Néhány héttel ezelőtt jelent meg a hazai web-boltokban a kevésbé neves távol-keletinek tűnő, valójában ukrán gyártó terméke. Íme a teszt, a szokásos részletességgel, hideggel és meleggel egyaránt.
Itt erre a képre NAGYON nem vagyok büszke, elnézést a minőségért.
A többi, bár ez is, nagyban is nézhető.
Tech
Közismert, hogy ha valamit törni lehet, azt legnagyobb előszeretettel és hatékonysággal a volt szovjet utódállamok valamelyikében teszik meg. Telefonok átdolgozott, „nyitott” szoftverei, iPhone-on futó Android, HTC-n futó Apple iOS és társai fűződnek a nevükhöz (vagy belátható időn belül megszerzik ezt a „dicsőséget”). Joggal várhatjuk el tőlük, hogy a saját gyártmány legalább annyit, ha épp ne többet tudjon, mint a sülthalazott (hekkelt) szoftverek. Bizonyos tekintetben ez az elvárásunk teljesül, hiszen a Koobe-k hoz hasonló roppant széles formátumtámogatás, vagy épp hardveresen felettébb ötletes megoldások (USB Host csatlakozó, külön töltőcsatlakozó) mind-mind megtalálható az eszközön, a kivitelezés minősége azonban némi kívánnivalót hagy maga után.
A készülék 191 × 131 × 13 mm, vagyis szinte teljesen átlagosnak tekinthető a 6 collos mezőnyben. Kicsit gagyis hatású, enyhén nyikorgó műanyag borítása egyébként kifejezetten tetszetős (nem sima fehér, hanem gyöngyházfényű), még díszítettek is rajta némi „krómozással”. Bár viszonylag vastag, egészen jó fogása van egészen addig, amíg nem próbálunk vele lapozni: a gombok ugyanis (és különösen a felső kisebbik lapozógomb) igen kényelmetlen módon nem a külső oldalán billen, hanem a készülék belseje felé eső oldalon. Megszokható, de elsőre kifejezetten zavaró. 28 dekás súlya szintén teljesen átlagos. Állítólag van feketében is.
A kijelző a szokásos e-ink Vizplex, előtte egy hagyományos rezisztív elven működő érintésérzékeny felület, amelyet akár tollal böködve, akár ujjal tapogatva lehet kezelni, bár különösen a beállítások között sokszor még a stílus is nagynak bizonyul, nemhogy egy felnőtt ember ujjbegye. Sajnos ez a funkció egyfajta szükséges rosszként kényszerít minket kompromisszumra: kontraszttal és tükröződéssel kell fizetnünk érte, cserébe kezelhetőséget és egy csomó hasznos funkciót kapunk.
Apropó, kezelhetőség. Egy bekapcsoló gombon, négy lapozó gombon kívül csupán egy további gomb, egy „vissza” billentyű van a készülék alján. No, ez utóbbi szerintem az e-könyv-olvasók történetének egyik legrosszabbul aposztrofált kezelőszerve: egyetlen funkciója van, ahhoz képest a készülék alját teljes egészében dominálja. Érintés- vagy közelítésérzékelést nem várok tőle (mint ahogy a HTC Touch Pro-n van), de egy ötirányú navigációt minimum. Kár, hogy kimaradt.
A gombokon kívül felül egy MicroSD kártyahely, a készülék bal oldalán a teleszkópos stílus helye, alul egy USB-A host, egy USB-mini csatlakozó, 3,5-es jack aljzat, jobb oldalon alul töltőcsatlakozó kapott helyet. Sőt, aki félti az elejtéstől, nyak- vagy csuklópántot is befűzhet az erre szolgáló fülbe. Mást én nem várok, sőt.
Van még G-szenzor, WiFi (nem sikerült munkára bírnom wap-védett hálózaton), BlueTooth, továbbá az előlapon egy roppant hasznos visszajelző lámpa, amely a processzor foglaltságától kezdve a töltésen át sokmindenről tájékoztat.
Méricskélés
Hagy térjek vissza egy szóra még a kijelző kérdéséhez. A szokásos mérési/értékelési eljárást követve meglehetősen szörnyű, viszont nagyjából a vártnak megfelelő eredmény született. A hagyományos e-ink Vizplex kijelző elé helyezett érintésérzékeny fólia meghozta „várt” a hatását, a fehér 125, a fekete 53 lett. Eddig azt hiszem nem írtam, hogy a fekete esetén az alacsonyabb, a fehér esetén a magasabb érték a „nyerő”. Illendő azonos súlycsoportú versenyzővel összevetni: az Irex DR800 (Vacom éritőképernyő, 8,1 collos Vizplex) eredményei 137 (világosabb fehér) és 49 (sötétebb fekete). Az ábra a szokásos, alul és felül a referencia-skála, legfelül a Pocketbook 302, alatta a DR800, majd a két papírkönyves minta: felül az ofszet, alul a volumenizált. A két függőleges vonal a referenciaként használt ofszetpapír és fotókarton átlagos értékeit jelölik. Az eddigi legrosszabb (mért!) eredmények, bár furcsa mód nem sokkal marad el a Nook-tól (130 fehér és 56 fekete), ami sokkal inkább a Nookot minősíti.
Formátumok
Hosszú a lista. FB2, FB2.zip, TXT, PDF, RTF, HTML, PCR, CHM, DJVU, DOC, ePub (Adobe DRM-mel is), TCR. Ezeken kívül megjelenít képet (JPEG, BMP, PNG, TIF) és lejátszik MP3 fájlokat. Ha ezek mind működnek, kétlem, hogy valaha is többre vágynék.
PRC
Mondom ha működnek. Tudvalevő talán, hogy hamarosan hajóra szállok, no nem kalózkodn
i, hanem vitorlázni rendesen. Ehhez egy jogszabály komplett mellékletét kell bebiflázni, am
it eleddig a HTC-n műveltem. Referencia PRC-ként gondoltam feltöltöm. Két macera lett ve
le: automatikusan nem ismerte fel a kódolást (UTF-8), kézzel kellett beállítani (ami egyrész
t gáz, mert miért nem automatikus, másrészt jó, mert egyáltalán lehet állítani). Aztán köve
tkezett az igazi probléma: hiába állítottam bármit, hiába reszelgettem, hiába igyekeztem m
egoldani a helyzetet, nem jártam sikerrel: minden szót elválaszt a sor végén.
Ez így egy katasztrófa.
Példás méretezési lehetőségek, különböző beállítások szerinti újratördelés (annak minden hátrányával). A teszt PDF-fel simán megbírkózott, A/4 és B/5 méretű komplett könyvekkel, két hasábosakkal is elbánt. Ugyanakkor egy nagyobb falat, az Osiris Helyesírás 1500 kéthasábos oldala a reflow során kiverte a biztosítékot: fagyni nem fagyott ugyan, de 20 perc gondolkodás után jobbnak láttam kilépni.
ePub
Ahogy a fényképeken látni, teljesen hétköznapi. Dworkyll újabb keletű, kéthasábos táblázatokat tartalmazó ePub-ját gond nélkül jelenítette meg, sőt, el is forgatta (igen, van G-szenzor, ráadásul mind a négy irányban). Lásd a fenti képet! A méretállítás nehézkes, nem kiválasztható menüben oldja meg, hanem a szokásos felugró menü egyik tételére bökve lehet lépésenként növelni a méretet. E helyett elegánsabb lett volna a PDF-hez hasonló, direkt elérési lehetőség.
Minden más
A MEK-ről letöltött rtf gond nélkül jelent meg, a doc szintén, html is korrekt, bár pl. e blog mentett változatát oldalakra tagolva (igaz, meglehetősen jól elosztva) simán megjelenítette (még a képek is bekerültek).
A képformátumok közül a jpg-t és a tif-et néztem. Mindkettő az e-inkre jellemző halványsággal jelent meg, ráadásul remek ditheringgel. Szükségmegoldásnak jó, az alacsony kontraszt miatt viszont alig élvezhető.
mp3 lejátszást az ezzel kapcsolatos alap ellenérzéseim miatt nem próbáltam.
Vélemény
Gondjaim
A prc-vel kapcsolatos nehézséget fentebb kitárgyaltam részletesen. Ezen felül leginkább zavaró az, hogy a kijelzőt konkrétan kitakarja a ház, vagyis oldalt becslésem szerint 1,5-1,5 millimétert elfed a hasznos kijelzőterületből. Furcsa a gombok benyomási érzete, ezt a két napos tesztelés alatt sem tudtam megszokni. Nagyon hiányzik belőle a négy/ötirányú gomb, ami sok esetben feleslegessé tenné a kijelző böködését vagy tapogatását. Ó igen, kijelző: látható, mérhető, hogy sokkal kevésbé kontrasztos, mint az átlag (a Pearl-ről nem is beszélve), olvasás közben sokszor vettem észre, hogy bizony látom magam benne, ami felettébb zavaró.
Szerettem
Konkrétan mindent be lehet állítani rajta a rendszerfonttól kezdve az összes hardveres gomb működési módjáig. Elfogadhatóan gyors a működése, imádni való az USB-Host és a MicroSD kártyahely. Példásan működik a grayscale dithering. Hasznos a pdf reflow, bár nem mindig úgy működik, ahogy azt elvárnám, így például ha kilépek egy dokumentumból, a következő visszalépésnél (vagy néhány lapozás után) újra be kell állítani.
Verdikt
Persze azzal, hogy Szergej Bubkai magasságban van a léc igen nehéz dolga van, de most vonatkoztassunk el ettől. Adott egy berendezés, ami egészen nagy rugalmasságot ad a felhasználónak mind formátumtámogatás (ePub DRM-mel és PRC DRM nélkül), elvileg kinyitható rajta bolt (az ukránoknál a használati utasítás szerint együttműködik a Bookland nevű áruházzal), akár WiFi-n, akár BlueTooth-on külső eszközzel (pl. telefonnal) kommunikál a nettel, olvashatóak rajta RSS folyamok, van naptár, vannak játékok (a Sudoku megizzasztott párszor). Ha kell, forog (automatikusan vagy kézzel), ha kell, nem forog (kikapcsolható a G-szenzor). Ó, igen. És magyar a menüje. Szinte mindenütt. A korona az egész történeten a tok, ami valódi bőr, bár némileg nagyobb, mint kényelmes lenne, de kétségtelenül pont annyira és pont úgy védi a készüléket, ahogy kell (bár kicsit nehézkessé teszi a stílus kibányászását és a visszafelé való lapozást, továbbá nem oldalra, hanem jegyzetfüzetszerűen felfelé nyílik).
Viszont ott van pár fájó pont: a PRC ad-hoc, illetve inkább állandó szóelválasztása (elválasztójel nélkül), az alacsony kontrasztú, csillogó kijelző (amit én praktikusnak tartanék egy fóliával megvédeni, mert aktív PDA-sként tudom, hogy egyetlen láthatatlan homokszem elég a kijelzőn ahhoz, hogy a stílussal egy Valles Marinerist megszégyenítő árkot szántsunk bele, ez viszont tovább rontaná a kontrasztot). Nem kevésbé zavaró a kijelző kitakarása és az sem, hogy a házhoz képest a kijelző nagyon mélyen (kb. 1,5 mm-re) van, így, ahogy a fenti képen is látszik, árnyékot vet. Az sem épp kényelmes, hogy bedugott USB-n ugyan töltődik, de eközben a berendezés HOST módban van, így a menüje nem működik, olvasni nem lehet rajta, és ez ráadásul független attól, hogy az USB kábel túlvége töltőbe vagy PC USB portjába van-e dugva: az eredmény ugyanaz.
Ezen az áron (83 900 forint) a hasonlóan árazott 'txtr Readert fényévekkel veri. A Koobe Classic méretben nagyjából ugyanaz, ugyanezen az áron, kisebb személyre szabhatósággal, viszont valamivel jobb kijelzővel. Az új Sony-k alighanem [a később szerzett tapasztalatok alapján biztosan] lepipálják majd súlyban, anyagminőségben és a kijelző kontrasztja tekintetében is, viszont nélkülöznünk kell majd a PRC-támogatást és az on-line elérhetőséget -- ez esetben az ár kérdéses, merthogy a pixmania.hu-n már most olcsóbb, a hazai „forgalmazók” meg egyelőre a régi, x00 sorozat megmaradt darabjainak eladásával vannak elfoglalva. Az Onyx formára, kinézetre, tudásra szinte ugyanaz, illendő a WiFi-s változattal összevetni: a legújabb árcsökkentés miatt csupán 6 ezer forint körül van az árdifferencia -- ennyivel kell többet fizetni többek között a Wacom tollas érintőképernyőért és az ezzel járó jobb kontrasztért.
Ha valaki felkarolná, kisimítaná benne a Firmware nehézségeit, gyártana hozzá egy Magyarországon működő boltot, nagyon korrekt, és ami fő, alighanem népszerű eszköz lehetne belőle.
A berendezést az Adamo Books-tól kaptam kölcsön tesztelésre, a lehetőséget ezúton is köszönöm nekik!
Utolsó kommentek