Tavaly május vége óta várat magára ez a cikk. Akkor jelent meg ugyanis a Barnes and Noble új e-papíros e-könyv-olvasója, a Nook Simple Touch. A gyorscikk végén azt írtam, hogy nekem nem kéne, a véleményem azóta sem változott, ugyanakkor pár fontos dolgot érdemes a „köz” tudomására hozni avégett, hogy korrekt tájékoztatás alapján tudjon dönteni. Nézzük hát sorra, nem bő lére eresztve, de a teljességre törekedve.

Sir Bedevere

Kezdjük a „nehezével”! Az első meglépendő feladat az eszköz beszerzése. A B&N hozzáállása az elmúlt időszakban nem változott, bár vannak arra mutató madárcsiripelések, hogy talán-talán terjeszkedni fognak. (Az infóért köszönet Komavary olvtársnak!) Eképp az Amazon viszonylatában megszokott kártyás rendelés, UPS-es szállítás és vámügyintézés, majd a szállítólevél aláírása itt nem fog működni. Úgy legalábbis, ahogy az Amazonnál működik, semmiképp. Három kitaposott út közül választhatunk, attól függően, hogy kicsit, közepesen vagy nagyon bátrak vagyunk.

(fotó: B&N)

A legegyszerűbb a hazai használtcikkpiacot böngészni. A Vatera aktuális kínálatában (február 3-án este) konkrétan két tétel is szerepel, mindkettő holland árverés, fix áras 32, illetve 42 ezer forintért. Az eszköz eredeti 99 dolláros (uszkve 22 eze forintos) árából kiindulva egyik sem kevés, de mindkettőnek valahogy ide kellett jutnia, ami magában 20-30 dollár (4-6 ezer forint). Mivel új készülékekről van szó, legfeljebb a garancia érvényesítésével lehet gondunk.

Kissé bonyolultabb út, és nem a magyar, hanem a világszéles „vatera”, az e-bay kínálatában kell böngésznünk. A helyzet itt azért jobb, a leütési árak 90 és 100 dollár között alakulnak, a választék bőséges, a nagy kérdés csak az, hogy ki és milyen áron hajlandó Magyarországra postázni. Nem tartom kizártnak, hogy különösebb nehézség nélkül „be lehet érni” 30 ezer forint alá.

Máshogy bonyolult egy Amerikába szakadt hazánkfiát keresni, és megkérni, saját kontójára, saját címére rendelje meg az eszközt, aztán valahogy – posta, személyes stb. – hozza vagy küldje haza.

(fotó: B&N)

Namost. Az utolsó két tételt elvileg vám és áfa terheli, amelyből az utolsó biztosan 27 százalék, az előbbi, ha nem tévedek, 3,5. E kettő szorzata (1,27 × 1,035), vagyis 31,445 százalék extra költség terhel(het)i az Egyesült Államokból származó terméket. Privát forgalomban is. Azért a feltételes mód, mert a vámkiszabás ad hoc jellegű: hol van, hol nincs.

Ha valaki poggyászban hozza, akkor előtte dobja ki a dobozt, a papírokat adja fel magának postán, és vegye használatba magát az eszközt, így vámmentesen behozhatja (azon túl, hogy egyébként 175 EUR összértékig egyébként is behozhat dolgokat vámmentesen).

Juhé, megvan az eszköz!

Sir Robin

Nézzük a külcsínt. Szerintem, konkrétan, baromi ronda. A tudatos tervezés azért fellelhető rajta, így példásan jó az anyagválasztás (úgy a hátlap, mint az előlap), egészen korrekt a fogása (különösen a hátlapé, amelyet már az elődnél is nagyon dicsértem), de itt nagyjából vége is az említésre méltó előnyöknek.

Az előoldalon található négy lapozó gomb a témával foglalkozó fórumok egyöntetű véleménye szerint katasztrofális. Ezt a nézetet maximálisan osztom, sem a nyomásérzet, sem a gomb elhelyezkedése, vagyis semmi sem nem olyan, mint amilyennek egy jó lapozó gombnak lennie kellene.

A bekapcsoló gomb a hátlap tetejének közepén van (idétlen helyen, de úgyis ritkán használja az ember), az előoldali „egygombos” vezérlés meg... Elmegy. A gomb egyébként a Nook már ismert U-emblémája és az alapmenü aktiválására szolgál.

A kijelző nekem az eddigi Pearl-tapasztalatok alapján kicsit haloványnak tűnik. Nem annyira éles és mély a feketéje, mint a K3-nak volt (ami azóta is kvázi-referencia), de mindenképp jobb, mint a Vizplex. Mivel az érintőképernyő infrás technológiát használ, ez lényegében nem ront a kijelző minőségén.

Elegáns viszont a töltést visszajelző apró LED a készülék alján.

Sir Lancelot

Belbecs... Két véglet, de komolyan. És nem is értem. De komolyan.

Egyrészt megdöbbentően, elképesztően, felfoghatatlanul gyors a lapozás. Ahogy a billentyűt nyomkorászom, úgy lapoz előre-hátra, villogtatja fel az oldalt, már amennyire a Pearl engedi (és engedi!), másodpercenként 3-4-szer (vagy még többször, nem mértem). A gyors lapozás alatt egyáltalán nem frissíti a kijelzőt, csak az épp aktuális változásokra rak rá egy váltást, ezért a megjelenő oldalakról csak benyomás szerezhető, olvashatónak nem olvasható). A gyorsabb lapozás megmutatkozik olvasásnál is, nem a szokásos kb. 0,6-0,8 mp-es „reakcióideje” van, hanem bőven fél másodperc alatti. Ja, és a gombot hosszan lenyomva 10 laponként ugrik. Pozitív, nagyon pozitív. (A video eredeti sebességű.)

Aztán, van másik véglet is. Nézzünk egy hétköznapi példát. A készüléken 1974 fantasztikus könyv. Olvassuk épp az egyiket. Aztán hazafelé menet a buszon megmutatnánk az ismerősünknek a legújabb szerzeményünkben kuksoló gyönyörűséges képet. Menübe ki, új könyvet megkeres, képet megmutat, menübe vissza... Ö... Ööööööö... Oké. Mit is olvastam legutóbb? Ö... Hogy írják a szerzőt? A cím melyik részében nincs magyar ékezetes karakter...? Ö... Hogy is lehet keresni? Nnnnnnnnnna. Valamelyik agysérült a B&N fejlesztőgárdájában úgy gondolta, hogy a Nook olvasói egyszerre úgyis csak egy könyvet olvasnak, nem 3-at, pláne nem 10-et, így bőven elég csak az egyetlen legutoljára olvasott könyv borítóját kirakni a nyitóoldalra. Ezen kívül a legutóbb feltöltött 3 könyv címét és szerzőjét, továbbá az éppen aktuális ajánlatként szereplő 5 könyvet. Másképpen: nincs mód arra, hogy az utoljára olvasott 3-4-5-10 könyv között kedvünkre lépegessünk ide-oda, mert minden alkalommal, amikor egy új könyvet megnyitunk, az előzők mibenléte homályba vész, és kizárólag kereséssel keríthető elő újra. Hogy ez mit jelent? Értelmetlen közös használatú olvasónak megvenni, mert kizárólag egymás szívatására jó, hatékony használatra semmiképp. Negatív. Nagyon.

A katasztrofális alapképernyő (fotó: Professzore)

A menü és a keresés gyors, az utolsó 10 keresési találatot kiírja a keresési mezőbe. Kitűnően kezeli az epub beépített formázásait, de ezeket felül is lehet írni (fonttípus, fontméret, margó stb.), ha szükségét érezzük. Megbirkózik a pdf-ekkel (pan/zoom van, áttördelés van, de sajnos a sorvégeket megtartja, így ennek sok értelme nincsen).

Az érintőkijelző teszi a dolgát, egyszerű, jó, gyors stb.

És... No igen. Jailbreak/root... Az eszköz Android alapon fut, vagyis rövid küzdelem árán felhúzható rá egy egyébként minimális vizet zavaró teljes értékű androidos felület, mondjuk a Go Launcher, ezáltal úgy használható, mint bármelyik hasonló eszköz (tablet, telefon stb.). Innentől felejtős a gyári olvasóhoz való kötöttség (a Coolreader gyakorlatilag bármit megjelenít), egyszerű lesz a fájlok kezelése, lehet böngészni rendesen, e-mailezni (aki akar) stb. stb. stb. Hogy érdemes-e?! Feltétlenül! A garanciával itthonról sokat úgysem fogunk tudni kezdeni, és ahogy néhány olvasónk találóan megjegyezte: ezen az áron még ha kettőt vesz, akkor is olcsóbb, mint egy Koobe vagy Pocketbook. És ami igaz, az igaz. Jobb ezeknél. És nem csak egy hajszállal.

Vándorsólyom kisasszony. A valóságban siralmasabb a kép minősége (Pearl viszonylatban különösen).
A root egyetlen látható nyoma: a jobb szélen lévő kis nyilacska (fotó: Professzore)

További bajom a grayscale dithering [ejtsd: didöring] gyengesége: a képeket tényleg 16 szürkeárnyalattal jeleníti meg, kísérletet sem tesz rá, hogy a köztes árnyalatokat a szomszédos árnyalatok váltogatásával hozza létre (mint ahogy teszi ezt pl. a Sony vagy a Kindle). Az egyébként is picit halovány kijelzőn ezzel a képek lényegében élvezhetetlenek lesznek, lásd az alábbi mintákon.

(fotók: glezmen)

Artúr Király

Konklúziók sorrendileg:

• baromi gyors lapozás,
• rootolva korlátlan formátumtámogatás,
• kicsi és könnyű, remek fogással és nagyon jó anyagválasztással,
• működő wifi,
• olcsó: Kindle-árban van (sőt),
• nem írtam fent, de fontos: mikroSD kártyával bővíthető,
• nem meggyőző Pearl-kijelző,
• gyalázatos kezdőképernyő,
• nem működik benne üzembiztosan a bolt, bár az Android felületről a Kindle Store elvileg (!!) elérhető,
• az eszközön a legutóbbi firmware-rel sem lehet fájlokat törölni (számítógép kell hozzá).

A fenti benyomások és a rövid tesztelés során azt tapasztaltam, hogy a kijelző minősége és a roppant szubjektív külalak miatt nem befutó nálam, egyébként nemhogy meggondolandó, de rootolva sok szempontból ésszerűbb beruházás, mint egy Kindle.

Nem rootolva meg határeset. Aki nem akarja kihasználni a Kindle Store kínálatában rejlő lehetőségeket (vagyis jószerével magyarul, saját maga által előállított vagy magyar boltban vásárolt epub-tartalmat olvas, így összességében kevés érv szól a Kindle mellett), annak érdemes lehet élni a lehetőséggel.

Nekem változatlanul nem kellene, de ettől még jó olvasó. Nagyon. A magyar kínálaton messze túl. A Nook az.

A blog olvasóközönsége nevében is köszönöm glezmen nickű olvasónknak, hogy lehetővé tette a cikk megírását azáltal, hogy kölcsön adta az eszközét!