Igen sokat gondolkodtam azon, hogy mit is kezdjek Bigyó Felügyelő nagylelkű felajánlásaként megkapott Kindle WiFi-vel, már ami a mélységi tesztet illeti. Úgy döntöttem, hogy nagyon adja magát az összehasonlítás a Nookról készült cikkemmel, ezért, bár nem azonos mélységben, teljesen azonos kaptafára készítem el. A nyilvánvaló, más tesztekben már említett részletekre nem térek ki.

(A képekre kattintva azok új ablakban teljes, néha megdöbbentően nagy méretben jelennek meg.)

Itthon is kapható: különösebb nehézség nélkül megrendelhető, csupán egy internetes fizetésre alkalmas bankkártya és egy biztos postacím kell hozzá. Az ára sem vészes, még a gyenge devizánk ellenére is 35 000 forint körüli áron megszerzhető. Ha majd újra lesz az Amazon raktáraiban, 3-4-5 napos szállítási határidővel megérkezik bárkihez, aki megrendeli.

És hogy mit kapunk… Nekem két dolog volt furcsa, amikor Bigyó Felügyelő kezében megláttam (úgy állt ott, mintha valami hirdetést fotóztak volna): ez, basszus, nagyon kicsi! A másik: ejha, de kis csinos a kijelzője!

Az Amazon előéletének, történetének taglalásával bőven eleget foglalkoztunk, épp ezért ezt külön nem részletezem. Gyorsan csupán annyit, hogy szemben a Nook-kal, ami csak némi forszírozás után hajlandó a bolttal itthonról együttműködni, az Amazon könyváruháza különösebb nehézség nélkül működik bárhonnan, ahol van WiFi vagy 3G elérhetőség.

És hogy mitől is egyedi a Kindle WiFi? Hát ettől...

Igen kérem, ez itt egy öltöny belső zsebe. Innentől a praktikus hordozhatóság kérdése számomra (aki nappalaim jó felét öltönyben töltöm) megoldva, mindenféle nehézség, komplikáció és külön tokkal való bíbelődés nélkül nagyjából olyan nehézségek árán tudom elővenni, mint a HTC Touch Pro-t.

Kézben

Érzésre

Ahogy a Nook nehéz volt kézbe véve, úgy ez kifejezetten könnyű (a párom még mindig sokallja a súlyát, bár ezt a véleményét csak egy könyvhöz való hasonlításig tartotta…). Valóban könnyebb lett, a korábbi Kindle 289 grammjából a mérés szerint 64 grammot faragtak, és bár ezzel sem érték el a Cybook 174 grammját, bő 10 dekával könnyebbre állították be a Nooknál. Mind az előlap, mind a hátlap kialakítása praktikus, kényelmes, minőségi érzetet kelt. A szín persze ízlés dolga, nekem talán a fehér jobban tetszene, de ez a grafitszürkés szín valahogy vagánnyá teszi, jobban érvényesülnek rajta a képernyővédő egyébként remek minőségű, nagynevű szerzőket bemutató rajzai és régi könyvillusztrációi. A lapozógombok elhelyezése példás, bár a használatuk (nem benyomódnak, hanem tulajdonképpen hátrafelé eltolódnak, ezért fent is, lent is érződik az elmozdulás) kicsit szokatlan. A billentyűzettel csupán egy bajom volt, a navigáló billentyűk ujbeggyel nem nyomhatók nagy biztonsággal, ezért körömmel kezeltem őket, ami így, egy napos használat után nem okoz gondot, de félő, hogy egy-két év alatt komoly károkat okoz benne. Bár kevésbé helytakarékos, a hagyományos ötbillentyűs megoldás itt jobban jött volna és/vagy kicsit vastagabbra alakítani ezt a négyzetalakú gombot.

Ránézésre

A kijelzőre már az elején is gyanús volt. Valahogy sötétebbnek látszott, mint amivel eddig találkoztam. Aztán a tesztmérések alatt jött az ígéret mellé a bizonyíték is. Innentől kezdve bárki, aki szerint az e-papír (e-paper, e-ink) technológia nem olyan jó, mint a hagyományos könyv, csak felettébb nehezen tudja védeni az álláspontját. Konkrétan messze a legjobb kijelző, amit olvasásra most ki lehet találni (a sokak által várt Pixel Qi és a hasonló transzflektív hibrid kijelzők olvasási célra gyakorlatilag elveszítették jelentőségüket. A használat során egyetlen kisebb gondot véltem felfedezni, amely a folyó szöveges olvasásnál gyakorlatilag észrevehetetlen: az egyes lapozások után az oldalak rendre szellemképesek maradnak. Ennek egyik lehetséges oka, hogy még bejáratós volt a készülék (ezt a jelenséget a gyártó mindig kommunikálja a felhasználók felé). Következzenek tehát a számok, az igazi mély-teszt, majdnem laboratóriumi körülmények között…

Nyilván ez is alul marad egy rosszabb minőségű nyomattól is, de már messze nem annyira, mint a korábbi (Vizplex) kijelzők. A tesztképek mérései alapján öt mintát tudok összehasonlítani. A referenciafehéret ofszetpapír, a referenciafeketét fotókarton adja, ezek átlagos szürkeértéke a 256 lépéses skálán 244 (fehér) és 45 (fekete). És itt jön a döbbenet: a Kindle WiFi feketéje 26, a fehérje 162, vagyis a Kindle feketéje konkrétan sötétebb a fekete fotókartonnál. A kissé hitetetlen számokat látva mindenféle fényben (napfény, szórt fény, különböző direkt és közvetett műfények) megnéztem, és tényleg. Összehasonlításként: a Nook fehérje 130, feketéje 56, a tesztben harmadikként szereplő Irex DR800S fehérje 137, feketéje pedig 49. Az összehasonlító mintákban a fehér ofszetpapírra nyomott szövegnél ezek az értékek rendre 204 és 55, a fehérítetlen volumenizált (tipikus olcsó kartonált könyveknél alkalmazott) papír esetén pedig 202 és 56. Az ábra keskeny alsó és felső mezője az elméleti dinamikatartományt, a két függőleges vonal a referencia papírok fekete és fehér határát, az öt sáv pedig az egyes minták mért dinamikatartományát reprezentálják: felül a Kindle, alatta a Nook, majd a DR800, végül a fehér ofszetpapír és legalul a volumenizált papír. És igen, a Kindle feketéje sötétebb a papír feketéjénél is. Hihető tehát az e-ink állítása: a Vizplexhez képest a Pearl kijelzők valóban kontrasztosabbak.

Olvasási élmény

Nekem hiányzik egy szép talpas antikva betű, egyébként teljesen rendben van. A menük kezelhetősége példás, bár néhány helyen észrevehetően gondolkodnia kell a processzornak egy-egy feladat végrehajtásán (ennek okára tippem sincs). Van annotáció, kiemelés, ezeket közösségi oldalakon (Twitter, Facebook) meg tudjuk osztani élő netkapcsolat esetén. Mindazonáltal csoda itt sincs, éppúgy fontos a jó fény és a megfelelően megválasztott betűméret, mint egy könyv esetén.

Formátumtámogatás

Mobipocket. Pont. A zárt támogatás a készülék egyik rákfenéje, ahogy a beharangozó cikkben is hangsúlyoztam, a formátum és a másolásvédelmi szabvány együttese valószínűleg hosszú időre kizárja majd annak a lehetőségét, hogy a berendezést magyar boltból, magyar tartalommal etessük.

Egyetlen érdemi újítás a PDF pan/zoom funkció, vagyis a feltöltött PDF dokumentumokat nem csak teljes méretben tudjuk megjeleníteni, hanem egy halom egyéb opcióval is. A 6  hüvelykes méret miatt azonban változatlanul nem ideális A/4 méretű PDF-ek olvasására.  Egyik komoly hátránya (például a DR800-hoz képest), hogy nem tudja a PDF-ről leszedni a margót (tehát nincs még csak ál-reflow sem). Furcsamód egyébként PDF-et (itt a saját gyártású teszt PDF-re gondolok), érezhetően gyorsabban lapozta, mint a kvázi-gyári (ingyenesen letölthető DRM-mentes) PRC-t. A fenti képen a teszt pdf egy oldala látható igen közelről, a pixelesedés a gyakorlatban egyáltalán nem befolyásolja az olvashatóságtot, tehát még ilyen apró betűkkel is élvezhető az olvasás (én ezt szeretem).

Pár kép ezer szó helyett

Innentől eltérek az eredeti Nook teszt irányától, elsősorban azért, mert a technikai mélység és elemzés helyett inkább csak a lényegi különbségekre koncentrálok.

Működik a grayscale dithering. Az elvi 16 szürkelépcső közötti árnyalatok megjelenítésére a képet alkotó pixelek szürkeértékeinek cserélgetésével hozza létre, vagyis bizonyos határok között (nyilván az eredő felbontás és képrészletesség rovására) élethűbbé tudja tenni a szürkeárnyalatos felvételeket. A tesztépeken azokat a mintákat mutatom be, amelyeket a Nook esetén is tettem: brutális a differencia a Kindle javára.

Bár tesztkép nem készült róla, Dworkyll figyelmét szeretném különösen felhívni rá, hogy a PDF átméretezésénél állítható az élsimítás erőssége (négy fokozatban), vagyis ha nem sikerült a tökéletes pdf optimalizálás, akkor is van némi lehetőségünk tűzoltásra, vagyis az optimális kép beállítására. Ilyet eddig máshol nem láttam.

Teljesítmény, lapozási idő, akkuélettartam

Az akkuról nem tudok nyilatkozni, a teljesítményre a jó-elfogadható minősítés illik leginkább az én értékrendem szerint: bár alapvetően gyorsnak tűnik a gép, néhány előre nem várt helyzetben bizony brutálisan belassul. Ennek okát, ahogy fentebb is írtam, nem tudom.

A lapozási időt nem sikerült lemérnem, aki kíváncsi rá, próbálgasson méréseket az alant látható filmek vizslatása közben! Ami biztos: PRC és PDF esetén is igaz a „nyomj gombot az utolsó kor közepén” alapelv, így csak a kijelző frissítésére kell várnunk, az előkészítésére nem. A szkennelt PDF oldalak (A/4 eredetiben) egy-egy oldalának lapozásához ugyanakkor brutálisan sok idő, 3-4(-5-7) másodperc is kellhet.

Örömömre szolgál bejelenteni, hogy elsőként a Blog történetében filmen is meg tudunk mutatni két dolgot: a lapozás gyorsaságát (prc-n és PDF-en), valamint a Pearl kijelző működését lapozás közben elég komoly, elvben 1:1 arányú nagyítással. Íme, élvezzétek!  Felül a PRC, alatta a PDF, legalul pedig az 1:1 makro.

Verdikt vs verdikt

Konkrétan a beharangozó poszt végén gyengén gondolkodtam, sőt, el is kalandoztam kissé. Most a fegyelmezettség szem előtt tartásával nézzük a tényeket a Nookhoz viszonyítva.

• kisebb,
• könnyebb,
• egyszerűbb beszerezni,
• klasszissal jobb a kijelzője,
• olcsóbb,
• van beépített angol szótár és Wikipedia-elérés (ez utóbbihoz kell működő netkapcsolat),
• angol nyelvű irodalmat gond nélkül vásárolhatunk rá, ráadásul jobbára olcsóbban, mint papíron,
• van jegyzetelés, kiemelés, ami közösségi oldalakon megosztható,
• egyszerűbben használhatóak a kezelőszervek (illetve ugye van neki).
• nem támogatja az ePub szabványt, emiatt legalábbis kétséges, hogy lesz-e rá magyar nyelvű vásárolható irodalom,
• külső memóriával nem bővíthető, bár így is tekintélyes méretű könyvtár érhető el rajta.

Az mp3-ra, a böngészőre és a hangos felolvasásra nem érdemes időt és figyelmet fecsérelni, mert aki olvasni akar, azoknak -- szerintem -- nem ez az elsődleges szempont.

Kéne. Pont.

Csupán néhány tényező tart vissza az azonnali rendeléstől. Egyrészt nem tudjuk, hogy a karácsonyi felhozatal milyen lesz idehaza. Várható a 'txtr Reader (bár nagyon nagyot kellene üssön ahhoz, hogy érdemben lelökhesse a Kindle WiFi-t a trónjáról), jön a Koob3 V60, jönnek az új Sonyk, persze egyik sem ilyen áron (sőt, egyik-másik árából három is kijönne, nyilván külön-külön rendelve). És persze nagy kérdés, hogy a hazai szolgáltatók mivel tudnak elkápráztatni minket 2010 karácsonyára: marad a kalóz oldalakra való mutogatás, a kiadók pénzéből utazgatás, a bírkózás az elektronikus tartalmat ördögtől való rossznak bélyegző kortárs szerzőkkel, vagy végre történik is valami?! Hogy mit szeretnék, ami megrengetne a szakasz címében közzétett hitemtől? Elfogadható áron elfogadható választékot ésszerű keretek között majdnem ajándékba kapott e-könyv-olvasóval. Mondjuk úgy, mintha Bostonban élnék...

Final Word

(Update 2010. október 2.) Nemrégiben blogunk egy olvasója, nagygabe belevágott egy hatalmas projektbe, amelynek eredményeképp olyasmi jött létre, amiért az egész magyar e-könyves társadalom hálás lehet.  Angol--magyar szótár,  amely működik a Kindle WiFi-n is (a meglévő angol értelmező szótár váltható le vele). Köszönjük szépen! :-)

Ezúton is hálásan köszönöm Bigyó Felügyelőnek, hogy újdonsült berendezését kölcsönadta nekünk. Ha nagyok leszünk, ígyérjük, megháláljuk!