Intro
A Rufusz Computer jóvoltából landolt nálam a digitális olvasók (majdnem) csúcsmodellje, az iRex DR 1000S. A kijelzője 10" eInk, 1280x1024 pixel, 160 dpi-vel. Először ez látszik, és ez bizony impresszív. A méret és a 16 szürkeárnyalat nagyon szép, kontrasztos és olvasható képet ad. Ez bizony más liga, mint a 6"-osok, ahol csak a billentyűk száma és a firmware finomságai jelentik a különbséget. Megoldották a kijelző részleges és gyors frissítését, így lehet rá rajzolni és gépelni, a teljes kép frissítése nélkül. (Lapváltásnál maradt az eInk kijelzők szokásos "villanása") A szerkezet az mp3 lejátszást (végre) nem támogatja, a nagy kapacitású SD(HC) kártyákat viszont igen. Az olvasó család ezen középső tagja már rendelkezik egyfajta érintőképernyővel, a Wacom "Penabled" technológiájával, azaz a saját stylusával már lehet rá firkálni, WiFi és BT támogatás viszont nincs. Számítógéppel egy sima USB-miniUSB kábellel köthető össze, és az akkutöltés is a miniUSB csatlakozón keresztül történik.
Az SD kártya elég fontos a szerkezet életében, azon lakik az összes anyag, plusz a PC csatlakozáskor elérhető applikációk. Ha a kártya kikerül az olvasóból, az olvasón csak a settings menüpont marad elérhető. Van viszont egy direktben nem elérhető belső memóriája, amin a firmware-t és az emlegetett applikációt tartja, ugyanis bármilyen új SD kártyára képes azt fölmásolni. Ennek fejében a firmware fissítés sem egy ördöngösség, a kapcsolóprogram elintézi, és az adataink sem vesznek el.
Összekapcsoláskor az olvasó egy SD kártyának látszik, amin - akár egy autorunnal indítva - megtalálható az illesztőprogram (Companion Software)
Formátumtámogatás
A szerkezet, biztos ami biztos alapon, képes korlátozottan text és html megjelenítésre, de a kelet-európai karaktereink bizony nem jönnek át pontosan, az ő és az ű kalapos. A html-lel tapasztaltam furcsaságokat, szerfölött érzékeny ugyanis a header tartalmára, és ha nem tetszik neki, akkor a html textként jelenik meg, nem bontja ki a tageket. Ugyancsak nehezen vehető rá a(z oldalon elüli) linkek követésére.
A jogvédett anyagok megjelenítésére a DR 1000S nagy kedvencemet, a mobipocket formátumot használja. Az implementáció felemásra sikerült, helyesek a magyar karakterek, működik a teljes szövegben történő keresés, és elvileg a szótár-integráció (a teszthardveren nem volt szótár telepítve), de nem működnek az annotáló funkciók, pedig a hardver fizikailag képes lenne rá. Sőt, a PC integráció sem teljes, mert a PC-s könyvtár egyébként meglevő annotációit sem hozza át (amire pedig a Koobe képes volt). Különösen fájdalmas ez azért mert annotálni tud az olvasó, csak egészen más logikával és megvalósítással. Célszerű hát a prc állományokat kézzel fölmásolni az olvasóra, mégpedig egy saját mappa-struktúrába, mert sajnos az olvasó a prc metaadatait sem olvassa ki. És bár a kijelző elbírná, hogy több hasábban jelenítse meg az állományokat, erre a mobipocketnél esély sincs.
Az összes szövegalapú formátumra igaz, hogy 8 és 72 pixel közötti méretben 12 különböző fokozatban állítható a betűméret, de csak egy Arial-féle betűtipus van. A szöveget nem zoomolja, csak a karaktereket, az átméretezés következménye az áttördelés.
Az olvasó favoritja a pdf. Ezzel a formátummal a gép mindenre képes, meg egy kicsit többre. Az első, hogy tetszőleges betűkép és oldalkép hozható létre. Ennek megfelelően a karakterméret változtatásával az oldal mérete is változik, és alkalmasint mozogni kell az oldalon belül (panning). Kellemetlen, de ilyenkor nem tud lapozni. A már említett szókeresés és szótárintegráció - ha az állomány szövegalapú - szintén működik. És ami a legérdekesebb, a pdf állományokat "össze lehet firkálni". A firkálások egy külön állományban gyűlnek, ami alkönyvtáranként egy darab, és a PC-s csatlakozáskor van rá mód, hogy az eredeti pdf és a rá elkövetett bejegyzések egy új "merged" pdf állományban öltsenek testet, immár a PC-n. Védett pdf éppen nem volt kéznél, de kíváncsi vagyok, mit csinálna vele.
Ez a "firkaképesség" egy érdekes használati módot tesz lehetővé: pdf füzetlap-sablonokat lehet csinálni, és azokra, mint egy igazi lapra lehet jegyzetelni. Elvileg kapható az olvasóhoz külön kézírás-felismerő alkalmazás. Izgalmas lehetőség mindenesetre, noha talán jegyzetelésre hatékonyabb a FreeMind.
A pdf támogatás pdig úgy válik teljessé, hogy az olvasó - ha még nem lenne, és kérjük - installál egy pdf printert, és bármilyen dokumentumunkat "nyomtathatjuk" egyből az olvasóra.
Kezelés
Ez a téma sajnos tipikusan a fából vaskarika esete. Van ugyanis kilenc "gomb", amik kapacitív elven működnek, villognak és csippannak, ha "nyomva érzik magukat", de nincs meg a taktilis visszajelzés. A két oldalsó gombhármasnak ráadásul teljesen egyezik a funkciója. Jó nagyok is, simán lehet őket véletlenül nyomogatni. Ezt kikerülendő, a konstruktőrök kitalálták, hogy zónánként lehessen az érzékelőket lezárni. Kicsit körülményes, sima gombokkal jobban jártunk volna.
A stylus használatát némiképp gátolja, hogy elég elvetemült helyre dugták, viszont nehéz előpiszkálni. Így valószínűleg elveszíteni is nehezebb. Ami rossz lenne, mert csak a saját vesszőjével írható ez a "palatábla", körömmel, vagy valami utángyártott pálcikával nem.
A menürendszer könnyen kiismerhető, lehet shortcutokat csinálni, hogy a gyökérből a fontos mappákat és dokumentumokat gyorsan elérhessük.
Ugyancsak jól eltaláltak a képernyőn ábrázolt dinamikus menüelemek, bár - talán a "penabled" és az eInk technológia keresztezése miatt - kicsit nehézkesen reagáltak.
A filerendszerben egyszerű navigálni, de törlésen kívül más műveletet, átnevezést vagy másolást/mozgatást nem lehet csinálni.
Energiahasználat
Ha van valami, akkor erre lehet legkevésbé büszke a hollandiai fejlesztőcsapat. Valami, (gondolom a kapacitív gombok és az írásérzékelő) zabálja az áramot. Az olvasó ugyanis mindössze pár órát képes bekapcsolva eltölteni. Ha ez nettó idő lenne, az nem lenne nagy baj, a suspend/standby dolgokat évek óta kiválóan csinálják a PDA-k és okostelefonok, de valamiért ilyen nincs a Digital Readerben. Ha végeztünk a dolgunkkal, akkor illik kikapcsolni, (shutdown!), vagy hagyni, hogy automatikusan megtegye, különben könyörtelenül lemerül, és ilyenkor az utolsó kép a kijelzőre "fagy", a tulajdonost pedig a frász kerülgeti, hogy miért nem reagál az eszköz semmire. A kézikönyv pedig figyelmeztet, ha ez bekövetkezik, akkor a töltés megkezdése után még egy órát várni kell, mire a szerkezet magához tér.
Tehát a kikapcsolás úgyszólván kötelező, a rendszerindulás viszont kb 45 másodperc. Instant olvasásokra nem fogjuk fölkapkodni, az bizonyos. A hot standby funkció ilyetén hiányát tényleg nem értem, nem annyira rajongott okostelefonom, és az összes általam ismert PDA tökéletesen birtokában volt ennek a szerfölött hasznos képességnek.
Lehet, hogy ez az energia-mizéria gátolja az iRexet abban, hogy a Digital Reader 1000SW-t, a drótnélküli bajnokot piacra dobja. Mert az egyelőre csak slideware.
UPDATE: a szerkezet kikapcsolt állapotban 5 nap alatt teljesen lemerült. Ha ez az iRex szerint normális, akkor valami nagyon nagy baj van.
összegzés
Jelen állapotában (v1.6 firmware) egy nagyon ígéretes hardver, nagyon sok fájdalmas kompromisszummal. Kevés olyan felhasználói csoportot tudok elképzelni, akinek az irex DR1000 sorozat lenne az optimális választás. Legyen kimagasló jövedelmű (listaár 700 EUR), kelljen az összetett oldalkép, de legyen elég, ha firkálni lehet rá. Csak papír hegyekkel száguldozó ügyvédek, és terepen is prezentálós kedvű építészek jutnak most az eszembe, de ők talán konzervatívabbak ennél. Vagy én vagyok a sztereotípiák rabja.
Egy angol review olvasható még itt.
Utolsó kommentek