Mottó:
„Röhej, hogy az ember kénytelen ellopni egy könyvet,
mert a kiadó fél, hogy ellopják.” – bbandi

A blogra 2010 januárjában írt belépő cikkem meglehetősen mély alapossággal járja körbe az e-könyv-kiadás visszasságait, lehetőséget és lehetséges útjait. Az elmúlt lassan 9 hónap mindössze egyetlen velőt rázó újdonságot hozott, és ez önmagában elég ahhoz, hogy az akkor felvázolt lehetőségek mára okafogyottá váljanak. Pontosítok: az önmagában nem lenne elég, hogy a Kindle WiFi nagyjából 35 ezer forintért néhány nap alatt bárki kezébe kerülhet, az viszont, hogy ezen kívül semmilyen más előrelépés nem történt a hazai viszonyokat tekintve, az durván fogalmazva erősen odabasz.

Teória

Induljunk ki abból a feltevésből, hogy valakinek szüksége van egy eszközre, amelyen képes saját dokumentumait, esetleg egyszer-egyszer egy internetes holnap szöveges tartalmát átolvasni, hébe-hóba elolvasna egy Rejtőt vagy bármi mást, ami legálisan letölthető, és mindezért nem akar sem laptopot, sem egy iPad-hez hasonló tabletet cipelni magával (és persze kifizetni sem). Erre egészen a Kindle WiFi megjelenéséig nem volt épeszű eszköz. De lett, és ezeknek a céloknak többé-kevésbé megfelel. Tegyük fel, hogy aki eddig idehaza Kindle WiFi-t rendelt (ezres nagyságrend!), az ebből az indíttatásból rendelt.

Ha elolvassátok a korábbi cikket, abból kiderül, hogy az üdvözüléshez az olvasók szempontjából két dolog szükségeltetik: legyen min olvasnia és legyen mit olvasnia. Úgy fest, hogy az eszköz kérdése kipipálva, pillanatnyilag nincs ennél ésszerűbb árú megoldás.

Egyből vessük is el a teóriát, és folytassuk a gondolatmenetet: ha van eszköz, azt a tulajdonosa ki akarja használni. Ha jogszerűen akar eljárni (és ezt a kérdést itt ne is feszegessük tovább!), akkor mehet az Amazonhoz (ahol nekem változatlanul nem sikerült magyar nyelvű tartalmat lelnem), mehet MEK-re, vagy olvashat a Petőfi Irodalmi Múzeum Digitális Irodalmi Akadémiája keretében közzétett -- egyébként remek kortárs magyar -- tartalmat. És itt, jelen ismereteim szerint, vége a dolognak: a Kindle felhasználója, feltéve, hogy nem akar nagyon vitorlázni, nem fog tudni tartalomhoz jutni, illetve amihez hozzájut, azzal formátum-gondjai lesznek vagy valamilyen módon konvertálnia kell.

Miként van most?

A „szoftverről” szóló összefoglaló cikk egyelőre tovább várat még magára, mert nincs értelme frissíteni. A „nagy” forgalmazók (eKönyv Magyarország, Sanoma) egyelőre csak ígérget, illetve szűkös, jobbára magyar szerzőktől származó és sajnos több okból is ésszerűtlenül drága tartalommal rukkolt elő. Az Alexandrának egyelőre kisebb gondja is nagyobb annál, semmint az e-könyv-piac kihasználásán gondolkodjon. A kicsik meg egyelőre csak kevésbé ismert magyar szerzők műveivel rukkoltak elő, igaz, azt egészen jó áron (lásd pl. Adamo Books vagy Fapados könyv). Sehol külföldi tartalom, sehol a most futó „kurrens” darabok, sehol az eladási listákat vezető bestsellerek.

Mi a gond?

Felettébb egyszerű lenne tovább ostorozni azt a kevés, és épp ezért keserves helyzetben lévő kiadót, aki egyáltalán vette a bátorságot és pénzt, időt, energiát nem kímélve nekivágott ennek a jelenleg reménytelennek tűnő útnak. Egy dolgot azonban illendő lenne szem előtt tartani, mielőtt pálcát törnénk felettük. A dologban nem csak ők a ludasak, sőt, talán ők a legkevésbé ludasak benne. Két tűz közé szorultak ugyanis: egy olyan piacon kell helytállniuk, amelyre egyébként is jellemző a „magyar ravaszparaszt” mentalitás, töltelékként pedig megkapják mindehhez azt, hogy a külföldi jogtulajdonosok (de sokszor a magyarok is) elzárkóznak az elektronikus kiadás jogainak megadásától. Tudjuk, hogy sem az Amazon, sem a B&N nem árulja Harry Potter kalandjait. Miért? Mert a szerző így döntött. Coelho meg máshogy. Vagyis hiába öltek milliókat (milliárdokat?) tartalmak gyártására alkalmas technológia kidolgozására, hiába készítettek boltot, hiába találtak e-könyv-olvasót, hiába működ(het)ne Magyarországon az Amazon-modell (sőt, a jelek szerint még esetleg jobb is), a két legfontosabb dolog hiányzik. Ezek közül az egyik pont az a tartalom, amit az eszközök megvásárlói elvárnak.

Hogyan lehet a jövőben?

Tegyük fel, hogy az átlag magyar Kindle-vásárló nem hülye, és esze ágában sincs a magyar forgalmazók kénye-kedve szerint piacra dobott olvasót is megvásárolni, hogy legyen neki egy második. Úgyszintén nem foglalkozik azzal, hogy ilyen-olyan firmware-rel megroppantsa a készülékét, hogy az képes legyen ePub-ot fogadni. Olvasni viszont szeretne. Nyilván ők azok, akik, ahogy korábban is írtam, jó eséllyel belátható időn belül nem fognak magyar boltból magyar tartalmat vásárolni, kivéve, ha...

kompatíbilis lesz a meglévő olvasójukkal.

Per pillanat úgy gondolom, hogy a magyar e-könyv-kiadók előtt két (és fél) lehetséges ésszerű út áll.

Először: másolás

Vagyis az Amazon és a magyar mobil-piac modelljét lemásolni és összefűzni: a könyveket ésszerű, esetleg kicsit ésszerűtlen áron (drágán) árulni, cserébe ingyen vagy nevetséges összegért adni a könyvesboltot kiszolgáló eszközt. A 'txtr Reader -- feltéve, hogy létezik egyáltalán -- kitűnő lenne erre a célra. A most bemutatott új Koob3 is alkalmas lenne a feladatra. Ezzel saját piacot nyitnak, nem vesznek tudomást a Kindle piacáról, tehát konkrétan versenybe szállnak vele. Előnyük lesz a magyar tartalom, a magyar know-how, kiszolgálás, meglévő bolti háttér (eKönyv Magyarország: összes Bookline és Líra bolt). Komoly fegyvertények egy mégoly erős és agresszív ellenféllel szemben is.

Másodszor: dömping

Most jön a csuklás, dehát… Kukába dobnak mindent, amivel eddig dolgoztak, és DRM nélkül, nagyon nagy tételben és nagyon olcsón kezdenek el PRC-t kiadni. Ezzel kizárják azokat a vásárlókat, akik nem akarnak (nem fognak/nem tudnak) Kindle-t vásárolni maguknak, rengeteg gondjuk lesz a másolásvédelem hiányából fakadó jogtulajdonosi ellenállással, viszont a jogkövető(bb) vásárlókat már most el tudnák csípni.

Két és feledszer: dömping az Amazonnal

Lásd az előző esetet, de az Amazonon keresztül, drm-védetten. Előnye, hogy talán a külföldi jogtulajdonosok ráállnak a tartalom (magyar fordítás) közzétételére, hátránya viszont, hogy alig jövedelmez, épp ezért igen hosszú idő a magyar kiadás sajtó alá rendezése költségének megtérülése (vagy csak papírkiadással együtt éri meg).

További alternatívák?

Nincs ötletem. Komolyan. Széles vásárlóközönséget a most elérhető tartalommal a mostani áron szinte képtelenség megszerezni, pláne úgy, hogy ennek sötét tükörképében ott van számos igen tekintélyes, elfogadható minőségű tartalomforrás. Az olvasók árai jelen helyzetben csak keresztfinanszírozással (Amazon-modell) vagy vásárlói hűséggel (telekom-modell) hozhatóak versenyképes szintre. Sajnos a korábbi felmérésből pont az olvasóeszközök árára vonatkozó kérdés maradt ki, de a maradékból is kiderül, hogy a legtöbb válaszadónak valahol a Kindle ára körül van a fájdalomküszöbe (lásd a korábbi számtanpéldát is). Egy dolog biztosan nem éri meg: tovább készülni (technológiával, bolttal, gyártással) és halasztani a piacra lépést (ami már most is késő lenne).

Jön a karácsony. 2-3 ezer darab fa alá kerülő Kindle WiFi pedig egyenlő a biztos vereséggel.

Érdekes a párhuzam a másik óriás, az Apple esetével is. Ugye ők területre összpontosítva határozza meg egy-egy terméke vagy szolgáltatása bevezetési dátumát. Az iPhone 4 jövő év elején szeptember 24-én éjfélkor, az iPad ismeretlen időpontban lesz majd kapható a hivatalos boltokban. Elég ugyanakkor bemenni a WestEndbe, ahol csak az alagsorban három boltban lehet iPhone 4-et és iPad-et kapni. Megéri várni? Az Apple-nek irreleváns, mert a szoftverboltból ígyis-úgyis meg fogják venni az alkalmazásokat, akár „legális” a berendezés, ha nem.
Márpedig idehaza minden Kindle egy potenciális eszköz, amellyel pont nem a legális magyar tartalom megvásárlására van forszírozva a tulajdonosa.