Intro

Bár az eletronikus könyveknek abszolút elkötelezett híve vagyok, azt gondolom, hogy nem minden téma érett meg még a „villanyosításra”. A magas grafikus tartalommal bíró művek „paradigmaváltása” messze nem olyan magától értetődő, mint a pusztán szöveges tartalmaké. Ilyenek például a mindenféle albumok és ilyenek a kisgyerekeknek szóló könyvek is. Ez utóbbi témában egy lelkes csapatnak viszont sikerült valami nagyot dobni, ez pedig a MeseMasina.

A kisgyerekek könyvei

Ez egy igen speciális terület, lévén elsősorban olyan „fogyasztóknak” szólnak, akik de facto nem olvasnak. Egyszerre van szöveges tartalom, amit föl lehet olvasni, (el lehet énekelni, játszani), és van olyan képi világ (meg nem egyszer néhány extra), ami leköti a kicsiket. Jellegzetes felhasználási mód, hogy  a „könyvhasználó” csemete  eltérít egy megfelelő szülőt/nagyszülőt, és „prezentáltatja” magának a könyvet.

Nem meglepő, hogy egy egy gyerekkönyvnek jellegzetes képi világa van, ami alkalmasint a szerzőtől jön személyesen, és a szerző nem csak írja, de tervezi, rajzolja és szinezi is a kiadványt, vagy legalábbis talál ehhez egy alkotótársat.

Ha pedig egy tehetséges, és nem kevéssé ambiciózus szerző (Zeke László) találkozik egy lelkes és technológiag ütőképes csapattal (meg néhány művésztárssal), akkor érdekes dolgokat lehet összehozni.

MeseMasina

Mi ez? Szigorúan véve egy grafikus applikáció, ami iPaden vagy egy legalább 3G-s iPhone-on fut. Fogyasztani nagyjából úgy kell, mint a képeskönyveket, gyerek ölbe, gyerek ölébe a hardver. És ameddig apa olvassa a mesét (a könyvet magát), a gyerkőc bőszen babrálhatja az egyes oldalakon elhelyezett interaktív tartalmakat. Ilyenből pedig van sok. Nem tolakodóak, nem távirányítóművész (tévéfüggő) tizenévesekre vannak méretezve, hanem pár éves kisgyerekekre. A rajzolt rádiókat be lehet kapcsolni, szólnak (!) (oké, felvételről ;-)), a lufik lebegnek, az emberek mozognak a háttérben, a képek elbillennek a falon(!), ha megdöntik az olvasót.

És ha apa vagy anya véletlenül be lenne rekedve, akkor Németh Kriszta vagy Kálloy Molnár Péter hangján szólalhat meg a mese.

A motorháztető alatt

Oké, a fogyasztása hasonlít rá, de ez nem könyv, mégcsak nem is képeskönyv. Sokkal sokkal többre volt szükség, mint egy könyv összerakására. Először is időre, ami fél év, több embert érintő munka volt, pedig a papírverzió amúgy már létezett. Ehhez a változathoz azonban meg kellett tervezni nemcsak a lapképeket, de az interakciókat, hang- és képeffekteket is. Majd az egészet le kellett programozni. Tesztelni, tesztelni, tesztelni: hogy mit bír a vas, és mi néz ki jól rajta. Még a (új)hagyományos iOS dolgokat is újra kellett gombolni, pl. a már-már trivialitásszámba menő swipe és pinch zoom sem működik, mert a gesztusok kellenek az interakciókhoz (mint pl. a rajzolt rádió hangolása). Ugyanaz az app fut három különböző felbontással (iPad, iPhone/iPod 3G, iPhone 4G). Ehhez képest a két profi orgánum rögzítése már csak egyszerű ujjgyakorlat lehetett.

Az eredmény

Szokás az iPad „olvasási paradigmaváltó potenciálját” az Alice Csodaországban-nal vagy a Micimackó megfelelő verziójával demózni. A Borzontorz teljesen pariban van ezekkel a darabokkal, sőt, az anyag abszolút élvezhető egy óvodáskorú (vagy akár fiatalabb) gyermek számára. Nincs túlbonyolítva, újdonsága ellenére átlátható és könnyedén megszokható. Formanyelve, hangulata a diafilmekre emlékeztet kicsit, csak itt konkrétan „bele lehet nyúlni” a történetbe, legalábbis a képi világába, és az megelevenedik, válaszol a matatásra.

A jövő

Ha a hárommillió iPad országa lennénk, (és mindre megvennék), akkor megmaradhatna csak hungarikumnak a MeseMasina. Így viszont el fognak készülni az igazán sokak által beszélt nyelvekre portolt változatok, az angolra, a japánra és a kínaira. Persze nemcsak ebből az egyetlen meséből, hanem a többiből is, amik az elkövetkező évben már biztosan tudhatóan megtöltik a gyártósort. Külön bájos ebben, hogy mára már a legtöbb magyar nyelvű gyerekkönyvet Kínában nyomják. Hát most visszavágunk a birodalomnak :-)

És persze a keretrendszer, a platform, ami előállt a Borzontorz alatt, jóval többre képes, képességfejlesztő alkalmazások és képregények adaptációi is jól megférnének rajta. Ezekre pedig úgy tűnik lesz kereslet, sőt konkrét projektek is.

Verdikt

A termék, a kiadvány a maga újszerűségében is közel tökéletes, képi világa, a hangok, az effektek abszolút magukkal ragadóak. (Nekem csak egy picit kontrasztosabb lapozó gombok, meg egy [pillanat állj] hiányzott mindössze). A történet eredeti, (sajnos:-) nincs benne egy kalóz, vagy dínó, vagy királylány sem, bár feltehetőleg a jövőben megjelennek ezek a „slágertémák” is :-). Az ára nem a 0,79 eurós miniappokkal versenyez, hanem képeskönyvekkel, diafilmekkel. És jó lenne, ha ez a stílus/formátum is fel tudna pörögni a választékot illetően.

A háttérről meg érdemes annyit tudni, hogy akik csinálják, mind profik a maguk területén, de nem ebből élnek, és egy darabig még biztosan nem is fogják erre alapozni az egzisztenciájukat. De belerakták a szakértelmük mellett a szívüket, lelkesedésüket is. A professzionalizmus és a „civil szféra” találkozott itt, az elérhető legtöbbet kihozva ebből az unióból. Alig várom az újabb címeket.