Kedves Barátaim az Úrban, 

a minap úgy hozta az élet, hogy egy kollégám számára kellett egy használt Yotaphone-t átvegyek. Az eladó egy teljesen rendes és jó arc volt, engem pedig a kolléga megkért, hogy próbáljuk ki a telefont. Csak egy bekapcsolás, egy kimenő és egy bejövő hívás, semmi nagy trükk. 

Nézegettem a telefont, kikapcsolva pont a tizenkettő - egy tucat kategória, a hátán egy lepattinthatónak tűnő ívelt műanyaglap, pont mint az unibody előtti telefonokon, és leginkább azon törtem a fejem, hogy honnan akasszak le hirtelen egy SIM-kártyát a teszthez, és hogy hogyan kell azt a telefonba rakni. A hátlap közepén a márkanév.

Szerencsére az eladónál volt kéznél egy nem telefonban lévő SIM, így nem kellett sajátot kibányásznom a cuppanósan rászorult tokkal védett, egy darab alumíniumból faragott Huaweiemből. Mint kiderült, ez a Yotaphone is ugyanolyan tüskével kipattintható tálcán fogyasztja a SIM-kártyát, mint az újabb telefonok többsége. Én pedig a szöszmötölés közben simán rákérdeztem a tagra:

– Te, figyelj már, ez a Yotaphone nem arról volt híres, hogy e-ink kijelző a hátlapja?

– De, igen – felelte a tag vigyorogva, és a telefon bebootolt.

Én meg ott álltam, és nem hittem el, hogy ugyanazt szoptam be, mint majdnem erős nyolc évvel ezelőtt, amikor az első e-ink eszköz, egy Koobe Classic a kezembe nem került, és nem ismertem fel a kikapcsolt e-inkben a tutiságot. Én, aki e-inkkel kelek-fekszek. Szégyen-gyalázat :) (Érdekesek ezek a régi cikkek, Kelt írásában ugyanerre az aknára futottak rá az Origo akkori kollégái).

A telefont annak idején a Mobilarénások szerették, náluk van részletes teszt és specifikáció is. Ami engem meglepett, hogy iszonyat nagyot esett az ára, pontosabban az induláskori 230 ropi volt irreális, mint ahogy azt a cikk hozászólóinak zöme is megjegyzi. Mostanra ennek a töredékére esett az ára, legalábbis ennek a használt példánynak biztosan. Cserébe fut rajta a 6-os Android, működik a gyorstöltés és a vezeték nélküli töltés stb.

Sőt még tokot sem kell venni rá.