Kedves barátaim az Úrban,

voltak nekem még szeptemberben néminemű vállalásaim arra nézve, hogy mit fogok az ősszel művelni. Igazából mindkét témát sikerült kipipálni, a szépségverseny még látványos is volt, csak annyi dolog jött még be ezek mellé (egy fél könyv lefordítása, Pék Zoli mellett, soktucat könyv legyártása, karácsony, új munkahely stb.) hogy a második toposzt, neveztesen az eInk vs tablet témát még nem sikerült megénekelni. Ezt próbálom pótolni most.

Előzmények

Mint azt már sokszor megírtam, nem vagyok ellensége a TFT-n való olvasásnak. Tavaly nyár végén megint nekiugrottam, hogy találjak egy százas, aktív kijelzős, olvasásra is használható platformot. Telefonból Androidot használok, ezért aztán (bár az akkori olvasó appokkal távolról sem voltam megelégedve, az egy szem Kindle for Androidtól eltekintve) adta magát, hogy az Androidos deszkák körül kezdjek el nézelődni. Az appok korlátossága mellett voltak még gondjaim. Az egyik, hogy a kijelzőkkel a Nexusokon kívül nem voltam megelégedve. Még a Samsung Galaxy Tabjain sem. Hiába, az a fránya Retina ebben a tekintetben nagyon magasra tette a mércét. A másik, hogy a deszkás androidok valamiért idegennek és nehézkesnek tűntek, azzal együtt, hogy akkorra már sok éves Froyo és ICS használó voltam, ráadásul többé kevésbe elégedett. Rá kellett jöjjek, hogy két dologgal lehet engem kikergetni a világból, iPhone-nal meg Androidos tablettel. Pech. Nem OS fanatikus vagyok, hanem funkcionális. És nagyon nem jön be a Nexus 7 féle nyújtott kijelző, noha amúgy a képminősége rendben van.

Aztán ősszel megjelent az iPad Mini Retina. Az iPad Mini mérete már régóta vonzott, csak az első generáció kijelzője pont attól szenvedett, mint az iPad 1-2, kis DPI, agresszíven használt élsimítással. És megjelent a Marvin, ami ugyan időközben fizetőssé vált, cserébe megtanult mindent, amit egy olvasó apptól elvárhattam: istentelen mennyiségű színt kezel, van saját színprofil, tud rendesen rendszerezni, működik a felhőszinkon, és ezer módon lehet anyagot rakni rá. 

Úgyhogy kénytelen voltam egy Retina Minit a fennhatóságomba vonni, és használni. Kijelző és app fronton fent vagyok a csúcson ugye, ennél jobb már nem is lehetne. Elvileg. 

A gyakorlatban azonban nem ilyen hipp-hopp volt az átállás. Az egyik oka ennek a méret. Érezhetően nagyobb és nehezebb, mint egy Paperwhite. A Paperwhite-ot még gond nélkül bevágom a combzsebembe, a Minit már nem. A másik, hogy míg a PW hetekig elvan töltés és wifi nélkül, az olvasnivalót pedig simán rámásolom egy filléres kábellel, hogy aztán egyetlen paranccsal rendet rakjak a strukturált könyvtáraim között, a Mini hálózat nélkül sajnos félkarú óriás. És ameddig a cégnél csak szupertitkosított vállalati wifi volt, egyszerűen kényelmetlen volt a használata. Olvasni persze lehetett rajta, de ha már tablet, olvastam volna rajta mást is. A lehetőségek hiánya volt a frusztráló. 

Az élet időközben úgy hozta, hogy most már napközben is látok normális wifit, így aztán a Mini is megtalálta helyét a  hátizsákomban. A Paperwhite mellett. És olvastam, amikor csak tehettem, sajnos ritkábban, mint szerettem volna.

Verdikt

A Mini nagyon jó kis szerkezet, egy meghatározott olvasási profilra. Jó a rapid, felszines olvasásra, jó vele belenézni a mindenféle wikikbe, online adatbázisokba, pl. IMDB, moziműsorokba, online újságokba, csak legyen a környéken wifi. Nagyon jó vele - a megfelelő alkalmazásokat használva - korrektúrázni, a Marvin és az iBooks is képes arra, hogy egy adott könyv összes kiemelését elküldje szépen rendszerezve egy adott címre. A Kindle ezt nem tudja. Parádés a reszponzivitása, ez megint olyan pont, amibe a Paperwhite-nél időről időre beleszakadok, hogy valamit elkezd a háttérben varázsolni, és misztikus hibákat dob. Szerencsére nem túl gyakran.

Jó, hogy a Marvin kezel saját színprofilt, még jobb lenne, ha ilyenkor nem vágná fölül a beégetett fontokat a sajátjaival. Hosszú évek óta először megint tudtam éjjel fekete alapon zöld betűkkel olvasni.

Megint csak a Marvinnal nagyon kellemesnek találtam, hogy a margókat szélsőségesen kicsire is vehettem, és aztán azt is megtanultam, hogy a nettó nyolc collos oldalkép-átló, főleg azzal a betűmérettel, amit olvasok, már kicsit sok is a jóból.

Jó képregényre, igaz arra talán a 10"-os kijelző még jobb. Képregényből nem fogyasztok túl sokat, de az Anomaly-t nem lehet kihagyni. (Ez önmaga tanulságos, minden platformra kijött).

Az akkuval soha nem volt gondom, átlag hetente egyszer-kétszer elég volt tölteni. A fényes üveg kijelző szintén elég ijesztő elsőre, de a tükröződéssel egyetlen egyszer volt problémám, amikor egy panorámaablak volt a hátam mögött. Mivel ebédeltem, akkor nem olvastam. Tény, hogy szabad térre nem ezt kell vinni olvasni, ott amúgy is annyi mindent lehet csinálni az olvasáson kívül. Hasznos még a smart cover, annak a filces-plüssös belső oldala szépen takarítja az ujjlenyomatokat.

Két gondom volt, ami említésre méltó. Az egyik, hogy a Retina Mini egy hangyányit nagyobb, mint a nem retina, és az a műanyag héj, amit a hátlap védelmére rendszeresítettem, az pár hónap alatt megadta magát, letöredezett a pereme (a reklám helye, az iCentre, ahol vettem, nagyon korrektül cserélte). A másik, hogy vannak játékok, pl. a hidden objectek, amiket 10 collra, és normál ujjakra méreteztek, na ezekkel szívás játszani a kisebb kijelzőn. 

De mindezekkel együtt sem érzem azt, hogy egy Mini feleslegessé tenne egy dedikált olvasót. Jó kis darab, nagyon sok mindenre használható, de mégis sokszor volt olyan, hogy a Mini maradt a hátizsákban, asztalon, és a Paperwhite jött velem. És ott tartok, hogy két (három) platformon, két formátumban olvasok. Nesze nekem.

Időközben ugyanis az Androidra is jelent meg remek olvasó app, a Pocketbook reader. Androidon nagyon nagyon rendben van, szintén enged saját színprofilt csinálni, meg a szokásos finomságok a felhőszinkrontól az annotálásig, sőt képregénynézegetésig. Ráadásul nem csak Androidon létezik, de iOS-en is. Viszont az iOS verzió elég sokkal rosszabb, mint az Android, kezdve azzal, hogy csak iPhone-ra létezik, iPadra csak optikai tuninggal (értsd: duplázom az iPhone képernyőjét) lehet felcsirikézni.

UPDATE 2014.05.05: Alighogy ekéztem, megérkezett a Pocketbook reader iPAdre portolt változata. A konfigurálhatóság még mindig nincs sehol az Androidos verzióhoz képest, de legalább a kihasználja a teljes képernyőt szépen. És persze a felhőszinkronra is várni kell még. iOSre még mindig a Marvin a nyerő.

Pedig ez lenne a következő nagy királyság, ha az amúgy online appjaim képesek lennének a platfomok közötti szinkronra. Amúgy Kindlemód ;-) 

Hasonló összevetések a nagyvilágból: A macworld csúsztatgat rendesen, keveri a Paperwhite-ot a Fire modellekkel, ha az összevetésekről van szó. A reader rocket meg sajnos kicsit idejétmúlt. Ez sem mai, viszont igen korrekt.