Mindenekelőtt kérek egy háromszoros hurrát zsolexx olvasónknak, mert bátor volt és ügyes! Hip-hip hurrá! Hip-hip hurrá! Hip-hip hurrráááááá! Köszönjük neki, hogy odaadta friss szerzeményét egy 24 órás rapid tesztre.

A Sonyval kapcsolatban nekem váltig az volt a véleményem, hogy tudnak nagyon jót is gyártani, ugyanakkor elvetemülten rosszat is. Tudni kell azonban, hogy többek között a szalagos magnón, a Walkman-en, a CD lemezen, az 1,44 MB-os floppy lemezen, a MiniDisc-en kívül tulajdonképpen nekik köszönhetjük az első e-papír technológián alapuló e-könyv-olvasót. Ez volt 2004-ben a LIBRIé EBR-1000EP, amelyhez a Philips szállította a kijelzőt. Kizárólag a japán piacra készült (gyári angol firmware nem is volt hozzá), és utóbb óriási buktának bizonyult. Két évnyi fejlesztés után, 2006-ban próbálkoztak újra, ekkor már az amerikai piacon a PRS-500-zal, nem sokkal később pedig elkészítették az azóta is egyedüli kvázi-háttérvilágításos olvasót, a PRS-700BC-t. Ez utóbbi dettó zsákutca volt.

Tudvalevő, hogy a Sony nagysága okán messze a legtőkeerősebb az összes hardvergyártó közül, ráadásul a zeneiparban is otthonosan mozog, tehát nem újdonság számára sem a jogvédelem, sem a szellemi javak kereskedelmének kérdése. Ezzel együtt — legalábbis egyelőre olybá tűnik — nem gondolkozik önálló tartalomszolgáltatáson. A berendezései közül is csupán a Daily Edition (hosszúkás 7 collos, 3G-vel, WiFivel) kapott vezeték nélküli internetelérési támogatást. Ezzel együtt a felhasználóknak nem kell a tartalmak beszerzésén sokat küzdeniük: több beszállítóval is leszerződtek, alkottak saját kiszolgáló szoftvert és persze saját boltot is — ez a Reader Store. Felettébb ügyes összeállítás, mert nélkülöz minden szükségtelen elemet, így hatékonnyá, olcsóvá teszi az eszközt és annak üzemeltetését is: többek között nem kell roaming-megállapodásokkal bíbelődni. A boltból aztán egyenes út vezet a világ vezető könyvkiadóihoz, és persze a Google „könyvtárához” is. Az eredmény itt is tekintélyes, milliós címszám könyvekből, periodikákból, napilapokból, természetesen jobbára (bár nem kizárólagosan) angolul.

Eddig a körítés, ideje tehát kézbe venni az eszközt, ami nem más, mint a Sony nemrég bemutatott, illetve (külföldön) boltokba került új sorozatának (PRS-350, PRS-650 és a hamarosan megjelenő PRS-950) legkisebb darabja, a Pocket Edition (PRS-350).

Vas

Igen, vas. Vagy alumínium. Ebben nem vagyok biztos, de abban igen, hogy semmi esetre sem műanyag. Az előoldal ugyanis határozottan fémből van, méghozzá kitűnő minőségben kidolgozva, gyönyörű illesztésekkel, igényesen, a Sony régi nagy híréhez méltóan. (Emlékeztek még a 80-as évek közepének kazettás deckjeire?) Szóval vas, vagy alumínium, de legalábbis fém, ez bizonyos. A hátoldal viszont műanyag, de abból sem akármilyen, hanem egy radírszerű, határozott, ugyanakkor nem tapadós—nyúlós—kellemetlen érzést keltő anyag. A Nook-é volt hasonló, azóta sem láttam ennél jobbat.

Az első kiábrándító élmény a bekapcsoló gomb, pontosabban a készülék elő-és hátoldala közötti rést kitöltő igazi olcsó ipari műanyag. Meg az ál-krómozott gombsor a kijelző alatt. De egészen addig nem kerülgetett sírógörcs, amíg a stílust kezembe nem vettem. Bár ekkor is csak pityergésre görbült a szám. Rossz vicc, de tényleg.

Mindezeket leszámítva — vagy inkább átlagolva — egy abszolút csúcsminőségű készülék lapul a dobozban, illetve a zsebünkben (5 collos létére akár a farzsebben is, bár ahhoz, hogy valaki itt hordja, azért súlyos elmebetegség kellene). Nagyjából kézre áll rajta minden, egyértelmű a használata. Átgondolt, szép, szerethető.

Van azért szálka is a szemében, már ha lehet így fogalmazni. A műanyagok fent említett minőségén túl számomra a lapozó gombok hiánya volt ilyen. Bár ezt ellensúlyozza, hogy egy kézzel is remekül fogható, és akár a képernyő alatti gombsor bal szélén lévő két darabjával, akár a képernyő gyors simogatásával remekül lehet lapozni. Furcsa volt még a nagyon mélyen lévő kijelző. Ennek két egyenes ági következménye van: egyrészt a sarkokba ujjal nehezebb benyúlni (ritkán van rá szükség, bár a könyvjelzőzés pont ilyen esemény), másrészt alacsony beesési szögű világításnál a ház árnyékot vet a kijelzőre. Kellemetlen, de elviselhető. Tölteni sajnos ezt sem lehet használat közben, azonnal USB-módba kapcsol, ahogy a kábel végén eszközt vagy delejt érez. Nyilván nem releváns probléma, mert annyira azért ritkán sürgős az olvasás, hogy pár órát ne lehessen hagyni pihenni. És pici. Egy oldalra fordított CD toknál bő 2 cm-rel keskenyebb és alig 5 mm-rel magasabb. Igazi zsebbe/retikülbe/autóstáskába való. Hozzáteszem: aki csuklópántos autóstáskában hordja, azon fogom kitölteni minden dühömet. :-D

Ó, igen, ahogy a szokásos mérlegelős képen is látszik, könnyű. Nagyon. Bár a gyári specifikáció ennél valamivel többet ad meg, így is, úgy is borzasztó könnyű. A beharangozó képen látható, ismert Umberto Eco könyv bő ötször nehezebb (792 gramm).

Kijelző

A régi Sonykat, és különösen a PRS-600 Touch Editiont sok negatív kritika érte amiatt, hogy a kijelző kontrasztját nagyon lerontja az érintőképernyő. Itt sincs ez másképp. Bár a technológia elvileg azonos a Kindle kijelzőjével, a kontrasztja jelentősen elmarad tőle. Ezzel együtt még mindig a régi Vizplex-korszak átlaga felett van, és különösen a korábbiaknál sötétebb feketének köszönhetően.

Sikerült valamit javítaniuk a tükröződés kérdéskörén is. A régi Touch Edition kijelzője még gyéren világított helyen is határozottan látni engedte a hátam/fejem mögött lévő világot (nagyjából úgy, ahogy a Pocketbook 302 kijelzőjénél tapasztaltam), az új érintőképernyő már csak alig észrevehető. Látszani látszik, viszont sokkal közelebb van a sima kijelzőkhöz (vagy akár az Irex Wacomos kijelzőjéhez), mint a régihez.

Ennek megfelelően a szokásos tesztet az átlagnál jobb eredménnyel abszolválta. A fehér 138-as és a fekete 40-es értéke is kifejezetten jónak mondható, bár egyúttal egy kérdést is felvet: ha a technológia azonos a Kindle-ével, az eredmény miért tér el ennyire drasztikusan? Emlékeztetőül: Kindle: 162/26, Irex DR800: 137/49, Nook: 130/56. A mellékelt ábrán legfelül a Kindle, alatta a Sony PRS-350, középen az Irex DR800, legalul pedig a szokásos ofszet és volumenizált papírra nyomott könyvek értékei.

Belbecs

Van neki. Logikus, tiszta, egyszerű, a menüje érthető, áttekinthető (és tetszetős is ráadásul). A belső memóriát nem túlozták el (2 GB), ezt a legkisebb változatot ráadásul még kártyával sem lehet bővíteni — nem mintha égető szükség volna rá. A ki/bekapcsolás példásan gyors, a dokumentumok betöltése is elviselhető ideig tart, ráadásul van egy igazi csemege: 7 mp körül lapoz le 10 szöveggel rendesen teleírt oldalt. Ez átlag 0,7 mp oldalanként, ami az eddigi leggyorsabb. Nincs kizárva, hogy a nagyobb testvér a nagyobb kijelző miatt ennél valamivel lassabb lesz, mindenesetre bőven az elviselhetőség határán innen van.

Dworkyllal rájöttünk, hogy az ePub parsere a dokumentumok néhány formázását (bekezdés eleji behúzás, sortávolság) önkényesen felülírja. Hosszabb tesztelés kellene hozzá, hogy ennek okát kiderítsük, és olyan formázásokat lehessen a css-be rakni, amit elfogad, ezáltal a jelenleginél valamivel szebb szövegképet létrehozva.

ePub-on kívül PDF van, áttördeléssel, nagyítással, pásztázással. Működik, de ahogy a készülék tulajdonosa is nehezményezte: bonyolultabb szövegnél (pl. PDF-en belüli táblázatoknál, két hasábos szövegnél) az újratördelés cseppet sem hibamentes. PRC-t nem eszik, mást meg nem próbáltam rajta.

DRM-ből az Adobe szokásos másolásvédelmét eszi, ezen kívül a Sony által is támogatott Marlin fantázianevű védelmével is megbirkózik (részletesen lásd egy későbbi hozzászólásban).

MP3 lejátszás nincs, közismert, hogy nekem egyáltalán nem hiányzik.

Van viszont szótár (angol és amerikai, továbbá talán német, francia és spanyol értelmező), van jegyzetelési lehetőség kézzel és karakteres formában is bármelyik formátumhoz, van kiemelési lehetőség, amelyekhez külön megjegyzéseket is fűzhetünk. Ezeket a dokumentumon belül és kívül is lehet külön kezelni. Van külön kézi jegyzet (Notebook). A dokumentumokat nem lehet ugyan fa-struktúrába, folderekbe rendezni (illetve lehet, de ettől a berendezésen ugyanúgy a gyökérkönyvtárban jelennek meg), viszont létre lehet hozni gyűjteményeket. A rövid teszt alatt ebben annyira mélyen nem tudtam elmerülni, így csak benyomás a részemről, hogy 50-60 könyv fölött nagyon ésszel kell kezelni a berendezést ahhoz, hogy ne legyen kezelhetetlen káosz.

A konfigurálhatóságba mélyen nem mentem bele, azonban egy dolgot szeretnék ismét alaposan kiemelni, ez pedig az élsimítás.

Példás, kéremszépen, sőt, ipari szabványt kellene belőle csinálni. A megjelenítés beállításainál ugyanis nem pusztán a szokásos világos/normál/sötét élsimítási lehetőségek választhatóak, hanem többé-kevésbé környezet-függő értelmezésekkel ellátott elnevezéseken túl egy teljesen személyre szabható alternatíva is van: mind a kontrasztot, mind a világosságot külön-külön (szinte Photoshop-szerűen) állítani lehet, ráadásul bárhol, ePub-ban és PDF-ben egyaránt. Több, mint zseniális.

Tetszett

• pici, elképesztően könnyű,
• közel rekorder gyors lapozás,
• nagyon korrekt kontrasztú érintőképernyő (Pearl, bár jóval rosszabb a Kindle-énél)
• mesteri kidolgozás, kitűnő anyagválasztás (kivéve: műanyagok)
• nagyon profi menü
• nem tökéletes, de az egyik legjobb grayscale dithering
• magyar karakterek a billentyűzeten (kereshetőséget nem ellenőriztem, de elvileg működik)

Nem tetszett

• mélyen van a kijelző, amelyre így árnyék vetülhet a tokról,
• a stílus elég gagyi,
• a bekapcsoló csúszka nekem pont „fordítva” működik,
• a Pearl kijelző igen messze van a Kindle WiFi kontrasztjától, pedig elvileg ugyanaz,
• nem magától értetődőek az érintőképernyős funkciók (szótár/kijelölés/annotálás stb.) olvasás közben.

Verdikt

Nagyon-nagyon-nagyon nagy kérdés, hogy itthon mennyire lesz képviselve. Tartok tőle, hogy egyáltalán, így marad a szürkeimport kontrollálatlan árral, a támogatás hiányával és a magyar nyelvű, Magyarországra összpontosító szoftverfejlesztés mellőzésével. Pedig az exkluzív megjelenés, a kitűnő minőség és az erős belbecs alkalmassá tehetné (ahogy teszi is pl. Németországban) boltok kiszolgálására. Itthon elfogadható áron a Kindle remek vetélytársa lehetne, feltéve persze, hogy az ePub és az (esetleg kemény) DRM alapkövetelmény. A tapis érintőkijelző, a magyar karakterek, a kis méret nagyon erősen mellette szólnak, a nagyobb testvér bővíthetősége (kártyával), 6 collos kijelzője pedig (pláne átlag 5 collos méretben) elvitathatatlan előnyök még úgy is, hogy a Kindle kijelzőben — az azonos technológia ellenére — lenyomja. A kérdés tehát nem az igazán, hogy kell-e (mert nagyon-nagyon tetszik), hanem hogy kap-e enni, és ha igen, hogyan és mit?

Zárszóként még egyszer köszönöm zsolexx-nek a felajánlást, ő csupán annyit kér érte, hogyha valakinek van ötlete a magyarításra (szótár, menü), az ötleteit ossza meg vele!