ÖÖÖÖ, hát: Izé!

Eddig még - lehet, hogy nagyon nem is kerestem - nem találtam az e-könyvek árával/árazásával kapcsolatos topikot.
Akkor most csak egy kis észrevételt tennék ezzel kapcsolatban.

A fenti könyvet 5590,- Ft-os áron lehet megvenni. Én most nem mennék abba bele, hogy ebből mennyit kap az író/kiadó/korrektor/fordító/kereskedő stb... Egy terméket viszont annyiért lehet eladni, amennyiért megveszik azt. Én momentán legális e-könyvért max 300-500 Ft-ot tartanék általam kifizethetőnek. A fenti összeget kiadnám kb. max. 10db könyvért, olyanért mint "Gyűrűk Ura", "Alapítvány", Hemingway néhány könyve és ilyenek.

Értem én, hogy a költségek, de amíg el kell gondolkodnom, hogy leszek-e jófej és veszek - pénzt adok ki valamiért - egy könyvet, támogatom az írót, mert azt akarom, hogy írjon még vagy ennyi pénzt nem adok érte és inkább kattintok 3-at és 2 percen belűl már olvasom is, igaz, loptam.

Szerintem járható lenne a pl. 300 Ft-os alacsony e-könyv ár útja, mert így sokkal többen vennék meg, mint ha 5-6 ezer forint lenne, akár annyival többen, hogy meg is érje az írónak/kiadónak/stb. És még egy olyan, talán nem elhanyagolható része is van a dolognak, hogy csökken a kiadó kockázata a befeketett pénzzel kapcsolatban, ugyanis nem kell legyártatnia x ezer példányt a nyomdákkal, és nem rohad rá egy bukásnál a nagy része, viszont nagy sikernél pl a hiány sem fordulhatna elő.

Mondom én mindezt úgy, hogy nincs közöm a könyvszakmához, - kicsit a marketingbe azért beletanultam - legfeljebb csóró olvasó formájában. Sajnos nagyon kevés könyvet van módomban megvenni, viszont falnám őket.

Nah, asszem kiömlengtem magam...
Ave
Magicrat

@Magicrat: Az árelvárásod sajnos nem reális. Csak számolj utána, csak maga a fizetési tranzakció, mondjuk paypallel majdnem egy százas. Az olcsóbból valóban nagyobb forgalom jön össze, de ez még mindig nagyon kevés.

Ha pedig nincs megtérülés nem lesz hivatalos változat sem, és vergődhetsz a letorrentezett, változatos minőségű kalózkópiákkal. Ha pedig - szélsőségesen eltúlozva a dolgot - éhen dögleszted a minimáláraddal a kiadói oldalt, olvashatsz magyarul valóságsóhős-önéletrajzokat meg pártmegrendelésre készült anyagokat (amiket a franc se fog bedigizni), vagy lopkodhatsz idegen nyelvű irodalmat, amit valaki más eltart.

Szerintem egyik sem szép jövő.

Részletes számításokat találhatsz ebben a posztban: ekonyvolvaso.blog.hu/2010/12/16/kalkulaljunk

Ettől persze az ekönyv.hu árazása szintén nem reális, mert ennyiért nagyon kevés e-példányt fognak eladni, és a vevőik (ha lesznek) átverve fogják érezni magukat.

A fenntartható realitás valahol 1000-2000 forint között van szerintem. Ez alá csak minőségvesztéssel, vagy külső támogatással lehet menni.

@Dworkyll:
Igazából az, hogy 300, 500, 1000, vagy 2000 ft-s e-könyvet veszek-e meg, vagy torrentezem le ingyen, mindenkinek a saját hozzáállásától és pénztárcájától függ. Biztosan lenne olyan könyv, amit megvennék 2000-ért, mondjuk évente 2 db, de 500-ért szerintem több mint 10-et vennék.
Na mind1, nekünk marketingből azt tanították, hogy annyiért tudod eladni a cuccot - nagyon nagy vonalakban - amennyiért megveszik.
Annyiért biztosan senki sem fog e-könyvet venni, mint amennyiért papírkönyvet venne. Na jó, pontosítok. Elhanyagolható eladott példányszám lessz, csak azok vesznek ennyiért, akik nagyon elhivatottak, vagy hülyék. Erre a szűk célcsoporta lehet ugyan építeni, de nem éri meg.

Azért tegyük hozzá, hogy a könyv papíron is kb. kilencezervalahányszáz forint.

Egyik változatért sem adnék ennyi pénzt.

(A német eredeti ekönyvként az amazonon tíz euró, kb. háromezerrel olcsóbb, mint a magyar)

@Magicrat: "ekünk marketingből azt tanították, hogy annyiért tudod eladni a cuccot - nagyon nagy vonalakban - amennyiért megveszik. "

Ez így igaz, de remélem ugyanott az üzembezárási pontról is tanítottak valamit. Ha nem termeled ki a _fix_ költségeket, akkor nem érdemes gyártani, illetve ebben az esetben nem érdemes beindítani a gyártást.

Hidd el, nagyon érzékeny piac ez, és a legszomorúbb nem maga az árazás, hanem hogy a jogtulajok gyakorlatilag csak a kifogást keresik, hogy miért nem adják értelmes kondíciókkal az e-jogokat. Az értelmes kondíciók nyújtása is, pl. puha DRM, pedig fejlesztésbe, és pénzbe kerül, amire nem 17 évnyi megtérülést kalkulálnak.

És akkor még nem beszétünk az értelmetlen kondíciókról, amiket kifizetni is fáj.

Próbálgattam azt az excel táblázatot. Szép, de nem életszerű.
Nem akarom leszólni ZLC olvtárs kitartását és lelkesedését, tudását se nagyon (én valszeg több hétig kínlódtam volna egy ilyen táblázat összállításán)
Elkezdtem leírni, hogy milyen konstrukciót írtam be a táblázatba, de asszem ez itt nagyon sok helyet foglalna, meg talán kissé off is.
Szóval amire én gondolnék, hogy egyenlőre felejtsük el a külföldi szerzőket - drága a fordítás - és azt is fejeltsük el, hogy az író fix összeget kap a szerzői jogért. Legyen az Ő kockázata is a kiadás. Legyen egy könyv bruttó 1000 Ft, és minden eladott példány után kap 500 Ft-ot. DRM csak a pénzt viszi, nem kell, illetve legyen opció. Ha valaki ragaszkodik hozzá, ám legyen.
950 eladott példány fölött már okés a dolog. És akkor ezt még lehetne cizellálni, de nagyjából ez lenne az alap. Most annyi minden jut még eszembe, hogy erről könyvet írhatnék, de ki adná ki ? :)))))

Mindenesetre az biztos, hogy nehéz - nehezített helyzetben van bármelyik kiadó, amelyik beleugrik mostanság az e-bizniszbe...
Nem írok tovább, már én is bele tudnék kötni a saját érveimbe :)
Hmm...
Joccakát

Sztem az olvasók 99 százaléka az elektronikus könyvet ma egyszerűen nem tekinti egyenrangú árunak a nyomtatott könyvvel. Drágálják a nyomtatott könyveket, de fel sem merül, hogy 500 Ft-ért jussanak hozzá bestsellerekhez vagy szakkönyvekhez. (Akiben felmerül, az lefénymásolja vagy beiratkozik egy könyvtárba, vagy kivárja az akciókat.) Az e-könyv viszont "csak" egy fájl, egy mozdulattal megszerezhető, nem érződik rajta x másik ember munkája. (Klasszikus: "Mi került ezen a fotelon ... forintba?")
Talán naiv vagyok, de öt év múlva (?), amikor alsóközéposztálytól felfelé minden családban lesz min. egy hosszas e-könyvolvasásra alkalmas eszköz (nem TFT...), és a mostani kínálat ötvenszerese lesz hozzáférhető magyarul (s az angolul olvasók aránya is nő?) megindul a változás a fejekben.
Természetesen az, aki általában "nem ad pénzt" könyvért, az e-könyvért sem fog fizetni soha. Mindez független a kiadók és a többi közreműködő hozzáállásától.
Példa: A hétvégi akciónk nem volt rossz, de messze elmaradt az én várakozásomtól, pedig a blogokon, hírleveleken kívül 120ezer vodás kapott sms-t. 250-500 forintért kínáltunk mindent (jó-jó, tudom, a választék), pont a Magicrat által kívánt tartományban. Szóval messze nem csak a kiadókon és a kereskedőkön múlik.

Valóban nem tekintem egyenrangú árunak az e-könyvet a nyomtatotthoz (továbbiakban: könyv) képest. Talán azért is, mert ha emlékeim nem csalnak, szolgáltatásként sorolták be, s így 25% ÁFA terheli.
Azért sem tudom egyenrangúként kezelni a két formátumot, mert amíg a könyvnél egy alacsonyabb ár esetében valószínűleg gyengébb papírminőséget és kötést kapok, addig e-könyvnél ez nem fordulhat elő. Azért nem tudom egyenrangúként kezelni, mert a könyv fakul, koszolódik, gyűrődik, szakad, elveszthetem és kölcsönadhatom, ez az e-könyvnél nem lehetséges. (Kivételes esetben persze engedélyezett a kölcsönadás is.)
Annak taglalásától eltekintek, hogy a könyv illata, tapintása, színei... mások. Azért, mert ezt csak akkor veszem figyelembe, ha erre szükségem, vagy igényem van. Egy művészeti albumot vagy dedikált szépirodalmat nyilvánvalóan nem akarok e-könyvként birtokolni, míg egy ponyvát, fantasyt, sci-fit, krimit, kötelező iskolait... szívfájdalom és hiányérzet nélkül. Mindkettőnek egyfajta státuszértéke van, a maga helyén: otthon, a vendégeim a kultúra szimbólumaiként láthatják a polcaimon a könyveimet, míg máshol az e-olvasóm mutatja a hovatartozásomat.
E-formában a könyveim olyanok maradnak 5 év múlva is, mint most (hacsak nem durran el egyszerre az összes adathordozóm, plusz csődbe megy a kiadó, vagy egyéb szolgáltató, ahol tárolom a megvásárolt letöltési jogot és az ős e-példányt). Ezt könyvben csak újravásárlással, vagy könyvtári kölcsönzéssel, szkenneléssel... oldhatnám meg.
Igaz, ami igaz, e-könyvet a dolgok jelenlegi állása szerint kevés eséllyel fogok az unokáimra hagyományozni, s az antikváriumok, gyűjtők se adnak egy lyukas garast se érte. Dedikáltatni se tudom a jelenlegi technológia mellett.
Másrészt a könyvhöz nem kell semmi, csak a pénzem, az e-könyvhöz külön eszköz szükséges. Ezt akár hátrányként is megélhetném, de az e-könyvet csak letöltöm és már olvasom is, míg a könyvért el kell mennem, vagy meg kell várnom a futárt. Ráadásul az e-olvasómon kedvenc íróim összes kötetét magamnál tarthatom, darabszámtól és súlytól függetlenül, az eszközt pedig biztonságos tokkal védhetem. Persze ellophatják, könnyebben, mint egy könyvet, de ez igaz mindenre, amit modern korunk a kezünkbe adott, hogy kiélvezhessük a mobilitást. Az e-olvasó le is merülhet, ám erre a különbségre is igaz az előző mondat: a mobilunk is lemerülhet, mégsem ragaszkodunk a vonalashoz. Használható és hasznos mindkét megoldás, de mindegyik a maga helyén.
E-könyvnél az eszközömtől, látásomtól és egyéb körülményeimtől tehetem függővé, hogyan nézzen ki az, amit olvasok (persze csak akkor, ha a kiadvány nem kóklermunka, pl: PDF). Könyv esetében mindent úgy kell elfogyasztanom, ahogyan azt a kiadó/író (munkatársai) jónak látták.
Ugyanakkor, ha egy könyvben egy-két lap megsérül, legfeljebb egy kis átlátszó ragasztócsíkkal megoldjuk, ez e-olvasó estében elég röhejes megoldás lenne. Ugyanez igaz a vizes kalandokra is. Azonban jelenleg nem kerget egyetlen rendvédelmi, bűnüldöző szerv sem, ha pénz-, vagy formátumhiány miatt lehúzok egy-egy "fekete" e-könyvet az internetről (amint változik a helyzet, ezt igyekszem legalizálni). Könyv esetében másként fest. Ez nem támogatandó előny, csak tény.
Akárhogyan is nézem, sehogy sem tudom közös nevezőre hozni a két formátumot, hacsak nem arról az oldalról, hogy olvasni szeretnék, tartalmat szeretnék olvasni, meghatározott íróktól, meghatározott témában, elfogadható áron. Ez talán jó kiindulási alap lehetne mindkét oldalról.
Tény, hogy a nyomdának is költsége van. Nem tudom, ez mennyi árelőnyt jelenthetne az e-könyvek esetében, de úgy látom, ezt megeszi a DRM-szörny. Vagy megetetik vele.
Hogy a másolásvédelem egyébként felesleges-e, vagy sem, azt nálam okosabbak jobban tudják. Nekem sem elfogadható, de ha ez van, ez van. Jobban tetszene egy, az e-könyvbe "beégetett" azonosító, ami hozzám köti a kiadványt, eszköztől függetlenül, mint a mostani keménynek nevezett védelem. Hogy ez megoldható-e, vagy sem, nem tudom, csak leírtam, amit erről gondolok. Feltörni biztosan fel lehetne ezt is, hisz amíg világ e világ mindig lesznek fegyverek és páncélok, páncél-elleni-fegyverek és páncél-elleni-fegyverek-elleni-páncélok...
Tény, hogy én sem adnék annyi pénzt egy e-könyvért, mint egy nyomtatottért. Ahogyan egy szoftverért , vagy zenei kiadványért sem, ha azt én töltöm le és írom ki. Nem azért, mert nem becsülöm a kiadványt, vagy erkölcsileg kevesebbre értékelném a mögöttes munkát, hanem mert viszonylag logikusan gondolkodom: nincs nyomdai költség, nincs szállítási költség, nincs raktározási gond, nincs üzlethelyiség, nem kell 2-3 eladónak bért fizetni, nem kell fűteni az üzletet... stb. Vannak persze más kiadások (szerver, programozó...), de az akkor is érdekes, hogy míg egy webáruházban vásárolt számítástechnikai alkatrész gyakran szállítással is olcsóbb egy helyi boltban vásároltnál (a hasonlat persze sántít), addig a kiadók többsége az e-könyv pénzbeli értékét nagyon is egyenrangúnak tartja a nyomtatottéval. Tartalmilag bizonnyal így is van, a mögöttes szolgáltatásnál szerintem kevéssé.
Ahogy elnézem, háború folyik. Háború a könyvek és e-könyvek, a kiadók és az olvasók, a kiadók és a jogtulajdonosok, a jogtulajdonosok és az olvasók és úgy általában minden és mindenki között. Mutogatunk a másikra, joggal, vagy ok nélkül. Az egészben az a szomorú, hogy győztes egyik oldalon sem lehet, maximum kisebb csatákat nyerhetünk. Az igazi vesztes ráadásul nem is mi leszünk, hanem a szó, a kultúra. Könnyebb bekapcsolni a zajládát esténként, mint olvasni. Valahogy békét kéne kötni, azt hiszem.

Felkaptam a fejem egyébként az akcióra, de sajnos nekem még legalább 1 hónap, mire meglesz a K3-am :(((
Addig biztosan a fórumokon és blogokon élősködök, utána ígérem befogom a szám :) és olvasok...

Most kinéztem magamnak egy (tudom, hogy csekély mennyiség egyenlőre) könyvet, azt majd jól meg is veszem, nehogymár rajtam múljon :))) De tényleg.
Ave
Magicrat

@Fall: Egyetértek a konklúzióval. (Bár a háború inkább afféle csendes lövészárok-várakozás.) Sto gyelaty? A magunk részéről fenntartunk egy veszteséges szolgáltatást, lekapcsoltuk a sokat (és joggal) kritizált Adobe-féle DRM-et, próbálunk tartani egy árplafont - ezzel szállunk be a békekötésbe. A következő logikus lépés az igazán népszerű olvasmányok villamosítása, ebben azonosak az érdekeink az olvasókkal. Kívülről talán nem látszik: ez egy hosszan tartó aprómunka, nagyon lassan mutatkozó eredményekkel.

@Fall: Vazz :-)

Nem akarsz saját posztot írni? Ez nagyon ott volt :-))

@Dworkyll: Köszi, csak bedobáltam a gondolataimat a szövegdobozba. Mire gondolsz pontosan? :-)