Egyszer már nekiszaladtam a témának, hogy ostorozzam kicsit a jeleneg piacon lévő, vagy oda igyekvő "kemény" DRM-sémákat. Röviden összefoglalva az alábbi problémákat látom velük:
- korlátozzák a jogtiszta felhasználást (pl. eszközhöz kötik a használhatóságot, nem tulajdonoshoz)
- drágítják a terméket
- konzerválni igyekeznek a meglevő, de az új dolgokat nehezen értelmező könyvterjesztési-könyvkiadási struktúrákat.
Az utolsóba, mint végfelhasználónak, nem illik beleszólnom, de az első kettő igenis masszívan sérti az érdekeim. És ez egy olyan világ, ahol bizony a - bizonyos szemszögből akár bűnözőnek is tekinthető - civil társadalom elképesztő hatékonysággal töri meg ezeket a "gátakat". Nem igazán van olyan, (kellően népszerű) tartalom, amihez nem lehetne ilyen vagy olyan módon ingyenesen hozzájutni, legyen szó nagyfelbontású F1 közvetítésről, valamilyen zenéről, vagy akár könyvről. Minél népszerűbb a tartalom, annál gyorsabb és biztosabb a törés. Érdemes szemügyre venni az egyébként imponáló eladási statisztikákat produkáló Harry Potter könyveket: az angol megjelenés előtti napon már volt a hálón végigfényképezett oldalkupac, egy hét sem kellett a formázott pdf-ig, és a magyar "fan" fordítás is megvolt pár hét alatt. És nemcsak Rowling járt így, ugyanígy pörögnek a mostani bestsellerek is.
Akkor mégis mire jó ez az egész cirkusz a DRM-mel? Ahogy látom, egyetlen dologra. A kiadók szóba sem állnának DRM nélküli elektronikus publikálórendszerekkel, míg ha van DRM, az újabb bevételi forrást jelent nekik is, a szerzőnek is (vélhetőleg) és az adott technológia rendszer szállítójának. A csodás Adobe, amelyik egy szánalmas inDesign export funkcióval gyártatja a nyílt(!) szabványnak csak lazán megfelelő epub formátumú publikációkat, 40 eurocentet kér minden egyes letöltés-autentikálásért.
Mi lehetne az alternatíva? Valami, ami megoldja a kemény DRM jelentette problémákat. Ha már annyira erőltetjük a papír-világ replikálását, akkor jussunk el oda, hogy nem az eszközhöz kötjük a terméket, magát a könyvet, hanem a vásárlóhoz. Azaz lehessen olvasni bármilyen eszközön (a könyveimet is hurcolhatom ezerfelé), és ne korlátozza amúgy az olvasást semmiben. Egye fene, ha elhagyom, akkor érjen valami kár, értsd legyen motiváció, hogy vigyázzak rá, akkor is, ha amúgy lehet biztonsági másolatot készíteni. És persze ne drágítsa külön ez a védelmi megoldás az ügyet.
Ezeket a célokat szerintem jól szolgálná a "puha" DRM (© Dwo, :-P). Ennek három alappillére lehetne:
- Legyen az e-könyv annyira olcsó, hogy ne érje meg a "rippeléssel" szórakozni. Ez párszáz forint, ennyit buszjegyre is elver az ember. A követendő példa a "jóárasított" DVD-k, ahol a másodosztály, a.k.a Zs-kategória 1000 forint alatt van, és a premierfilmek is megállnak kb 2 plazás mozijegy áránál.
- Csak létező, regisztrált emberek tudjanak e-könyvet vásárolni. Mivel, ha már mindenképpen kell kötni, a könyvet a tulajhoz kötném, ez sajnos megkerülhetetlennek látszik.
- A publikációkba, formátumtól függetlenül bekerülne három jól kódolt azonosítócsoport. Bekerülne a tranzakcióé, a vásárlóé és a kiadóé. Mindezt persze úgy kellene tenni, hogy az olvasást abszolút ne zavarja, az se baj, ha nem is látszik (lásd: szteganográfia). Ezzel szemben látszhatna a fedlapon, vagy a második lapon a tulajdonos neve, ex librise, avatarja, esetleg valami finom személyes adata. Csak hogy meg feledkezzen senki arról, hogy ezek az adatok nem láthatóan is be vannak építve, és akkor is megmaradnak, ha a látható azonosítókat valaki kioperálná a példányából.
A lényeg, hogy az így preparált könyvek és publikációk gond nélkül vihetők olvasóról olvasóra, azaz a felhasználó nem lenne "digitálisan röghöz kötve". Ellenben ha elhagyná, vagy valahogy publikus tárterületre keveredne a személyes kópiája, bizony érhetnék kellemetlenségek. Kezdve azzal, hogy magyarázhatná a jogtulajdonosnak, hogy ez hogyan történhetett.
Már csak arról kéne meggyőzni a jogtulajdonosokat, hogy az így személyesített egyéni példányok legalább olyan jók nekik, mint valami vevőbosszantó klasszikus DRM megoldás. Például mert többet lehet belőlük eladni. Nem csak dedikált olvasók léteznek, lehet olvasni sok mindenen a PC-től kezdve a PDA-kon át az okostelefonoktól (mobipocket) a butatelefonokig (java). Nem kötelező persze, de lehet. Akkor meg miért ne? E szerint az érdekes predikció szerint egy csomó embernek amúgy sem éri meg, hogy dedikált olvasóba fektessenek egy csomó pénzt, ahhoz nem olvasnak eleget. De olvasásképes szerkentyűjük, PC vagy telefon, nekik is van, akkor legyen rá olvasnivaló is.
És persze sokkal jobban lehetne pozicionálni a vásárlások adatbázisára építve a jövő marketing-kampányait, szezonális akcióit.
Ami rögtön felveti annak a kérdését, hogy milyen célokra és hogyan is használják azokat a tranzakciógyűjtő adatbázisokat, amik - a félrértések elkerülése végett - már ma is léteznek az összes webshop mélyén.
Vélemény?
UPDATE:
I shouldn't need to explain why DRM is bad, stupid, and doomed to failure, so I'll leave it to cryptography guru Bruce Schneier, who in 2001 pointed out that DRM is an attempt to repeal the laws of nature. When you get down to it, every DRM scheme relies on encrypting files, then giving them to someone else, along with the necessary decryption key for decrypting them, and trusting that the someone else is too stupid to reverse engineer the decryption algorithm and use the keys you helpfully provided.
The primary problem with DRM is not only that it doesn't work, but that it irritates the hell out of law-abiding customers who only buy legal products (with DRM), but doesn't inconvenience pirates in the slightest. It's actually counterproductive. Customers learn to stay away from vendors of DRM'd products, once they've upgraded a device too far and discover that their old files are locked away from them and inaccessible (because the old software or keys won't run on their new gadgets).
A secondary problem with DRM is that it fractures the market — if a consumer has to commit to a particular DRM platform in order to read their books, then they can't easily buy books by authors whose publishers picked a different platform. So unless the publishers try to support all the DRM platforms, they're going to be left offering their customers a tiny sub-set of the books they can buy if they wander off the street into a branch of B&N, Borders, or Waterstones. Supporting multiple DRM platforms is expensive and time-consuming; not providing a decent range of goods is a deterrent to building the ebook habit among your customers. QED.
DRM doesn't emerge from the publishing industry itself; it's those annoying IT marketing guys with their WNPoTs again. In this case, the WNPoT in question (each and every DRM system) is designed to deal with a ingrowing toenail, but appears to involve leg irons and a chainsaw, if not a guillotine. For some reason, senior management recommend it.
I'm hopeful that the DRM nonsense will pass, if and when the music and film industries pull their heads out of their collective cloaca. Of course, the publishing industry may be a smoking crater by then: but hey, I'm an optimist.
(Some of you may with some justification point to Cory Doctorow and say, "how come he puts out free ebooks without DRM?" To which, I'm afraid to say the answer is that Cory is a Special Snowflake with EFF superpowers and New York Times Bestseller mojo which make him immune to the normal laws of man and nature. The rest of us still get to pay cash.)
Utolsó kommentek