Kedves barátaim az Úrban, 

volt idő, amikor kifejezetten sokat pörögtünk a DRM kérdésén. Azóta azonban sok-sok gigabájtot töltöttel már le ekönyv formájában, és hála istennek a magyar piacon már csak a puha DRM-mel szerelt könyvek számíthatnak eladhatónak, kemény DRM-mel tán nem is igen árul könyvet magyar ekönyv-áruház.

A puha DRM-nek azonban van egy "rendszerszintű" problémája, hogy nem igazán van olyan dobozos boltszoftver, ami ezt készen tudná. Nem olyan nagy ördöngösség, de mégis ki kellett fejleszteni gyakorlatilag boltról boltra. Sajnos a magyar e-könyv piac jelenleg még a papír piac méretének saccra a fél százaléka, a semmitől ez elég sokkal több, olyan 200 millió HUF körül lehet majd az idén, de messze még a kánaán. Egy-egy címből azért nem megy olyan sok el, és az is lassan, általában. Erre azért pont nem kifizetődő nemhogy egyedi, puha DRM-es megoldást fejleszteni, de még webshopot csinálni is. 

Viszont ameddig ilyen kicsi a volumen, addig simán lehet kézzel egyedi példányokat készíteni valahogy így:

1. Kell maga a mű rendesen összerakott epubban. Ez lesz a mindenkori forrás.
2. Amikor beesik egy új példány igénye, legyen az eladás vagy éppen promóció, recenzió, akkor kézzel csinálunk egy egyszeri változatot.
3. Beleírjuk az impresszumba, hogy kinek lesz. Ez az szöveg lehet személyes, meghitt is.
4. És egy hangyányit megpiszkáljuk a szöveget. Én a központozással szoktam játszani, a szöveg egy tetszőleges helyén a pontot három pontra váltom (ahol értelmesen hat persze) vagy elveszek egy vesszőt, vagy hozzáadok. Ez a szöveg élvezeti értékét nem fogja befolyásolni, de megjelöli. (Ez csak egy módszer, kis kreativitással elég sokat ki lehet találni, kézi előállításra. Lényeg, hogy az olvasnivaló értékét ne csökkentse, ne legyen zavaró, de legyen könnyen észrevehető, ha tudjuk, mint keresünk)
5. Egy megfelelő helyre rögzítjük, hogy kinek milyen módosítást kapott a példánya.
6. Az így módosított epubból a már ismert kindlegen.exe -c2 -dont_append_source *.epub paranccsal húzunk egy jó erősen tömörített, viszonylag nehezen szétkapható mobit, amit gyakorlatilag mindenen el lehet olvasni.
7. Ezt pedig elküldhetjük emaileben a vásárlónak, barátnak, recenzornak, újságírónak.

Azaz nulla befektetéssel, és példányonként pár perc melóval van egy saját DRM masinánk, ami a terjesztést, a műélvezetet egyáltalán nem zavarja, de a példánykövetést segíti. Ha valamilyen publikus csatornán felbukkan egy anyag, viszonleg egyszerű leellenőrizni, hogy kinek a példányából készült. Egy komoly hátránya van csak a módszernek az ipari megoldásokkal szemben, hogyha túl vagyunk egy két-tucat egyedi példány legyártásán egyazon címből, és jönne egy hibajavító változat (a.k.a release ;-), akkor az addigiakat újra le kellene gyártani. Nyilván egy boltszoftvernek ez nem tétel, kézimunkában viszont észrevehető. Viszont ha már itt tartunk, akkor érdemes rendes boltban is megjelenni.

Fontos látni, hogy manapság már nem a "volumen" a kulcsa a sikernek. Hiába nyomtatok ki 1000 példányt egy címből, ha nem ismerik, nem beszélnek róla a megfelelő helyeken, nem fogják megvenni. A sikerhez, pontosabban a lehetséges siker kiaknázásához az ismertség kell. Erre lehet jó ez a módszer, nyomon követhetően lehet terjeszteni a példányokat, egyesével. 

Még abban az esetben is jó lehet, ha egy hagyományos kiadó amúgy nincs jelen az ekönyv-piacon. Pont a könyvtémában aktív újságírókat, publicistákat és bloggereket simán utol lehet érni így előállított személyes tartalmakkal, és egy névre szóló mobi azért kicsit elegánsabb, mint mondjuk egy vágójelekkel és méretes margóval megküldött nyomdai pdf. És persze használhatják ezt olyan kiadók is, akik amúgy jelen vannak e-könyv áruházakban, nekik annyival könnyebb, hogy a forrás epubot már előállították.