Introverzió: nyomokban objektivitást is tartalmazó személyes vélemény

Régóta csináljuk ezt a blogot, sokan és sok dolgot fektettünk az ügybe. Eredményeink mindenképpen vannak, például, hogy megszilárdulni látszik a magyar piacon a puha-DRM és epub+prc koncepció, de még mindig nem tartunk ott, ahol szeretnék. Amikor az SFnap ekönyves kerekasztalánál ültem, akkor erősen kellett gondolkozzam, hogy miért nincs jelentékenyebb ugrás az tavalyi kerekasztalhoz képest. (Hogy miért nem tudtam egy Ferrarit venni az ekönyvek utáni forgalomból ;-)

És akkor azt találtam mondani, hogy a fogyasztó már nem a tartalomért fizet. A dolgon azóta is sokat rágódtam, és az alábbiakra jutottam. A tartalom az új paradigmában  nagyon nehezen ellenőrizhető, már a fizikai hordozókról is kozmikus sebességgel készülnek a kópiák, a digitálisokról meg még sokkal inkább. (Meglepő észrevétel: az SFportal egy éve kapható anyagai nem másolódnak az alvilágban, bár olyan van, hogy azonos címek, más forrásból azért megtalálhatók ott). Azaz ha valaki nem akar fizetni egy tartalomért, legyen szó zenéről, filmről vagy könyvről, az simán hozzájuthat ahhoz, némi kompromisszumkészséggel. Leginkább várni kell, meg az elvárt minőségből engedni, és/vagy roppant körmönfont, és korántsem biztonságos módokat és csatornákat kell használni.

Mégis miért fizetnek akkor az emberek? Valamiből az Apple, az Amazon vagy az Android Market is irtózatos nagyot szakít.

Arra a következtetésre jutottam, hogy a két tétel van, amiért a vásárlók az új paradigmában is hajlandóak a zsebükbe nyúlni. Az egyik a komfort, a másik a minőség. Nagyon nem ragoznám őket, aki vásárolt már iTunes-ból vagy az Amazonnál, az tudja, ez a két elvetemült multi milyen elképesztő arzenállal próbálja őt vásárlásra csábítani. Ehhez képest mondjuk egy 'txtr webáruház maga gyalulatlan fapad. 

A minőség meg azért kritikus, mert az elektronikus kiadványokat lassabban, viszont alaposabban olvassuk, és mindenki érzi, aki belefut egy elütésbe, hogy - szemben a nyomtatottal - milyen egyszerű is ezt (elvileg) javítani.

Hol itt a probléma? Leginkább ott, hogy ahelyett hogy zárulna a szakadék a fogyasztók és a forgalmazók között, inkább nyílik. A forgalmazók még mindig a leginkább a forrásokat keresik, próbálják meggyőzni a személytelen külföldi jogtulajokat, hogy magyar piacon kemény DRM = tuti bukás. Vagy éppen mindenféle pályázatokon próbálják előénekelni a rejtőzködő írózsenik eleddig ismeretlen remekműveit.

A fogyasztók ezenközben folyamatosan emelik a lécet, hogy mit várnak el komfort- és minőségfronton, lásd az alábbi kis perpatvart, ami az ingyenesen elérhető, és amúgy abszolút premier SF antológia formátumválasztékán tört ki. Oké, ebben nem vagyok teljesen ártatlan.

Full extrás webáruházat építeni és üzemeltetni nem két fillér, ez világos. Ráadásul az itteni forgalmak mellett nagyon lassan fog megtérülni, ha egyáltalán. Ezért nem nagyon értem, hogy a nagy viszonteladók által szorongatott kis kiadók miért próbálkoznak teljes megoldásokkal, egyedül. Piszok komplex ez az egész ügy, simán lehetne darabolni különféle elvek mentén. Pl. egyes részmegoldásokra igenis be lehetne venni "ágazatidegen" cégeket.

Fájdalmasan magas például magának az elektronikus fizetésnek a költsége, 100+ Ft simán összejön, akár PayPallel, akár utalással. De ha pl. belépne egy mobilcég egy micropaymentes megoldással, és a telefonszámlával, vagy egy prepaid kártyával intézném el a fizetést, akkor a tranzakciószámra és az ügyfél-autentikálásra is kaphatna egy kiadó vagy webáruház egy kellemes megoldást. Vagy ha valaki hatékonyan és jó minőségben meg tudja oldani a puha DRM-es perszonalizált példánykészítést miért ne nyújthatná ezt egy  szolgáltatásként (webservice-ként) bárki másnak? És egy másik kiadó miért ne vehetné igénybe?

Egye fene, legyenek önálló portálok, meg egyedi kiadói arculatok, ha mögötte kevés, ám kidolgozott és robusztus eljárások dolgoznak. Mint pl. a Pick Pack pontok rendszere. (Bár mondjuk, amennyire hallom, az átlagfelhasználó arra sem képes, hogy egy nagy(ker) portálról átkattintson a kiadói webshopra, és jól elfelezze a nagyker árrést a kiadóval.)

Nagyon jó lenne, ha a még talpon lévő kiadók villámgyorsan megtalálnák egymást, és a szóba jöhető szövetségeseiket, és a személyes ellentételeiket félretéve megállapodnának ezekben a közösen kezelhető eljárásokban.  Nehogy úgy járjanak, mint a viccben a partizánok az erdőkerülővel.