Intro
Az olimpia után, de még az őszi olvasóújdonság-bejelentések előtt Kelt örvendeztetett meg ezzel a tanulságoktól sem mentes történettel. Ebből pedig kiderül, hogy a funkcionális analfabétizmus nem a magyarok sajátossága, ellenben az e-könyves kultúra sajnos még mindig sokkal előrébb tart a hanyatló nyugaton, mint errefele.
A LendInk
A dolog ott kezdődött, hogy a B&N és az Amazon is megteremtette a lehetőségét annak, hogy kölcsön lehessen adni az e-könyveket. A feltételek kemények, csakúgy mint a DRM arrafelé, ha valaki kölcsön akar adni egy birtokolt könyvet, akkor a bolton keresztül "át-autentikálja" a saját példányát a kölcsönkapónak, aki azt két hétig olvashatja (a tulaj ez idő alatt nem!), de tovább már nem adhatja. Két hét után a kölcsönpéldány megsemmisül, a a tulajdonos pedig visszanyeri olvasásjogát a példánya fölött.
Jött pedig egy harcokban sérült veterán, aki összerakott egy oldalt, ahol is kilistázta a két emlitett nagy játékos összes elektronikus könyvét. Az "alapszolgáltatás" az volt, hogy összehozta azokat, akik valamit szerettek volna kölcsönözni, azokkal akikenek az adott címből volt kölcsönözhető példányuk. Ebből persze még nem volt pénz, abból viszont már egy szerény, pár százalékos jutalék leeshetett volna, hogy aki nem akart várakozni így elérhető példányra, az legott meg is vehette a keresett címet, mert az oldal továbbdobta a megfelelő webáruházba. Amazon es B&N.
Az oldalnak kb. 15000 regiszrált felhasználója jött össze. A tag nem ebből élt, főleg mivel kaliforniai, és az Amazon és Kalifornia Állam épp háborúznak az adón, az Amazon nem fizet jutalékot a kaliforniai partnereinek. Azaz egy árva petákot sem látott az oldalból.
Ismétlésképpen: az oldal nem tárolt kópiát, és nem adott kölcsön semmit senkinek. Az oldal csak összehozta a lehetséges kölcsönadót a lehetséges kölcsönvevőkkel, maguk a kölcsönzési tranzakciók az anyabolton keresztül történtek.
Az írók, akik nem tudnak olvasni
Történt pedig, hogy pár író (a "futottak még" kategóriából leginkább) rábukkant erre az oldalra, és döbbenten látták, hogy a műveik ott szerepelnek rajta, mint esetleges kölcsönzés tárgyai, amiből ugye nincs bevétel. Hááá, skandallum, vérhorror! Vajon könyvtárakat és antikváriumokat is megtámadnak? A modell ugyanaz, egy legitim példányt többen is olvasnak. A hatályos jog tiszteletben tartásával.
Odáig már nem tudtak eljutni, hogy megnézzék, van-e elérhető példány egyáltalán, egyedül egynek volt annyi esze, hogy kipróbálja mi történik ha felad egy igényt (semmi, a kérés regisztrálásán kívül), majd megosztja ugyanazt példányt kölcsönzésre. A rendszer két entitásként kezelte, és a "felkínálónak" továbbította a kérést, hogy valaki kölcsönkérné a könyvét.
Bizonyos írókör (a nevüket megőrizte a hálás utókor ;-) szabályos twitmobot szervezett, és nehézlovassági fenyegetésekkel lezúzatták a szolgáltatóval az oldalt, mert az nettó nem akart kiállni egy jogszerű, de fárasztó pofonváltásra. A boszorkányüldözés persze továbbgyűrűzött, a felháborodott írófélék nekiestek az Amazonnak is, hogy ők nem is engedték meg a kölcsönzési lehetőséget. Pedig de. Amikor belementek abba, hogy 70% marad az írónál, kiadónál, akkor bizony kölcsönzési joggal adták oda a címeket. (Magyarországon melyik terjesztő éri be 30%-al? kérdezem gonoszul.) Ha 70% marad az Amazonnál, akkor a kölcsönözhetőség fakultatív.
Utóhang
Persze a facebook meg a webkettő korában nem lehet ennyire nyilvánvalóan fogyasztóellenesnek lenni büntetlenül. Az értelmesebb írók már kérik a bocsánatot és az elnézést, a többiekre viszont kőkemény bojkott és durva lepontozások várnak az összes olyan boltban, ahol használnak vásárlói értékelést. Mert az olvasók ugyan zömében halkak, de a szerzőkhöz képest ők vannak többen és a pénz is náluk van. Nem hatékony kiszúrni velük. A twitmobot szervezők meg azóta megtapasztalták, hogy milyen, amikor egy "népi kezdeményezés" rosszabbik végén találják magukat.
A LendInk alapítója meg ellőtt egy rongyos 10.000 dolláros közösségi finanszírozási projektet, amit ilyen hátszéllel szerintem pikk-pakk össze fog szedni. Azt meg csak remélni tudom, hogy ilyenféle öncsőbehúzást errefelé nem fogunk elkövetni.
Források
A tippért Kelt barátunké az érdem, hallgassátok majd a Hármaskönyvelésben is. A részletes történetért, érvrendszerekért és példákért pedig olvassátok el ezt a bejegyzést a Techdirt-ön. Meg ezt.
Utolsó kommentek