Drága Olvasók,

Bizonyára senkinek sem hiányoztam… � A világ gyors őrlése nem – túlságosan – érintette az e-könyves piacot, pláne annak hardveres oldalát. A legjelentősebb hullámokat kétségtelenül a Kindle minapi bejelentései okozták, már ami a kzw / mobi / epub kereszt-kompatibilitás teljes újragondolását illeti. De ez más tészta, Dworkyll érdemben ki fogja fejteni (valószínűleg).

Röviden az előzményekről

Az esetek bő 90 százalékában olyan dokumentációkat bújok, amelyek jellegüknél, méretüknél és formátumuknál fogva a papíron és nagy képernyős PDF-en kívül úgy nagyjából semmivel sem kompatibilisek. Így festenek.

A maradék 10 százalékra, már ha épp nyitva tudtam tartani a szemem, előszedtem az olvtársunktól jó 4 éve kapott, egyébként a sorozat tervezési hibája miatt hibás Kindle Voyage-em és olvastam, ami épp rajta volt. Nem igazán sokat, így nem okozott jelentős gondot az érintőfunkció komoly hiányossága. Ezt most cseppet felülírta az új firmware, de ezzel még együtt tudnék élni.

Igényem lett viszont arra, hogy az eddigieknél több én-időm legyen, ezen belül egy picit többet olvashassak (pl. Ésik Sándor könyvét is, ha már elektronyosan is elérhető). Erre viszont már ez a berendezés nem igazán alkalmas, úgyhogy elkezdtem körbenézni. A cél az volt, hogy a Kobo Aura HD olvasási minőségét hozza valami, bármiféle extra sallang nélkül. Konkrétan:

• 300 ppi, vagy nem sokkal rosszabb, e-ink, lehetőleg a legújabb Carta,
• ideálisan 6 collos,
• kétkezes, tehát nem egyik oldalon súlyozott aszimmetrikus cucc,
• háttérvilágítás, lehetőleg inkább meleg (vagy állítható),
• semmi extra sallang (jegyzetelés, stb.),
• lehetőleg 150 eurót jelentősen nem meghaladó ár, de inkább legyen valahol 100 és 150 között,
• Pocketbook, Onyx, Navon, Alcor kizárva, mind más okból.

Röviden: kellene egy új, működő eszköz…

Első kör

Ez szeptember közepén volt, nyilván pont a legrosszabbkor (Amazon bejelentéshullám). Régi Paperwhite már nincs, az alap Kindle még nincs, de az is kérdés, hogy egyáltalán mikor lesz elérhető és ugye a 430-as dollár sem igazán a barátunk. Várjak, vagy ne?

Körbenéztem a blogon, Dworkyll ismét kitett magáért, megalapozott javaslata alapján áttúrtam a Kobo háza táját is. Szuper, van értelmes olvasó, értelmes áron.

Csőtörés. Ez mondjuk itthon volt, de pár más feladattal egyetemben erősen elvitte a figyelmem.

Második kör

Nézzük, miből is választhatnék...? Pár videó, tesztek, leírások. Frankó, menjünk a Clara 2E felé, amely a fentiekkel passzol teljesen, vízálló (meeeh), USB C-s töltője van (hurrá!), valamennyire zöld (Hörömpő Cirkusz, világszám!), a többi igazából mindegy.

Oké, nézzünk forrást! A hazai kínálat „vége” a Clara HD, ami, akárhogy is, 2018-as konstrukció, és 4 éves műszaki cikket azért a lassabban avulókból sem érdemes venni. Nagyoknál nincs, a korábbi európai forgalmazó, az Euronics egyáltalán nem tartja Magyarországon, az on-line triumvirátus (MM, exmag, meg a zöld ufó) ugyanazt kínálja jó 20-30 százalék árkülönbözettel. Nem baj, megyek tovább nyugat-északnyugati irányba.

Ausztria semmi. Német boltok semmi. Később kiderült, hogy itt nem is árulnak, hanem a termékeiket, pontosabban a könyveket a lokális piacra szánt tolino „ebook reading experience” felületen nyomják. Itt ez így zsákutca.

Át a központi oldalra… A „hol kapható? – hát nálunk!”, nagyjából annyit tesz, hogy minden nyelvre (pontosabban országra) van egy specifikált oldal (domain prefixszel), ahonnan rendelni lehet, de csak az adott országba szállítanak. Ez már így eleve egy jelentős pofon az EU hatályos szabályozására, de ezt diszkréten nézzük el nekik. Hollandia még talán játszana, Spanyolország is, de új ismeretségeket nem azzal kezdünk, hogy „figyelj, lécci, rendelj nekem ebből, kifizetem, bízisten”.

Kitérő

Gondoltam, megnézem, hogy mennyit fejlődött az iOS app azóta, hogy legutóbb az Androidos változatot néztem. Az mondjuk tetszett, működött, nem volt semmi extra. Az új nagy vonalakban ugyanez. De… Hm... Hol lehet vásárolni? Ö…. No, várjunk csak!

1 csillagos értékelés, adekvát indoklással: „barátaim, tán vennék is valamit”. Írták válaszukban, hogy ha konkrét kérdésem lenne, akkor itt és itt várják szeretettel a megkeresésemet.

Nagyszusz...

Harmadik kör menet

Ügyfélszolgálat. Merthogy ide irányítottak az Apple app-boltjában az értékelésre adott válaszukban.

Ez az az ügyfélszolgálat, ami igazából nincs. Az egyetlen kommunikációs csatorna a szociális média felületére összpontosul, vagyis a Meta két kis csónakjában, az agykorbács insta és a nagyjából már havi rendszerességgel estében a padlót hosszan felnyaló messenger a kapcsolattartás két lehetséges módja. Más nincs. Pontosabban egy chatbot van a központi oldalon, de abba jó ideje nem szeretek belemenni (mindig A néma revolverek városa jut eszembe róla).

Maradt a Messenger. Belekezdtem, kétségtelenül érthető, világos, egyszerű angolsággal, hogy az esetlegesen közbeiktatott robot is megértse, és kérdeztem sorban… [Innentől a sallangot mellőzve idézem a társalgást.]

• Hello, írtátok, hogy ide írjak, úgyhogy ide írok. Szóval, tényleg nem lehet iOS-es applikációban könyvet vásárolni?
• Rettenetesen sajnálják, de ugye az Apple és az ő szabályai… De dolgozunk rajta, úgyhogy egyszer talán. Addig is…

Mondjuk, félig jogos. De akkor legalább írnák oda, hogy drága olvasók, tudjuk, hogy rossz, de ennyi kényelmetlenség tán belefér (a boltjuk egyébként elfogadhatóan megy mobilos böngészőben, tehát ezzel nem lenne gond). Nézzük tovább…

• Ok, értem. Szeretnék e-olvasót, azon tudok vásárolni? Esetleg tudtok valami elérhetőséget javasolni, ahol Magyarországra szállítanak Clara 2E-t? Esetleg német vagy osztrák boltot?
• Az eszközön tudsz vásárolni, persze, kérlek az oldalunkon nézd meg, hogy a régiódban elérhető-e a Clara 2E!
• Ez fájt. Mert ezzel kezdtem, pont az oldalról kiindulva és pont nem találtam semit. Megjegyzem, van több olyan brit partner, aki ugyan partnerként van feltüntetve, de e-könyv olvasó eszközt egyáltalán nem, és e-könyvet is csak nagyon szűk kínálatból árul.
• Ja, igen, időközben abbahagytuk az értékesítést Németországban és Ausztriában, mert egy másik ottani díjnyertes platformot támogatunk. Hálásak vagyunk, hogy továbbra is érdeklődsz a termékeink iránt.
• Igen, igen. Hát, köszönöm a sok kedvességet és segítséget, de őszintén szólva, ennek így számomra semmi haszna. Úgyhogy mondhatjuk, nem igazán érdekel már a kérdés.
• Ó, nagyon sajnáljuk. Nem tudunk mégis segíteni valahogy?
• Ahogy korábban kérdeztem: kellene egy megbízható on-line forrás az EU-n belül arra, hogy vegyek magamnak egy Clara 2E olvasót.

No, itt jött az, amitől majdnem leestem a vonat üléséről, amikor Kőbánya-Kispest állomásról robogtam át Kelenföldre, mintegy tízszer gyorsabban, mint az IC robogott velem alig egy órával korábban az ellenkező irányba. Figyeljetek, mert tényleg csak egyszer írom le, ezúttal szó szerint idézve.

• Köszönjük, hogy felvetted a kapcsolatot a Rakuten Kobo-val. Reméljük, hogy jól vagy. Megtennéd, hogy megengeded, hogy a regisztrációd aktuális állását ellenőrizzük? Ehhez szükségünk lesz arra az e-mail címre, amellyel a Kobo oldalára regisztráltál, és annak a könyvnek a címére, amelyet legutóbb vásároltál.
• Persze, bár még nem vásároltam, csak minta könyveket töltöttem le. .....@......com az e-mail címem.
• Köszönjük, hogy megadtad a címed. Kérlek, tedd meg, hogy segítesz megérteni, hogy pontosan mi történt?!

Ez még nem a „mi az isten folyik itt?” érzés volt, de nem volt messze tőle.

• Nos, tulajdonképpen semmi. Van egy célom, hogy vegyek egy eszközt. Pár éve még cikket írtam a Kobo Aura HD-ról, és mivel az nagyon tetszett, gondoltam, most innen vásárolok. [Elküldtem a cikk hivatkozását is.] Ez 9 éve volt, a cikkben is írtam, hogy jó lenne pár dolgot változtatni (például hozzáférhetőség), de azóta semmi sem történt. Magyarországon semmit nem kapni, ami 2 évnél fiatalabb, azt is jellemzően pimaszul drágán.
• Köszönjük, hogy felvetted a kapcsolatot a Rakuten Kobo-val. Reméljük, hogy jól vagy. Megtennéd, hogy megengeded, hogy a regisztrációd aktuális állását ellenőrizzük? Ehhez szükségünk lesz arra az e-mail címre, amellyel a Kobo oldalára regisztráltál, és annak a könyvnek a címére, amelyet legutóbb vásároltál.

No, ez volt a klasszikus hárombetűs érzés. Szó szerint ugyanaz, mint ami előzőleg jött. Mintha nem is olvasnák, amit írok. Mondjuk ez az érzésem végig megvolt.

• Most akkor szórakoztok velem? Pár órája, hogy megadtam a kért adatokat és a hozzájárulást is, hogy körbenézzetek.
• Hello, Köszönjük, hogy felvetted a kapcsolatot a Rakuten Kobo-val. Szíveskedj megadni alábbi információkat, hogy segíthessünk. 1. A regisztrációs e-mail címed. 2. A legutóbb vásárolt könyv címét. 3. A problémádat. A kérés referenciaszáma …….. Kisebb vagy nagyobb kérdéseiddel, kérjük, keress minket a help.kobo.com oldalon! Üdvözlettel, a Rakuten Kobo csapata.

No, itt küldtem el őket diszkréten melegebb éghajlatra.

Azóta, hogy megírtam, hogy köszi, engedjük el a kérdést [nem egészen tükör a fordítás], közel 40 óra telt el (mind hétköznap). Nemhogy válasz nem érkezett, de még csak rá sem néztek az üzenetre.

Konklúzió(?)

2022-ben a világ egyik legértékesebb dolga a képzett, elhivatott, következetes munkaerő. E mögé kell egy jól irányított, stabil, megfelelő belső szervezeti kultúrával és magasfokú információ-hozzáféréssel felvértezett vállalat, hogy a frontvonalban dolgozó emberek lehetőleg gyorsan (120 mp / telefon) és hatékonyan (írásos kérdés lehetőleg még aznap, de 24 órán belül mindenképp) tudják lerázni a néha rigorózus, néha értetlen, néha matt hülye ügyfeleket. Tudom, dolgoztam ügyfélszolgálaton. A vállalkozások jelentős része világszerte dolgozik azon, hogy ezt a kegyetlen melót kiszervezze automatizmusokkal, FAQ-okkal, digitális személyi asszisztensekkel, hogy a kevés számú jól képzett, elhivatott, következetes, és nem mellesleg elképesztően drága munkaereje ne minden másnap akarjon felmondani, hanem lehetőleg értelmes ideig (átlag 4-6 év) azért maradjon, mert fél év mediorrá képezni az újat.

Ezzel eddig nagyjából minden rendben.

A baj ott kezdődik, amikor átesnek a ló túloldalára, és olyan mérvű darálás megy, hogy 2-3 kulcsszó alapján próbálnak választ adni minden felmerülő kérdésre. És ez még mindig nem maga a megoldás. Aztán ha ez kudarcot vall, akkor a humán erőforrás bevonásakor is teljesen azonos logika mentén próbálják az ügyet végigtolni a support folyamaton. Vagyis nem a komplex problémát nézik (ami az én esetemben egyébként végtelenül egyszerű), hanem megnézik, hogy melyik kiindulási állapothoz hasonlít leginkább, és a protokoll leírása szerint mennek végig. Az orvostudományban ez kb. segít, bár ott sem mindig. (Fáj a torka? Antibiotikumot neki! – Ja, hogy csak hideget ivott? Sebaj, adtunk egy löketet az antobiotikum-rezisztenciának, de mindegy már.) A fenti eszmecsere nagyjából 48 óra alatt zajlott le, tehát simán lehet, hogy a Messenger elé az első, a második, és a harmadik körben más ember ült le, és próbált valami értelmes választ kisajtolni magából, hogy lekopjak végre és ne pittyogjon a rendszerén plusz egy pötty, hogy teendője van.

Így is lehet, de kontraproduktív az értékesítés szempontjából.

És akkor gondoljunk bele egy kicsit abba, hogy csak a szektoron belül maradva mekkora ordas bukták (egyenként több millió euró értékben) voltak csak az elmúlt 20 évben, és ezeknél mekkora szerepet játszott például a support hiánya. Irex, Sony, ’txtr, és nem sok kellett (illetve de, csak az dollár volt, adták, és valószínűleg több milliót), hogy a B&N Nook is felkerüljön a korántsem teljes listára. Vagy mélázzunk el azon, hogy mi van, ha hardveres gond akad (kb. kidobásra van ítélve a készülék)…

Az egész világon folyamatosak az ellátási láncokat érintő késések, bedugulások, jelentős problémát fog okozni a szállítási költségek drasztikus elszállása, az általános munkaerő- és néhány ponton az erőforrás-, alapanyag-, és energiahiány. És mindezektől függetlenül is türelmetlenek az emberek (hogy más bajaikat épp ne is említsem). Ehhez képest egy nagyságrendileg 120 millárd eurós kapitalizációjú cégcsoporttól (ez a teljes Rakuten) nagyon ciki egy ilyen műsort előadni. Úgy, hogy az Amazon méretben (kb. 140  milliárd euró) összevethető, az értékesítési láncuk tényleg nagyjából világszerte működik, az ügyfélszolgálat meg nem említhető nemhogy egy lapon, de még egy könyvben sem azzal, amit a Kobo kínál.

Más területen, de ennél valamivel durvábban vesztes helyzetből már húzta ki magát szolgáltató nálam (és később nyert is), de kétlem, hogy a következő időszakban lesz, pláne fizetnék Kobo olvasóért.

Kár, mert egyébként jónak tűnnek.

Tárcapdét

Eltelt három egész hét. Azóta küldtem egy e-mailt egy fórumáról levadászott e-mail címre. Vissza nem pattant ugyan, tehát él, de válasz nem érkezett rá.

Tettem egy kísérletet a Facebook oldalukon, a válaszok tartalma és jellege a fenti módszertant követi.

Újra futottam egy, pontosabban kettő kört Messengeren, a tapasztalat szignifikánsan nem változott.

Persze, lehet mondani, hogy rigorózus őrült aspergeres vagyok, ami nagyjából fedi is a valóságot. Viszont egyúttal fizetőképes vásárló is vagyok (pontosabban lennék, ugye), és bár számos alkalommal leírtam és elmondtam, hogy ez így nagyon nem jó, ennek nem volt érdemi foganatja. Egy ügyfélszolgálatos munkatárs egyetlen feladata, hogy egy kérdésre mindig, minden körülmények között választ adjon. Akkor is, amikor a válasz negatív, vagy ha a válasz kiderítésére türelmet kell kérnie. Nincs kivétel. Itt ez sok alkalommal nem sikerült.

Hogy érdemes-e itthon Kobo olvasót venni?

10 éves időtávra visszatekintve, amikor az Amazon elég kemény világuralmi elképzelésekkel árasztotta el az olvasóival a piacot, nem volt kérdés, hogy műszaki vagy bármilyen hiba esetén mekkora kockázatot jelentett az Egyesült Államokból való rendelés (semmilyet). Ez lényegében azóta sem változott (épp csak néhány szempontból könnyebb lett). Az egyetlen tipikus aggály, hogy „mi van, ha…” És erre az Amazon válasza továbbra is az, hogy ha úgy megy tönkre, hogy az az ő saruk, akkor tesznek róla, példásan, hogy továbbra is elégedett legyél. Hasonló aggályok miatt esik ki több más olvasó is a pixisből idehaza (lásd a cikk fenti részében). E tekintetben a Kobo azért lett volna nyerő, mert az ár--szolgáltatás--minőség triumvirátusban annyira erős, hogy a garanciális problémák kezelésének esetleges nehézsége ezt feledteti (már feltételezve a 150 euró alatti árat). Ugyanakkor az, hogy sem ügyfélszolgálat, sem jó ár, sem érdemi hozzáférhetőség nincs, súlytalanná teszi.

Ettől persze még frankó olvasók, csak épp gond ne legyen velük, mert akkor marad papírnehezéknek (vagy ahogy régi amatőrtársam mondása volt, „macskát dobálni még jó lesz” – egyébként azóta is van macskája)…