Azért írom le itt nyugodtan, hogy már két napja tart az e-könyvek hete, mert ezen a blogon tudom, hogy megjelent a felhívás. Akik itt vannak, azok jó eséllyel hallottak róla, csak kint, a világban van néma csend.

Az Olvass egy e-könyvet! hét a magyar e-könyvpiaci szereplők hatalmas kihagyott lehetősége. Meglepő módon, de kínosabbra sikerült, mintha megpróbálták volna elsunnyogni a hetet, és semmit nem csinálnak. Hogy miért? Mert bődületesen amatőrnek tűnik az egész.

Az Olvass egy e-könyvet! hétnek gyakorlatilag nincs kommunikációja. Ha lenne neki, akkor sem nagyon lehetne hová irányítani az érdeklődőket, mert nincs honlapja vagy egy mikroszájtja. Az egyetlen hivatalosnak tűnő dolog, ami van, egy igénytelenül szerkesztett, ömlesztett lista az Egyesülés az E-könyvért civil szervezet blogján. Azon a blogon, ahol az előző bejegyzés közel nyolc hónapja jelent meg. A köztes időben pedig digitális ördögszekeret görgetett a szél.

A felhívás szerencsére megjelent az Ekönyvolvasó blogon, így azokat, akik nem csak olvasni szeretnének, hanem a téma technológiai, piaci oldala iránt is érdeklődnek, elérte az akció. Ideális esetben azonban nem ezek az emberek a többség. Nem azoknak kell bemutatni, hogy vannak magyar e-kiadványok, boltok, kiadók, akik hét közben arról beszélgetnek, hogy illik-e a kiadóknak Atlantist használni.

Az olcsó, sőt többnyire ingyenes lehetőségek kihagyása teszi igazán fájdalmassá a bénázást. A egy hétig ajándékba adott könyvekről lehetett volna ajánlót íratni ismert könyves bloggerekkel, vagy idézni ismertetőket a Molyról. Ajánlhatták volna a kedvenc ingyenkönyveiket szerzők.

Az egy darab ömlesztett lista helyett készülhetett volna lapozható, a borítókat is megmutató lista. És ha már lista és ajánlók vannak, csinosan be is lehetett volna linkelni a könyveket könyváruház és formátum szerint. 

Többnyire írtózom a gamifikációtól, de ebben az esetben még az is belefért volna. Kaphattak volna az akcióval élők moly plecsnit arról, hogy ingyenkönyvet töltöttek le. Vagy, hogy elolvastak X darabot egy héten. És ha már úgyis könyvet lehet kapni, igazán nem nagy kérés egy Facebook megosztás, vagy egy like.

Végül pedig az e-könyvolvasás hete igazán alkalom lett volna valami rendezvényre. Legyen akár egy nem túlszervezett sörözés vagy forraltborozás, vagy valami felolvasás, ami sörözésbe fordul át. A lényeg, hogy a netről ismerős emberek találkozzanak. Az ingyenkönyvet letöltők láthassák, hogy a kiadó, a szerző is ember. 

Nem kellett volna mindent megvalósítani abból, amit hirtelen összehordtam. A mimimum a honlap és az egységes kommunikáció, minden más csak szalag meg bokréta rajta. Ezek nélkül viszont az ünnepi e-könyvhét egy szomorú vicc, még kacagni sem lehet rajta.