Az előző posztban a tartalomgyártás volt a fókuszban, úgy illő hát, hogy most a fogyasztás körül is fussunk pár kört. A dedikált olvasóvasak fölött vannak, akik már a vészharangot kongatják, és bár nem teljesen értek egyet velük, az látszik, hogy van igazság abban amit mondanak. Kezdve azzal, hogy hardvert fejleszteni sokkal drágább és lassabb, mint szoftvert. Ennek megfelelően nem is olyan nagyok az ugrások, mint az alkalmazások frontján.

Manapság tabletekből és okostelefonokból lehet iszonyatos mennyiséget eladni, ezért nem véletlen, hogy az ezekre írt appok jelentőset fejlődtek az elmúlt évben. Elmúltak már azok az idők, amikor az iBooks és az Aldiko volt egyedül a piacon.

Marvin

Erről már többször hozsannáztam. Egy rosssz hír van, hogy fizetős lett (bár van ingyenes demoverzió). Cserében fejlesztik szépen. Van már felhőszinkron, konkrétan dropboxon keresztül. Jeles fejlemény, hogy már képes a beágyazott fontok kezelésére, pontosabban a kiadói formázás visszaadására. Ezt még kicsit mereven teszi, ha kiadói formázásra kapcsolunk, akkor sajnos nem lehet színprofilt választani, akkor csak a margóval és a fontmérettel lehet variálni. Ha viszont eltekintünk ettől, akkor ugyan a kiadói multifontot bukjuk, de külön választhatunk törzsszöveg és címsor fontot, és nem kevésből, bár nem mind tökéletes, a magyar karakterkészlet nem mindegyikben van meg; illetve elképesztő számú színből és textúrából rakhatjuk össze a legkomfortosabb lapképet, amin után külön állíthatjuk be a fényerőt és a színhőmérsékletet. Kicsit sok is a jóból ;-)

A könyvtárnézetben lehet szűrni, csoportosítani. Calibrével nagyon jól integrálható, viszont a DRM-et nem kezeli. Aki tehát DRM-es boltból vásárolt epubokat akar rajta olvasni, annak először a DRM eltávolításról kell gondoskodnia.

Aki iOS-en keres epub olvasó alkalmazást, annak szinte kötelező. 

Pocketbook Reader

Az a nagy helyzet, hogy a Marvin nem üldögélhet sokáig a trónján, mert nagyon is perspektivikus versenyzők bukkantak fel a láthatáron. Minden vizuális gyönyöre ellenére a Marvinnak akad pár komoly hiányossága is. A DRM-ellenességét már emlegettük, hiányosságnak személy szerint nem is igen nevezném, főleg hogy az Adobe épp most készül a komplett DRM ipar hátbaszúrására egy új DRM sémával. (Ja nem, mégsem) Az már sokkal fájdalmasabb, hogy csak iOS-re létezik, Androidra nem, és a formátumtámogatása is leginkább az epubra korlátozódik.

Szinte véletlenül bukkantam a PocketBook Readerre, és láss csodát, egy nagyon összeszedett kis appot tett le az asztalra a Obreey, a PocketBook gyártója. Legalábbis Androidra. A leggyakrabban használt menüket nagyon jól kivezették a GUI-ra, a többit pedig egy hagyományos menü alá rejtették. Felhőszinkron még nincs, Adobe DRM támogatás viszont van, és csillió egyéb formátumot is képes megjeleníteni az alapjaiban bizonyára FBreadert tartalmazó parser. A pdf-től a djvu-ig.

És sikeresen kitörtek a nappal-éjjel-szépia színhármasságból, mert van egy negyedik, felhasználó által definiálható színprofil, ami nálam a fekete alapon zöld, az éjjeli olvasáshoz. Az Android appról messzire süt, hogy a csapat nem most kezdte az olvasóprogramok berhelését, hanem már évek óta ezen pörögnek. És ez jó dolog.

Aztán ma Mike76 olvtárs kiszúrja, hogy megjelent iOS-re, én meg már romboltam is az iBoltba, de egyelőre csak egy pofonba szaladtam bele. Ugyanis megjelent az iOS változat, de még félig sincs kész. Kezdve azzal, hogy csak iPhone verzió létezik, iPaden nemes egyszerűséggel megduplázzák a pixelméretet (a felbontást nem!), a beállítások jó része pedig nem is érhető el. És persze a várva várt felhőszinkron az Android és a az iOS között még szintén várat magára. (Lehet hogy én egy perverz vagyok? Két dologgal lehet kikergetni a világból, iPhone-nal és Androidos tablettel. Fordítva nincs bajom, telefonból az Androidot szeretem, tabletből meg az iPadet).

Az Androidos alap mindenesetre nagyon ígéretes, ha utolérik magukat az iOS fejlesztéssel, és mondjuk egy dropbox szinkronnal, akkor ez egy nagyon jó cucc lehet. A Marvin is nagyon nagyot fejlődött az első megjelenés óta.

Gitden Reader

Pedig ez a felhőszinkron dolog már most sem lehetetlen, még platformok között sem. A Google Play Booksnak pl. sima ügy. És itt van ez a koreai cucc, ami nem kevesebbet állít magáról, minthogy (egy saját szolgáltatáson keresztüli szinkron mellett) teljesen komfortos az epub3-mal. Ez utóbbit még nem sikerült megszeretnem, lévén már az epub2-ben is minden benne van, ami a rekreációs olvasáshoz kell, de mi van példának okáért a tankönyvekkel? Itt jön majd el az epub3 világa, amikor képletek kellenek, videók és hangok, meg eseteg kötött elemek a lapon, meg felugró lábjegyzetek. Akik pedig valami egzotikusabb, közel- vagy távolkeleti nyelven szeretnének olvasni, fentről lefele vagy jobbról balra, azoknak nagyon kell az epub3.

A Gitden pedig már most is támogatja ezeketa nyugati szemmel nézve huncutságokat, feltéve hogy az epubokat így rakták össze. Talán nem véletlen, hogy a mintakönyvek egyik éppen ez epub3 "mintakönyv".

És van belőle iOS és Android app is. Viszont az androidos már megint egy kicsit előrébb tart, mint az iOS. Minimálisan, mert a Gitden nem egy Marvinhoz, vagy akár a PocketBook Readerhez hasonlóan gazdag (vizuális) funkcionálisú app, elősorban az iBooksot próbálja megszorítani az epub3 és platformfüggetlen képességeivel, épp ezért feltűnő, hogy az a kevés extra, ami Androidon megvan, na az sem jött át teljesen iOS-re.

Önmagában sem az epub3-ért, sem a platformközi felhőszinkronért nem választanám, de mindkettőben jókora potenciált érzek. Az epub3 szerintem elsősorban tankönyvek és ismeretterjesztő anyagok alá kell. Ha majd a nemzetközi oktatáspolitika rákap erre a vonalra, na akkor jön el a Gitden (és társai) ideje.