Intro

Bár annak idején PipBoy olvtárs már kivesézte a szerkentyű amerikai változatát, nem olyan régen a Líra jóvoltából a kezembe kerülhetett egy GSM verzió. És nem bírom megállni, hogy ne osszam meg az élményeimet.

Mi is ez voltaképpen?

Kézbevéve és meghajtva az eszközt rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy a Kindle 2 messze nem csak egy e-könyv olvasó. Ez bizony az Amazon könyves birodalmának a felhasználó otthonába telepített könyvterjesztő "ügynöke". Míg a kínai fejlesztők a "mindegy mit, csak a mi eszközünkön olvasson" elvet igyekeznek megvalósítani, legalábbis változó minőségű formátumtámogatással, addig az Amazon a "mindegy mit, csak tőlünk vegye" elgondolás mentén fejlesztették, nemcsak a vasat, de az egész üzleti modellt.

Nem véletlenül érezte az Origó tesztelője már másfél évvel ezelőtt is, hogy ez az eszköz a könyvek iPodja, bizony ki van optimalizálva rendesen arra, hogy bármiféle számítógépes beavatkozás vagy akár -tudás, továbbá észrevehető késleltetés nélkül tudjon a tulajdonosa vásárolni az Amazon - jelenleg kb. 350.000 címet tartalmazó - könyváruházában. Ha a nagymamám elbír egy hitelkártyával, akkor ezzel is meg tud birkózni. És ez nagyon nagy szó manapság, az Ezer Kütyü Korában.

A vas

Kézbevéve magát az eszközt, mellbevágóan masszív az élmény. A külső valami vékony, de brutális marhabőrre emlékeztet, ezt egy ravasz acélpöcök-páros tartja az egyébként is robusztus olvasón. Az olvasó hátlapja szálcsiszolt alumínium, az előlapja  műanyag, a golyóállónak érződő fajtából. A kijelző az egyik legjobban sikerült a műfajból, 8 16 szürkeárnyalatos, a Koobe V3-ra emlékeztető hidegebb szürke alaptónussal. A gombok és a navigációs pöcök (a.k.a. stick)  helyüket és kivitelüket illetően nagyon el vannak találva, egy pici gondom volt, hogy folyton a pöcökkel akartam lapozni, de az nem erre való, átszokni meg nem volt időm. A qwerty billentyűzet ékezeteket nem tartalmaz, és hosszabb tartalmak gépelésére ugyanúgy nem komfortos, mint az az eInk kijelző, de amire kell, keresőmező kitöltésére, rövid megjegyzésekhez teljesen jól használható.

A Kindle 2 kb 1.5 GB felhasználó által címezhető memóriát tartalmaz, memóriakártyahely nincs. Míg elméletben nem nagyon vagyok barátja a lehetőségek ilyen korlátozásának, a gyakorlatban átlagosan 500/kB könyv mérettel lehet számolni, ami, az indexelés tárigényével nem számolva saccra 3000 kötet egyidejű hordozását tenné lehetővé. Ez már elég lehet egy időre.

A drótnélküli kapcsolatból csak 3G van, WiFi nincs. De ettől még teljesen használható az eszköz, a saját anyag fölmegy USB-n, netezni meg van ezer jobb eszköz.

A rendszer

Mivel fő szempont a robusztusság volt, a Kindle tervezői sok (egyszerűen elérhető) felhasználói szabadságot - hasonlóan az Apple dolgaihoz - nem hagytak. Ezért aztán elrontani, lefagyasztani sem igen lehet.

Nincs ezer formátum, nincs ezer betűtipus. A törzsformátum a prc, és annak Amazon DRM-es változata az azw. Mezei felhasználó az alábbi dolgokat állíthatja:

• karakterméret (6 opció)
• margószélesség (3 lehetőség)
• laptájolás (bármelyik irányba, így balkezesek is be tudják maguknak forgatni)
• a felolvasás hangja (férfi, női) és sebessége (lassú, normál, gyors)

A prc/azw implementáció elmarad a WinMo változattól, - ezt abszolút nem értem, hiszen a sajátjuk - nem működik a keretes szöveg (a táblázatok igen), a betűtipus-váltás, és a több font egy szövegben. A gyári szövegfontot én nagyon jónak találtam, talpas, de nem vékonyodó betűket használ, de valamiért a felhasználói közösségben nagy hagyománya lett a fontok körüli varázslásnak.

A linkek, a tartalomjegyzék teljesen jól használhatóak, a fedlapot ügyesen széthúzza a teljes képre. Nagyon durva a szótár-integráció, ha a kis pöcökkel elindulunk a szövegben, minden szó mellé megpróbálja a szótárbejegyzés rövid kivonatát megjeleníteni (a magyar nyelvű szöveggel persze küzdött, mint malac a jégen), egy kattintásra pedig a teljes szócikket is előkerül. Szótár ennél jobb már csak érintőképernyőn lehetne, talán.

A highlight nem túl látványos, a kijelző nem tud "neonsárgául", de lehet a szövegbe megjegyzéseket szúrni. És persze áttekinthető az összes beszúrás-kiemelés. A tartalomjegyzék mellett van direkt ugrás is a szövegbe, gyakorlatilag mondatos pontossággal.

Sokan fájlalták a pdf megjelenítés teljes hiányát. Valami már van. A pdf oldalak ugyanis már látszanak a maguk teljében, működnek az összes formázó dolgok, pl a sok különböző font. Nincs viszont sem nagyítás, sem újratördelés. Azaz ha nagyon nem 800x600-ra van optimalizálva az oldalkép, akkor nem lesz benne sok öröm. A pdf-be jegyzetelni sem lehet, csak könyvjelzőzni.

Ameddig a törzsformátumban használt font tökéletesen jeleníti meg a magyar ékezeteket, addig a rendszerfont már nem ilyen kifinomult, ott bizony kérdőjel vagy szóköz látszik a hosszú ő és ű helyén.

A saját anyagok feltöltése teljesen problémamentes, a mellékelt (fehér) USB-microUSB kábellel egy külső meghajtónak látszik az eszköz. Lehet próbálkozni az anyagok hierarchikus rendezésével, de az csak a géphez kapcsolva fog látszani, mert az olvasó leválasztva tökéletesen ömlesztve fogja megjeleníteni az állományokat.

Hogy nem dőlünk a káoszba, annak egy nagyon komoly akadálya van, éspedig hogy a Kindle 2-be építettek egy döbbenetesen erős keresőt. Ez pedig fölindexeli az olvasón található összes szöveget, és minden fejfájás nélkül pontosan oda ugorhatunk, abba a könyvbe, amelyikből idézni tudunk. Továbbá meg is számolja, hogy a keresett szöveg hányszor fordul elő az olvasón. Ha valamit, akkor ezt a "google a zsebben" képességet nagyon tudnám használni. A google itt komolyan szó szerint értendő, mert ha bekapcsoljuk a drótnélküli kapcsolódást, akkor a keresés több lépcsőben kiterjeszthető, a szótárra, az Amazon boltra (naná), wikipédiára és a google-ra.

A kritikus hangok

Az Amazon és a Kindle által jelentett és megvalósított új paradigma azért még messze nem hibátlan, kritikusai könnyen találnak fogást rajta. Ilyen volt a nyári beleegyezés nélküli tartalomtörlés, vagy hogy olyan egyszerű dolgok nem működnek, mint a kölcsönadás. Ugyancsak fura, hogy bár az Amazon megvette a mobipocketet, sőt a DRM-e gyakorlatilag ugyanazon az elven működik, csak máshol autentikál, mégsem olvashatóak a Kindle-n trükközés nélkül. Remélem ezek a dolgok idővel javulni fognak.

Na és a jövő?

A formátumok és a DRM sémák háborúja már elkezdődött. Bár epub perspektivikusabbnak, az Adobe Content Server technológiája decentralizálnak látszik, az epubhoz továbbra sincs normális nem-dedikált olvasó, és a B&N is komoly logisztikai problémákkal küzd. Ahogy most a dolgok állnak, fogadni nem fogadnék egyikre sem, de most K2-t vennék.

Hasznos olvasnivalók:

• a Wikipédia bejegyzése
• Egy nemzetközi árlista