Intro

Nem tudok elég hálás lenni a civil társadalomnak, a barátságos civileknek, akik alig vagy sehogyan nem ismernek, de mégis  időről időre rendelkezésre bocsátanak olyan vasakat, amiket nemhogy az országban, de még Európában is ritkán látni. Pedig, mint az alább következő méltatásból kiderül, időnként érdemes kicsit tágítani a horizontot.

Lehet egy collal több?

Történt pedig, hogy volt valaki, akit nem győzött meg a Kindle körül (szerintem méltán) kialakult lelkesedés, és valami jobbat, nagyobbat akart. A nagy szerencséjére van az Amazonon kívül játékos, aki ha már az áruházi részleggel nem tud pariban lenni, legalább a hardversoron megpróbál ráígérni az ügyeletes szupersztárra. Ez pedig a Sony.  (Ismerjük már őket, a blogtalálkozó óta tudjuk, hogy tulajdonosaikban, főleg a hölgyekben, hajlamosak erős addikciót kiváltani ;-)

A Sony igyekezett megtartani mindent, amit a Kindle-ben szeretünk, és megfejelték azzal, amit a Kindle-ből hiányolunk. Nézzük ezeket részletesen.

A legelső, ami szembeszökik, az a kijelző. Egy collal, nagyobb mint a Kindle, és arányaiban is más, mert 600x1024 pixel vár bennünket. De ami a legnagyobb dolog, hogy Pearl és érintőkijelző. Azaz végre sikerült egy gyors és kontrasztos felületen megoldani az érintésvezérlést, a "penabled" technológia hátrányai nélkül. Abből pedig számos dolog következik:

• lehet pl. rajzolni, érintéssel kiemelni, és érintéssel szót kijelölni a szótár számára
• nem kell hardveres billentyűzet, a kevés gépelnivaló, ami az olvasás mellé kell, megoldható "rajzolt" keyboarddal. Emiatt elvileg lehetne magyar is, de magyar layout sajnos még nincs
• "simogatva" lehet lapozni (ennek még az irányát is lehet konfigurálni), de pinch zoom még nincs
• Az érintésvezérlés jellegét tekintve rezisztívnek tűnik, pontos, működik stylussal (alapfelszerelés) és ujjal is, de a rezisztív réteg gyakorlatilag nem befolyásolja a kijelző minőségét, mert nincs is. Az érintőképernyő infraérzékelőkkel működik (Értsd: van olyan jó, mint a K3) (Kösz Atyaman, a linket is ;-)

Jelentős előrelépés még a memóriakezelés. Alapból 2 GB került az olvasóba, de SDHC kártyával és Memory Stickkel is lehet bővíteni. Az alap memóriából nagyjából fél gigát visz el a rendszer. Maga a "vas" fémhatású műanyagból van, ezért igen könnyű. Vannak azért gombok, a szokásos ki/bekapcson és hangerőszabályzón kívül néhány softkey, egy WiFi kapcsoló és egy reset-gomb.

OS

A felhasználói felület különleges és látványos. Sonyék persze nem erőltették az ékezetes népek elkápráztatását, ezért aztán a gyakorló PRS felhasználók jobban teszik, ha utána néznek boroda (porkupan) úr russzifikációs csomagjainak, ugyanis annak használatával már rendszerszinten felbukkanak a jó magyar karakterek, a könyvcímekben pl. A rendszerben teljesen meglepő dolgokat is lehet állítgatni, ilyen a kontraszt (ezt még érteni vélem)  és a fényerő. Ez utóbbi ugye, lévén nem háttérvilágított kijelzőről beszélünk, nettó matek a szürkeárnyalatokkal. Az olvasáshoz teljesen fölösleges, a képnézegetéshez esetleg jó lehet.

Vannak kis minialkalmazások, pl jegyzeteléshez-firkáláshoz, de ezek elég fapadosak, aki ilyentől jön lázba, az ne eInken keresse, ha jót akar.

Az anyagokat föltenni először nem volt triviális, bár egy Calibre (amit eredetileg a gyári Sony software lecserélésre írtak), simán manageli. Aki nem akar a Calibrével sem mókázni, az menjen egy sima állománykezelővel a \database\media\books alkönyvtárba, és másolja oda a könyveit. Azok hasonlóan kezelődnek, mint a Kindle-nél, lehet itt alkönyvtárazni, de a felületen a metaadatok (szerző - cím) alapján lesznek összerendezve, illetve collectionöket kell építeni.

Ugyanezért, amikor leválasztjuk az olvasót a gépről, van egy kis homokórázás, ahogy újraépül a metaadat-bázis.

Epub, csúcsra járatva

A Sonytól nem meglepő, hogy egy módosított Adobe parsert hasznát epub olvasására, (ezért szentségeltek a korai felhasználók, mert a módosítás nem tudta visszaadni a sorkizárást). Mostanra viszont beérett a dolog, mert az epub parser mindent, de tényleg mindent tud, amit a Kindle prc olvasója, meg még néhány extrát. Azaz:

• látszanak a beágyazott fontok
• látszanak a sorformázások (a sorkizárás is)
• látszanak a táblázatok
• tud akár két hasábot is, a fektetett lapképnél
• a lapszámokat nem a lapszélre írja, mint az összes Adobe parser, hanem szép kultúráltan a lap alján
• van sok integrált szótár (és picit egyszerűbb rábökni a keresett szóra, mint odagombolkozni), bár a nagygabe féle angol magyart még nem láttam rajta
• az annotáció valami parádés, van
  • kiemelés (highlight)
  • belefirkálás (notes)
  • könyvjelző (bookmark)
  • mindezeket lehet listázni
  • és radírozni
• elvileg még van valamilyen page sync szolgáltatás, de ezt nem tudtam ellenőrizni

Nincs ingyen ebéd

Sajnos a nirvánának ára van. Momentán 300 dollár, és a cikk írásakor még készlet sincs. A 950-est alapvetően az USA piacra szánták, mire idér, vámmal ÁFÁval túl van a 90.000 forinton. Az USA kötődés igaz a boltkapcsolatra is, a Sony Store se szereti a nem US polgárokat. A magyar karakterekkel, a fontbeágyazással illetve a russzifikáció után nincs nagy gond, csak a bevitelnél, a magyar layout ugyanis nincs még kidolgozva, az angolban és a cirillben meg kevés az ékezetes latin karakter.

Verdikt és utózöngék

Az árától és az elérhetőségétől (amiből persze a felhasználói tábor mérete is következik) eltekintve abszolút szerethető és vállalható olvasó. A nagy áttörés pedig legalább kételemű. Jó látni, hogy van már olyan vas ami meglépi, sőt átugorja a Kindle által lerakott mércét, úgy hogy közben két paradigmát is vált: epub és érintőképernyő. Van egy olyan érzésem, hogyha az Amazon fejleszteni akarja az eInk vonalát, a misztikus Amazon Tablet mellett, akkor valami hasonló irányba kell tapogatóznia, mint amit a PRS-950-es csinál. Kérdés persze, hogy mennyire akar követő lenni egy olyan piacon, ahol kifejezetten trendcsináló. A másik, hogy megéri-e ebbe az irányba fejleszteni, mert a 300 dolláros ár messze a kritikus 100-150 dolláros tartomány fölött van.

Addig pedig csöndesen irígylem azokat, akiknek ilyenje van :-)