Kedves Barátaim az Úrban, 

nem vesztem el, csak érdekességből volt sokkal kevesebb, mint sok más tennivalóból, ezért tudott eltelni a komplett 2020 poszt nélkül. Pedighát. Annyit azért meg lehet állapítani a magyar e-könyv szcénáról, hogy már nem az a lázadó-kalóz  vagy éppen bölcsész-kocka légkör veszi körül, mint egy évtizede, hanem masszívan mainstream lett. A kiadók kiadnak, az olvasók olvasnak, és kb. minden sarkon lehet emberi áron teljesen vállalható olvasókat kapni. A piac, ha nem is törte át a tetőt, de szépen gyarapszik. Olvasóhardver-fronton mostanában olyan egetverően nagy durranás nem volt, bár készülődik a színes eInk, aki színesben akart olvasni, az már rég vett magának valami normális kijelzővel szerelt tabletet, és kibírta, hogy nem tűző napon lapozgat képregényeket.

Ellenben. A tabletre jegyzetelés nem annyira új dolog, sőt, még létezik PC-kre a StickyNote nevű csodás program is. Van azonban egy norvég brigád, akik ezt tényleg nagyon komolyan gondolják, és csináltak egy meglepően használható, eInk kijelző köré épített jegyzetelő tabletet. Ez a reMarkable, amely nemrégen hozta forgalomba a tablet második generációját. Erről fog szólni ez a poszt.

Business Case

A reMarkable csak közvetlenül értékesít, nincsenek versenyző bolthálózatok. És az ár nem borsos, hanem egyenesen vérlázító. A tablet maga 400 euró, az olcsóbbik, egyszerű marker meg még 60. Ezek biztosan kellenek, de emelni lehet a tétet: "radíros" marker 100 euró, a legegyszerűbb gyári tok, ami csak egy huzat, újabb 80. A rendes, füzetszerű tok már 100-150, kiviteltől függően. Szerencsére teljesen jó tokokat lehet találni az amazon.de-n is, 20-40 eurókért, a radírozás meg spéci marker nélkül is alapfunkció. A múlt héten egy alapcsomag az kb 177.000 HUF volt így kombinálva. És ez nem kevés, ez sok. Ez nem a civilek és nem is a vékonypénzű egyetemisták vasa, ehhez már árbevétel kell.

Olyanoké mondjuk, akik úgy csinálnak pénzt, hogy írnak (vagy rajzolnak) méghozzá sokat, nagyon sokat. Ennyi pénzért ugyanis piszok sok tollat meg füzetet lehet venni, úgyhogy ez a vas akkor kezdi el kitermelni az árát, amikor a végtelen sok papírt nem kell tárolni, rendszerezni, meg elküldeni, mert ez az, amiben a reMarkable jó.

És vannak ilyen szakmák. Ez a példány konkrétan egy pszichológusé lett, aki már telejegyzetelt pár iratfűzőnyi A4-est, és az már az a mennyiség, amelyet munkás rendben és biztonságosan tartani. De jó lehet még jogászoknak, forgatókönyv-íróknak, és mindenféle kreatív embernek, akik ipari mennyiségben koptatnak ceruzát vagy tollat.

Persze van alternatíva is. Ezekben a körökben használnak még erre a célra iPad Prókat is, Apple Pencillel, csakhogy ott eleve a duplájáról indul a matek, és nem kell nagy szorgalom a vásárláskor, hogy félmillió forint fölé csusszanjon a végösszeg. Igen, az iPad Pro még jó ezer dologra. Ezzel szemben a reMarkable segít fókuszálni, mert ezen nem lesz sem felugró értesítés, sem youtube-ozás.

Logisztika

Minimalista, de parádésan működik. Ugyan egy norvég cégnek fizetünk, maga a szállítmány Hong Kongból érkezett, a régi Amazonos időkhöz hasonlóan kevesebb, mint egy hét alatt itt volt. A szállítás, vám és ÁFA is benne van az árban, de vámkezelni kell, ezért volt egy kis levelezés a futárcéggel. De ennyi, a pénteki rendelés után csütörtök délelőtt kézben volt a cucc, folyamatos online követéssel.

Hardver és az alapok

A vas praktikusan egy tablet, a vámáru-nyilatkozatba is ezt kell majd írni. Van benne egy kb. két hétre elegendő Li-Ion akku, meg 8 GB memória. Ez semmiképpen sem indokolja az árcédulát. Azt majd (többek között) a kijelző fogja. A reMarkable2 ugyanis egy 10,3 collos Canvas2 kijelzőt használ, 1872x1404 pixeles (226 DPI) felbontással. (Komolyan, ez hogy jött ki??). A cucc részben eInkre épül, többpontos, nyomásérzékeny kapacitív érzékelős. Háttérvilágítás nincs, teljesen papír az érzés és a viselkedés is. Csak ne rendes tollal akarj rá írni. Cserében tökéletesen kezeli a saját tollát, ugyanakkor bizonyos helyzetekben lehet bökni meg simogatni ujjal is, hibátlanul működik. Az egész nincs 5mm vastag, és csak egy hangyányit nehezebb negyven dekánál.

Egy spéci Linux fut egy kétmagos ARM procin, egy 1GB-os rendszeren. Nem egy száguldó idegbeteg, de nem is lassú. De erre még visszatérünk. Mondjuk úgy, hogy a sebessége természetes és használható. Az írás késleltetése gyakorlatilag észrevehetetlen.

A toll olyan mint egy fura, festék nélküli filctoll, a kijelzőt nem karistolja, a hegy ellenben kopik. Régebbi motorosok szerint, használattól függen 2-3 havonta cserélni kell. Az alapcsomagban rögtön van egy kilenc darabos cserecsomag, ilyet lehet külön is venni 14 eurókért, egy huszonötös csomag 39 eurót kóstál.

reMarkable2 2021 vs Honda 1986

Külön töltő a csomagban nincs, csak egy lapos USB-C – USB-A kábel. 

A tartalmat alapvetően kétféleképpen lehet az eszközre fel-le mozgatni. Az egyik, hogy kötelező az eszközt  WiFi-n keresztül beregisztrálni a gyártóhoz, aki rögtön ad egy kis felhőtárhelyet. Ugyancsak érdemes egy-egy appot a desktopra vagy a telefonra is letelepíteni, a felhőn keresztül ezekkel fog szinkronizálódni a vas. Azaz az appokba tesszük be és vesszük ki az anyagokat, a tablet pedig követi a változásokat. A másik, és ez már egy kifejezetlen szokatlan mód, hogy ha a mellékelt USB kábellel egy gépre kötjük, és a vason engedélyezzük a megosztást, akkor egy bizonyos IP-címen megjelenik a vas tartalma egy WebDAV ablakban. Más módon, külső drive-ként, vagy explorerben nem fog látszani. A vas, a szinkront felhasználva a felhasználó email címét megjelenítve el is tud küldeni füzetlapokat, de arra válaszolni, azaz emailben anyagot küldeni a tabletre nem lehet.

PDF és irkafirka

A reMarkable2 alapvetően egy jegyzetelő eszköz, ezt igyekeztek a lehető legjobban, ugyanakkor minimalistán megoldani. Tudunk definiálni foldereket, füzeteket (Notebooks), illetve gyors lapokat (Quick Sheets), ez utóbbi egy mindenhonnan elérhető spéci füzet, amelynek az egyes lapjait aztán ki tudjuk venni, és ha kell, külön füzetet nyitni belőlűk, vagy épp átrakhatjuk azokat más füzetekbe. A foldereket egymásba tudjuk ágyazni, így aztán hierarchikusan tudunk szervezni nagy mennyiségű tartalmat is. A füzetekbe folyamatosan tudunk új lapokat fűzni, illetve a gyors lapokat át tudjuk beléjük rakni. Az egyes füzetlapokhoz tetszőleges template-et tudunk választani, úgyhogy egy füzet egyszerre lehet vonalas, kockás (tudom, tudom, négyzetrácsos) és sima. Tisztára kvantum. Főleg, hogy az egyes füzetlapokat simán át tudjuk rakni vagy másolni máshová, másik füzetbe is akár.

Ez az elérhető template-ek töredéke

Rajzolgatni mindenféle szimulált íróeszközzel lehet, golyóstoll, tűfilc, ceruza vagy töltőtoll, ez igazából a vonalvastagságot meg a vonalstruktúrát jelenti, nagyon ezen nem pörögnék, mindenki meg fogja találni a számára legkellemesebbet. Ami már érdekesebb, hogy a felhőszinkronnal kerül bele egy megdöbbentően jó karakterfelismerés, ami a nyers magyar szöveget egészen jól képes felismerni. Ideértve az összes ékezetes betűnket, az ő-t és az ű-t is. Ez utóbbi azért vicces, mert a magyar billentyűzet, amit a szoftver tud, csak kalapos meg kukacos ő-t, ű-t tud.

Ezek a füzetek gyakorlatiag üres pdf-ek, méghozzá rétegzettek. A legalsó réteg lehet a template, erre még legfeljebb öt(!!) különálló layert lehet definiálni. A rétegek sorrendjét lehet variálni, ki- és be lehet kapcsolni őket, sőt még össze is lehet vonni azokat. Kellő szervezéssel, több szerkesztő is értelmesen tud dolgozni ugyanazon az anyagon. Sajnos az elküldött pdf-ben már "összenőnek" a layerek, az Acrobat Próm, nem mai darab, de nem látta külön azokat.

A grafológusok most fogják be a szemüket :)

Ami még durván jó, hogy a kütyü tökéleketesen különbözteti meg a tollászkodást a matatástól. Simán és természetesen tudja, hogy a toll húzza a vonalat (vagy radíroz), az ujjal csak lapozunk, vagy a menüben alkotunk, a tenyerünk szélével, amellyel a lapra támaszkodunk, meg nem törődik. Tök triviálisnak tűnik, de piszokul nem az. De működik.

Szóval füzetcsomónak teljesen jó a cucc.

PDF könyvek

Beszéltünk már a rétegzett pdf-ekről. Ez bizony a könyvekre is működik, simán és frankón lehet belefirkálni minden felrakott könyvbe. Ahonnan a firkált pdf-et laponként (vagy több laponként) meg jól ki lehet exportálni. Innentől kezdve lehet ez a dolog nagyon hasznos egyetemistáknak, és mindenféle, szövegekkel és nyomtatott lapokkal dolgozó szakmunkásnak.

Külön pirospont jár azért a funkcióért, hogy a nevezett pdf-ekre állandó lapszélvágást (constant cropot) lehet húzni, így a szöveg "faltól falig" kitöltheti az amúgy csak elsőre nagynak látszó bő A5-ös méretet, és a margó már a passzív területre kerülhet.

EPUB

Itt jön a csapda. A kütyü kapott egy teljesen használható, bár sok funkcióval nem agyonterhelt epub-parsert. Azaz az epub fájlokat szépen meg tudja nyitni, szinte teljesen úgy, ahogy a könyv előállítója megálmodta (csak a háttérszínezett szövegdobozokkal volt egy kis nyűge, de az extrém ritka amúgy is). A szokásos állítási lehetőségek, karakterméret, sortáv, margó, használt font, simán állítható. DE. Az epubok nyitása, és a szövegkép átállítása a mai olvasókhoz, sőt még a régiekhez képest is piszok lassú. Nem elviselhetetlenül, de azért számottevően lassabb, mint a mai vasak. Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy ennek az az oka, hogy ez a kis nünüke mind a nyitással, mind az áttördeléssel csinál egy átmeneti, a beállított lapképnek megfelelő pdf-et, és azt nézegetjük, azt lapozgatjuk, immár teljesen megfelelő sebességgel! Mert az így megjelenített epubot (epubnak látszó pdf-et) ugyanúgy firkálhatjuk péppé, mint a fent említett jegyzetfüzeteket és pdf-eket!

Világ szerkesztői, egyesüljetek!

Értelemszerűen, miután már összefirkáltuk az "epubunkat", egy újabb változtatáskor a firkákat nem tudja a helyén tartani, átskálázni vagy ilyesmi. Ilyenkor a vas szól, hogy gond lesz a firkáinkkal, biztosan akarunk-e mondjuk sortávot változtatni. Ha igen, a firkáink elmásznak. De ha visszaváltunk az eredeti beállításokra, a firkáink is visszakerülnek a helyükre. Ez így szerintem menő és vállalható. Egyet sajnálok, hogy ezekre a belefirkálásokra egyelőre nem tudok külön rákeresni. Be kell érnem annyival, hogy a firka-réteget ki-be tudom kapcsolni.

Verdikt

A reMarkable egy parádés minőségű, nagyon jól átgondolt, jól összerakott eszköz, meglehetősen durva áron. Bár, ha úgy nézem, akkor ez egy felső-középkategóriás telefon ára, a csúcstelefonok kétszer-háromszor ennyibe kerülnek. Aki komolyan jegyzetel, és akinek beleférnek az anyagi lehetőségeibe, annak lehet jó. Sima olvasónak semmiképpen sem venném meg, arra mostani csúcsmodellek, Kobo Forma pl., elég sokkal jobbak. Feketeöves füzetpusztítók viszont vessenek rá egy pillantást. Szerintem én megvárom a meleg háttérvilágításos változatot.