Intro

Bár a blog eredendő célja a tökéletesség, a "mívesség", van olyan helyzet, amikor nincs idő, vagy nincs értelme sokat dolgozni egy anyagon, amikor egyszerűen csak egy nagyobb szövegtestet akarunk áthajítani ekönyves, de legalábbis mobilon olvasható formátumba. Például amikor egy nagyobb szöveget kell egyszer elolvasni, és mondjuk nem akarjuk nyomtatással növeszteni az ökológiai lábnyomunkat. Amikor nem kellenek a finomságok.

A gyorsan főzött mobi

Számos oknál fogva még mindig a Kindle-ökoszisztémát kedvelem leginkább, például mert a SendToKindle alkalmazásával végtelenül egyszerűen tudom az összes vasamra teríteni az olvasnivalót, és azok jól szinkronban is maradnak. Ha valamiért nincs értelme tökéletesre cizellálni az anyagot, pl. mert csak egyszer kell elolvasni, és csak a nyomtatást akarom megspórolni, akkor az egyik leggyorsabb módszer a következő:

1. Mentsük el az anyagot sima rtf-ben.
2. Az Atlantis ebből gond nélkül tud epubot húzni, és ha rtf-et használunk bemenetként, akkor nem fogja span tagekkel teleszemetelni a forrást.
3. A kész epubot, biztos ami biztos, érdemes Sigillel "kifésülni". A Sigillel gyorsan ki lehet takarítani az árva stílusokat, és némiképp rendberakja az epub belvilágát. Aki alapvetően epubot olvas, itt meg is állhat.
4. Az epubot átküldöm a Kindlegenen, az emlegetett -dont_append_source opcióval. Ettől nemcsak "szabványos" lesz, de relatíve kisebb is, mint nélküle. Lehet küldeni az olvasóvasakra.

kindlegen.exe -c2 -dont_append_source *.epub

Ha minden kötél szakad: pdf

Minden érdeme ellenére alapvetően nem vagyok pdf-párti. Leginkább azért, mert nagyon sokan tökéletesen félreértik a funkcióját: a pdf nem ekönyv-formátum, hiszen pont arról híres, hogy minden platformon pont ugyanúgy őrzi a lapképet, nem adaptálódik az olvasó ember lehetőségeihez, igényeihez, csakis az előállító preferenciáit őrzi. Ami remek, ha például egy nyomdába leadott anyagról, vagy egy jó komplex lapképekből építkező tankönyvről van szó, de pont káros, ha ugyanazt a szöveget olvasnám egy 4,5 collos telefonon, majd egy 24 collos monitoron, lehetőleg folytatólagosan.

Viszont van, amikor a fent vázolt, kb. három perc alatt kényelmesen lezongorázható eljárás nem alkalmazható, például mert a szövegkép komplex, táblázatok vagy egyéb nyalánkságok vannak benne, amit mondjuk az Atlantis (egyelőre) nem tolerál. 

Ilyenkor nincs más hátra, mint – ha már a nyomtatást akartuk eredetileg kiváltani – "kinyomtatni" az anyagot pdf-ként. Az átméretezésnek ilyenkor értelemszerűen meszeltek, de legalább a legkellemesebben olvasható platformunkra tudjuk egyből méretezni a lapképet, mondjuk egy hatcollos olvasóra, vagy a leggyakrabban használt tabletünkre. Azaz ne A4-ben akarjunk nyomtatni széles margóval, hanem mondjuk A5-ben és keskeny margóval. Először célszerű néhány "tesztnyomatot" készíteni, hogy kiderüljön milyen sortávval, karaktermérettel, margóval kapunk olyan lapképet, amelyet komfortosan olvasunk, mert ha egyszer elkészül, utána már nemigen lehet ezeken ripsz-ropsz változtatni. Lehet bőven játszani a fontokkal, mivel nem kerülnek beágyazásra (meg terjesztésre) mehetnek a trükkösek. És a beállításokat megjegyezve csak egyszer kell ezt a kísérletezést végigcsinálni, utána már ezt a template-et használva viszonylag gyorsan lehet papírspóroló pdf-eket gyártani.

Szubjektív megfigyelések:

• A pdf-et valamiért foxittel vagy CutePDF-fel készíteni jobb volt, mint az Adobe PDF printer driverével
• A Kindle for Android megjelenítette ugyan a pdf-et, de csak nagyon nehezen lehetett arra rábeszélni, hogy "engedje el". A Kindle for iOS ebből a szempontból teljesen korrekt volt.
• Lehet, velem van a baj, nyilván ezer PDF wiever van a piacon, nem kellett volna a Kindle for Androidot erőltetni pdf olvasásra ;-)
• iOS-en még mindig a GoodReader a kedvenc pdf olvasó alkalmazásom

Caveat

Az így desztillált anyagok szigorúan csak "Belső használatra!" valók, körülbelül azzal a biztonsági besorolással, amellyel a magunknak kinyomtatott anyagokat kezelnénk. Bár nagyon alkalmasak a továbbküldésre, mégiscsak file-okról beszélünk, ezek csak olvasnivalók, anyagok, semmi esetre sem ekönyvek. Azok is hasonlóan készülnek, csak ott az üdvösséghez még kell ez-az, ami idő- és munkaigényes. Aki el akarna mélyedni az ekönyvgyártás alapelveiben, vagy technológiájában, (például hogy belecsapjon a self-publishingbe) annak javaslom a linkelt posztok áttanulmányozását.