Ha a lelkes felhasználó szeretne elmélyülni az elektronikus olvasásban, ehhez van olvasnivalója, ne adj’ isten olvasó szerkezete, fölmerül a kérdés, hogy milyen formátumot válasszon. A mienknél szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban bizony már ott toporognak a masszív e-könyv kiadók, akik igyekeznek a saját platformjukhoz láncolni az ártatlan felhasználót, és eldöntik helyette, hogy milyen formán olvasson. A Sony az LRF, a Kindle az AZW formátumban találta meg a kiadók szent Grálját, de a csodás "globális hálón lokális piac" elv miatt ebből errefelé nem sok látszik.
Maradnak hát a klasszikus szövegformátumok, a text, az RTF, a DOC és a HTML. Viszont ezeket elsősorban szerkesztésre találták ki (kivétel a html), a velük foglalkozó alkalmazások alapvetően mást nyújtanak, mint az olvasáshoz szükséges. Kiválóan lehet őket pl. szerkesztgetni, de minden alkalommal elölről kezdhetjük az adott dokumentumot. Ezzel szemben a könyvjelzőzés éppen nem magától értetődő.
A szerkesztés- és másolásorientált alaptermészet meg kifejezetten távol tartja kiadókat ezektől a formátumoktól. A PDF érdekes átmenet lehetne, hiszen például jól konzerválja az oldalképet, képes ellenőrizni a terjesztést, nyomtatást, de komoly gondokat okoz, ha pl. az oldalméret megváltozik. Ráadásul az igényes pdf előállítása bizony költséges.
Mobipocket, az olvasó platform.
Történt pedig, hogy egy kompánia úgy gondolta, az olvasási élményhez olvasási formátum dukál. Az olvasó alkalmazás érinthetetlennek tekinti az olvasott állományt, és nem engedi szerkeszteni. Bőszen lehet könyvjelzőzni, annotálni, kiemelni, de minden ilyen módosítást egy segédállományban rak le. Maga a formátum szövegalapú, ezért hihetetlen könnyedséggel lehet betűtípust és méretet váltani, és az kijelző méretétől gyakorlatilag függetlenül egyengetni az oldalképet. Egy hasáb, vagy több, nem probléma. Piros kiemelés kell vagy zöld, szabad a vásár. De a törzsszöveg marad, ami volt, szent és sérthetetlen.
Ezeket a képességeket a versenytársak, pl. a µBook tudják, néha még ügyesebben is, de a mobipocketnek még van pár nagy dobása. Az egyik, hogy világ életében sok platformon futott, a PC-től a PDA-kon keresztül a Java képes telefonokig (MAC-en sajnos nem, és Linuxon is csak emulálva), és ezeket a mindenféle platformokat szépen szinkronban tartja. Ha kiemelek valamit a PDA-mon, azt a PC-s példányon is megjelöli. Ha belefirkálok (igen, konkrétan ezt is lehet) az egyik verzióba, a firkám átszinkronizálódik az összes csatolt platformra. Ebben az integrációban bizony nem sok versenytársa van.
Az olvasó alkalmazás természetesen ingyenes, bármilyen hardverre töltöm. A PC-s változat még tartalmaz egy RSS readert, még az őskori (RSS előtti) hagyományokat követve, amikor a Mobi hírújság célba juttató alkalmazás is volt. (Bezony, olvastam én MTI híreket Mobin.) A frissített RSS feedeket pedig szinkronizáláskor szépen kitolja a mobil eszközökre. A mobil olvasó installálásáról a PC-s verzió gondoskodik, kapcsolódáskor fölismeri a mobi képes eszközt, és az első szinkronizálás során végrehajtja a megfelelő mobilverzió letöltését és installálását.
Kis csalás azért van. Nem minden mobi olvasó teljes értékű. Pl. az eInk alapú olvasók nem igazán tudnak (még) annotálni, ezért ez a fajta szinkronizáció nem annyira hangsúlyos.
És persze, hogy a kiadók elfogadják ezt a formátumot, nem lehet nyomtatni, és másolni is csak oldalanként, a formátum elvesztésével lehet. Azaz praktikusan csak idézni jó. Vannak olyan eszközök, amivel a nem védett állományokat vissza lehet fejteni HTML-re, de a DRM-mel ellátott, vagy titkosított anyagokra ezek nem működnek.
Mobipocket, a szerkesztői platform.
A Mobipocket, szemben mondjuk az Adobe-val a tartalom előállításához szükséges alkalmazást, a Creatort is ingyen adja már egy jó ideje. Ez nem más, mint egy rakat parser összeintegrálva, ami az első hullámban html formátumra konvertálja a bemenő állományokat, majd némi kis kézi leíróadat-megadás után (nem kötelező) előállítja a publikációt.
Lehetőségeink továbbra is számosak. Bemenetként használhatjuk a legtöbb dokumentumformátumot a sima texttől a Wordig, ePubig. Aki nem akar sokat pepecselni, az akár a Readerben tud simán importálni dokumentumokat, ilyenkor a feladat pontosan egy gomb lenyomásával, az importálni kívánt állomány kiválasztásával és némi várakozással egyenlő. Az eredmény olvasható lesz, de a finomságok (leíró adatok, fedlap, tartalomjegyzék stb.) kimaradnak. A kicsit gyakorlottabbak használhatják a Creator automatizmusait, megfelelően előkészített forrásállományokkal már egészen szép eredményeket lehet elérni. Itt már tud lenni tartalomjegyzék és mindenféle publikációszerű leíróadat.
Az igazán lelkesek pedig kézzel kipolírozhatják a bemenő html állományokat, hogy tényleg minden igényt kielégítő full extrás e-kiadványokat gyártsanak. Ez a polírozás sem bonyolult tudomány, csak azt kell tudni, hogy miképpen dolgozza be a Creator parsere az általa ismert néhány taget.
De a történet még nem ér itt véget. A publikáció előállításakor megadhatunk tömörítési és titkosítási opciókat. Ez utóbbinak a könnyített változatával jelszóvédetté tehetjük a kiadványunkat, a teljes erejével pedig DRM védelmet adhatunk neki. Innentől az előállítója sem nyithatja meg csak úgy, viszont elhelyezheti egy erre kidolgozott értékesítési rendszerben, webáruházban.
(A DRM témáról bővebben itt lehet olvasni)
A gyakorlat persze azt mutatja, hogy nincs végleges publikáció, az olvasáskor mindig találunk valamit, amin igazítani kell. Lehet az elütés, szemantikai hiba, vagy egyszerűen másképp gondoljuk leírni, amit eredetileg akartunk. Ilyenkor hasznos a Mobipocket annotálási funkciója, szépen megjelölhetjük a változtatni kívánt szövegrészt (ágyő, korrektúrajelek), majd a javítandó elemek listáját kézközelben tartva korrigálhatjuk a forrásállományt (lehetőleg a HTML-t). És jöhet az újrapublikálás. És újrapublikálás…
Persze ha megfelelő minőségű forrásszövegünk van, pl. a MEK jól korrektúrázott klasszikusai, akkor ezen ismétlőkörök számossága igen kicsi marad.
Mobipocket, az üzleti platform
Hol van ebben a pénz? Miért éri meg a fejlesztőknek, ingyen adni az olvasót és a kereskedelmi minőségű termék előállítására és publikálására alkalmas Creatort, plusz fenntartani egy elég komoly közösségi és támogató oldalt? A Mobipocket nem volt szívbajos, a hardvergyártóknak is kiadta a megfelelő fejlesztőkészleteket, ezért aztán a legtöbb dedikált olvasó, a Bookeen, a Kindle, az Iliad, a Hanlin (Koobe, BeBook stb.) támogatja a formátumot, sőt – különböző mértékben – az integrációt is. A Sony az egyetlen komoly kivétel.
A dolog teljesen egyszerű. Bárki, de tényleg bárki gondolhatja úgy, hogy képes eladható publikációt készíteni. A dolog technikai része nem bonyolultabb a Word használatánál, egy icipici HTML ismereret elég. A tartalmi elemeket most inkább nem érintem. Innentől kezdve pedig elegendő regisztrálni egy terjesztői accountot a megfelelő webboltban és voilá, mehet a gépezet. A Mobipocket, mivel az eladáskor történő autentikálást ő végzi, tökéletesen tisztában van az értékesítési mennyiségekkel, egy korrekt royaltyból fönntartja magát, a maradékot pedig továbbtolja a vállalkozó kedvű irodalmárnak. Nincs kisker-nagyker herce-hurca, meg hogy melyik polcra kerül a plázában az anyag, nincsenek lemészárolt fák, és csoda egészséges nyomdagépek, nincsenek logisztikai kihívások.
Pozitív hozzáállásommal nem vagyok egyedül, ezt a módszert vette meg a Mobipockettől az Amazon, és bizonyos módosításokkal ezen alapszik a Kindle.
Bevallom, a kereskedelmi utcába még nem mentem be, sem eladóként, sem vevőként. De az elv, a séma borzasztóan tetszik.
E-irodalmárok, mobira föl!
UPDATE: már a második eInk alapú olvasó van a kezemben, egy iRex Digital Reader 1000S. Sajnos a mobi támogatás eléggé visszafogott ezeknél az eszközöknél, ugyanis sok, PC-n és PDA-n magától értetődő funkció hiányzik. A legfájóbb az annotálás, amit sajnos még a "penabled" iRexnél sem működik. A másik megfigyelés, hogy a kijelző optimális mérete 6" körül van, a 10" túl nagy a "rekreációs" olvasásra, ha nem használunk 32-es betűket.
Utolsó kommentek