Kedves barátaim az Úrban,

zárjuk ezévi rendes szépségversenyünket. A közönségeredményeteket magatok is megtekinthetitek. Ha nem is szárnyalunk a kereskedelmi tévézés fizetős SMS gyűjtő magaslataiban, így is sikerült 360+ szavazatot kapnunk, amit én mindenképpen pozitívan értékelek. A közönségszavazatok nyertese az iPubs.hu.

Bónusztrekk: volt olyan műhely, konkrétan az egoramédia, amelyik sajnos a versenykezdésre nem készült el a pályamunkájával – hiába, az app-fejlesztés nem egy egyszerű műfaj – de a végére csak lerakta a maga tisztességes iparosmunkáját. Kitartásuk, és hogy nem fogta vissza őket a "pályánkívüliségük", mindenképpen tiszteletet érdemel.

Szakmai fronton már nem ennyire fényes a helyzet. Hiába na, ezt a szépségverseny-bizniszt még nekem is tanulnom kell, mielőtt Fásy Ádám nyomdokaiba léphetnék, kezdve azzal, hogy nem szervezünk ilyet a karácsonyra felkészülő szezonra, amikor gyakorlatilag mindenki negyvennyolc órát dolgozik naponta.

Tiszta szerencse, hogy a blognak azért van saját nyomdásszakmai reprezentánsa Professzore barátunk személyében, aki nem volt rest, és értő ítéletet mondott a pályázóinkról.

Könyvek és azok szépsége

A blog olvasói számára alighanem már ismert, hogy erős nyomdászszakmai kötődésem van. Mondhatni, nyomdász dinasztia sarja vagyok (több íziglen, nem utolsó sorban felettébb jelentős arányban képviseltetik magukat a könyvszakmához kötődő szakmák a családomban). Jó egy éve előadást is tartottam az e-könyvek és a tipográfia lehetséges kapcsolatáról (aki kéri, vagy kíváncsi rá, szívesen közkincsé teszem az előadás vázát adó prezentációt).
A szépségverseny kapcsán határozott kíváncsiság vette magát úrrá rajtam, amely mostanra megnyugtatóan alább hagyott. :-) Többé-kevésbé.
A nyilvánvaló és elvitathatatlan előnyök mellett szabad legyen felhívnom a tisztelt versenyzők, és természetesen a szakma többi szereplőjének figyelmét (úgy általában) néhány alaptételre. Kezdem a rosszakkal.

Amit nem így kellene...

Nem győzöm hangsúlyozni, attól, hogy valami elektronikus, még nem szükségszerű, hogy a papírhoz kapcsolódó szakértelem hiányozzon belőle. A pályaművek között (és most elsősorban a hivatásszerűen e-könyvgyártással foglalkozó kollégák munkáira gondolok) tetten érhető a gagyi és a gányolás, ismertebb nevén a kontármunka, avagy a szakbarbárság. Példaként tudom hozni a keret átméretezésével oldalarányt váltó borítót, az OCR típushibák kijavításának hiányát. Kevésbé szemet szúró ugyan, de mégis bántó az alapvető (ún. lipcsei) tipográfiai iránymutatások figyelmen kívül hagyása (például a kurzív verzális, magyarul csupa nagybetűs dőlt forma használatának kerülése).

Az epubban többek között az a jó, hogy fontokat lehet hozzá mellékelni. Eképp kicsit kevésbé elegáns sok címet kép formájában betenni (beleértve a szövegközti címeket is). Nyilván ésszerű kivételek vannak és lehetnek is (speciális grafikai megoldások esetén).

Bizonyára sokan emlékeztek arra a kellemes kis papír versus nem papír reklámra, akinek hallgatag főhőse, Emma küzd elkötelezett férje papírellenességével... Nos, attól, hogy valami elektronikus könyv, még nem szükségszerűen kell papírkönyvnek kinéznie. Az iPubs megoldása évtizedes, és véleményem szerint – a kétségtelenül elragadó szépséget félre téve – mára erősen túlhaladott.

És ami dícséretes

Az ekonyv.hu Így szerettek ők... című könyvének néhány megoldásán megakadt a szemem. Ilyen például a színes képaláírás, illetve a színek elegáns használata. Ez, ha nem is mestertipográfusi, de mindenképp átgondolt, szép megoldás.

Az eClassic könyvei nagyon közel állnak ahhoz, amire azt tudom mondani, hogy tökéletesek. Elérték azt a határmezsgyét, amelyről lelkiismeret-furdalás nélkül lehet állítani, hogy a nyomtatott könyv külalakját és funkcionalitását hozzák elektronikus könyv formájában. Sajnos néhány technikai korlátot (vö. epub2 vs epub3) nem sikerült legyőzni (természetesen), de amit kiadtak a kezükből, azon komoly szakmai elhivatottság látszik. Apró, picit fájó hiányosságokkal, amelyek kijavítása után egy értő profi szája elismerően mosolyra húzódna, és amelyek egy átlagos olvasó számára soha nem fognak szemet szúrni. Amit pedig az epub3-mal műveltek, az mesteriskola (programozástechnikai értelemben, tipográfiailag csak "szimplán" nagyon-nagyon jó).

Összefoglalásul

Az irány egyértelmű és örvendetes. A szakismeret hiánya ezzel együtt éppúgy tetten érhető, amint a lelkes elhivatottság apró hiányosságai is. Jó, hogy ezek így vannak, és jó, hogy végre a szakma gyártói oldala részéről is megjelent az az igényesség, amelyre itt évek óta próbáljuk felhívni a figyelmet. Mondhatjuk, itt a léc (eClassic), és a léc pokoli magasan van, nehéz lesz megugrani. Ugyanakkor az elfogadható szint sem elérhetetlen már, az elektropress könyvében nem találtam érdemi kivetnivalót, és néhány nyűansznyi változtatással az ekonyv.hu anyagai is – szakmai szemmel – hibamentesnek tekinthetők, főleg, hogy még jelen állapotukban is bőven a korrekt színvonalat (a papírkönyvek átlaga fölött!) hoznak.

Gratulálok a versenyzőknek!

A szépségverseny szakmai díját ilyenformán az eClassic csapata nyerte. Nekik, csakúgy mint minden pályázónknak, innen is gratulálunk.

Hogyan tovább?

Először is, akinek felkeltették az érdeklődését a pályázó műhelyek, akár közvetlenül, akár rajtunk keresztül megtalálhatja őket. Mindenképpen lesz poszt az Elektropressről és a Webstart csoportról is, hasonlóan azokról az új játékosokról, akik vagy épp lecsúsztak a versenyről, vagy majd csak a következőn indulnának ;-).

És természetesen jár a híres blogpizza az iPubsnak, az eClassicnak, sőt mivel én nem bírok olyan szakmai kifinomultsággal mint Professzore barátom, az Elektropressnek is. Azaz nem megosztom a szakmai díjunkat (pedig erre egy pizza igencsak alkalmas ;-), hanem megduplázom. Ezt a pizzázást igyekszem január második felére (esetleg februárra) megszervezni.

Köszönöm a játékot.