Intro
A fogyasztói társadalom kellős közepéről nemrégiben sokkoló hír érkezett: nem fogynak úgy az e-könyvolvasó eszközök, mint azt várták/tervezték/szeretnék. Karácsony előtt a legtöbben arra voksoltak, hogy ez a karácsony már biztosan az e-könyvolvasóké lesz. A szomorú hír az, hogy a jelek szerint már nem az lett. A háttérben számos dolog lehet, a blog néhány lelkes olvasója, társ-bloggere és szerzője egy kevéssé szomorkás, de annál hidegebb januári délelőttön összejött, hogy legalább néhányat megvizsgáljon a lehetséges okok közül. Az alábbiakban tehát egy rendhagyó elemzést olvashatnak nyájas Olvasóink, amelyből többek között kiderül, miért is nem klasszikus értelemben vett fogyasztási cikk az e-könyvolvasó eszköz.
Fogyasztás, mint olyan
Azoknak, akik a szocialista-éra után tanultak mérnöknek, aligha jelent újdonságot az „elhasználódásra tervezés” alapelve. Az elgondolás lényege, hogy egy termékbe beleépítik azokat a gyenge pontokat, amelyekkel az átlagos használati szokások mellett szinte napra pontosan belőhető a termék első jelentős, és sok esetben végzetes meghibásodásának időpontja és módja. Korunk műszaki cikkeit, igen kis számú kivételtől eltekintve a fenti alapelv szerint tervezik és gyártják, ezért kell kidobni (sajnos) a 4-5 éves hajszárítót, a 3 éves gombos telefont (a nyúlkálós fajták elvileg ennél kicsit többet bírnak), a 10-12 éves autót, a 8 éves mosogatógépet vagy ezért kell kicserélni a ház bejárati ajtaját „már nem élettartam garancia” mellett alig 20 év használat után.
Az e-könyvolvasó eszközök köre, legalábbis amelyek az e-ink technológiára alapozzák a megjelenítést, e tekintetben külön állatfajnak számítanak. A technológia viszonylag új, a felhasznált anyagok, legalábbis a „prémium” márkánál elsőrangúak, a kivitelezés példamutató, a belbecs úgyszintén. Az „alkotó”, nevezett Amazon, elsősorban piacvezetésre, minden körülmények között az ésszerű legjobb termék megvalósítására törekedett, így nem köthettek kompromisszumot azzal, hogy a gyártmányba magától értetődő, esetleg idejekorán robbanó taposóaknákat rejtsenek. Az első generációs Kindle olvasók a mai napig tökéletesen működnek, két gyenge pontjuk közül az egyik az akku (ezek élettartama nem a mérnöki tudomány, hanem a hétköznapi kémia tárgykörébe tartozik), a másik a szoftveres támogatottság (ez viszont általános informatikai tulajdonság, emiatt nem tartozik az elhasználódásra tervezés fennhatósága alá).
A gyártóknak elemi érdekük, hogy a portékájukat megvegyék. A Kindle, illetve szélesebb értelemben az Amazon e-könyves üzletágának eddigi pályafutása két szálon futott, az eszközén (amely egyben bolt is), és a tartalomén. Az eszköz segítette a tartalom fogyasztását és megvásárlását, a tartalom pedig segítette a rendszer működésben tartását, később a – vélhetően – jelentős profit realizálását. Csakhogy úgy fest, hogy az eszközök iránti érdeklődés alaposan megváltozott, pedig – legalábbis elvileg – sem a tartalom iránti igény, sem a felhasználói szokások nem változtak olyan mértékben, ami ezt indokolná.
Ha a fenti néhány gondolatot összegyúrjuk, kiderül, hogy az Amazon számára a tartalom értékesítése aligha fog gondot okozni (gyorsan és hatékonyan igazodnak a piaci trendekhez, nem kis mértékben még alakítják is azt), ugyanakkor az eszközökre egyébként jellemző „elavult, ezért vegyél újat” elv nem érvényes. Nincs miért új eszközt venni, mert nem avul el (ökölszabály az Amazonnál, hogy az összes tartalom kompatibilis legyen visszafelé mindennel).
A Kindle története
Ami a telefóniában az elmúlt nagyjából 6 évben történt (iPhone, Android, előbb rezisztív, majd kapacitív kijelző, nagyon komoly fejlődés az átviteli sebességben, képernyőfelbontásban és memóriában, a felhőalapú tárolásról nem is beszélve) csak szegről-végről jelent meg az elvileg „kütyü” kategóriába tartozó e-könyvolvasókban.
- A Kindle első generációját 2007 őszén mutatták be. E-ink Vizplex, 6 coll, billentyűzet, néhány különleges kezelőszerv, mobi támogatás, memóriakártya.
- 2. generáció 2009 februárjában: kissé átalakított kezelőszervek, pdf támogatás, kikerült a memóriakártya-támogatás. Később lett „international” verzió, kiterjesztett 3G-támogatással (gyakorlatilag „nemzetközi” sim-kártya került a berendezésbe).
- 3. generáció 2010 júliusának végén. Pearl kijelző, kissé átalakított kezelőszervek, a 3G mellé WiFi, és csak Wifi modellek.
- 4. generáció 2011. szeptember. Az első alkalom, hogy a 6 collos kínálat kettévált: differenciálták az „olcsó”, és a „drága” modellt. Mindkettőről lekerült a billentyűzet, az egyiket négy dedikált gombbal és az addig ismert 4+1 irányítóval, a másikat egy „home” gombbal és infravörös technológián alapuló érintőképernyővel lehet kezelni. Lett új, kibővült szolgáltatásokat nyújtó formátum (KF8), de ennek támogatását csak a „nagy” berendezés kapta meg.
- 5. generáció 2012. szeptember. Az egyszerűn csak minimális változás (szín, kontraszt). A fullos viszont „HD” kijelzőt és kvázi-háttérvilágítást kapott, cserébe minden gomb eltűnt (lapozó, home, csak a bekapcsoló maradt, az is kicsit felesleges). A nyúlkálós változat vezérléséért már nem infra, hanem kapacitív (érintő) technológia felel.
Az e-könyvolvasó és a Hármas Könyvelés blog ismeretségi köréből sikerült egy közel teljes termékpalettát összehozni egyszerre, egy időpontra. Így gyakorlati, kézzel fogható, szemmel látható összehasonlítással tudtunk annak a visszatérő kérdésnek a végére pontot (sőt, felkiáltójelet) tenni, hogy no, vajon érdemes-e váltani. Kindle-ről új Kindle-re.
Összehasonlítás
A blogon eddig megjelent tesztek szempontjait alapul véve nézzük sorra, melyik eszköz hogyan teljesített.
Tárkapacitás
Kizárólag az első generáció bővíthető kártyával (SD), ennél erre még szükség is volt, az ezt követő olvasók kivétel nélkül nagyjából (és legalább) 1 gigabájt szabad tárterületet adtak a fel/letölthető könyvek tárolására. A legújabb eszközökön a felhőalapú szolgáltatás (Amazon Prime) elvileg feleslegessé teszi a nagy belső memóriát.
Konklúzió: érdemben nincs különbség az eszközök között, hacsak valaki nem akar nagyon nagy mennyiségű vagy az átlagnál számottevően nagyobb könyvet egyszerre magával hurcolni.
Processzorsebesség
A fejlődés viszonylag lassú, illetve gyenge. A számítási kapacitás elsősorban az érintőkijelző által nyújtott extra szolgáltatások (pl. pinch-zoom) gyorsabb kiszolgálásához kellenek. Gyakorlati tapasztalatok alapján a Kindle a leggyorsabb eszközök listáján minden alkalommal az első három között, rendszerint az első vagy a második hely valamelyikén végez.
Konklúzió: a „normál” használhatóságot érdemben nem befolyásolja.
Kezelőszervek
Sokan furcsának találják az első generációs Kindle érintősávját. Az Amazon a piaci trendeket követve szabadult meg ettől, majd később a billentyűzettől is. Az eszközök kezelésének átalakítása viszonylag sok és elég heves vihart kavart a szakfórumokon. A biztosítékot a legtöbb esetben a dedikált lapozó gombok elhagyása verte ki. (Egyébként a teljes piaci szegmenst tekintve mindenkor a Kindle-éi voltak a legjobban kitaláltak.) A billentyűzet az érintőképernyős eszközökön megmaradt, az alapmodellekről eltűnt, de sok esetben nem is szempont a létük (keresési kifejezést, bár viszonylag körülményesen, be lehet írni a virtuális billentyűzeten).
Konklúzió: „normál” használat esetén legfeljebb a lapozógombok hiánya jelenthet érdemi differenciát, bár az érintőképernyők használata rövid gyakorlással ugyanolyan természetes és egyszerű, mint a lapozógomboké. A többi kezelőszerv inkább megszokás és kézre állás kérdése. A maga nemében mind példásan ergonomikus megoldás volt.
Érintőkijelző
A Touch és a Paperwhite esetén nem csupán generációs, hanem technológiai váltásról is beszélhetünk. A Touch infrás, a Paperwhite kapacitív. A kettő közötti érdemi különbség: az infrásnak magasabb keret kell, cserébe nem rontja a látványt és bármivel kezelhető. A kapacitív (mint most a tapis telefonok többségénél) a kijelző előtt külön felületet te szükségessé, ezért alacsonyabb keret is elég, cserébe ronthatja a látványt. Legnagyobb hátránya, hogy mivel elektropotenciált érzékel (a bőr vezetőképessége miatt kialakuló elektromos töltéskülönbséget), kesztyűben és tárgyakkal nem kezelhető. Marad tehát a téli buszozásnál az orral való lapozás (annak minden előnyével és hátrányával).
Konklúzió: kevés helyzet van, amikor a hátrányok és az előnyök érdemben befolyásolják a használhatóságot. A Paperwhite érezhetően gyorsabb, de néha „elfelejt” reagálni.
Lapozási sebesség
A korai eszközök érezhetően lassabbak, és nem kizárólag a megjelenítő (és annak vezérlője) lomhasága miatt. Ez talán az egyetlen olyan terület, ahol lényegi fejlődés tapasztalható az egyes modellek között, még úgy is, hogy a Kindle egyébként – részben a formátum egyszerűsége miatt – mindig a leggyorsabb eszközök közé tartozott.
Konklúzió: Határozott és érezhető a javulás eszközről eszközre, bár az is igaz, hogy a K2/K3-éra már hozta a fájdalomküszöb alatti lapozási sebességet, vagyis a Kindle 3-on (később Keyboard) az egylapos lapozás már gyorsabb volt, mint egy papírkönyvben.
Megjelenítés
A teszt legjelentősebb tanulsága az, hogy a kijelzők között nincs akkora különbség, hogy egymás mellé téve bármelyikünkből is a „hű, ez bizony sokkal jobb” felkiáltást váltotta volna ki. Az igazság az (és ezt a fényképek többé-kevésbé bizonyítják), hogy az összes Kindle (1-től Paperwhite-ig) között nem volt akkora látható különbség, mint a Kindle-ök és a Koobe Junior között. Megfelelő fényviszonyok között bármelyik remekül olvasható. A „legszebb fekete és fehér” a Kindle 4 Wifi 2012-es fekete változatán volt látható. Az Amazon reklámszlogenjei tehát (akárhány százalékkal kontrasztosabb) a gyártástechnológiából adódó ingadozások miatt csak kivételes esetekben igazolhatók, de ezek a differenciák azonnal eltűnnek, amikor önállóan vesszük kézbe bármelyik készüléket. Hogy jobb-e a Pearl, mint a Vizplex? Jobb, sokkal, ugyanakkor a Kindle Vizplexe sokkal jobb, mint az átlag Vizplex. Hogy jobb-e a Paperwhite, mint a Pearl? Nem. A kontrasztnövekedés csak háttérvilágítással értelmezhető, ez pedig nem korrekt összehasonlítás. Hogy jobb-e a Paperwhite HD kijelzője, mint az alap Pearl? Jobb, de ahhoz, hogy ez érezhető legyen, a tartalmat is cizellálni kell (a legkisebb betűméretnél bizony valóban jobban olvasható a Paperwhite, mint a sima: ugyan csak hangyányit, de élesebb a képe).
Konklúzió: ha nem akarunk „kinek van jobb” szócsatában részt venni, tulajdonképpen mindegy, hogy melyik eszköz van a birtokunkban. Valamennyi legalább jó, inkább nagyon jó olvashatóságot ad az e-ink kijelzős eszközök között. A technológiai váltások közül kizárólag a Vizplex/Pearl csere hozott számottevő javulást (ezt a korábbi Kindle-cikkben már kiveséztük), a Paperwhite inkább csak a háttérvilágítás alkalmazásával tesz rá erre egy kisebb lapáttal.
Kindle 1, Kindle 3, Kindle 5, Kindle Paperwhite
És végül…
A Kindle 1 töltéséről nem az USB-kábel, hanem saját speciális töltő gondoskodik, amely már csak az eBayen kapható (ott sem olcsó). Az összes többi eszköz mikro USB-kábellel simán tölthető és az adatforgalom is lebonyolítható e módon. Az újabb Kindle-sorozat mágneses tokja ráadásul a ki/bekapcsolás procedúráját is megspórolja nekünk.
Verdikt
Az alapkérdés ugyebár úgy hangzott, érdemes-e váltani. Bár a dolog nem fekete-fehér (illetve dehogynem, csak máshogy), a legegyszerűbb és egyúttal egészen korrekt válasz az, hogy nem. Egy régi Kindle-ről új Kindle-re váltani az olvasási élmény tekintetében nem fog számottevő változást eredményezni. Ha a láthatósággal, olvashatósággal, kontraszttal elégedetlen, akkor a Kindle 1 és Kindle 2 sorozat darabjait (amiből egyébként igen kevés van idehaza) meggondolandó kecserélni a Paperwhite vagy a fekete Kindle 4 wifi változatra. Utóbbi kontrasztja láthatóan jobb lesz, a Paperwhite ráadásul a háttérvilágításával még extra előnyökhöz is juttat (kérdés, hogy ez szempont-e).
Mindössze egyetlen olyan nyomós érv van, amely a váltás mellett szól, ez pedig azoknak a speciális szolgáltatásoknak a köre, amely csak a KF8 formátumot támogató eszközökön érhető el (például a sorozat [series], vagyis egy mű több részletben való automatikus küldése). Márpedig ezt -- legalábbis egyelőre -- csak a “felső” kategóriás eszközök, a Fire-sorozat, a Paperwhite, az újonnan már nem kapható Touch, és (firmware-frissítés után) a Kindle 3 (Keyboard) tudja, a “mezei” Kindle 4 nem (egyelőre).
És a jövő?
Jó kérdés. A tabletek nagyon gyors elterjedésével a tisztán olvasásra használható (bár arra rendszerint sokkal alkalmasabb) e-inkes eszközök iránti kereslet alaposan csökkenni fog. Ha akár a szolgáltatások terén, akár a kontraszt/lapozási sebesség terén nem lesz szembeötlő változás (vagyis az Amazon nem durrant valami igazán nagyot 2013 szeptemberében), akkor jó eséllyel drasztikus sebességgel fog tovább csökkenni az e-inkes olvasóeszközök iránti érdeklődés.
(Köszönet Julisnak, Junnak, Keltnek, Professzorenek és Dworkyllnak. A szöveg oroszlánrésze Professzore érdeme, a képeket Dworkyll csinálta, a projekt KTamas ötlete volt.)
Utolsó kommentek