Mondhatnám ismét, hogy mily’ nehéz is a blogger sorsa, mégsem teszem, mert a cikkek megírásához való felkészülés, az eszközök után való rohangálás (telefon, e-mail, érte menés, visszavivés) közepette mégiscsak kellemes percek telnek el azáltal, hogy az újdonság felfedezését, remek eszközök használatának örömét tudom átélni. Voltak/vannak persze kivételek is, ezúttal azonban – remélem nem kivételesen – olyasmi történt, ami maximálisan megfelel a tökéletesség iránti vágy elvárásainak.

A Samsung Galaxy S II mellett egy majdnem hétköznapi méretű Faber Castell toll

Hála a Samsung termékek promóciós feladatait ellátó Eurolex Consultingnak, a Samsung okostelefonok zászlóshajója érkezett meg a „kikötőmbe” egy rövidke, csupán egyhetes tesztelésre.

A cél, amely szentesíti az eszközt

Az Android mint operációs rendszer roppant gyors térnyerése a mobil eszközökön indokolttá teszi az odafigyelést. Az hagyján, hogy a nagyobb kütyük, konkrétan a tabletek háza táján egyértelmű az olvasóeszközként való felhasználás, a mobiltelefonokon megjelenő, lassan kispárna méretű kijelzők elterjedése, megfejelve az egyre barátságosabb árakkal, szintén ésszerű alternatívát kínálhatnak az elektronikus olvasás szerelmeseinek. És nem feltétlen kivont karddal az e-papíros eszközökkel szemben, sokkal inkább a békés egymás mellett élés szellemében összefogva velük. Jelen teszt célja kettős, egyrészt kíváncsi voltam rá, hogy egy ilyen, lényegében a technológia csúcsán tanyázó eszköz milyen rugalmassággal használható olvasóeszközként (és nem utolsó sorban nevének megfelelően telefonként is) a mindennapokban, másrészt a Galaxy Tab teszt óta eltelt nagyjából fél év változásait lassan ideje összefoglalni, már ami a szoftverek frissítéseinek következményeit illeti.

Ó, igen, és hogy miért is kell szentesíteni a célt? Egyszerű: telefoncsere előtt állok, és nyilván „csak úgy” még az én két szép barna szememért sem adnának oda egy ilyen eszközt kipróbálásra.

Az eszköz, ami megfelelt

Megint abba a hibába estem, hogy a tökéletességre való törekvés jegyében tényleg a csúcsra törtem – és el is értem azt. Ahogy tette ezt a maga pályáján a Samsung Galaxy S II is, a korábban méltán elismertségnek örvendő előd nyomdokaiba lépő új típus.

A telefont kézbe véve három dolog tűnik fel: a súly, a vékonyság és a kijelző mérete. A súllyal ezúttal nincs baj, sőt: a készülék annyira könnyű, hogy szinte szürreális, ahogy mondani szokták, „tokkal-vonóval” is csupán 115 gramm (Kindle 3: 225 g), ami részben az anyagválasztásnak, részben a példás mérnöki munkának köszönhető. Számomra ideális, a fémes érzést kereső felhasználók számára kissé kiábrándító lehet (ők vegyenek pl. iPhone 4-et). A vastagság, pontosabban a vékonyság kérdése is érdekes: a telefon legvékonyabb részén alig 8, a legvastagabb helyen is (alul) 10 mm. A viszonylag nagy méret el is várja a vékonyságot, mert 12-13 mm-es vastagsággal a telefon közel lenne a kezelhetetlen mérethez egy átlagos vagy annál kisebb kezű ember számára. Végül a kijelző… Lepedő. Na jó, kispárna. 800 × 480 pixelnyi felbontás Super AMOLED Plus technológiával, 4,3 collos átlóval, 5:3-as oldalaránnyal (ez csak cseppet kevésbé széles, mint a 16:9). Az eredmény közel felfoghatatlanul éles, nagyon kontrasztos, talán icipicit túlszínezett kép. Tűző napsütésben is látható, olvasható, kezelhető, bár előfordulhat, hogy a tapizás/telefonálás okozta zsíros maszatokat néha-néha le kell törölni róla, ez viszont egy ilyen eszköznél egyébként is elkerülhetetlen, legalábbis az lesz a gondolatvezérelt telefonok elterjedéséig. Ja igen, gorilla glass, vagyis olyan speciális műanyag, amely elvileg ütés-, karc- és lövésálló (mármint egy légpuska lövedékét megfogja, az .500 Nitro Express nyilván átviszi), gyakorlatilag azért én tennék rá fóliát.

A kezelőszervek egyszerűek: egy bekapcsoló/képernyő-aktiváló gomb jobb oldalon, nagyjából ott, ahol jobb kézben tartva épp a hüvelykujj esik, egy hangerő gomb a bal oldalon, nagyjából ott, ahol jobb kézben tartva a mutató- és középsőujj esik. Egy mikro-USB töltőcsatlakozó alul, egy 3,5-es négyérintkezős jack a tetején. Bizonyára emlékeznek a nyájas Olvasók, hogy a Galaxy Tab viszonylatában két fájó kezelőszerveket érintő hátrányt véltem felfedezni: rossz helyen volt a bekapcsoló gomb, nemkülönben a fülhallgató-csatlakozó. Nos, a jelek szerint mindkét gondot sikerült kiküszöbölni a telefonnál. Persze van gyorsulásmérő, giroszkóp, digitális iránytű, GPS, előlapi kamera, közelségérzékelő, fényérzékelő, mikro-SD kártyahely, WiFi (3G megosztására is), Bluetooth v3.0, hátul egy 8 megapixeles kamera ledes vakuval és persze pompásan működik telefonként is.

Érdekes még a hátlap, amelyen néhány tesztelő már alaposan fennakadt: egy lehetetlenül vékony műanyag lap, amely ugyan tökéletesen illeszkedik, felületének köszönhetően remek tartást ad a telefonnak, de mégiscsak műanyag. Mondjuk én speciel szeretem a műanyagot.

Végül: szerintem szép. Nem annyira extravagáns mint a Sony Xperia Arc, viszont tényleg semmi kivetnivalót nem lelni rajta.

Belbecs

Android 2.3.3. Gingerbread, erre ráhúzva a Samsung egyébként nem sok truvájt hozó Touch Wiz felülete. Aki fogott már Androidot a kezébe, az nagyon gyorsan, aki nem, az csak simán gyorsan fog hozzászokni. A nyüansznyi zsenialitások közül engedtessék meg hármat kiemelnem. Az egyik a hangvezérlés, amely nem applikációfüggően, hanem globálisan a telefon gyakorlatilag bármelyik funkcióját képes irányítani (persze az Angry Birds-zel bajban lenne). A tanítása némileg időigényes, de ha megvan, pompásan működik pl. autós környezetben. A másik a telefonálási funkciók kifinomultsága: a telefon kezelőfelülete integrálva a névjegyalbummal rendkívül gyors és hatékony használatot tesz lehetővé, ennek egyik csúcspontja, amikor az sms-felületen az üzenetek felsorolásánál a feladó képétől indulva oldalra csúsztatjuk az ujjunkat, majd láss csodát, hívást kezdeményez! A harmadik pedig számomra óriási meglepetésként esett le egy metrón fogadott hívás során: aktív zajvédelem van rajta a tetejére integrált kis mikrofon segítségével, ráadásul mindkét irányban, vagyis nemcsak a Galaxy S II tulajdonosa fogja remekül hallani a beszélgetőpartnerét, hanem fordítva is. Komolyan nem értem, hogy ez miért nem alapértelmezett. (Még egy vonuló tűzoltófecskendő mellett kellene kipróbálni, az sokszor okoz gondot az utcán sétáló emberrel beszélgető, egyébként az otthon meghitt csöndjében ücsörgő telefonálónak).

A többi az Android marketről (amely immár itthonról is teljes értékű, fizetős szolgáltatásként elérhető) beszerezhető, letölthető stb. (Ajánlat játékra: Slice it!, Angry Birds, Air Control Lite; naptár: Jorte; ébresztő: Alarm Clock Xtreme Free).

Akkor hát olvassunk!

Ahogy a Galaxy Tab-cikkben írtam, a Samsung nagy hangsúlyt fektetett a szociális hálózatok támogatására, illetve az olvasás, valamint általában a multimédiás élmények új szintekre hozására. A Readers Hub szolgáltatáscsomag lényegében azonos a Galaxy Tab-ban meglévővel, a korábbi cikkben leírtak tehát éppúgy igazak itt is. Nézzük tovább a lehetőségeket a korábbi cikkre alapozva.

Közel 100 év differencia, mindkettő ugyanúgy olvasható. Beltéri (reggeli) indirekt fényben, a Galaxy automatikus fényerőbeállítással

A Samsung eBook alkalmazása már nem került fel az eszközre, sőt, a Samsung AppStore-jából sem letölthető, pedig igazán kellemes darab volt, talán az összes alkalmazás közül ez kínálta a legtöbb beállítási lehetőséget.

Kobo eBooks

A Readers Hub-ban található Kobo, illetve a Marketről letölthető Kobo között van érdemi különbség, ez azonban nem olyan lényeges dolgokban testesül meg, hogy teszem azt egyszerűen lehessen saját tartalommal etetni, hanem abban, hogy a felület az utóbbi esetben (Kobo saját olvasó) kicsit jobban ki van hegyezve a közösségi élményként való olvasásra. Ilyen például az, hogy az elolvasott könyvek számától, jellegétől függően plecsniket kapunk, amelyekkel a Facebook-oldalunkon büszkélkedhetünk. A közösségi integráció (idézetek, saját megjegyzések közzététele) egyébként újabban minden alkalmazásra, illetve a legtöbb dedikált eszközre is jellemző (lásd pl. Kindle, Nook). Tényleg jó az olvasást népszerűsíteni, pláne, ha jó könyvekről van szó.

Aldiko

Az Aldiko 2.0.1. verziója az aktuálisan letölthető. A korábbi változat minden előnyét megtartották: bár kizárólag az epub-ot támogatja (de azt akár ADE-vel támogatott kemény másolásvédelemmel is!), ezen túlmenően a felhasználóra bízza, hogy a formázást az eredeti (gyári) tartalom szerint vagy személyre szabva végezze. Így egy sallangoktól mentes, funkcionális olvasószoftvert kapunk, ami ráadásul különösebb nehézség nélkül teszi lehetővé saját tartalmak olvasását is. Az ingyenes és a fizetős változat közötti differencia hivatalos oldalról nem derül ki.

Amazon Kindle App

Mint eddig, semmi érdemi újdonság. A kizárólagos prc-támogatás természetesen alapértelmezett, az Amazon zárt rendszerétől mást elvárni elég nagy dőreség lenne. A könnyű kezelhetőséget és a beállítások széleskörűségét tekintve elmaradottabb, mint az Aldiko, többletként csupán a kiemelés, jegyzetelés lehetőségét nyújtja (az Aldiko csak megosztani tud, bár azt rengetegféle módon). Saját tartalommal kicsit körülményesen etethető, de egy egyszerű fájlkezelő alkalmazással ez megoldható.

FB Reader

A legutóbbi alkalommal elmulasztottam ennek a remek alkalmazásnak az alapos tesztelését. Ez a legismertebb olyan program, amely mindkét fő formátumot, a prc-t és az epub-ot is támogatja, bár ez utóbbi esetében a gyári formázásokat jórészt felülírja (pontosabban mi választhatunk betűméretet, betűtípust). Van progress bar, amelyen a fejezetek (címek) helyei látszanak, lehet keresni, van szótártámogatás, megosztás, és természetesen kezeli a könyvjelzőket is. Külön beállítható rajta számos lehetőség a háttérszíntől (sőt, tapétától!) elkezdve a hangerőgombbal való lapozás alternatíváiig. Saját tartalommal minden további nélkül feltölthető, bár ezzel (MEK-forrás) voltak összeomlási gondjaim. Ha valaki nem ragaszkodik kifejezetten az epub kifinomult megjelenítéséhez, akkor bátran ajánlom neki „mindentudó” olvasóként.

Továbbá

Természetesen az Android nagy előnye, hogy szabadon fejleszthető rá bármi, amire az ember csak vágyik, nyilván megfelelő hozzáértéssel. Akinek nem tetszettek az eddigi megoldások, csemegézzen bátran az itt elérhető több tucat olvasószoftver közül és tapasztalatait kedvére ossza meg vagy itt vagy a fórumon.

Olvashatóság általában

4,3 coll (majdnem 110 mm), nem 6 (152 mm), pláne nem 10 coll (254 mm). A méret itt éppúgy jelent korlátot, mint előnyt. Korlátot a választható betűméret tekintetében (vagy nagyon kevés szöveg van a kijelzőn vagy nagyon apró a betű), előnyt az egyszerű hordozhatóság, könnyű kezelhetőség, vagyis az egykezes használat tekintetében. A kijelző beltéri körülmények között – persze a sokszor hangsúlyozott jó beállítás mellett – tökéletesen olvasható, vakító (nyári) napsütésben látható, olvasható, és mivel számottevően kisebb, mint a Tab 7 collos kijelzője, a benne tükröződő fejünk pont akkora méretű homogén hátteret ad, ami szinte az egész kijelzőt betölti (a Tab esetén ezt felettébb nehéz volt optimális helyzetbe hozni). Akár mögöttünk van a nap (szinte a szemünkbe tükröződik a kijelzőről), akár szemben (szinte a szemünkbe süt), elfogadható, nyilván kompromisszumos olvasási élményt nyújt.

Tomboló ellenfényben. A délelőtti szokásos ISO 100, 1/250 mp f/8 fényben készült felvétel (ez a napsütésre javasolt kiindulási beállítás fényképezőgépeken) jól mutatja a teljes fényerős megjelenítés majdhogynem tökéletes olvashatóságát úgy is, hogy a fényképezőgépem és borotválatlan arcom tükröződik a kijelzőben. A fénykép csal, a szem pedig ügyes, a valóságban ennél is jobb egy kicsivel

Bajaim

Nem tudom levetkezni maximalizmusra való törekvésemet, ahogy azt az enyhén pikírt hangnemet sem, amely nem engedi elhallgattatni a gonosz kis ördögöt a fejemben, amely folyton hibákat és kivetnivalókat keres. 7 nap aktív használat után egyetlen számottevő hibával találkoztam: brutálisan gyorsan merül az akkumulátor. Ha csak a telefon van bekapcsolva automatikus háttérvilágítás mellett, és a készülék a szokásos BMV-n tapizós, aktívan telefonálós, sms-ezős, netezős használatban van, akkor a reggel 8-9 körüli indulás és a 17-18 óra körüli megérkezés közötti szűk 10 órában bizony riasztási határig (15%) merül az akksi, és ez esetben már hiába a háttérvilágítás csökkentése, a WiFi, a GPS kikapcsolása (ha egyáltalán be volt), illetve a Google és egyéb szinkronizálások letiltása, a vég erősen közeleg. Beltéri fényviszonyok között olvasva rajta szerintem nagyjából 6-7 óra lehet az üzemideje (nem volt időm és alkalmam letesztelni). A 4,3 coll és a duplamagos processzor itt bosszulja meg magát (igaz, a közel 3 éves HTC Touch Pro is hasonló készenléti időket produkál nagyjából azonos kapacitású akkumulátorral, jóval kisebb kijelzővel, jóval gyengébb processzorral, azonos használati szokások mellett).

Nagyon nagy bajom még, hogy vissza kellett vigyem.

Ezen a kevésbé jól sikerült felvételen gondoltam bemutatni, hogy teljes napsütésben, a kijelző árnyékolása nélkül mennyit lehet látni. A szem alkalmazkodóképességének hála (amely dinamikáját tekintve számottevően nagyobb, mint bármelyik konzumer CMOS vagy CCD érzékelő) az olvashatóság ennél azért jó egy fokkal jobb (mármint a szöveget valóban el lehet olvasni, és nem silabizálni kell). Ez itt a határ, a teljesen hátulról jövő fényben (a nap a fényképezőgép mellé tükröződött vissza a kijelzőről) elvétve olvas ép idegrendszerrel megáldott ember, de szükséghelyzetben mégis jól jöhet, hogy nem lehetetlen feladatra vállalkozunk egy ilyen helyzetben

Verdikt

Nyilvánvaló, hogy a dedikált eszközön való e-olvasás előnyei, lehetőségei jóval közelebb állnak a hagyományos könyvek élményéhez. Ezzel együtt mindazok, akiknek ezek a szempontok (napfényben való olvashatóság, rendkívül hosszú akkuidő, papírszerű megjelenítés, könyvméret stb.) kevésbé fontosak olyanokkal szemben, mint a többcélú felhasználhatóság vagy a tökéletes személyre szabhatóság, bőségesen megfelelhet a Samsung Galaxy S II olvasóeszközként. Meg telefonként, játékgépként, (mivel nem teszteltem, csak elvileg) multimédiás eszközként, ad-hoc kameraként vagy fényképezőgépként, internetes eszközként és általános levelezőként. Az ára? Mint minden újdonságnak és egyébként a piac felső szegmensében lévő technológiának, nem olcsó. 140-150 ezer forint körül van, bolttól függően, vagyis alig kevesebb, mint az iPhone 4 alapára. A nagy bíbornál akár 0 forintért elvihető, ha valaki hajlandó cégként aláírni kétszer két évet (előfizetés plusz díjcsomag), az ésszerű határ szerintem a 2 év hűség az előfizetésre 34 241 forint egyszeri költséggel plusz a részletfizetés 12 × 6250 forinttal. 2-3 év múlva ígyis-úgyis elavul (és várhatóan nagyjából tönkre is megy).

A felső szegmensből természetesen el lehet indulni lefelé. A kétmagos processzor helyett a sima, a 4,3 collos helyett a kicsit kisebb kijelző az árat is alaposan amortizálja, az Android pedig a 2.2 Froyoval is nagyjából korszerűnek, de mindenképp használhatónak tekinthető, pláne, ha valaki a telefon funkciókon kívül megelégszik csak az olvasással és pár egyszerűbb (nem 3D-s, nem csilivili) szoftver futtatásával (az Angry Birds ment a Galaxy Tab-on is). Szerencsére a választás lehetősége megvan.

Azért én az S II-t választanám. :-)