Intro 

Volt már olyan a blogon, hogy emlegettünk olyan alapvetően könyvnek induló, de lényegesen bővebb dolgokat, amik - valahol - az olvasásalapú tartalomfogyasztás (remélem) lehetséges jövője irányába mutattak.Az idén nyáron sikerült belefutnom pár olyan anyagba, amelyek kifejezetten izgalmas újragondolásai egy többszáz (többezer) éves gyakorlatnak.

Törjük meg a linearitást - kiegészítő anyagokkal

Lábjegyzet. Oké, ez nem mai találmány, bár talán túlzásba vinni mostanság kezdtük. Szakirodalomnál egyértelműen sok haszna van, de lektűrben is jó tud lenni, lásd Terry Pratchett munkásságát, ideértve az Elveszett próféciákat is (amiből mindjárt lesz hivatalos ekönyv). De az igazán komoly gurításokat ebben a műfajban a digitális képregényekben találtam, az Anomaly-ban és a Shifterben. Egyszerűen parádés, ahogy a háttérinformációkat a képek mögé rakják. De a könyveseknek sem kell szégyenkezniük, Rich Shapero Too far  című opusza alapvetően egy gyerekkönyv, de nagyon ügyesen van feldobva látványos illusztrációkkal, pl. a térkép sok helyről elérhető, és a hivatkozás rá is zoomol a hivatkozott helyre.

Törjük meg a linearitást - töréspontokkal

Kaland, játék, kockázat. Ugye ezek eredetileg nyomtatva jelentek meg, azaz fizikailag könyvnek tekinthetők, de talán pontosabb, ha nyomtatott (szerep)játéknak nevezzük őket. Viszont a logika, hogy elágazások, és valamilyen szintű döntések épülnek egy történetbe, használható kevésbé bonyolultan (dobókockák és scriptek nélkül) is, így valamivel hagyományosabb (értsd: olvasmányosabb) történeteket is fel lehet ezzel dobni. Ennek szép példája a Lifeline. A történet szövegileg praktikusan SMS/tweet hosszúságú üzenetekből, E/1 narratívából áll össze, egy "hajótörött" űrhajós üzenget az olvasónak, és időnként segítséget kér a döntéseihez. Van egy kis akusztikus háttér, zenének nem nevezném, meg egy kicsit speciális layout (sötét alapon világos betűk szövegdobozokban) és az egész nagyon harmonikusan, és főleg nagyon ütősen áll össze egy sci-fi thrillerré.

Milyen linearitás?

Lássuk be, a legtöbb történet, amely bonyolultabb egy mesénél azért több szálon fut. A megjelenítés technológiája, nyomtatott és összefűzött lapok adták a történetek szekvenciáját, az írók pedig kifejezetten dramaturgiai eszközként használhatták az egyes szálak váltogatását, a nézőpontok, a térbeli és időbeli pontok váltásait. Amióta azonban van hipertext, a technológiai lehetősége megvan annak, hogy ne a fizikai lapok egymásutánisága döntsön a sorrendről, hanem mondjuk az olvasó. A hipertext maga nem is paradigmaváltás, hanem új paradigma, a linearitás meghaladása. Van, ahol azonnal "beütött", megint csak az ismeretterjesztésben: wikipédia, programok súgószövegei stb, a szépirodalomban inkább csak kísérleteznek vele. (Bölcsészmérnökök, szóljatok hozzá, jól! ;-) Ilyen kísérletező Iain Pears is, aki Arcadia néven követett el egy történetfüzért(?) novellafolyamot (?), és az olvasóra bízza, hogy milyen sorrendben járja végig a szálakat.

Multimédia

Konzervatív vagyok (lám, szeretek olvasni), és vallom, hogy egy szöveg, egy könyv legyen képes "eladni" magát, csak a szöveg által. A kiegészítések viszont nagyon fel tudják dobni a tartalmat (emlékszünk ugye Vándorsólyom kisasszony vintage fényképeire?), kezdve a szines borítóval,  illusztrációkkal, meg kiegészító tartalmakkal, információkkal (eddig nem léptünk paradigmát), folytatva a hangokkal, zörejekkel, zenével, felolvasással, esetleg videókkal. A fő befogadási mód még mindig a saját tempójú olvasás, de ezek a háttérélmények rendesen felerősíthetik az alkotók eredeti üzenetét.

Verdikt

Nem féltem (pontosabban nem ettől féltem) az írott szöveg alapú tartalomfogyasztást, olvasni jó volt, olvasni jó, és olvasni jó lesz. Ezek a "kiegészítetett" tartalmak azonban ha a világot nem is váltják meg, de nagyon izgalmas kísérletek, érdemes velük próbálkozni. Olvasóként mindenképpm de alkotóként is.  Az okostelefon/tablet világ nagyon itt van a nyakunkon, és ezerrel viszi el az embereket egy más kulturálódási/tartalomfogyasztási paradigmába. Elsősorban őket szólíthatják meg, és esetleg őket csalhatják vissza a könyvek felé ezek a "médiakisérletek".