Hirdetés

Állandó rovatok

A RADAR az e-könyv olvasó blog "kis-színes" híreinek társasági gyűjtőposztja. Ha találtál valami témánkba vágót, firkáld ide. Ha izgalmas új könyvmegjelenésbe futottál, oszd meg velünk a KÖNYVRADARon. Köszönjük, a műfaj nevében.

Ha eladó készüléked van, vagy használt kütyüt keresel, a KERES-KÍNÁL rovatunkat ajánljuk figyelmedbe.

Ha valami nyomja a lelked, ha összemérnéd az érveidet másokéval, gyere a DÜHÖNGŐbe. Belépés csak gumicsontokkal.

A fölösleges konfliktusokat elkerülendő megköszönjük, hogy tiszteleben tartod az E-tikettünket.

Ha adakozni akarsz, itt megteheted:

Jelenleg 38.000 HUF-nál járunk. Amire használni fogjuk: blogtalálkozó, wiki, saját domain. Nagyjából ebben a sorrendben :-) Jelképes díjazások: a legjobban pörgő e-könyveknek (Nobel Pizza, 2012-ben három darab), a legszebb ekönyveket készítő műhelyeknek (Szépség Pizza,  2013-ban, három darab).

GYIK - Szerszámosláda

Aki még csak most kezd barátkozni a villanykönyvekkel, kezdje a tájékozódást a GYIK rovatban.

Vannak még:

Válassz és rendelj Kindle-t innen

Mobipocket (prc) gyártási okosságok (Kindle, Kindle for appok)

Epub (Koobe, Nook, iOS, Android) gyártási okosságok kezdőknek és haladóknak 

Kiváló szótárak mindenre, ami bírja.

Sok Kindle trükk.

Kiváló magyar metadata-kollektorok a Calibréhez

Eszközismertetők

Boltismertetők

 

Utolsó kommentek

  • glezmen: Sajnalom hogy a Rajaniemi-sorozat csak hard DRM, pedig kulonben megvettem volna... :( (2015.03.29. 23:52) Villámposzt: kemény és puha
  • Dworkyll: A libri meg terjeszkedik, az Alexandra rovására: mno.hu/grund/terjeszkedik-a-libri-kiakadt-az-alex... (2015.03.26. 05:13) Egy csődbejelentés margójára
  • loggoll: @ jazmine Már nincs nyolc éves szabály. (2015.03.25. 18:51) Egy csődbejelentés margójára
  • Dworkyll: @tetsuo_: És H.P. Lovecraftot se hagyjuk ki, piszokul rajta van az anyagon a keze nyoma ;-) Kicsit... (2015.03.25. 15:20) Könyvradar!
  • tetsuo_: Elég jó nevek vannak ebben az antológiában (Stephen Kingtől Neil Gaimenen át monjuk Robert J. Sawy... (2015.03.25. 14:42) Könyvradar!
  • Dworkyll: Eközben a Mammut I. Ulpius boltja így néz ki: www.facebook.com/photo.php?fbid=10202835872138104&am... (2015.03.25. 13:00) Egy csődbejelentés margójára
  • jazmine: @Dworkyll: Igen, erre gondoltam, hogy mikor lejárt, akkor mi lesz a könyvekkel. Fordított szemelvé... (2015.03.22. 11:43) Egy csődbejelentés margójára
  • Utolsó 20

Címkék

1150 (1) 214 (1) 3g (4) 4700 (1) 600 (1) a9 (1) adamobooks (1) adásvétel (1) adobe (7) ad astra (16) áfa (10) agave (24) ajándék (4) akció (11) aldiko (1) alex (1) alexandra (3) állás (1) amazon (58) android (9) animus (1) antikvárium.hu (1) antireklám (1) apad (1) app (5) apple (17) asus (1) athena (1) athenaeum (1) atlantis (1) aura (1) avana (1) barnes&noble (14) beagle (2) bebook (2) bebook2 (1) bemutató (8) biblieteka (2) bigyó (1) blog (1) blogbuli (2) blogtalálkozó (2) bme (1) bookandwalk (3) bookdesigner (2) bookeen (3) bookgem (4) bookline (7) bookmarklet (1) boox (4) budapest noir (1) büntetés (7) calibre (4) ces (1) cikkajánló (4) cloud (2) co2co (1) coelho (1) cool er (2) crowdfunding (1) crunchpad (1) csőd (1) cybook (7) dedikálás (1) deltavision (1) dibook (11) digitalbooks (12) diploma (1) disney (1) diszlexia (1) dr1000 (1) dr800 (2) dragomán (1) drm (33) e-könyv (1) e-könyvészet (6) e800 (1) ebooks in Hungary (1) eclassic (3) eclicto (2) édesvíz (3) edge (1) eebook platform (1) egyesülés (2) ekm (35) ekönyv-terjesztés (1) elméleti kérdések (80) ELTE (1) enciklopédia kiadó (1) entourage (1) epub (59) események (8) eslick (1) etikett (1) EU (3) e gyetem (4) e könyv (19) e könyvesbolt (40) e könyvtár (3) e könyv formázás (4) e papír (9) fapados (1) fapadoskönyv (9) felmérések (17) firmware (4) fizetés (1) flepia (1) fontok (5) formátum (4) fórum (3) frankfurt (2) frissítés (3) fujitsu (1) GABO (1) galaktika (7) galaxytab (1) Gitden (1) goldenblog (1) goodreader (2) google (5) gyakorlati kérdések (62) gyártástechnológia (22) hachette (1) hack (2) hanlin (3) hanvon (4) harlequin (3) hármas könyvelés (4) harry potter (1) hvg (1) ibooks (3) icarus (1) idaságok (1) idpf (1) infografika (2) introverziók (17) ipad (18) ipad mini (1) ipaq (1) iphone (3) ipubs (6) irex (5) iriver (4) irodalom (1) ismeretterjesztés (3) ismertetők (1) itunes (1) japán (1) játék (2) java (1) javascript (1) javítás (2) jelenkor (1) jókívánság (2) jótékonyság (2) jumbo (1) karácsony (6) képregény (2) keres (1) kickstarter (1) kiegészítő (9) kínál (1) kindle (61) kindlegen (1) kindle dx (6) kindle fire (2) kindle wifi (5) kisepika (2) kleinheincz (5) kobo (7) kölcsönzés (1) kondor (2) konteo (1) könyvajánló (6) könyvhét (13) könyvkiadás (113) könyvmolyképző (7) könyvtár (6) koobe (34) kötelező olvasmányok (1) közlemény (2) közösség (26) kritika (1) lámpa (3) laputa (1) lendink (1) libri (5) líra (2) lrf (1) lrx (1) ludas matyi (1) magvető (2) makró (2) marvin (2) mediamarkt (1) megvilágítás (1) mek (3) mese (2) mesemasina (2) metaadat (1) micropayment (1) microsoft (2) middleware (1) mintakönyv (1) mkke (3) mobipocket (20) moly.hu (2) móra (1) msi (1) mu (1) műfaj (1) multimediaplaza (26) n516 (1) ncore (1) nds (1) networkshop (3) nook (7) nook2 (3) novella (2) oaxis (1) office (2) oktatás (2) olvasási nehézségek (1) omikk (1) onyx (8) openinkpot (1) Oravecz Nóra (1) összeesküvés (1) oszk (3) palm (1) pályázat (10) paperwhite (9) paypal (2) pda (3) pdf (9) PearlHD (1) pendrive (1) pizza (2) plastic logic (4) plugin (1) pocketbook (16) podcast (2) popper (1) portal press (2) pottermore (1) prc (15) pre (1) premier (2) publio (4) rádió (3) Rajaniemi (1) reb (1) rejtő (1) reklám (51) rendelés (2) re poszt (9) riport (1) rss (2) rtf (1) samsung (2) scalzi (6) scida (1) scribd (1) Semmelweis (1) SendToKindle (2) sf (11) sfmag (4) sfportal (18) sipix (1) slideware (1) sony (22) specifikáció (2) spiritualitás (1) spotify (1) stanza (8) stardict (2) story (1) streaming (1) syllabux (1) szakdolgozat (1) szellemhadtest (1) szerkesztés (2) szerviz (1) szerzői ellentételezés (3) szerzői jogok (1) szerzői kiadás (1) színes (4) szótár (3) tab (1) tablet (7) tankönyv (1) tarandus (4) tarda (1) telefon (1) teszt (56) textr (17) tft (7) tilos (3) tok (2) tor (2) történelem (2) touch (2) txtr (5) typotex (4) t com (13) ulpius (8) üzleti modell (1) vásárlás (11) vegyesfelvágott (12) vendégposzt (3) verseny (5) vízpart (2) vizplex (3) vodafone (3) voyage (1) warez (10) wayteq (1) webáruház (1) web tablet (3) wifi (3) wiki (1) wisereader (1) word (2) xhtml (2) xml (2) zinio (1) zsoldos-díj (1) Címkefelhő

Linkek - források

A barátaim, innen onnan

Kindle WiFi-t pedig erre a képre kattintva lehet rendelni:

Blogajánló

Villámposzt: kemény és puha

2015.03.27. 06:17 Dworkyll

Kedves barátaim az Úrban,

az már tisztán látszik, hogy itt a magyar piacon, legalábbis DRM szempontból a fejlett nyugat előtt járunk, kemény DRM-mel viszonylag kevesen próbálkoznak már (hála Istennek). A zászlóshajónak számító ekönyv.hu például előre megfontolt szándékkal igyekszik a saját felületére kemény DRM-es anyagokat nem kirakni, ha valamelyik kiadó ragaszkodna ehhez, azt továbbirányítja a csoporthoz tartozó hu.txtr.com-ra. (Igen, a kemény DRM pénzbe kerül. Sokba. Főleg, hogy mennyit ér.)

Mármost itt van az Ad Astra, aki szintén zászlóshajó a maga nemében, és híres volt arról, puha DRM-mel, és a papírkiadással egyidőben adja ki a címeit elektronikusan – ha teheti. Nem minden címére kapta meg ezt a jogot sajnos, ezek nem is jöttek ki elektronikusan, még. Ezért aztán legalább részsikernek értékelhető, hogy végre megjelenhetett Hannu Rajaniemi Jean le Flambeur trilógiája (Juhász Viktor elképesztő fordításában) elektronikusan is. Mivel azonban a jogtulajdonos ragaszkodott a kemény DRM-hez, ezért csak olyan boltokban lesz kapható, akik ilyet szolgáltatnak, például a Bookandwalk-ban, vagy nemsokára a txtr-en.

Érzek itt némi iróniát, ahogy egy matematikusból lett sci-fi író műveivel teszik mindezt, pedig ha valaki, akkor Jean le Flambeur alkotója biztosan tudja, hogy nincs olyan hogy törhetetlen kód, amit amúgy terjesztésre szántak. Hasonlóan járt Ian Mcdonald Dervisháza is.

 

De hogy jó hír is legyen, itt kell megemlítenünk a Semmelweis kiadót, akik a napokban álltak át a puha DRM-re. Kölönleges a helyzetük, mert alapvetően szakkönyvkiadóként működnek, olyan slágergyanús címekkel, mint például a Szájsebészet, maxillofacialis sebészet, és mert a korai Typotex gyakorlatot keverik az iPubsszal: az elektronikus formátum csak pdf, viszont megvásárolható fejezetenként is (ha például valakit csak A szájüreg és az arc neurológiai vonatkozásai érdekelnének – Világ hipochonderei egyesüljetek! ;-), illetve meg lehet rendelni az adott címet kinyomtatva, fekete-fehérben vagy színesben is.

Napi retro: emlékszem anno valamelyik poszt alatt azon pörögtünk, hogy akkor jó-e az iPad ekönyvezni, meg miért kéne színesnek lennie, és egy olvtárs orvosi szakirodalmat akart volna a műtőbe vinni. És tessék, itt vagyunk :)

A Semmelweis féle védelem annyit tesz, hogy a vásárló adatait minden oldalra odakarcolják az egyébként "szabványos" pdf-be. Igen, tudom, hogy lehet ezzel huncutkodni, de nagyon bízom abban, hogy az orvostársadalom nem fog, és innnen is szurkolok a Semmelweis kiadó sikerének. Csak így tovább!

1 komment

Címkék: drm pdf t com ad astra ekm txtr Semmelweis bookandwalk Rajaniemi

Egy csődbejelentés margójára

2015.03.20. 09:44 Dworkyll

Régóta pörgünk azon, hogy a magyar könyvpiac milyen anomáliákkal terhelt, a túlméretezett nagykereskedőktől a későn kifizetett kiadókig. Sokan vizionáltak mindenféle apokalipsziseket, de elsősorban a névsor másik végéről, az Alexandrától várták a bedőlést. Ehhez képest az Ulpius szállt el a hét elejére. A pontos okok és következmények feltárását rábíznám a hivatásos zsurnalisztákra, minden bizonnyal meg fogják tenni, mégiscsak egy milliárdos forgalmú, a magyar piacot meghatározó kiadóról van szó.

Going Down With The Ship.jpg

Ami viszont engem érdekel, hogy mi lesz a kiadványaikkal most. A verebek nem arról csiripelnek, hogy ebből a csődeljárásból nagyon fel tudnának állni, pedig a kiadványaik jó része kifejezetten keresett, jól pörgő cím. Ha a cég megszűnik, akkor a jogokat újra fogják osztani, új megállapodások köttetnek, valamikor. Tisztázatlan jogállással meg nem lehetnek kint címek a piacon, elvileg.

Mit hozhat a jövő? A papírkönyvek sorsa viszonylag egyszerű, szerintem senki nem fogja vállalni, hogy begyűjtse azokat a polcokról és bezúzza. Valószínűbb, hogy szénné akciózva elkótyavetyélik őket ("egyet fizet tizet vihet"), csak minél előbb tűnjenek el a készletekből. De senkit nem fog zavarni, vagy ha zavar is bárkit, az sem tud sokat tenni azért, hogy egy "bevont" könyv végleg eltűnjön a könyvesboltokból. 

De az ekönyveik, azokkal sajnos más a helyzet. Papírkönyvet bezúzni az háborús bűn, de egy a vásárlás pillanatában születő ekönyv-példányt elérhetetlenné tenni, az a semminél is kevesebb. Ezért aztán sanszos, hogy a felszámolás pillanatában, amikor visszaveszik a jogokat, akkor az Ulpius 260+ címét, amivel ennek a <100 milliós kis piacnak a nem jelentéktelen forgalmát összehozták, azokat a jogviták rendezéséig lekapcsolják majd a boltokból. És az minden forgalmazónak fájni fog. 

Kíváncsian várom, hogy mit lép majd a Book&Walk, aki a pályafutása kezdetén meglehetősen rugalmasan kezelte a kiadói jogokat, ezért aztán húzókiadóból gyakorlatilag csak az Ulpius volt náluk.

A Fejős Éva rajongók viszont sóhajthatnak most egy nagyot, ugyanis az író éppen az Ulpiustól való távozása után alapított saját kiadót még 2013-ban, és most kerültek vissza hozzá a régebbi  címek kiadói jogai. Ezek címek (amik most éppen visszavonásra kerültek a boltokból) ilyenformán hamarosan ismét elérhetőek lesznek, a tervek szerint új borítóval, kicsit frissítve.

Szomorú ez a történet. Az Ulpius gyakorlatában sok volt a megkérdőjelezhető elem, például hogy miért kell saját bolthálózatot fejleszteni, vagy hogy miért pörgetik olyan eszeveszett sebességgel a címeiket, vagy az árazási (és akciózási) politikájuk. Ugyanakkor a sok gyanús témát el kell választani az ekönyv-toposztól, mert pont az e-könyvek vonalán példaértékűek voltak. Több, mint 260 címük van kint a  piacon, és gyakorlatilag minden portálon meg lehet azokat vásárolni. Sok habozó kis kiadó meggyőzéséhez jött nagyon jól, hogy az Ulpiusra (is) lehet mutatni: "nézzétek, ők sem félnek az e-kiadástól, nektek sem kell". Nem az elektronikus kiadás döntötte be őket, de akkor is új példaképeket kell keresni. Az Agavét, vagy a GABOt például. Viszont ők meg nincsenek ott az ekonyv.hu-n. Ehh.

Nem jól van ez így, na.

15 komment

Címkék: csőd alexandra ulpius könyvkiadás

Olvass e-könyvet a héten! 2015

2015.03.01. 06:24 Dworkyll

Kedves barátaim az Úrban,

ahogy ez az e-könyves téma is egyre jobban a mindennapi élet részévé válik, úgy szürkülnek el azok az akciók, amik kiemelnék a nagy könyves marketingkampányokból. Tavaly és tavalyelőtt is volt e-könyv olvasás hete, de az idén szinte alig találtam a poszthoz illusztrációt.

Szerencsére mi még nem tartunk ott, ahol a hanyatló nyugat, nálunk március első teljes hetében azért lehet csemegézni néhány időszaki akcióból.

A minap beszélgettünk magánkiadásokról. Nos, vannak ilyenek, a Publión túl is, két izgalmasabb cím pedig bekerült a jövő heti kampányba. Pári Zsolt: Munkát akarok! Most! és Csonka-Ambrus Ágnes: Útikalauz kezdő és haladó vállalkozóknak - Szabályok, tippek, sztorik című könyvei 25% kedvezménnyel lesznek elérhetőek a jövő héten. A tartalmuk mellett az is érdekes, hogy nem klasszikus kiadók adták ki, hanem a saját szakmájukban profik, akik erre feladatra könyves profikat alkalmaztak.

Akinek vannak még tippjei, vagy máshol látott idevágó akciót, annak a hozzászólását előre is köszönjük.

12 komment

Címkék: reklám akció édesvíz harlequin ekm multimediaplaza ipubs dibook

Re-poszt: A Nyúl ürege

2015.02.20. 15:46 Dworkyll

avagy, kik azok a „kalózok” és hogyan hadakoznak a könyvkiadók ellen?

Gyorsul az ekönyvek világa, de nem csak a legális oldalon. Januárban az nCore kifejezett kampányt indított az "ebook kategória felélénkítésére". Természetesen igyekszünk az eredményekről is hamarosan beszámolni, de addig is olvassátok az eredetileg az eclassic.hu-n megjelent nagyobb lélegzetű összefoglalót a témában, az író szíves engedélyével.

Dworkyll

Évek óta kerülgetjük, mint analóg róka a digitális sünt, az e-könyves kalózkodás kérdését – kezdtünk bele hónapokkal ezelőtt egy terjedelmesebb poszt írásába, miután a legismertebb hazai fájlmegosztókon elvégeztünk egy nem túl bonyolult statisztikai vizsgálatot. A kapott eredmények viszont felülírták az eredeti koncepciót, borult a sün – róka hasonlat is, a téma a tervezettnél több komolyságot kívánt. (Ha már, akkor egyébként is a róka meg a holló meséje lett volna adekvát, bár az is kiderült, hogy koránt sem egyértelmű, ki kicsoda a példázatban. Vajon, a könyvkiadó lenne-e a frusztrált holló, amelyik nem mer e-könyvpiacot énekelni, nehogy a fondorlatos róka megszerezze dédelgetett portfolióját; vagy éppen fordítva: inkább a könyvkiadók lesik – rókamód – a jámbor kalózokat, miként tilthatnák le, értsd: szerezhetnék meg tőlük az összecsipegetett e-sajtjaikat. De bármennyire kedveljük is a tréfás hasonlatokat, Esopust és La Fontaine-t, a helyzet ennél – sajnos nem csak stilisztikailag, de – összetettebb.) Vagyis, egy könnyed-odamondogatós poszt helyett két alaposabb született. Lássuk, miért.

Eddig bármit olvastunk a kalózkodásról, cikket, blogbejegyzést és levelezőlistás eszmecserét a fájlmegosztókról, arra nem kaptunk választ, de még támpontokat sem – a szokásos copyright-érvelésen túl -, hogy pontosan mi és miért kalóz és mekkora a könyvpiaci veszteség? Ugyanakkor eddig valamennyi forrás úgy beszélt, mintha ezek tisztázott és közismert adatok lennének. Mármint, hogy mennyi is az annyi, azaz hány illegális letöltés van, mit osztanak meg és pontosan mekkora kört érint. Vagyis, éppen az hiányzott a diskurzusból, amitől tárgyszerű lehetne és kalkulálható, hogy ténylegesen mekkora a kiadókat ért kár. Csakhogy ilyen vizsgálatok eddig nem készültek. Na, ennek mentünk utána és néztünk bele a kalóz fenevad torkába, legyen az bár róka, holló vagy akár sün, hogy lássunk végre színről színre, milyen mély a, khm, Nyúl ürege.

Két közismert torrentoldalt vizsgáltunk meg, tavaly nyáron és idén február elején: a legnagyobb magyar megosztót, amelynek több, mint 600 ezres a taglétszáma és egy kifejezetten könyvek cseréjére szakosodott oldalt, mely nagyságrendekkel kisebb, mintegy hétezres tagságot képvisel. Személyi átfedések természetesen lehetségesek.

Legnagyobb Magyar (úgy is, mint: LM) fájlmegosztón 2015. február eleji állás szerint 33 ezer magyar nyelvű e-könyv(nek nevezett fájl) érhető el. Fél éve még 28 ezer volt. A másik, Kimondottan Könyvorientált megosztó (továbbiakban: KK) számai pedig most 21 ezer, fél éve 18 és fél ezer volt. A két megosztó kínálata között egyébként jelentős az átfedés. Mielőtt elszörnyednénk, szögezzük le gyorsan, hogy ez nem jelent ténylegesen is ennyi e-könyvet. A közvetlenül olvasóra, tabletre tölthető, azaz a felhasználótól semmiféle konverziót vagy mókolást nem igénylő, tehát kész ekönyvek (epub/mobi) száma ugyanis alig negyede illetve harmada ennek, 9100 ill. 7500. Persze ez sem kevés, bár ez kb. 5 év alatt jött össze, ami, ha el is tekintünk az átfedésektől, még mindig töredéke a nyomtatott könyvpiac évi 9-12 ezres címszám-termésének. Érdekes és releváns adat lenne, ha a legális e-könyvpiac letöltési adataival is össze lehetne vetni a megosztókét. De a MKKE honlapján csak összforgalmi becslés található (lévén önbevalláson alapul), százalékban és forintban: 2013-ban a teljes könyvforgalom 0,2%-a, kevesebb mint 100 millió forint bevétel származott e-könyvből. Tavalyi adatok ugyan még nincsenek, de nem lehet jelentős változás. A piacon forgó e-könyvek címszámáról még ennyi adatunk sincs, csupán sajtóbecslések: 5-7 ezer e-könyv!

 

A fájlmegosztókon elérhető e-könyvfájlok és a tényleges e-könyvek száma közti különbözet abból adódik, hogy a mobik és epubok mellett (mint a grafikonból is látszik) az e-könyvforrásul szolgáló szövegfájlokat (doc, docx, rtf, txt) és a képfájlokat (pdf, djvu) is ebooknak tekintik. Hogy ez mennyiben jogos, az most más kérdés, még akkor is, ha több kiadó maga is e-könyvnek véli a pdf-et. Képfájlokból egyébként féléve még 14 ezer volt, most két és fél ezerrel több tölthető le az LM-ről. (A KK-n 7900 volt, most 9000.) A csaknem ugyanekkora növekedést mutató szövegfájlok esetén 3800-ról 6300-ra nőtt az „e-könyvek” száma. (A KK-n viszont a halott torrentek miatt csökkent 4800-ról 4500-ra.) Mindemellett, az LM-en most látható 7100 Kindle-kompatibilis e-könyv (mobi, azw, prc) bő 1000-rel, a 2000 epub pedig alig 500-zal gyarapodott 2014. júliusa óta. (Ugyanez a KK-n se más, a mobi-félék 3500-ról 4400-ra, az epubok pedig 2400-ról 3100-ra emelkedtek.) Figyelemre méltó tehát, hogy legkevésbé a dedikált e-könyvfájlok (mobi/epub) mennyisége bővül. Majd meglátjuk, miért.

A tisztuló kalóz-képet tovább árnyalja, hogy rengeteg az átfedés a letölthető címek között, sok könyv szövegként, képként és epub/mobi formátumban is fent van, gyakran többször is. (A duplázódások miatt az LM szabályzata nem engedi feltölteni ugyanannak a címnek mobi és epub változatát. Ez azonban nem volt mindig így, a teljes állomány most is tele van többszörözött címekkel.) És az sem mindegy, egy-egy cím milyen fájlváltozatban kerül fel. A számokból az is kiolvasható, hogy a feltöltött pdf-ekből nem automatikusan lesz e-könyv, mint ahogy a szövegfájlokból sem. Nincs ilyen összefüggés az egyes fájltípusok mennyisége, gyarapodása és letöltése között. (Ha lenne, az egyik típus növekedése húzná magával a másikét is. De nem.)

Az adatok szerint szignifikánsan több pdf van fenn, mint szövegfájl, vagyis a „kalóz e-könyvesedés” döntően nem a logikusnak tűnő, szövegből ebook utat járja, ahogy a legszimplább, megveszem az e-könyvet és feltöltöm utat sem preferálja. Amiből mindjárt két dolog is következik. Egyrészt, hogy ezeket a felhasználók szkennelték be, vagyis dolgoztak vele, hogy megosztható tartalmat hozzanak létre, ami igencsak elgondolkodtató; másrészt, hogy nagyon sokan pdf-et használnak olvasásra. (A közvetlenül tabletre, pc-re vagy mobilra töltött pdf „felhasználóbarátságának” megítélését mindenkinek a tapasztalataira és belátására bíznánk!) Azt tehát nagyjából bizonyítottnak vehetjük, hogy messze nem a dedikált e-könyvek „ellopása” a fősodor. Persze, nincs kizárva, hogy a letöltött pdf-ből ki-ki maga készíti el otthon az e-könyvét, azaz konvertál, de ez nem tűnik valószínűnek. Az egyszerű, párkattintásos „calibre-megoldások” minősége ugyanis csapnivaló. Egy elfogadható e-könyv előállítása még nyomdai pdf-ből is igen munkás és időigényes, nem hogy szkennnelt anyagból, hogy egy kicsit haza is beszéljünk. Mindezek alapján tehát a kalózok vagy felhasználók jó része meglehetősen igénytelennek tűnik, mivel a gyorsaság, a frissesség oltárán gondolkodás nélkül feláldozzák a minőséget. Amit csak részben magyarázhat, hogy fizetniük kell(ene) érte. Valószínűbb, hogy mivel a legális kínálatban késve vagy nem jelenik meg valami e-könyvben, valamiféle önkéntes „hiánypótlásra” kényszerülnek a júzerek. És az eddigiekből azt is megállapíthatjuk, hogy a kalózokra való hivatkozást, hogy mivel mindent ellopnak és megosztanak, nem lehet bővíteni az e-könyvkereskedelmet, nem támasztják alá adatok.

Összegezve tehát a fájlmegosztóra kerülés útjai a következők: a papírkönyvet egy felhasználó megveszi és beszkenneli, majd megosztja. (Ez, elvileg lopott nyomdai pdf is lehet, akkor azonban a könyvkiadónál van a biztonsági rés, ami kevéssé valószínű [Bár volt rá precedens, Dwo].) A másik, az első változata: nem a pdf-et osztják meg, hanem a – jól-rosszul – ocr-ezett szöveget (doc, docx, rft). (Illetve itt is fennáll a kiadói rés kérdése.) A harmadik pedig, hogy egy megvásárolt e-könyvet bitmelegében töltenek fel, ami – mint láttuk – a legkevésbé jellemző. Itt a legnagyobb ugyanis a személyes kockázat, a lebukás veszélye, mivel a fájlból, megosztás előtt célszerű kipiszkálni a vásárlói perszonalizációt. Az pedig koránt sem triviális és a kiadók is erre ugranak leginkább.

Magukról a „kalózokról”, azaz a feltöltőkről persze szinte semmit sem tudunk. Csak találgatni tudjuk az egyéni motivációikat. (Személyes benyomásunk szerint például egy részük – a feltöltött e-könyvek profilja alapján legalábbis – bizonyosan nem az X vagy Y generációhoz tartozik, hanem idősebb lehet, akik a maguk és – úgy vélik – mások hasznára is könyves hiányokat pótolnak.) A fájlmegosztó mint közösségi tér is megérne egy alapos, ha tetszik szociológiai vizsgálatot. Van-e például „csapatmunka”, hogy valaki egy fajta ajánlatként teszi fel a kedves olvasmányát ekönyv(szerű) formában azért, hogy másvalaki ocr-ezze és/vagy e-könyvesítse? És mi visz rá valakit, hogy több formátumot osszon meg, egyszerre töltve fel a pdf-et és a mobit/epubot, vagy a szövegforrást és a kész ebookot, sőt, akár mindhármat? És így tovább.

A torrentoldalak mennyiségi összképe után legalább ennyire izgalmas kérdés, hogy mit osztanak meg a „kalózok”; egy-egy könyvet hányan töltenek le; van-e a megosztásnak időbeli lefutása; és az egyes esetekből milyen következtetések vonhatók le. Többek között ezekről a kérdésekről és konkrét esetek vizsgálatáról szól hamarosan a folytatás, a Hab a tortán című posztunk!

20 komment

Címkék: warez felmérések re poszt eclassic

Cégbemutató • Publio (újratöltve)

2015.02.16. 07:00 Dworkyll

Kedves barátaim az Úrban, 

volt nekünk egy sorozatunk, amiben ekönyv-piaci játékosokat mutattunk be. Nos, mivel azóta is vannak új versenyzők, ez a sorozat sem állt le, maximum szunnyadt egy kicsit. Kicsit öregedtünk, kicsit lassultunk, az ekönyvek is kezdenek a szent őrültek rajongta kultuszból a napi élet részei lenni (például egy éve már, hogy a Bookline Top50 mellett ott van az e-könyv Top10 is!), az új szereplőknek ma már nagyobbat kell gurítani, hogy észrevegyük őket, mint mondjuk három évvel ezelőtt.

A régi-új versenyző

Mostani posztunk címszereplője nem teljesen ismeretlen, foglalkoztunk már velük korábban is. Akkori belépőjük - mondjuk úgy - ellentmondásosra sikerült, sok konzervativizmusban megőszült elitista könyvrajongót sikerült felbőszíteniük kiadványaik, khmm, szűretlenségével. A Dunán azóta sok víz lefolyt, a tradicionálisabb stratégiát választók közül volt, aki már kiszállt, vannak sokan akik még az áttörésen dolgoznak, a Publio azonban úgy tűnik kifejezetten prosperál, sőt egy igencsak pozitív kilátásokkal kecsegtető pályára állt.

Úgy tűnik, mintha ez a "szűretlenség" valami furcsa dolog lenne, holott épp ez a szűretlenség a lényege az egész web2nek és sharing economynak, eltűnnnek a nagy csomópontok es eltűnik az általuk fenntartott kontroll, és egymást méri meg a sok kis szereplő. A Publio ezt a logikát próbálja beemelni a mai magyar könyvkiadásba.

publio.png

Nézzük meg kicsit közelebbről, hogy mit csinálnak, és főleg hogy mit csinálnak jól, ami miatt ilyen ígéretes lehet a jövőképük.

A régi iskola

Mielőtt belevágnánk a Publio modus operandiának a boncolgatásába, gyorsan fussuk át, hogy hogyan is működik egy klasszikus könyvkiadó. A dolog úgy kezdődik, hogy egy nem jelentéktelen válogatás és mérlegelés után kiválasztott címekbe invesztálnak egy nem annyira szerény összeget, olyan 1-3 millió forint közöttit. Megveszik a kiadási jogot (adott időre és példányszámra!) a szerzőtől vagy jogtulajdonostól (párszázezer), ha külföldi, akkor lefordíttatják (párszázezer), gondozzák a szöveget tartalmilag (szerkesztés, lektorálás, korrektúrázás - röpködnek a többtízezrek), gondozzák műszakilag, (tördelés, ekönyv gyártás), szereznek vagy készíttetnek hozzá borítót (ez is pénzbe kerül), majd legyártatnak egy-két ezer példányt (újabb százezrek röppentek el).

Amikor ez megvan, ott ülnek a könyvek tetején. Költeni kell még a marketingre, kampányok, események, fesztiválok, stb. Majd (sajnos) be kell tolni a könyveket a nagyterjesztőkhöz, akik sok-sok héttel, de van úgy, hogy sok hónappal később kezdenek el fizetni. 

Mire egy könyvből pénzt lát a kiadó, addig bizony egy-két millió már simán elment, és az első költségek kifizetésétől az első bevételig simán eltelt 6-12 hónap, vagy több. Nagyon durván. Az is látszik, hogy a kockázatot gyakorlatilag teljesen a kiadó viseli, és hogy egyetlen irányból, az olvasók felől jön a bevétel - zömében a nagyterjesztőkön keresztül.

Ezzel szemben a Publio

A Publio alapvetően nem kérdőjelezi meg ezt az értékláncot, csak más szerepeket és kockázatokat vállal fel, mint a tradicionális kiadók.

Az első jelentős különbség, hogy a szöveg gondozásának a feladatát (és sok minden mást is) meghagyják a szerzőnél. A Publio a szerzőjük által késznek tekintett szövegekkel kezd el dolgozni, abból készíti el az elektronikus változatot és a papírtördelést. Mivel a folyamat automatizált, sokaknak lesz baja azzal, hogy ezek az anyagok nincsenek "kioptimalizálva" (egyedileg szerkesztve), így viszont olcsó (e-könyvnél ingyenes) lesz az előállítás - alapesetben. Ez fontos dolog, mert az egyes címek megjelentetésért, ilyen vagy olyan formában a szerző fizet. Ez lehet valamilyen átalánydíjas konstrukció, mint a Klubkártya, vagy eseti megbízás tárgya.

Ebből viszont az is következik, hogy a Publio, szemben a hagyományos kiadókkal nem szelektál, nem végez előszűrést, alapvetően mindent megjelentet, amit bevisznek hozzá, hiszen a befektetés és a kockázat a címekben maradt a szerzőnél. A hagyományos kiadó vállalkozik, azaz befektet, kockáztat és elteszi a profitot, a Publio ezzel szemben inkább szolgáltató, aki hagyja, hogy a kockázat  és a bevétel a szerzőé legyen. Erre az aspektusra még vissza fogunk térni.

Ha tehát nincsenek egyéni (és külön finanszírozott) igények, a szerző könyve az "alapbeállításokkal" (azaz nincs egyedi szerkesztés vagy tördelés) fog végigfutni a Publio "gyártósorán". Ettől persze el lehet térni, és meg lehet venni a klasszikus kiadók értékláncának lépéseit darabonként is akár. Vagy, és itt jön az újdonság, ki lehet váltani új megoldásokkal. A sikeres szerzői kiadásokat is "szerkesztették" (átolvasták, javaslatokkal éltek, egyszóval gondozták a szöveget), csak nem profik, hanem mondjuk a barátok, az alkotótársak, a rajongók. Ugyanígy, a marketinget is meg lehet csinálni szerzőként, lásd pl. Nyáry Krisztián Facebook-munkássága. De, és ezt fontos látni, a kockázat maradt a szerzőnél.

Miután elkészült egy adott cím, a Publio betolja azt egy csomó értékesítési csatornába, kezdve a saját boltjával, folytatva a magyar ekönyves és nyomtatott könyvesboltokkal (a legtöbb cím papíron és elektronikusan is megjelenik), befejezve a nagy nemzetközi forgalmazókkal (iTunes, Google Play, stb.).

És itt jön vissza, hogy miért érdemes egy szerzőnek a Publióval dolgoznia: az értékesítések után akár 70% (!!) is maradhat a zsebében, ha a Publio oldaláról történt az eladás, ha partneren keresztül akkor nyilván kevesebb, de még így is lényegesen nagyobb részesedést kap az eladásokból, mint a hagyományos rendszerben. A rendszer igazságos, aki befektet, aki kockáztat, ahhoz jut a nagyobb rész a bevételből - már amennyiben lesz bevétel.

Azt látjuk, hogy magukkal az anyagokkal nem foglalkozik olyan vehemenciával a Publio, mint klasszikus kiadók, ezért egy kicsit nehezemre is esik őket kiadónak nevezni egyáltalán, de jobb szó szót most nem találtam a tevékenységükre. Ellenben kifejezetten sokat foglalkozik a szerzőkkel magukkal:

  • managelik, gondozzák a szerzőket, tippeket és tanácsokat adnak nekik
  • szervezik a közösségi életet (300 fős aktív közösség épült a kiadó körül), a klubtagsági létező és pezsgő fórumhoz segíti a tagokat
  • szerveznek eseményeket, nem is kispályásokat. Február 18-án például Oravecz Nóra meséli el, hogy hogyan lett Libri sikerlistás. És havonta lesz hasonló szeánsz, mindig mással persze
  • nagyon fontos, hogy folyamatos a visszajelzés a szerzőknek is, és a piacnak is, hogy miből mennyi fogyott. (Szerintem végtelenül tanulságos lenne, ha hasonló minőségű adatokat publikálnának a nagy terjesztők)

Csapdák

Azért van itt pár dolog, amitől azért az egyszeri olvasó nem fog feltétlenül rajongani a Publióért.  Az egyik, hogy a Publio nem végez tartalmi szűrést, bármit át fog engedni magán. Azaz nem lesz olyan zsáner- vagy éppen minőségorientált, mint egy klasszikus kiadó. Kérdés persze, hogy az olvasó kiadóra vagy szerzőre szűr. A válasz szerintem az, hogy melyik ügyesebb a márkaépítésben. Olvasói szemmel a Publio márka nem lesz iránymutató, minden azon múlik, hogy az adott író (hangsúlyozzuk, aki tulajdonosa, felelőse és gazdája marad a történetének), miképpen akar megjelenni. Nyilván, ha valaki a nagymamája meséiből akar könyvet csináltatni, és karácsonykor meglepni vele a családtagokat, az nem fog annyit invesztálni az ügybe. A boltban ott lesz persze, de nagy csodát ne várjunk. 

Aki viszont komolyan gondolja a dolgot, és felépít egy saját brandet (mint ahogy azt tette a már emlegetett Oravecz Nóra, vagy hogy a zsánernél maradjunk Molnár Dorka), de még nem tart ott mint Fejős Éva, hogy saját kiadója legyen), na nekik jó  ugródeszka lehet a Publio. (Hasonló pályát futottak be anno a Szürke ötven árnyalatával, vagy hogy sci-fit is emlegessünk A marsival.

A másik dolog, ami nekem kicsit szúrja a szemem, a költséghatékonysági okokból uniformizált gyártósor. Olyan ez pontosan, mint a  manufaktúrák (klasszikus kiadók) meg a gyárak (Publio) viszonya. Kézzel mindig szebb /jobb dolgokat csinálni, mint egy futószalagon. De belátom, nem mindenkinek van szüksége (vagy lehetősége) arra, hogy azt törődést, befektetést beletegye az anyagába, amit szerintem minden könyv megérdemel. A Publio mindenesetre dolgozik azon, hogy az automatikus gyártósor is folyamatosan fejlődjön. Kezdve azzal, hogy próbálja képezni a könyvkiadásba becsöppenőket, hogy mi mindent kérhetnek.

Jó hír még az is, hogy egyrészt címenként is megvan a javítás lehetősége, utólag is lehet korrigálni a dolgokon. Az elektronikus kiadásnál ez nem kérdés, de igaz ez a nyomtatott változatra is, ugyanis a nyomtatott példányok is mindig a rendelés után készülnek el (Print on Demand). Másrészt működik ez az első perctől is, aki akar, vásárolhat egyedi szerkesztést, tördelést, profi borítót. 

Eredmények

Itt van a lényeg. Az mellékes, hogy nekem mi tetszik és mi nem, az a kérdés, hogy miképp vélekedik erről a módszertanról a piac.

 publiosales.gif

Pillanatfelvétel innen, 2015 február

A piac a Publio esetében kettős. Egyrészt van a megjelenni vágyók (kézorattal rendelkezők) piaca. Emlékezzünk vissza, az elmúlt években, amikor még az elektronikus jogok, az elektronikus megjelenések abszolút nem voltak maguktól értetődőek, volt pár pályázat a "fiókoknak írt" anyagok előcsalogatására, azzal a nem is titkolt szándékkal, hogy elektronikusan is megjelenjenek. Csinált ilyet a Kossuth kiadó vagy a Könyvmolyképző is. Azokból a pályázatokból nem sok anyag jutott ki a piacra, leginkább azért, mert azt a "hagyományos" kiadói működésbe csatornázták bele, a kiadó invesztált, és a kockázatot is ő vállalta, a saját márkaelismertségét hozva a történetbe. Ezért nem tehettek mást, csak a legjobbakat jelentették meg. 

Ezzel szemben a Publio, ha jól számolom csak tavaly 400 körüli címet jelentetett meg. Oké, ők ebből élnek, gondolhatnánk, de csak félig lenne igazunk, mert az árbevétel nagyjából fele(!) már a vásárlóktól (olvasóktól) jön. Megint, ez a hagyományos kiadásban 0% és 100%, kivéve ha egy kiadó vállalja egy magánkiadvány megjelentetését. Nyilván a Publio esetében nem olyan homogén a bevételi kép, mint egy átlag kiadónál (ahol szintén három húzócímre jut hét bukó), a 400 cím nem ugyanannyit hoz árbevételből, főleg hogy ahány szerző (magánkiadó) annyiféle méretű és hatékonyságú könyvmerketinget tudnak az egyes címek mögé tenni. De az kijelenthető, hogy az "Oravecz Nóra-jelenség" ha ritka is, de nem egyedülálló még a magyar piacon sem, a Bookline 2014 decemberi ekönyves TOP10-es listáján már két címmel is ott van a Publio, D. Tóth Kriszta és Dragomán György könyvei mellett.

Verdikt

Innentől teljesen szubjektív. Olvasói szemmel nézve szerintem a szűrés nélküli megjelenések és az automatizált gyártósor alapértelmezett használata miatt a Publióra nem lehet olyan mértékben "rákattanni", mint egy jól bejáratott zsánerkiadóra. A Publio nem is így versenyez velük. A Publio kontextusában felértékelődnek azok a csatornák (elsősorban a közösségi média, a Moly.hu, a könyvesbloggerek, az Irodalmi Podkasztok pl.) ahonnan tájékozódni lehet az egyes címekről. És mivel lerövidül az út a szerző és az olvasó között, hiszen a szerzőnek piszokul ott kell állnia az anyagai mögött, lévén a fentiek okán miatta és nem a Publio miatt fogom megvenni a könyvét, lehet építő bírálatot is megfogalmazni, hogy pl. Te, haver, 2014-ben azért már nem ciki ám a sorkizárás ;-).

Írói szemmel kifejezetten érdekes lehet. Aki csak szárnyait próbálgatja, aki lepattant már nyolc hagyományos kiadóról (akármiért is), de mindenképpen meg akar jelenni, viszont végesek az erőforrásai egy saját kiadáshoz, annak érdemes közelebbről is megnéznie a Publiót. Mindenképpen találkozhat hasonló cipőben járó "alkotótársakkal", ami alkalmasint nagyon inspiráló lehet. Ki tudja, kiből lesz a következő nagy gurítás?

Kis kiadói szemmel meg azért érdemes ezt a csapatot közelebbről megnézni, mert a szöveggondozással kapcsolatos alapstratégiájuk miatt (Intézze a szerző!), nem igazán ellenfelei a hagyományos kiadóknak (akik ugye elvileg éppen a szövegválogatásban és -gondozásban a legerősebbek), ellenben az a 30%-os terjesztői árrés, és bejáratott digitális csatornák kifejezetten érdekesek lehetnek egy olyan kis kiadónak, amelynek nincs erőforrása arra, hogy maga foglalkozzon ezzel.

A self-publishing nem fogja a feje tetejére állítani a könyvvilágot, vagy ha igen, nem holnap. Viszont a Publio behozott egy olyan lehetőséget a piacra, ami lehetővé teszi, hogy olyanok is teret kapjanak a megjelenésre, akik a hagyományos rendszerben a nulladik körben kipontozódnának. És ha ezerből csak kettő-három tud befutni, akkor olvasói szemmel szerintem már jól jártunk. Oké, a Szürke ötven árnyalatát nem éltem volna meg veszteségként, ha nem jelenik meg így direktben. De pont a Szürke ötven árnyalata (és a hozzá hasonló sikerkönyvek) termelik ki azt a pénzt, amitől a kevésbé sikeres, de megjelenésre mindenképpen érdemes címek is a piacra tudnak kerülni. És azokért már kár lenne, ha nem jelenhetnének meg.

A posztot nem írhattam volna meg Szabó Zsanett és Alcser Norbert nélkül, akik készségesen válaszoltak a leggonoszabb kérdéseimre is. Közreműködésüket ezuton is köszönöm, a műfaj nevében ;-)

7 komment

Címkék: bemutató könyvkiadás gyakorlati kérdések publio Oravecz Nóra

Képregények az új paradigmában

2015.02.01. 08:30 Dworkyll

Diszklémer: nem vagyok az a kifejezett képregényfogyasztó, nem vagyok otthon a zsánerben, minden javítást, kiegészítést szivesen fogadok.

Képregényekkel még az átkosban találkoztam először, a francia munkásmozgalom legendás Pif és Herkules történeteiben, Szutyejev Vidám meséi, Dr. Justice és Rahan voltak az első témába vágó élményeim. Nem voltak rosszak, különösen mondjuk az Újvidéken kiadott Asterix és Talpraesett Tom történetek, amiknek a fordításai szerintem jobbak voltak a Magyarországon megjelentnél.

 

Valahogy pótszernek éreztem őket egy olyan korban, amikor hiánygazdaság volt, és nem lehetett olyan egyszerűen könyvformában hozzájutni mondjuk a Csillagok háborújához, vagy Rejtő Jenő  műveihez. Rejtő Jenő képregényben és folytatásokban(!) a Fülesben... Hát nem lett a kedvencem a formátum. Aztán a kilencvenes években egyszer eljutottam egy német képregényboltba, és láttam, hogy ezt másképp is lehet. De akkorra már késő volt. Valahogy szűknek és korlátosnak éreztem a képregényeket az írott szó végtelen elképzelhetőségéhez képest.

Az új technológiákkal - elsősorban a tabletek térnyerésével - azonban úgy tűnik a képregény-szcéna is kapott egy lökést. Egyrészt a meglevő anyagokat, (amiket szorgos kezek már sok-sok éve beszkenneltek) viszonylag egyszerű az új eszközökre átrakni. Nem, a pdf nem az ideális formátum, az eszközön olvasott képregényre sem, cbz, cbr ha csak a minimumra törekszünk.

Kérdés: van külön szó magyarban a comic bookra és a graphic novelre?

Szerencsére azonban nem állt meg a világ a lapokra szerkesztett képsorozatok digitalizálásánál, hanem - mivel a technológia engedi, sőt bátorítja - olyan anyagok is a piacra kerültek, amik bár alapjaiban képregények, de nagyon sok mögöttes tartalmat is kaptak. Háttérinformációk, zene, minimálanimációk, sőt olvasói döntésen alapuló alternatív történetszálak (csak egy kicsit igényesebben kidolgozva, mint anno a Kaland-Játék-Kockázat könyvek, amiket a Zagor kiadó élesztett újra).

Nagyon érdemes megnézni például az alábbi kiadványokat, főleg hogy "beleolvasni" ingyen is lehet mindbe:

 

Bevallom, ez utóbbi miatt írom ezt a posztot. Ugyanis ez az anyag újabb határt lép át a mindenféle tartalomfogyasztásban-szabadidőeltöltésben. A Midnight Rises  háttértörténetül szolgál egy tabletre tervezett sci-fi shooterhez, a Midnight Starhoz, amit az idén terveznek kihozni. És olyan nevek dolgoztak rajta, mint nagy kedvencem John Scalzi, vagy Serj Tankian a System of  a Dawnból.

Ha valaki tud még hasonló jóságokról, az ne tartsa magában :) Előre is köszönöm a műfaj nevében.

 

13 komment

Címkék: képregény tablet ipad introverziók scalzi

Re-poszt: E-kiáltvány

2015.01.07. 22:42 Dworkyll

A cikket Penna Magazin 47. számába írta Krystohans olvtárs. Eredeti változata itt olvasható, ez itt egy engedélyezett utánközlés. Nem minden felvetésével értek egyet, de vitaindítónak ideális :)

Valamikor 2011 nyarán útnak indítottam egy Facebook-csoportot, Hungarian e-books néven. Akkor már bő hatodik esztendeje erőlködtem azon, hogy Magyarországon ne kiadók arctalan munkatársain múljon az, hogy egy megírt regényemet az életben bármikor is megismerheti-e a nagyközönség, vagy egy-két megmondóembernek köszönhetően örökre süllyesztőbe kerül. Kellett, hogy az egyik megmondóember legyek, habár könyvet írni sokkal jobban szeretek, mint észt osztani egy blogolós oldalon.

Aztán ahogy pörgettem visszafelé az idővonalat, hogy összefoglalhassam az elmúlt évek történéseit, lassan kibontakozott előttem egy filmszerű kép, miként is alakult ez az egész e-könyv paradigmaváltás országunkban. Kezdődött olyan kicsiny, polgári kezdeményezésekkel, amik közül sok meg sincs már. Magam is az akkori KIMTE egyesület aktív tagjaként próbáltam rábírni az elnökséget, hogy még az elsők között nyissunk az új piac felé… már 2007 óta… hát nem sok sikerrel. A Hungarian e-books indulásakor zárult a Budapest Bank Valóraváltó pályázata, aminek egyik nyertese az az SF-portal lett, amelyik szintén az elsők között dobott piacra magyar e-könyvet. Akkor szinte úgy tetszett, hogy elindul végre a dömping, a szubkultúrából, a zsánerirodalom olvasóközönségének segítségével végre mi, magyarok is ott leszünk a Gutenberg galaxis digitális váltásának startlövésénél, lesz mire alapoznunk, mire az igazán nagyok egyáltalán észreveszik a mi icipici piacunkat, mint felnyalintható morzsát.

Aztán mégsem történt meg mindez. Nem robbant az angol nyelvű megjelenés, a kispolgári kezdeményezések, az e-könyvgyártó garázsműhelyek szépen elsorvadtak, vagy besoroltak előbb a zsánerkiadók védőszárnyai alá, majd egy-két ilyet felszippantott az országunk nagyjainak számító két tömörülés: az Alexandra-birodalom, és az ellenükben szövetkező Líra-Bookline-Stb. Group.

A Hungarian e-books csoportban ágáltunk a DRM (digitális adatvédelem) kemény formái ellen. Érveinket nagyrészt elfogadta az e-könyves szakma, mivel eladni akartak. Ebben persze nagyrészt közrejátszott az is, hogy egy komolyabb digitális adatvédelem kiépítése csillagászati összegekbe kerül, aminek a megtérülésére belátható időn belül esély se nyílt volna. Az Adobe, ami sokáig (?) az Amazon vetélytársának tűnt, egyszerűen kihalt a kemény DRM-es vonalával a nemzetközi versenypiacon, pedig igen komoly tervekkel kecsegtettek akkoriban. Így aztán a puha DRM mellett tette le a voksát a 2012 közepén megalakult Egyesület az e-könyvekért szövetség, az ekonyvegylet.hu oldalon.

Az árakkal kapcsolatban már nem volt ekkora egyetértés; ma jellemzően nincs nagyságrendi különbség az e-könyv és a papírkönyv ára között. Érvek és ellenérvek bőven olvashatók a megjelent posztok alatt (amikből számos törlődött, miután én személy szerint elhagytam az időközben teljesen megváltozott Facebookot), ám a tények makacs dolgok: ma nincs rentábilis e-könyv kiadás Magyarországon. Az egyik olyan ország lettünk, ahol a digitális anyagok közel negyede ingyenesen kerül a végfelhasználóhoz, nagy része illegális úton. Az internethasználatunk közel 20%-a erre fordítódik, míg a közügyek intézésére szánt internetezés nincs 1%! Természetesen vannak ingyenesen letölthető e-könyvek (amik döntően 70 évnél régebben elhunyt szerzőktől valók), és pár száz forintokért letölthetők. A külcsín és/vagy a belbecs ezek többségénél bőven elegendő okot szolgáltat erre a szerény árazásra.

Évek óta húzódó probléma az e-könyvekkel kapcsolatban a más elektronikus szolgáltatásokhoz hasonlatosan magas ÁFA. Minthogy olyan merész Robin Hoodok, mint Franciaország és Luxemburg is törött bicskával kénytelenek visszavonulni a saját ÁFA csökkentő háborújukból, amivel az e-könyveket a nyomtatott példányok szintjére kívánták hozni, nem sok esély kínálkozok arra, hogy a jövőben ez a probléma kedvezően alakulhasson Magyarországon. Saját meglátásom szerint viszont sokkal nagyobb kifogásként használják ezt az illetékes e-könyv kiadók az árképzésük magyarázatában, mint ami hihető.

Na, de hagyjuk is ezt, hiszen ahogy görgettem az idővonalat, szépen megszaporodtak az immár hazánkban is megvásárolható készülékek, az e-könyv olvasására való readerek ismertetői. Az eleinte kizárólag Kindle-hozsannákat egyre többször tarkították Kobo-, Sony-readerek, majd egyéb, feltörekvő újoncok bemutatásai. Emellett már lehetett linkelni e-könyv szerkesztést, konvertálást, appokat és warezeket ismertető oldalakra, miközben egyre-másra tűntek fel az illegális letöltő oldalakat ostorozó írások is. Sajnos azonban ezek ellen sem összefogás nem született, sem valami ebből sarjadzó újabb csoport, akik esetleg a Tolvajkergetőkhöz hasonlóan a szellemi tartalmakat eltulajdonítók nyomába eredtek volna. Bevallom, nekem elvi okaim vannak, amiért nem vállaltam fel ezt a harcot: amíg EU szabályozással és EU árkategóriákkal kell az EU minimálbér ötödéből megélnünk itt, Európa kellős közepén, addig a kultúra és a művészet termékeinek megszerzését a megélhetési bűnözés kategóriájában érzem. Tudom, hogy nem az, ez csupán érzés. Itt az tarolna óriásit, aki felérné ésszel, hogy az éhezőknek nem eladni kell a kenyeret, hanem osztani, és azzal megnyerné mind. Amíg viszont az értékért aranyat, de még a bullshitért is pénzt követelnek a kiadók, addig nincs mit csodálkozni azon, hogy bányászjelvényt kapnak a munkájukért.

Közben nagyot változott a tankönyvpiac is, és – minő csuda! – itt sem az e-könyvek széles választékának mielőbbi bevezetése lett a trend. Háromévi iskolakezdést követően ma ott tartunk, hogy a pedagógusok, a tankönyvkiadók és a tanulók szüleinek nagy része válogatott médiumokon keresztül szitkozódik a kialakult helyzet miatt. Mivel magam is tankönyveztem, tudom, hogy nem egyszerű feladat megoldani ezt az évenként ismétlődő cirkuszt, az meg különösen nem használ az ügynek, ha diákmelósokra és közmunkásokra bízzák a tényleges munka oroszlánrészét. Persze lehet, hogy letölteni valami központi helyről e-könyv formátumban még bonyolultabb lenne… de én inkább ezt tettem azokkal a tankönyvekkel, amik a csodás lebonyolítás ellenére sem érkeztek meg időben a gyerekeimnek.

Ha meg már KELLO, akkor igen, kell, ó, beszélnünk a könyvtárakról is! A Hungarian e-books oldal rendszeresen kikacsintgat a külföldi eseményekre, amik – bárcsak! – hatással lehetnek a hazai helyzetre. Így, a pár éve még ötletelgetés szintjén folyó diskurzusokból mára konkrét példák lettek azt illetően, mit is okoz az e-könyv a könyvtári kölcsönzésben, a hozzájuk kapcsolódó rendszerekben. Mint kiderült, ott aztán tényleg alig jelent problémát: tulajdonképpen csak egy újabb rekord a könyv tartalmi feldolgozásában. A könyv szövege csupán egy újabb lekérhető adat, amihez többféle szolgáltatási rendszer elképzelhető. A kereskedelmi célú könyvtárak főleg a felhő típusú rendszerek felé nyitottak, aminek a Magyarországon induló kezdeményezését csúnyán a sárba tiporták a jogaikat féltő kiadók. Így aztán ilyen ma Magyarországon nincs, bár az olyan külföldi kezdeményezések, amik cirka havi tíz dollárért kb. milliós nagyságrendű olvasnivalót kínálnak, jövőre már a bevételeik duplázódására számolhatnak. Ez pl. a Scribd esetében 22.000.000 dollárt jelent! És ez a vállalkozás csak egy kis cseppecske az Amazon tengere mellett.
A másik módszer inkább a közgyűjtemények irányvonala. Ebben a Magyar Elektronikus Könyvtár évekig európai színvonalat tartott, ám aztán pár éve egy kis jogi módosítással elérték, hogy minden kis kiadó kénye-kedve szerint visszavonathasson a már feltett MEK könyvek közül bármit, amit akár csak tervez (!) kiadni a jövőben. Az addig is inkább csak lelkesedésből bővülő állomány így aztán érthető módon megrekedt egy kb. 2012-es szinten, bár akkor állítólag már meg volt a működő, 3D-s, virtuálisan bejárható verziója is – méghozzá nem milliárdos projektek eredményeként! Lehet, hogy pont ezért kellettek azok a jogszabályok? Okostelefonos és androidos kiegészítőkkel bővült azóta, és tavaly újabb 1300 (!) kötettel. Persze a Hungarian e-books oldalon olvashatók voltak a hírek a nagyvilágban itt-ott megnyitott, teljesen digitalizált e-könyvtárakról, vagy, hogy Londonban a diákok már ingyen letölthető app segítségével kölcsönözhetnek az egyetemi könyvtárból digitális könyveket, de hát mi örülünk a PIM új köteteinek is.

Azért azt elmondhatjuk, hogy az e-könyv, mint formátum, nem maradt ismeretlen a magyar olvasóközönség előtt. Az egyetemek dokumentumokban és .pdf formában küldözgetett jegyzeteit lassan felváltotta az okostelókon jobban kezelhető .epub. Az nCore soktízezres magyar közössége százezerszám válogathat a magyar nyelvű címek között, de lassan már a Kindle Unlimited, a Scribd és Oyster oldalain is van értelme magyar szerzők után kutatni. A torrent oldalak eddig is kilométeres előnnyel vezettek a tartalmakban, ebben a Pirate Bay lekapcsolása sem fog sokat változtatni.
Szerencsésen elkerült minket az Amazon cápa: bekebelezésre valószínűleg teljesen alkalmatlannak ítélve a szétdíbolt könyvpiacunkat, a benne marakodó kövületekkel, miközben az egyetlen értékadó elemét, a tankönyvpiacot kalóriamentesítette a központosítás. Nagyjából ott tarthatunk, hogy nincs az a pénz, amit a Magyar Állam fizetni tudna az óriáscégnek, hogy ide befektessen. Majd, ha a szállítódrónok elérik a 300 kilométeres menettávot, talán lesz közvetlen kapcsolat, addig csak futárszolgálaton át drágítva jönnek a mosolygós dobozok.

Jelenleg tehát vannak e-könyv olvasók, gépek és emberek egyaránt, sőt egészen szép e-kiadványok is léteznek, csak fizetőképes kereslet nincs. Azt sikerült kiönteni a fürdővízzel együtt.
Az elmúlt esztendőben azért sok jó dolog is történt a magyar e-könyvesekkel: megszűnt pl. Rejtő Jenő jogvédettségi időszaka, így végre legálisan olvashatjuk, ingyér’, villanyon. Az e-könyv kiadók végre testet öltve jelenhettek meg a Könyvfesztiválon, a Könyvhéten. A Kossuth Kiadó még díjat is nyert az e-könyveivel, ami igazán szép és társadalmilag is hasznos. Igaz, az ekonyvolvaso.blog.hu-nak is volt egy szépen levezényelt e-könyv szépségversenye, de az kisebb sajtót kapott. (Viszont nagyobb pizzát!) Ismét megrendezték az e-könyvek hetét március elején, és remélhetőleg ez már meg is marad.
Újabb versenyzők újabb kütyüi tűntek fel az e-könyv olvasók piacán. A Sony reader ágazata pl. beolvadt a Kobo vállalatba, a PocketBook pedig egészen új vonalakon indított. Megmosolyogtuk azt a TXTRbeaglenek elnevezett furcsaságot, amit azóta sem láttam még élő ember kezében – igaz halottéban sem.
PIM (Petőfi Irodalmi Múzeum) felzárkózott a korához, így a MEK mellett van végre kortárs e-könyvtári alternatíva Magyarországon. Kaptunk hírt az ELDORADO nevezetű, közös, magyar könyvtári platformról, ami az adatbázisokat köti össze egymással. Közben az Amazon is beüzemelte a maga letöltő-kölcsönző felhőjét, ami persze kissé nagyobb, mint a teljes magyar könyvtermés, de legalább kis varázslattal bárki számára elérhető.
Kaptunk sok újdonságot arról is, hogy aki maga szeretne e-könyvet előállítani, az miként és mivel tud olyat. A letölthető appok, honosítások, a formátumok és konvertálások is kibeszélésre kerültek. A publikálással, marketinggel kapcsolatosan is megjelent sok okosság a Hungarian e-books posztjai közt, így aki akarta, mára profi e-könyv kiadóvá képezhette magát a csoportban.
Az olvasókat sem hagytuk azonban cserben, így számtalan bűnös e-könyv reklám mellett sok legálisan és ingyenesen letölthető könyv, tananyag és ismeretterjesztő kiadvány linkje is felkerült. Persze hűen közöltük azokat a cikkeket is, ahol „angol kutatók” kiderítették, hogy az e-könyvek olvasása felületesebb, butít, kialvatlanná tesz, hiszen mi pártatlanok vagyunk, főleg a csontkemény tudománnyal szemben! Az ezek után írt kommentek meg ugyebár független vélemények az olvasóink részéről…

Úgy érzem, az elmúlt három és fél esztendőben egész jól kialakult a csoport arculata. Van egy erős, szakmai mag, körülötte egy folyamatosan duzzadó, érdeklődőkből és felhasználókból érlelődő héj, amire csak ritkásan szállnak élősködők. Remélem, ez 2015-re is így marad, és a naponta bővülő taglétszám nem kezdi el hígítani a tartalmat!
Amiben azonban úgy érzem, hogy változást kell hoznunk, az a szakmai identitás. Ez az alulról szerveződő kis csoport eddig úgymond „odabízta” a jelentősebb döntéseket a könyves szakmához, a kiadói munkához, a könyvterjesztői feladatokhoz közelebb állókra. Bízott a könyvtártudományos értelmiség, az e-könyvek ügyéért tömörülő kiadók és a könyvpiacot döntően befolyásoló könyvterjesztők szaktudásában, abban, hogy ezt a paradigmaváltást bölcsen, felsőbb és előremutató célok érdekében tudják majd levezényelni.

Mára egyértelműen látszik, hogy ez nem így van. Igénytelen e-könyvek, elhanyagolt tudományos és ismeretterjesztő szegmens, elmarjított olvasóközönség, magára hagyott szerzőréteg jellemzi a mai magyar e-könyv kultúrát. A színvonalas kezdeményezések, jó ötletek sorra elsorvadtak egy önző hatalmi játszma avartüzében, aminek az oszladozó füstjén túl látszik, hogy igazából semmi nincs: se tőkeerős bázis, sem európai színvonalú szolgáltató apparátus nem vár ránk, ami a digitális jelenbe vezetne a papírkönyveket előtérbe helyező középkorból.

Igenis, meg kell találnunk – nekünk, interneten lógó felhasználóknak közösen – azt a modellt, ami a honi kis piacon is élhetővé, gazdaságossá és fenntarthatóvá teszi az e-könyvek előállítását, terjesztését, fejlesztését. Példát kell mutatnunk azoknak az e-könyv előállítóknak, akik a régi, papírkönyves útvonalra akarják kényszeríteni a digitális tartalmakat! A Hungarian e-books 2015-ben a hírek és újdonságok közlésén túl ezért fog küzdeni, és várja mindazokat, akik ötlettel, felajánlással, kezdeményezéssel segíteni tudják ezt a munkát! Használjuk a Facebookot arra, ami: egy alkotó, digitális közösségnek!

13 komment

Címkék: könyvkiadás elméleti kérdések re poszt

Villámposzt: Megint szex, megint akció, újabb rádióműsor

2015.01.07. 09:24 Dworkyll

Kedves barátaim az Úrban, 

mondtam már, hogy milyen remek dolog a rádiózás? Január 2-án, egy hideg és csendes péntek reggelen is ;-) Ezúttal nem kifejezetten az e-könyvekre mentünk rá, de remélem attól még érdekesnek találjátok. A nyitózenéből meg szerintem blogszignált kéne fabrikálni.

Szex-Akció Hírcsoport - Sötét oldalak by Szexakciohircsoport on Mixcloud

Aki a szexet keresi a műsorban (és nem ismerné a South Parkot), ezt a bejegyzést olvassa el.

7 komment

Címkék: rádió tilos elméleti kérdések

Introverziók: Az olvasás sebességéről

2015.01.06. 00:00 Dworkyll

Introverzió: nyomokban objektivitást is tartalmazó személyes vélemény

Pörögtünk már itt a blogon is azon, hogy egyre másra jelennek meg tudományosnak látszó elemzések arról, hogy miért is más (miért káros, ugye) a villanyon olvasás. Anno a média jól felhájpolta ezt a bulvár osztályú dolgozatot, bár akkor is voltak, akik felhívták a figyelmet arra, hogy kissé gyenge lábakon áll. Ha valaki tanulmányt akar olvasni, annak figyelmébe ajánlom inkább ezt itt, ami az 50 elemű mintát "feldolgozó" klikkmágnessel szemben kissé összeszedettebb, kezdve azzal, hogy közel 30.000-es mintát használtak, aminek a harmadát demográfiai adatokkal is össze tudták vetni. Sajnos az elemzésben nem nagyon tértek ki a papír vs eInk polémiára, lehet, hogy nincs is nagyon értelme?

Többször szembejött aztán a kérdés, hogy akkor most mi van. Jobb-e vagy gyorsabb-e papírról olvasni, esetleg vannak előnyök egyik vagy másik olvasási mód mellett.

Innentől viszont kénytelen vagyok szubjektív lenni, csak a saját tapasztalataimat (és elméleteimet) tudom megosztani. (Esetleg ezt)

Tapasztalat: papíron valamivel gyorsabban olvasok hasonló zsánerű/minőségű szöveget, mint e-inken, viszont a lapozás az olvasón a gyorsabb, ott sokkal kevésbé törik meg az olvasás sebessége. A papír olvasási sebessége nekem nagyobb, ingadozik ugyan, de csak akkor zavaró (a lapozás), ha hangosan kell felolvasnom, mondjuk  egy meséskönyvet.

Tapasztalat: e-inken olvasva többször találok hibákat, mint papíron. Következtetés: e-inken alaposabban olvasok.

Gyakorlat: e-inken használom a kijelölést (leginkább hibákra), és a szótárakat. Papírkönyvbe nem firkálok, ha szótárazni kell, akkor Oxford, SZTAKI vagy Merriam-Webster.

Hogy mennyire "szippant be" egy olvasmány, az alapvetően sokkal kevésbé függ attól, hogy min olvasok, mint attól, hogy mi maga az olvasmány. Viszont az is igaz, hogy egy olvasón a végtelenségig tudom cizellálni az olvasási komfortomat, a betűméret, a sortáv és a margók beállításával, és kifejezetten zavar, amikor egy igénytelenül kinyomtatott könyv kerül a kezembe, ami akár a szedés, akár a papírminőség miatt lett "szuboptimális".

Kérdés persze, hogy miért kellene az olvasás sebességével foglalkozni egyáltalán, ne adj' isten törekedni a fokozására? Olvasni szerintem alapvetően jó dolog, a sebesség adni fogja magát. A komfortot azt érdemes fokozni, hogy a történet, a szöveg kösse le az olvasót, ne az, hogy szentségel, mert pl. sötét van, vagy túl aprók a betűk és hunyorognia kell.

Kipróbáltam ezt a csodaságot, nagyjából 1000 szó/perc sebesség fölött kezdtem elveszteni a fonalat. Olyan mint egy McDonalds hamburger, gyorsnak gyors, de az élvezettől igen messze van. Arról nem is beszélve, hogy a sebesség önmagában értelmetlen, egy szövegnek van ritmusa, ahogy a mondatok, a szövegblokkok jönnek egymás után. Ezért (is) fontos a tördelés, még az olyan újratördelős platformokon is, mint az e-könyv. Tudok 1000 szó/perc sebességgel olvasni, de nem akarok.

Innentől meg visszajutottunk oda, hogy gyakorlatilag mindegy min olvasunk, egy telefon képernyőjén is lehet, ha a tartalom érdekes, a tördelés meg jó, és papír is lehet szenvedés, ha a szöveg büntet, vagy a kivitelezés pocsék. Abból, hogy a nyomtatott könyvészetnek pár száz év előnye van a villanykönyvekkel szemben csak az következik, hogy valószínűleg igényesebben összerakottak a papírkönyvek. Nem mindig, erre egy következő posztban ki fogok térni.

De ha egy e-könyv jól van összerakva (és mondjuk a tematikája megfelel a technológiai korlátoknak, és pl. nem a középkori festészetről szól 300 szines repróval), akkor azt teljesen komfortosan lehet olvasni, horribile dictu: kényelmesebben, mint nyomtatva.

Ti hogy vagytok ezzel?

Hardverpark: 

Elsődleges olvasó: Kindle Paperwhite I (212 ppi, 16 szürke)

Másodlagos olvasók: Samsung Note 2 (265 ppi, szines ;-) és iPad Mini Retina (326 dpi), ebben a sorrendben

19 komment

Címkék: felmérések gyakorlati kérdések introverziók

Spotifydalom

2014.12.23. 05:37 Dworkyll

Intro

Az elmúlt hetekben igencsak felpörögtt az ekönyvek körüli hírgyártás, ami alapjában véve üdvözlendő. Az már kevésbé, hogy a hírek, kevés kivételtől eltekintve kimerülnek az anomáliák mantrázásában. Anomáliák vannak, ez tény. De a rájuk adott magyarázatokkal, és főleg a lehetséges továbblépési irányokkal is érdemes lenne foglalkozni egy kicsit, hogy azon javítsunk, amin szükséges. Ez a poszt ezzel próbálkozik.

Egy kis költségtan

Állandó költség. Ez az, amit mindenképpen ki kell fizetni, példányszámtól függetlenül. Ide tartoznak a jogdíjak, a szerkesztés, a lektorálás, a korrektúra, a műszaki szerkesztés költségei. A könyvpiacot távolról szemlélő civilek ezeket rendszeresen figyelmen kívül hagyják, vagy elhagyhatónak gondolják. Mivek kultúrkörünk alapja a szeretet és a megbocsátás (továbbá mert mindjárt itt a karácsony :-), senkinek sem kívánom, hogy hogy ezeket a költségeket megspórolt (értsd: gondozatlan) szövegeket kelljen olvasnia.

A gyakorlatban az állandó költségek rovatába kerülnek a kiadók rezsiköltségei is, az irodabérlettől a nem szerződéses alapon dolgozó, tehát állandó munkabérrel kompenzált kollégák bérköltsége is, címekre leosztva persze. Nem elhanyagolható tétel, ami itt szerepel, az informatikai háttér, a kiadói weboldal, webshop fejlesztése és üzemeltetése.

Változó költség. Ezek a költségek függnek a példányszámtól. Klasszikus esetben ide kerül a nyomdaköltség, a logisztika, ekönyvek esetén pedig például a pénzügyi tranzakció költsége. És ezt a költséget emeli az ÁFA is. Az előbbi e-könyveknél kb 50-200 forint között van, az utóbbi 27%.

Van itt még egy fájdalmasan nagy tétel, ez pedig a forgalmazó árrése. Ez ma 30-65% között van, az Amazonnál. Magyarországon szűkebb ez a sáv, és jellemzően az 50% körül csúcsosodik ki. Erre részben szükség van, egy kiadó foglalkozzon inkább az írókkal, meg a könyvekkel magukkal, ne elsősorban az egyes vevőivel, szerte a világból. Azért egy saját weboldal, webshoppal nem ártana. Másfelől viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy az átlagvásárló nemhogy azt nem teszi meg, hogy a legjobb árért előrendeljen, vagy rákattintson a kiadóra, de még a szomszéd terjesztőhöz sem igen megy át. És nem hiszem, hogy csak a törzsvásárlópontokért ragaszkodik a törzsboltjához. A forgalmazóknak nagyon fontos szerepe az ügyfélkapcsolatok ápolása, a személyre szabott akciók és marketingműveletek kitalálása és végigvitele. De ez is méretgazdaságossági kérdés, és a mai magyar ekönyvpiac önerőből – még – képtelen kitermelni azt a bevételi volument, ami eltartaná azt a szolgáltatási szintet, amit az olvasók elvárnak, például azért, mert rendszeresen vásárolnak az iTunes-on, vagy a Google Playen. (Akik egy másik univerzumban játszanak)

Gyakorlatilag az ekönyvek költségszerkezetének ez a három tétele számottevő a változó költségek között, a többi a nullához közelít.

Jellemző hiba, hogy az átlagvásárló csak a változó költséggel számol, ezzel is csak részben, például  a tranzakció költségével, vagy a forgalmazó árrésével jellemzően nem kalkulál. És ezért akarja nagyon olcsón az ekönyvet, hiszen nincs sem nyomtatás, sem klasszikus árumozgató logisztika, a példányosítás gyakorlatilag ingyen van.

Az idevágó esettanulmány a következő:

Ember elmegy egy makrancos motorkerékpárral a szerelőhöz, aki némi tanulmányozás után egy kalapáccsal egyet üt a motorra, mire az megjavul. Ember ezek után kézhez kap egy 10.010 forintos számlát. Döbbenten és némileg felháborodva kérdi:

– Mi kerül ezen 10.010 forintba? Hiszen csak egy kalapácsütés volt.

Mire a szerelő:

– A kalapácsütés csak 10 forintba került. A tudás, hogy hova kell ütni, na az volt 10.000.

Egységköltség. A teljes költség (állandó+változó) és a teljes példányszám hányadosa. Könnyű belátni, hogy kis példányszám esetén nagyon magas lesz az egységköltség, azaz ésszerű árak mellett ráfizetéses lesz a kiadvány. Ilyenkor kell valami alternatív finanszírozás után nézni, pl. pályázat. A mai magyar (papír) piacon, nagyon nagyon leegyszerűsítve, címtől függően olyan 1500-2500 példányt kell eladni, hogy egy cím ne legyen ráfizetéses.

Akit érdekel a matek itt és itt olvashat a hátteréről, és végezhet speciálisabb, pontosabb számításokat (a letölthető, egyszerűsített pénzügyi modell is kicsit meghaladott már, az ÁFA pl nőtt, de szemléltetni még jó). Az is látszik, hogy most pörgő eladott ekönyv-példányszámok mellett csak a papírkiadás mellett kiadott e-könyveknek van egyáltalán esélyük a rentabilitásra. Mivel az állandó költség gyakorlatilag ugyanaz a papír és az elektronikus változatnál is (a szöveget ugyanúgy meg kell venni és elő kell készíteni), látható, hogy a nyomottabb árú és ötször nagyobb ÁFÁ-jú ekönyvekből – ha nincs papírkiadás  a nullszaldó valahol 3000 példány körül kezdődik, és ettől még jelenleg nagyon messze vagyunk. Még egyszer, nem a haszon, a nullszaldó.

Megint, ha végtelen sok eladott példánnyal kalkulálhatnánk, akkor az egységköltség nagyon leesne: következésképp lehetne olcsón is adni az ekönyveket, de végtelen sok eladásról sajnos még nem beszélhetünk, hiába nézzük még akár a torrentoldalak letöltésszámlálóit is.

Párhuzamos valóságok

Érdemes figyelni, hogy mik történnek a többi digitális tartalompiacon, mondjuk a zenéknél és a filmeknél. Kicsit más a piaci dinamika, és kicsit a könyvkiadás előtt járnak, de azért nem haszontalan ellesni a tanulságokat. Mindkét piac arrafelé halad, hogy a "megveszem a példányt a boltban, hazaviszem, és annyiszor fogyasztom, amennyiszer akarom" modellje ha lassan is, de teljesen kifakuljon.

A filmeknél (képes műsoroknál) ott a YouTube, a Netflix, a Hulu, az Amazon Prime. Nagyjából ez a jövő (aminek még nem sikerült ide begyűrűznie, de talán majd idővel). Havidíj van, saját példány nincs, de kis odafigyeléssel azt és akkor fogyaszt a felhasználó, amit akar. Kis különbség is van, az elsődleges bevételek  már a filmek alkotói számára  a mozikból és a kereskedelmi tévékből jönnek, könyvből ez némileg nehezebb.

A zenében a 90'es évek végi "pereljük be az mp3 készüléket gyártókat és zárjuk be a a Napstert" vonulatából lett előbb egy iTunes, amelyik 2013-ra már 25 millárd (!!) eladott számmal büszkélkedhetett, hogy aztán idén tavasszal már a Beats Apple általi felvásárlásáról olvashassunk. Okos emberek szerint azért történt ez az akvizíció, hogy az iTunes a csökkenő számeladások miatt megtörő lendületét a streaming felfutásával nyerje vissza. Iparági adatok szerint a digitális példányeladások 2013-ban először csökkenő trendet kezdtek el mutatni, ugyanakkor az ebben az évtizedben startoló streamingszolgáltatások, a Spotify, a Pandora vagy a Deezer irgalmatlan módon elkezdtek pörögni. Itt is van pár különbség a könyvpiaccal összevetve: a zenéből nem kell nyelvenként lokalizált változatot csinálni, és döbbenetesen könnyű a zenék közé reklámot csempészni.

A filmpiac bőven nyereséges, a streamingre lassan átálló zenepiacnak pont a streaminggel foglalkozó része még nem annyira. Még mindig CD eladások hozzák a legtöbb bevételt, de a volumen folyamatosan esik, és 2013-ban, 40 éve először 7 milliárd dollár alá esett az USA zeneiparának teljes árbevétele. Érdemes elmerengeni, hogy mennyit esett összesen a piac mérete az elmúlt tíz évben, mit pótol, és mit nem a letöltés/streaming.

Az ábra forrása és további remek ábrák itt találhatóak. Érdekesség, hogy az utóbbi években, még ha marginálisan is, de jön vissza a vinil/bakelit, nyilván nem ugyanabba a szerepbe, mint ahol a CD elterjedése előtt volt. (Prófécia: a papírkönyvekre is ez a szerep vár, még ha nem is ebben az évtizedben).

Verdikt

A digitális tartalmak terjedésével a változó költség a nullához konvergál(hatna),  ezért aztán egyre kevésbé tűnik legitimnek a "példányalapú" költségeket kivasalni az olvasókból. A jövő – ebben a pillanatban – az előfizetési díj alapú végtelen elérésben látszik. A zeneipar ebben (is) a könyvkiadás előtt jár, de hiába a helyzeti előnyük (pl. nyelvsemlegesség, könnyű integrálhatóság a reklámmal), még ők sem voltak képesek megállítani a piac zsugorodását, vagy akár csak nyereségességet elérni a streamingen.

Ami azért rossz hír, mert az is látszik, hogy a havidíjas-streamingelős model sikerességéhez, vagy egyáltalán fenntarthatóságához, irgalmatlan nagy volumenre is szükség van, úgy a kínálat, mint a kereslet oldalán. És ez a könyves világban, nemhogy magyar, de még világszinten sem igazán látszik. Ezért is lesi mindenki az Amazont, hogy miként fog elsülni a Kindle Unlimited programja. (És várják errefelé sokan, hogy mondjuk a magyar nyelv is bekerüljön az Amazon által támogatott nyelvek közé, ha már sikerült olyan nyelvnek is, ami de facto 1974-ben kihalt)

Az Amazont lesni pedig szemmel láthatóan érdemes. Könyvkereskedőként kezdték a bizniszt, onnan lettek nemzetgazdaságokkal összevethető méretű kiskereskedők. Osztalékot soha nem fizettek, de talicskával tolják a pénzt az ekönyvekbe, ezért aztán nem kis részük van abban, hogy az USA ekönyv-piaca nagyságrendileg 3 milliárd dolláros legyen mostanra.

Ennek a számnak pedig én itt forintban is roppantul örülnék.

 

 

17 komment

Címkék: streaming itunes amazon üzleti modell könyvkiadás elméleti kérdések spotify

Villámposzt: távolsági dedikálás karácsonyra

2014.12.20. 22:16 Dworkyll

Jó dolog ez az paradigmaváltás, manapság már megoldható az is, hogy a szerzővel összefutni képtelen rajongó dedikáltasson a távolból. Az elektronikus könyvek dedikálása nem mai találmány, csináltuk ezt már két éve is az Ad Astrával, az Agavéval sőt magával Parti Nagy Lajossal is, csak eddig alkalom (helyszín) is kellett hozzá. 

Ezen lépett túl Dragomán György, aki a Könyvesblog szerint az idei könyvkínálat második legjobb könyvét hozta össze Máglya címmel. Nos, a szerző vállalta, hogy annak, aki karácsonyig jelentkezik, küld egy dedikálás-pdf-et, amit kinyomtatva be lehet ragasztani a papírkönyvbe, vagy csak oda lehet másolni az ekönyv mellé. Tudom, szigorúan ekönyvészeti értelemben ez utóbbi nem a legelegánsabb megoldás, a tökéletes az lenne, ha a dedikálás bitmapet be lehetne csempészni a publikációba, de ne legyünk telhetetlenek. Nagyon pozitív üzenete van ennek így is, csak remélem, hogy minél több követőre lel, akár így, levelezve, akár úgy, hogy az ekönyvboltok kicsit fejlesztenek a webáruházi rendszereken, és nemcsak a vásárlói adatok, hanem az ilyen egyedi elemek, mint egy dedikálás is bekerülhet a vásárolt kiadványokba.

Dragomán Györgynek pedig ezúton is köszönjük ezt a dedikálást, a műfaj nevében is :D Mi pedig itt a háttérben lobbizunk egy kicsit, hogy a következő hasonló dedikálás már műszakilag is elegánsabb legyen. Még egyszer, ez nem az írón múlik, és biztos vagyok benne, hogy az ekönyvboltok is támogatni fogják, bár az elején nyilvánvalóan lesz benne egy kis kézimunka. Esetleg, akinek van ilyen igénye, hogy szeretne autogrammot az ekönyvébe a kedvenc írójától, az idekarcolhatná, hogy kicsit célzottabban tudjunk ennek nekilátni.

A tippért köszönet Keltnek.

 

1 komment

Címkék: dedikálás dragomán

Lopásetika

2014.12.09. 11:13 Dworkyll

Diszklémer

Nem vagyok jogász. Az itt következő fejtegetések a személyes véleményemet tükrözik, nem pedig a hatályos jogszabályok szerint előírt magatartásformákat. Mindent tudó sem vagyok. Minden észrevételt és kiegészítést szivesen veszek.

Intro

Egy jó barátom küldte az alábbi levelet:

Neked mi az allaspontod azzal, hogy valaki, aki birtokolja a konyveket (fizikai formaban) de nem akarja kulon megvenni az ekonyveket (pl. mert ki se adtak hivatalosan)

Mennyire elitelendo szerinted, ha csak kvazi ‘ellopva’ letolti?

Ilyenformán még nem írtam a témáról, de érdemes végiggondolni, hogy hol tartunk most, mik a lehetőségeink, és ezekből mi az etikus, és mi nem.

Alapjogok

Először nézzük meg, hogy mit tekinthetünk a-könyv ügyben (meg egy kicsit általánosabban a digitális tartalom előállítása és fogyasztása körül) "alapjognak:

  • A tartalom előállításában résztvevőnek (író, fordító, szerkesztő, korrektor ... kiadói értéklánc) joga, hogy a munkájáért, közreműködéséért ellentételezzék.
  • Az olvasó (a fogyasztó) joga, hogy eldöntse,  a saját részére mit tekint elfogadható árnak. Fogyasztani nem kötelező, ellentételezni a fogyasztot javakat előállítókat viszont igen.
    • Ennek mértékéről lehet vitatkozni. A borítóárat csak időzavarban szenvedők fizetik ki, online rendelésekkel simán lehet kedvezményekhez jutni, de lehet várni arra is, hogy egy adott cím felbukkanjon a Könyvudvarban pl., vagy antikváriumokban. Vagy a könyvtárban.
    • Azt viszont nem tartom etikusnak, hogy valaki "ez nekem nem ér ennyit!" felkiáltással tegye zárójelbe az ellentételezést, és fogyassza tovább lelkesen a kifizetetlen könyveket.
  • A kiadó joga eldönteni, hogy milyen címet és mennyiért hoz forgalomba.
  • Az olvasó joga eldönteni, hogy milyen címet mennyiért vesz meg (vagy olvas el, a barátjától vagy a könyvtárból kölcsönözve).
  • A kiadó joga eldönteni, hogy egy adott anyagot, milyen formában, milyen külalakkal jelentet meg. (Nyilván bevételt akar maximalizálni, és ebben benne van, hogy milyen gyártási költségeket engedhet meg magának. Végtelen pénzből végtelen szép könyveket lehet csinálni, de ki fogja azt megfizetni?)
  • Az olvasó joga eldönteni, hogy az ellentételezés után, milyen formában fogyasztja el az adott tartalmat. Ülve vagy fekve, lámpánál vagy napfénynél, papíron vagy elektronikusan.
  • A kiadó kizárólagos joga, hogy terjesztési célból példányt többszörözzön.
    • És ő számol el a többszörözéssel a jogtulajdonos felé
    • Nincs joga terjesztési célból többszörözni sem a nyomdának (ha erre nem a kiadótól kap megrendelést), sem egy könyvtárnak, sem egy egyszerű olvasóknak (ha erre a kiadó/jogtulajdonos nem ad explicit engedélyt, pl. a Creative Commons licencek használatával).
    • A második két esetben viszont etikusnak gondolom, ha a fogyasztás vagy megjelenítés céljából, és korlátosan egy könyvtár vagy egy olvasó magának digitalizál.

Ilyen volt

Ne felejtsük el, hogy honnan jövünk. Évtizedeket töltöttünk a hiánygazdaságban, és egy ideológiai alapon, központilag vezérelt "tartalompiacon", amikor nemcsak az olvasók, de a kiadók sem álmodhattak a fent felsorolt alapjogokról. Ennek megfelelően volt egyfajta egyfajta morális alap arra, hogy az ezért vagy azért nem elérhető címekből az olvasó "kiszolgálja magát". Lásd szamizdat, vagy az egyáltalán nem politikai indíttatásból, de feketén másolt anyagok.

A rendszerváltással bizonyos körülmények változtak, leginkább hogy a politikai korlátokat felváltották a gazdaságiak: bizonyos címek azért nem jelentek meg, vagy tűntek el nagyon gyorsan, mert egyszerűen nem termelték meg az elvárt ellentételezést a kiadóiknak. Ez a logika a mai napig él, és bizonyos szempontból rányomja a bélyegét az ekönyv-piacra is. Az utóbbi pár évig azért nem volt egyáltalán e-kiadás, mert (a másolástól való félelmen túl) az elérhető megtérülés látszata is hiányzott.

Azaz ha valaki elektronikusan akart volna olvasni, esélye sem volt, csak feketén digitalizálni, vagy így készült anyagokat keresni.

Ilyen lett

A régebben megjelent, de azért kurrensnek tekinthető könyvekből szerintem sajnos nem nagyon lesz legális digitális változat, a vélhetőleg alacsony fogyás sajnos üzletileg kérdőjelezi meg a nem annyira csekély befektetést, mert ugye mindenki nagyobbat akar harapni az e-tortából. Jelenleg ebben a státuszban parkol két nagy kedvencem is, Iain M. Banks és Christopher Moore korábbi művei várják, hogy kitörhessenek az illegalitásból, miközben az új megjelenések már hál istennek elérhetőek a boltban is. Van azért ellenpélda is szerencsére (és megint a sci-fi rajongók jártak a legjobban), Philip K. Dick és Bradbury életmű szinten érhetőek el elektronikusan. Hiába, ők már klasszikusok.

Az új megjelenések azonban szépen jönnek elektronikusan is, mint pl. John Scalzi, és remélem ez így is marad. Ehhez viszont a vásárlók is kellenek.

Akkor most?

Nézzük akkor az egyszeri olvasó lehetőségeit és azok morális tartalmát:

  • Lát egy címet, megveszi és elolvassa: NAGYON OKÉ :)
  • Lát egy címet, megveszi de nem olvassa el. OKÉ, de minek?
  • Van egy címe papíron de elektronikusan szeretné olvasni, ezért bedigitalizálja vagy letölti: szerintem OKÉ
  • Nincs egy címe, elolvasni szeretné, de megvenni nem.
    • kölcsönözni könyvtárból: OKÉ (a közreműködők megkapták a kompenzálást)
    • kölcsönkérni egy baráttól vagy családtagtól: OKÉ (a közreműködők megkapták a kompenzálást)
    • letölteni ingyen: NEM OKÉ
    • kérdezés nélkül lenyúlni a haver polcáról NEM OKÉ (Nem, könyvet lopni nem bocsánatos bűn).
  • Lát egy címet, de nem tudja, hogy tetszene-e, ezért nem megveszi, hanem letölti és elolvassa: NEM OKÉ.
    Itt álljunk meg egy szóra. Egy: ha valaki megnéz egy pocsék filmet a moziban, vagy egy rossz meccset, az után sem kérheti vissza a pénzt. Kettő: végtelen lehetőség van olvasás/vásárlás előtt tájékozódni. 

Innentől kezdve elég álszentnek érzem azt a mondást, hogy először el kell olvasni valamit, és ha majd megtetszik, akkor esetleg ki is fizeti az illető, különben meg megspórolt egy "fölösleges" kiadást.

  • Lát egy címet, letölti, elolvassa, megtetszik. Utána megveszi. Így már OKÉ, bár ettől a sorrendtől egy kiadó nyilván nem lesz boldog.
  • Lát egy címet, megvenné, de nem kapható, ezért letölti. VITATHATÓ. Egyrészt illik kimeríteni a legális beszerzés lehetőségeinek a keresését: antikvárium, könyvtár, haverok. Másrészt illene megtenni azt a bizonyos első alapjogban emlegetett kompenzációt. A könyvszakmában dolgozók nem agyonfizetett megszállottak, pl. egyet sem láttam piros Ferrariból kiszállni. Sok ok miatt, de az ágazat forráshiányos, megérzi, ha egy adott cím nem termeli ki a költségeit sem. És akkor bizony azokat a sorozatokat a kiadók el fogják kaszálni, a rajongók végtelen bánatára.
  • Van egy (elektronikus) címe, és nagyon bejön neki.
    • Lő róla egy facebook posztot vagy egy blogbejegyzést: NAGYON OKÉ. :) Nem magyarázom.
    • Elküldi a példányt a barátainak, családtagjainak: VITATHATÓ. Egyfelől ugye akárkinek kölcsönadhatom a könyvemet, vagy el is ajándékozhatom. Papírkönyvnél ugye nincs példánytöbbszörözés, elektronikusból viszont nyilván igen. Ez kicsit cinkes, de egyrészt elkerülhetetlen, másrészt elvileg olyan nagy kárt nem okoz feltétlenül. 
    • Felteszi a példányt egy publikus oldalra/filemegosztóra. NAGYON NEM OKÉ. Egyfelől ugye elvágja az ellentételezéstől a közreműködőket, amivel először velük szúrt ki, viszont utána a kiadó nagyon könnyen találhatja magát abban a helyzetben, hogy pl. egy adott szerzőt vagy sorozatot nem tud, vagy nem akar tovább a portfóliójában tartani. Volt már ilyenre példa, és a könyv-warez a legsötétebb forgatókönyvek szerint ehhez vezet.
  • Van egy (elektronikus) címe, és borzasztónak találja.
    • Lő róla egy ekéző FB posztot vagy blogbejegyzést: OKÉ. Véleménye mindenkinek lehet.

 

Verdikt

A könyvbiznisz szerintem egy jócskán kivéreztetett, a megszállottak munkája nélkül nagyon könnyen bedőlő terület. És nemcsak üzlet, de kultúrmisszió is. Ebben a kontextusban a kultúrafogyasztóknak nem szabadna egy pillanatra sem elfelejteni a szállítók kompenzálását:

  • keresni kell a beszerzés legális lehetőségeit
    • van három komoly e-könyv-bolt, van a moly.hu, ami egyre ügyesebben jelzi ki, hogy mit hol lehet megvenni.
    • be kell nézni a kiadói oldalakra, webshopokba
    • barátkozni kell a könyvtárakkal, ők is keresik a helyüket a jövőben, nem is ügyetlenül
  • nagyon káros, ha valaki az ellentételezésmentességet teszi lehetővé (és mondjuk a lopott ingyentartalommal a saját fizetős bannerjeit értékesítve téríti el a bevételt)
  • mindenki azt támogat a vásárlásával, akit akar. Vásároljunk tudatosan. Aki pl. nem akarja támogatni a nagykereskedők rendszerét, az vásároljon a kiadóktól közvetlenül. Boldogan fogják kiszolgálni. Aki nem akarja támogatni a postát, az vegye át a csomagjait személyesen.
  • ha valaki kompenzálás nélkül élvezte mások munkájának a gyümölcsét, legalább próbálja meg azokat kompenzálni: vegye meg utólag; a barátainak ne magát a művet, hanem a bolti linket küldje tovább

Ha elapad a fogyasztók által képviselt vásárlói ellentételezés, akkor rövid távon először csak egyes könyvek és sorozatok kerülhetnek bajba, hosszú távon viszont visszakerülhet a könyvkiadás azokba a bizonyos "központosított kezekbe", akik manapság szeretnek olyan intimen bevonódni az átlagpolgárok mindennapjaiba, és olvashatjuk majd jól a Kerényi Imre összest. Ha lehet, ezt kihagynám.

 

39 komment

Címkék: warez elméleti kérdések

Doktor Mouse: A lelassult Paperwhite esete

2014.12.03. 08:40 Dworkyll

Név: Paperwhite I, v5.3.3

TAJ szám: 1812030015

Háttérkörülmények: Jailbreak, JBPatch 3.2.1 a margó egyedi beállításához, Collection Manager az automatikus leltárkészítéshez, BackDoorLock, hogy az előbbi extrák működőképesek maradjanak. Tárolt dokumentumok száma ~300, 97% natív prc, néhány mobi, azw, és pdf. Több kifejezetten komplex tesztpublikáció.

Tünetek: Jelentősen megnövekedett reakcióidő az érintésre, lassú és hektikus lapozás. A páciens sokat veszített a munkaképességéből, jóformán teljesen használhatatlanná vált, de mégsem állt le teljesen. (A páciens korábban híres volt arról, hogy hasonló képességű társainál gyorsabban és megbízhatóbban dolgozik. Még az utódgeneráció is csak árnyalatnyit tudott javítani a sebességen.)

Terápia: Az első szakaszban az érintőkijelző állapotát vontam be a vizsgálatokba. Az érintőképernyők komoly funkciózavarba kerülnek, ha állandó ingernek vannak kitéve, pl, mert egy szösz a perem alá szorul, vagy ha a felület túl piszkos, esetleg elzsírosodott. Ezért az első lépésben a kijelző teljes és alapos tisztítását rendeltem el. Ez hozott javulást, de csak elenyésző mértékben.

A második szakaszban annak próbáltam meg a nyomára jutni, hogy mi okozza a lassulást, ha a kijelző amúgy rendben működik, és más funkcionális zavart sem lehetett kimutatni. Az közismert, hogy a páciens munkakörébe tartozik a rábízott publikációk teljes, szó szerinti indexelése. És a szakirodalomból ismert, hogy bizonyos speciális esetekben ez az indexelés (ami amúgy a háttérben fut) végtelen ciklusba kerülhet, ha valamilyen sérült publikációra fut rá. Ez pedig processzoridőt von el a normális működéstől, illetve jelentősen megemelheti az áramfelvételt (csökkenti az akku futásidejét). Elkezdtem azt vizsgálni, hogy mikor bukkant fel először a lassulás, összefüggésbe hozható-e valamely újonnan feltöltött publikációval.

Ekkor derült ki, hogy az utolsó publikáció bizony korrupt, a feltöltés előtt még volt benne ncx, ezt azonban a páciens már nem találta. Letöröltem az utolsó pár file-t (és ha már ott jártam, töröltem egy csomó régi szemetet és demót is), amitől a tünetek elmúltak.

Zárójeletés: Nem csak a tünetet illik kezelni, hanem hasznos, ha feltárjuk a tünetet kiváltó okot is. A publikációk alapból rendben voltak, azok más eszközökön remekül mutattak, a sérülés legkisebb jele nélkül. A problémás esetben viszont egy gyanús viselkedésű USB kábel került a látókörbe. Ez ugyanis hajlamos volt töredékmásodpercekre megszakadni (a számítógép - ha észrevette - jelezte, hogy a periféria eltávolításra került). Nem bizonyítható, de valószínűsíthető, hogy a másolás során történt valami, amitől a publikáció már sérülten került fel az olvasóra, és ez okozhatta a működésbeli anomáliákat.

Javallat: Ha ismét felmerül a lassulás, ellenőrizni kell az utoljára feltöltött publikációkat. Továbbá kerülni kell a nem megbízható hardverek és kábelek használatát.

 

Dr. Mouse

P.H.

 

1 komment

Címkék: gyakorlati kérdések paperwhite

Résjátékosok

2014.11.22. 23:48 Dworkyll

Intro

Közeledik a karácsony, és ilyenkor kicsit jobban nyílnak a pénztárcák. Kedvenc forgalmazóink pedig próbálkoznak, hogy valami újdonságot villantsanak ezen nyugodt kis piacon. Mert azt látni kell, hogy ha valakinek van már egy jól bevált olvasója, akkor azért olyan nagyon nem érdemes évente upgradelni. Még Voyagerre sem ;-) 

A piac dinamikája emlékeztet a Paperwhite bejelentésére, az Amazon gurít egy nagyot az ősszel, és ameddig a következő év első hónapjaira ideér az újdonság, a helyiek rárepülnek a megemelkedett elvárásokra valami olyannal, ami még nem volt, vagy ami éppen az Amazonnak sincs. A legjobb példa erre manapság a Pocketbook. (Nekik még vízálló vasuk is van ;-)

Pocketbook Ultra

Azt tisztelem a Pocketbookban, hogy bár a méretük töredéke a "nagy" márkáknak, döbbenetes erővel innoválnak. E-inkes termékpalettájuk lényegesen nagyobb, mint akár az Amazoné. Az 5"-os Mini ugyan kifutott, de van már pl. 8"-os olvasójuk és készülnek egy 13,3"-assal is.

Itt az első versenyzőnkre a Pocketbook Ultrára mondhatnánk, hogy "klasszikus", 6"-os megvilágított, nagyfelbontású érintőkijelző. A PocketBooktól megszokott funkcionalitás: WiFi, MicroSD kártyahely, DropBox integráció, egy raklap alkamazás, közte pl. RSS olvasó és sakk. Két dolog azonban kiemeli a mezőnyből. Az egyik, hogy valami döbbenetesen kicsi, a 6"-os kijelző ellenére alig nagyobb, mint anno a Mini volt. A másik, hogy a furmányos fejlesztők raktak bele egy nem is rossz kamerát. Na azt használni igazi misztikum, mert a kamera ugyan jó, de ez csak akkor derül ki, amikor a képeket "előhívjuk". Ha valamire, akkor a kamerával való célzásra, de főleg a "pillanat elkapására" az eInk tökéletesen alkalmatlan. De nem is ez a fő célja ennek a kamerának, hanem hogy szükség esetén nyomtatott szövegből elektronikus változatot állítson elő, ugyanis OCR alkalmazás is van benne. Kezelni nagyjából annyira komfortos, mint videót vágni egy kamerán, de elvileg lehet. Bölcsész-kémeknek még jól jöhet ;-), csak legyen a forrás jól megvilágítva, a szöveg legyen kontrasztos.

Resize of 2014_11_17_3869.JPG

Mindkettő 6" ám

A vas amúgy nagyon korrektül van összerakva, ritka például, hogy a nyílások kis ajtócskával van lefedve, olyan igényesen, hogy kifejezetten keresgélnem kellett. 

Resize of 2014_11_17_3868.JPG

Ennek megfelelően nem a legolcsóbb kategóriában versenyez, momentán 61.900 forintokért vihető innen.

PocketBook InkPad

Igazi hiánypótló ez a darab, ugyanis a kijelzője 8"-os, azt pedig nagyon kényelmes olvasni. A 8" az a méret, ami jó kompromisszum a hordozhatóság és az olvashatóság között. Lektűrre elég a 6" de tanulni (tankönyvet olvasni) jobb a 8". Időről időre felbukkan ekkora kijelzővel ellátott versenyző, és szerencsére mindig markáns az előrelépés. Ez a modell ugyanis 1600x1200-as felbontással, beépített világítással és érintésérzékeny kijelzővel rendelkezik. És hardveres lapozógombokkal. A világítás beállítása pedig ki van vezetve a káva fölső peremére, úgyhogy bármikor, az olvasás megszakítása nélkül lehet a "utánahúzni" a fényviszonyoknak. Az összes többi jellemzője a már fönt is emlegetett PocketBook standard: WiFi, microSD  slot, stb.

Ami a méretet illeti, az InkPad nagyjából az iPad Minivel egyező méretű, csak pont annyival szélesebb, hogy a hardveres lapozógomboknak legyen helye. Az oldalsó sávval nagyon kényelmes jobb kézzel tartani, főleg, hogy a hátoldalon egy csúszásmentes gumicsík található. A kép pedig forgatható, azaz a balkezesek sem maradnak ki a jóból.

Kindle_vs8.jpg

Ennyivel nagyobb az a +2"

Mégegyszer, a 8" nagyon nagyon kényelmes olvasni, de szakirodalom "száguldozós falására", vagy A4-es pdf-ek fogyasztására csak mérsékelten alkalmas. Az InkPad a jól összerakott epubokat kezeli a legjobban, a szokásos a fbreader alapú formátumparádé mellett.

Bónusztrekk, hogy a képrenyőkíméléshez (standby és power off is) kirakja az utolsó könyv borítóját a képernyőre. Ez apróság, de végtelenül szimpatikus.

És hogy ne csak fényezzek 

Volt azért két dolog a Pocketbookokban, ami nem tetszett. Az egyik a sebességük, volt hajlamuk epubnyitáskor homokórázni. A nyitott könyvekben már nem volt gond a lapozással. A másik, hogy nagyon erőltették, hogy teljesen lekapcsolják magukat standby után is (és egy veretes boottal kezdjék a munkát). Ez utóbbit talán beállításból lehet állítani, de eddig már nem jutottam el.

Onyx BOOX M96 Universe

Ha a 8" valakinek kevés lenne, az vessen egy pillantást a Koobe boltban az Onyx új zászlóshajójára. Ugyan nincs beépített világítás, és nem is igazi touch, hanem írópálcával működik az érintés, de cserébe 9,7"-t nézhetünk. A felhasználói felület nagyon hasonló a pocketbookéhoz (tutira figyelik egymást), de ami a legdurvább, hogy az Onyxok újabban Android alapokra épülnek. Az egy dolog, hogy működik a gmail kliens, akinek fontos a levelezés, az inkább valamilyen tabletet lőjön, de működik a PlayStore is. Így pedig bármilyen olvasó appot fel lehet varázsolni az eszközre. Pl. - csiribú csiribá - a Pocketbook readert. Az pedig teljesen korrekten fut. Először simán átnyalta az olvasót (és megtalálta rajta a 300+ ajándék könyvet), aztán már lehetett is olvasni őket. Erőltette eleinte a 3D-ben történő lappöndörítőst lapozást, ami eInken, mondjuk úgy, érdekes, de miután lekapcsoltam a lapozási animációt, teljesen használható volt.

51iWC7cvCzL.jpg

Bevallom, nem nagyon hittem az Android-eInk kombinációban, de ez így kifejezetten ígéretes. Az Angry Birds-öt nem mertem elindítani.

Onyx AfterGlow 2

Ha valaki sokallaná az M96-ért fizetendő 110.000 forintokat, vagy csak mérete lenne túl nagy, az nézze meg közelebbről az AfterGlow 2-t. A honlapon még nem látom, ellenben készlet van belőle (még). Az olvasó Paperwhite kaliber, nagyfelbontású érintőkijelző, háttérvilágítással. Ahogy az már lenni szokott, mobi helyett inkább epubot eszik, (meg ezer más formátumot), microSD-vel bővíthető, és az Androidos magrendszer miatt mindenféle appot is lehet rá egyenesen a PlayStore-ból csirikézni. Alapból tud mp3-at lejátszani, és felolvasni is képes, ha valakinek ez fontos, csak a magyart töri még ;-) Az árlistában 42.900 forintért szerepel, teljesen vállalható darab.

Resize of After Glow front.png

pbpnonyx.jpg

Ez itt az emlegetett pocketbook reader.

kindleononyx.jpg

Beismerem, ez így nagyon perverz. 

Onyx Classic C65S

Aki még szűkebb költségvetéssel dolgozik, annak is van ajánlat, a Classic sorozat legújabb darabja. Nem egészen 27.000 forintért már jár a 6" nagyfelbontású kijelző, a magyar menü és az Android magrendszer. A háttérvilágítás és az érintőkijelző hiánya engedi meg ezt a baráti árat, viszont ez utóbbi miatt az appok elméleti elérhetősége mérsékelt gyakorlati haszonnal bír. Aki nem hiszi, próbálja meg a WiFi passwordjét begépelni egy négyirányú kapcsolóval. A fejlesztők szerintem nemigen gondolnak olyan használatra, amiben nincs érintőkijelző. De olvasni abszolú lehet rajta, ezen is pezseg a már emlegetett formátumparádé.

Resize of classicimage.php.png

Kiegészítők

Karácsonyra nem biztos, hogy olvasókkal szeretnénk meglepni szeretteinket (mert jó eséllyel van már nekik ;-), remek kiegészítők viszont szintén akadnak. A Koobe boltban láttam ezt a remek kis tokot, a lámpácskája nagyon jó helyen van. És bár tőlük fogynak kifelé a MightyBright lámpák, úgy tűnik Libri átveszi a boltot, mert az Alléban még ilyesmit is árulnak:

 

Diszklémer

Nem fogok olyat mondani, hogy melyik a "legjobb" olvasó. Ahányan vagyunk annyiféleképpen olvasunk, annyiféle preferenciánk van. Kinek a kontraszt a fontos, kinek a lapozógomb, kinek egy-egy formátum, kinek a képméret. Ráadásul az egyes gyártók elég jellegzetes keretrendszereket raknak össze, nagyjából úgy, mint a GSM korszak hőskorában. Volt akinek a Nokia jött be, volt akinek a Siemens. Kinek ez tetszik, kinek az. Akit érdekelnek ezek a vasak, az nézze meg őket közelebbről, egy csomó boltban kaphatóak, de előtte készüljön föl a saját kérdéseivel: mit keres egy olvasóban? Sebességet, kontrasztot, súlyt, esetleg szines tokot ;-). És vigye magával egy adapteres micro SD-n a kedvenc tesztolvasmányait.

 

13 komment

Címkék: teszt karácsony onyx android ismertetők koobe pocketbook

Szörnyszülöttek és szörnyhalottak — II.

2014.11.15. 13:47 konyvKodR

Mottó:

„Gazdagságot zabált, most aztán kihányja, testéből az Isten újra kihajtja. Vipera mérge volt, mit magába szívott, és ami megöli, kígyó fullánkja lesz. Nem nézhet vidáman olajpatakokra, sem a tejjel-mézzel tele folyamokra. Visszaadja, amit nyert, nincsen örömére, s mit kufárkodva szerzett, annak sem örül. Mert romba döntötte a szegény kunyhóját, s bár nem ő építette, elvette a házat. Mivel sose tudott betelni a gyomra, nem mentheti meg semmiféle kincse.”
(Jób könyve, 20:15–20)

 

Elnézést kérek mindenkitől, továbbra is hosszan írok, mert nincs időm röviden összefoglalni.

„Én elmentem a vásárba fél pénzzel”

Könyvet a könyvesboltból, e-könyvet az e-könyvesboltból. Mivel e sorok írója enyhén szociopata, kimondottan szeret szinte mindent webshopban vásárolni, lehetőleg házhozszállítással. Az olvasás jó harminc éve napi létfeltétel, úgyhogy az e-könyvek számára a megvalósult Kánaán. Eddig meg azt hitte magáról, hogy a neten nem szörfözik, hanem navigál.

Böngészőteszt

Ma Magyarországon e-könyvet vásárolni élmény. Minden tekintetben. Mivel van már elég webáruház-tapasztalatunk, előre izzítsunk be legalább két böngészőt, az ördög nem alszik. Sőt, olyannyira ébren van, hogy két böngésző nem is lesz elég.

Öt nagy, két kisebb e-könyvesboltba regisztráltam, továbbá meglátogattam további négy webshoppal is rendelkező e-kiadót, és persze van jónéhány „futottak még…”, vagy „hú… ezt nézd, mi van itt!”-lelőhely is. (Ne is foglalkozzunk a már első blikkre zavaros vizekben halászó e-könyvterjesztőkkel, „kiadókkal”.)

45 komment

Címkék: webáruház könyvkiadás fontok gyakorlati kérdések epub ekönyv-terjesztés