac egynegyedét azért nekem elég meredek. Hogy úgy mondjam, nem találom életszerűnek.

Szerintem a "kárérték töredéke" a kérérték, és a pontos algoritmuson nyilván lehet vitatkozni. De az 1 megtekintés = 1 vásárlás biztosan félrevezető.