Ugorjuk át a bevezetőt, jó? Arról szólna, hogy a médium hatással van a művekre. Össze lehetne guglizni pár jó példát, meg hivatkozni Kerouac legendás tekercsére, de mindenkinek úgy a legjobb, ha nem teszem meg. Képzeljétek ide.

Most hogy az elején ilyen frappánsan túl vagyunk, nézzük meg, hogy mit hozhat nekünk az e-olvasás. Azért a feltételes mód, mert csak azt érzem, hogy az olvasás kis tömegek hobbija, és így ha oda nem figyelünk eljövősíthetik. (Házi feladat: mindenki döntse el, hogy a csillogó szemű technológusoktól vagy a kiadóktól félti-e jobban az irodalmat?)

Novelláskötet? Hát azt ki vesz?

Az első trend, a novellák, elbeszélések valamilyenfajta feltámadása. Senkinek nem lesz újdonság, köztünk van. Úgy hívják, hogy Kindle Singles, vagy úgy hogy eTale esetleg eShorts, és biztos lehet még találni vagy öt nevet. A lényeg ugyanaz: novellányi, hosszú novellányi terjedelmű szöveg, amit ingyenesen vagy olcsón lehet terjeszteni. Ez a célelvű magyarázat, lehet azt is mondani, hogy olyan történetek, amelyek ebben a hosszban működnek. Tönkretette volna Hugh Howley Wool-ját ha egy szóval is hosszabb. (Ez amúgy most épp ingyen van. Pénzért is megérte.)

Az írók által működtetett Writing Excuses podcast utolsó 2012-es adásában esett szó arról, hogy megváltozott a kiadók hozzáállása a kisepikához. Az év elején még érdeklődtek, hogy a szerző nem tudna-e írni valami ingyen kiosztható, olcsón kiszórható elbeszélést, ami beindítaná a megjelenés előtt álló könyvét. Az év második felére bekerült a szerződésbe egyes helyeken a könyv mellett egy kisepikai mű is. Szép dolog az óriásplakát is, de úgy tűnik, a könyv legjobb rekláma önmaga.

A heti Scalzi megjött már?

Külsejében hasonló, de lényegében mégiscsak eltérő a folytatásos regények új erőre kapása. Ez alatt végre nem a soha véget nem érő tri-, kvadro-, penta-, szexta- és szeptalógiákat kell érteni. Az évekre széthúzott történet helyett feszes, gyors egymásutánban érkező történetdarabokat kap az olvasó. Van példa arra, hogy az író és a szerkesztő keze alól kikerülő, még műhelymeleg folytatás érkezik meg, máshol több rész előnnyel, esetleg kész évaddal vág bele a szerző a publikálásba. Mindenki habitusának megfelelően eldöntheti, hogy melyik tetszik neki jobban. Ez természetesen létezett korábban, amikor máshogy néztek ki a folyóiratok. Vagy persze amikor voltak, mert nyomtatott folyóiratnak annyira nem jó lenni mostanában.

Eeesti a hírlap!

Végül: sajtó. Ahhoz képest, hogy mekkora fórral indult, annyira nem áll jól. Kedvenc startupom, az Atavist platformközi szívásokba csúszott bele, annyira, hogy mára nem egyértelmű teljesen, hogy a különböző helyekről beszerzett Atavist cikkek milyen formátumban vannak meg. A webes olvasást megkönnyítő eszközökbe viszont már beépült a [Kindle-re küld] és a [letöltés Epubban] - a különbség árulkodó - funkció. Joshua Davis részletes McAfee cikkével arra is volt példa idén, hogy mit lehet kihozni az újságírás és az e-könyv összeházasításából.

Problémák persze vannak még: meg kell találni az e-cikk helyét a lapképet konzerváló digitális magazinok, és a sajtó jövőjének kikiáltott rendkívül munkaigényes multimédiás cikkek között.

Verdikt

Mindhárom, önkényesen felállított kategória jól áll. Az elbeszéléses trükk biztos, hogy működik marketingeszközként. Ráadásul így meg is lehet támogatni egy regényfolyamot. Mira Grant pont ezt tette a Newsflesh trilógiával. Úgy tűnik, minth a kisepika megint kapna megjelenési lehetőséget. De hát furcsa időket élünk, az is kiderült idén, hogy a tömeges versolvasáshoz nem széplelkek kellenek, hanem tehetetlen harag és közösségi oldalak.