Hirdetés

Állandó rovatok

A RADAR az e-könyv olvasó blog "kis-színes" híreinek társasági gyűjtőposztja. Ha találtál valami témánkba vágót, firkáld ide. Ha izgalmas új könyvmegjelenésbe futottál, oszd meg velünk a KÖNYVRADARon. Köszönjük, a műfaj nevében.

Ha eladó készüléked van, vagy használt kütyüt keresel, a KERES-KÍNÁL rovatunkat ajánljuk figyelmedbe.

Ha valami nyomja a lelked, ha összemérnéd az érveidet másokéval, gyere a DÜHÖNGŐbe. Belépés csak gumicsontokkal.

A fölösleges konfliktusokat elkerülendő megköszönjük, hogy tiszteleben tartod az E-tikettünket.

Ha adakozni akarsz, itt megteheted:

Jelenleg 38.000 HUF-nál járunk. Amire használni fogjuk: blogtalálkozó, wiki, saját domain. Nagyjából ebben a sorrendben :-) Jelképes díjazások: a legjobban pörgő e-könyveknek (Nobel Pizza, 2012-ben három darab), a legszebb ekönyveket készítő műhelyeknek (Szépség Pizza,  2013-ban, három darab).

GYIK - Szerszámosláda

Aki még csak most kezd barátkozni a villanykönyvekkel, kezdje a tájékozódást a GYIK rovatban.

Vannak még:

Válassz és rendelj Kindle-t innen

Mobipocket (prc) gyártási okosságok (Kindle, Kindle for appok)

Epub (Koobe, Nook, iOS, Android) gyártási okosságok kezdőknek és haladóknak 

Kiváló szótárak mindenre, ami bírja.

Sok Kindle trükk.

Kiváló magyar metadata-kollektorok a Calibréhez

Eszközismertetők

Boltismertetők

 

Utolsó kommentek

Címkék

1150 (1) 214 (1) 3g (4) 4700 (1) 600 (1) a9 (1) adamobooks (1) adásvétel (1) adobe (7) ad astra (16) áfa (10) agave (24) ajándék (4) akció (11) aldiko (1) alex (1) alexandra (3) állás (1) amazon (58) android (9) animus (1) antikvárium.hu (1) antireklám (1) apad (1) app (5) apple (17) asus (1) athena (1) athenaeum (1) atlantis (1) aura (2) avana (1) Baráth Kati (2) barnes&noble (14) beagle (2) bebook (2) bebook2 (1) bemutató (8) biblieteka (2) bigyó (1) blog (1) blogbuli (2) blogtalálkozó (2) bme (1) bookandwalk (4) bookdesigner (2) bookeen (3) bookgem (4) bookline (7) bookmarklet (1) boox (4) budapest noir (1) büntetés (7) calibre (4) ces (1) cikkajánló (4) cloud (2) co2co (1) coelho (1) cool er (2) crowdfunding (1) crunchpad (1) csőd (1) cybook (7) dedikálás (1) deltavision (1) dibook (11) digitalbooks (12) diploma (1) disney (1) diszlexia (1) dr1000 (1) dr800 (2) dragomán (1) drm (33) e-könyv (1) e-könyvészet (6) e800 (1) ebooks in Hungary (1) eclassic (5) eclicto (2) édesvíz (3) edge (1) eebook platform (1) egyesülés (2) ekm (37) ekönyv-terjesztés (1) elméleti kérdések (82) ELTE (1) enciklopédia kiadó (1) entourage (1) epub (60) események (9) eslick (1) etikett (1) EU (3) e gyetem (4) e könyv (19) e könyvesbolt (40) e könyvtár (3) e könyv formázás (4) e papír (9) fapados (1) fapadoskönyv (9) felmérések (18) firmware (4) fizetés (1) flepia (1) fontok (5) forgatókönyv (1) formátum (4) fórum (3) frankfurt (2) frissítés (3) fujitsu (1) GABO (1) galaktika (7) galaxytab (1) Gitden (1) gloHD (1) goldenblog (1) goodreader (2) google (5) gyakorlati kérdések (62) gyártástechnológia (22) hachette (1) hack (2) hanlin (3) hanvon (4) harlequin (3) hármas könyvelés (4) harry potter (1) hvg (1) ibooks (3) icarus (1) idaságok (1) idpf (1) infografika (2) ingyen (1) introverziók (18) ipad (18) ipad mini (1) ipaq (1) iphone (3) ipubs (6) irex (5) iriver (4) irodalom (1) ismeretterjesztés (3) ismertetők (1) itunes (1) japán (1) játék (2) java (1) javascript (1) javítás (2) jelenkor (1) jókívánság (2) jótékonyság (2) jumbo (1) karácsony (6) képregény (2) keres (1) kickstarter (1) kiegészítő (9) kínál (1) kindle (61) kindlegen (1) kindle dx (6) kindle fire (2) kindle wifi (5) kisepika (2) kleinheincz (5) kobo (8) kölcsönzés (1) kondor (2) konteo (1) könyvajánló (6) könyvesbolt (1) könyvhét (15) könyvkiadás (114) könyvmolyképző (8) könyvtár (6) könyvterjesztés (1) koobe (34) kötelező olvasmányok (1) közlemény (2) közösség (27) kritika (1) lámpa (3) laputa (1) lendink (1) libri (5) líra (2) lrf (1) lrx (1) ludas matyi (1) magvető (2) makró (2) marvin (2) média (1) mediamarkt (1) megvilágítás (1) mek (3) mese (2) mesemasina (2) metaadat (1) micropayment (1) microsoft (2) middleware (1) mintakönyv (1) mkke (3) mobipocket (20) moly.hu (2) móra (1) msi (1) mu (1) műfaj (1) multimediaplaza (27) n516 (1) ncore (1) nds (1) networkshop (3) nook (7) nook2 (3) novella (2) oaxis (1) office (2) oktatás (2) olvasási nehézségek (1) omikk (1) onyx (8) openinkpot (1) Oravecz Nóra (1) összeesküvés (1) oszk (3) palm (1) pályázat (10) paperwhite (9) paypal (2) pda (3) pdf (9) PearlHD (1) pendrive (1) pizza (2) plastic logic (4) plugin (1) pocketbook (16) podcast (2) popper (1) portal press (2) pottermore (1) prc (15) pre (1) premier (2) publio (4) rádió (3) Rajaniemi (1) reb (1) rejtő (1) reklám (53) rendelés (2) re poszt (11) riport (1) rss (2) rtf (1) samsung (2) scalzi (6) scida (1) scribd (1) Semmelweis (1) SendToKindle (2) sf (11) sfmag (4) sfportal (18) sipix (1) slideware (1) sony (22) specifikáció (2) spiritualitás (1) spotify (1) stanza (8) stardict (2) story (1) streaming (1) syllabux (1) szakdolgozat (1) szellemhadtest (1) szerkesztés (2) szerviz (1) szerzői ellentételezés (3) szerzői jogok (1) szerzői kiadás (1) színes (4) szótár (3) tab (1) tablet (7) tankönyv (1) tarandus (4) tarda (1) telefon (1) teszt (56) textr (17) tft (7) tilos (3) tok (2) tor (2) történelem (2) touch (2) txtr (5) typotex (4) t com (13) ulpius (9) üzleti modell (1) vásárlás (11) vegyesfelvágott (12) vendégposzt (4) verseny (5) vízpart (2) vizplex (3) vodafone (3) voyage (1) warez (13) wayteq (1) webáruház (1) web tablet (3) wifi (3) wiki (1) wisereader (1) word (2) xhtml (2) xml (2) zinio (1) zsoldos-díj (1) Címkefelhő

Linkek - források

A barátaim, innen onnan

Kindle WiFi-t pedig erre a képre kattintva lehet rendelni:

Blogajánló

Villámposzt: Tony Stark bekaphatja, AÚÚÚ!

2015.05.08. 21:53 Dworkyll

Kedves barátaim az Úrban, 

biztosan észrevettétek már ti is, hogy ezerrel dübörög a szuperhősszezon, a csapból is csuklyás, pajzsos, zöld, fekete, piros, kék és mindenféle egyéb hérosz folyik, most leginkább filmformában. Pedig

narrátor

(ironikusan)

"A szuperhősöket az amerikai kormány marketingesei találták ki. Megmondom én neked, fiam, kik ezek a hősök igazából. Az evolúció kisiklásai, akiket a kormányok és a pártok lóhalálában dobtak át a vasfüggöny túloldalára, nehogy otthon okozzanak balesetet. A kicsi Bush megvan, ugye?

(szünet)

Született szaratovi a kurafi. És egyben a legnagyobb sikertörténetünk."
Ilja Sztalinovics Nyekrasenko, alezredes, Paranormális Egységfront

Az a helyzet, hogy van nekem Baráthom, aki idejekorán jól megírta az igazi szuperhősfilmet, még díjat is nyert vele 2012-ben. Aztán valahogy a stúdiók nem haraptak rá, csak tolják a konzervatív hőseiket rogyásig. Baráthom pedig úgy gondolta, hogy túl jó ez a forgatókönyv, hogy a fiókban porosodjon, inkább adjuk ki, pontosabban tegyük elérhetővé. És megkért, hogy a szkriptjéből faragjak e-könyvet.

Aki tehát kedvet érez magában, hogy elolvasson egy kelet-európai szuperhősfilmet (az először is kösse fel a textilt, mert a forgatókönyvek formanyelve nagyon más ám, mint a rendes, vagy akár elektronikus könyveké), az látogasson el Baráth Kati blogjára, és töltse le nyugodtan. Az epubban semmi nagy kunszt nincs, ellenben a natív prc-ben volt egy kis kihívás a különféle behúzások lekódolásában. Aki feketeöves forgatókönyvolvasó (vagy az akar lenni) az nyugodtan kapcsoljon még magának egy monospaced betűkészletet is ;-)

Jó szórakozást!

1 komment

Címkék: ingyen reklám forgatókönyv Baráth Kati

Introverziók: egy könyvesboltnyitás margójára, avagy amikor a fagyi visszanyal

2015.05.08. 07:59 Dworkyll

Kedves barátaim az Úrban, 

amint arról már megemlékeztünk, két hónapja bedőlt az Ulpius. Ügyesek voltak és expanzívak, de mégiscsak utolérte őket a vég. Aztán jött egy új hír, hogy a megürülő (és a bukás egyik lehetséges okaként azonosított) bolthálózat egyes elemeit kibérli a Könyvmolyképző, és tovább működteti, könyvesboltként. Róluk szól ez a poszt. Tegnap ugyanis elsütötték a startpisztolyt a legfrekventáltabb helyen lévő boltban, ami a Westendben található. Ott jártam. 

A Könyvmolyképző nem kevésbé dinamikus és ügyes, mint az Ulpius. Sőt. A volumenük ugyan kisebb, mint az Ulpiusé volt, de a választék bizonyos szempontból sokkal szélesebb. A címkészlet gerincét a young adult irodalom adja (lásd: Alkonyat sorozat), de meglepően erősek a gyermekirodalomban is (Egy ropi naplója sorozat, vagy Csukás István könyvei pl.), és vannak címeik rendesen olyanok számára is, akik elmúltak már 18 évesek, viszont nem gyorsulnak a kosztümös-romantikus témákra. Szóval nem alaptalan az a kijelentés, hogy a Könyvmolyképző igenis ügyes abban, amit csinál.

Ezzel együtt maguk is érzik, hogy most nagyon nagyot készülnek gurítani (a "halálugrás" kifejezés is ott volt a levelezésben ;-), ám az első jelek kifejezetten bíztatóak:

  • Nem ész nélkül indulnak meg, nem az összes boltot veszik át, nem egyszerre, hanem kifejezettem egy organikus közelítést vélek felfedezni,
  • Pl. visznek tovább bizonyos ulpiusos értékeket a törzsvásárlókártyáktól az értékesebb alkalmazottakig
  • Miközben tartják a saját fókuszukat, erősen építenek a közösségi médiára (moly.hu-ban és bloggerinákban nagyon erősek),
  • Áthozzák a saját akcióikat a valós könyvesbolti térbe, pl a garanciális könyvet, vagy a zsákbamacskát.
  • Nem egy "második Ulpius" akarnak lenni (naná), és bár a bolt készletének zöme Könyvmolyképzős (az összes elérhető címüket a polcon tudják tartani, amit más könyvesbolt nem csinál ám utánuk), de voltak ott más könyvek más kiadóktól is, pl. az Európa Kiadó által megjelentetett Tolkien-Beowulf fordítás és kommentár, vagy éppen az Agavés PKD: Az ember a fellegvárban. (Imádom a kultúrkontrasztot, ezek a címek iszonyúan jól ellensúlyozták a Könyvmolyképzős YA-nyomulást :-)
  • Azaz ez egy jó kis könyvesbolt lesz, ha minden jól megy.

Egyszóval visszanyal a fagyi, egy könyvkiadó száll be a könyvterjesztő-bizniszbe. Nyilván a volumen töredéke a Libri-Shopline-Alexandra szentháromságénak, de a saját szegmensükben a piacismeretük, az olvasóikkal való kapcsolatuk viszont – szerintem – lényegesen élőbb. Döbbenetes volt látni, hogy a nyitásra sor állt az üzlet előtt, pedig a helyi Apple-bolt egy szinttel feljebb van.

A kép az ekultura.hu FB oldaláról származik

 

Viszont én nem ezért mentem oda, alapvetően nem én vagyok a Könyvmolyképző célközönsége. Hanem hogy megtudjam, mikor lesznek végre hivatalos Könyvmolyképzős ekönyvek. Ugye már három éve is nagyon lelkesek voltak, aztán két éve végigtoltak egy roppant derék bétaprogramot, és azóta is sokan keresik rajtam is a Könyvmolyképzős ekönyveket, hiszen már mostanra nagyjából mindenki megjelent ebben a formátumban, a kérdés csak a megjelenési sebesség.

És, kérem tisztelettel, van mondás. Az érvényes mondás durván az, hogy "még az idén" szeretnének kijönni ekönyvekkel is. Nem is ártana, mert vannak a portfólióban olyan csoda dolgok, mint például Diana Gabaldon Outlander sorozata, ezeroldalas papírtéglák, apróbetűvel szedve, az isten is ekönyv-alapanyagnak teremtette őket. Most komolyan, ha azokat kell cipelni a kosztümös-romantikusban utazó széplelkeknek, pillanatok alatt nagyobb bicepszük lesz, mint a Trónok harca saga rajongóinak.

Persze látni kell, hogy Könyvmolyképzőt nem a szándék vagy a lelkesedés hiánya tartja távol (még) az ekönyv-piactól, hanem a prioritásai és a véges kapacitása. Mert momentán sokkal jobb megtérülést lehet elérni az olvasóközönség moly.hu-s, blogoszférás és facebookos mozgósításával, meg (talán) egy könyvesbolt megnyitásával és működtetésével, mint az ekönyvekkel. Látni kell, hogy ha kiegészítjük a híreket a megfelelő információval, akkor a magyar ekönyv-piac 2014-ben olyan 100 millió forint körül pöröghetett, (a teljes szabadforgalmú könyvpiac meg 44 milliárd fölött!!), és hiába lesz meg jó esetben idén a 200 millió, az egy kiadóra, egy-egy címre lebontva még mindig a "nagyon karcsú" kategória. Sajnos. Erősen spekulálva, és szigorúan szubjektíve a Könymolyképző az első évben szerencsés esetben behúzhat ekönyvekből szűk pármilliót. Papírkönyvekből meg behúzza ennek a százszorosát már most. Ráadásul a Könyvmolyképző nagyon dinamikusan növekedett az elmúlt pár évben, amit nem tudtak volna elérni az ekönyvekkel. A mi szempontunkból sajnálatos, de érthető, hogy amíg a kiadó csapágyasra hajtja magát a hagyományos szférában, nem jut erőforrás az ekönyvekre. 

De reménykedünk, és szurkolunk nekik.

8 komment

Címkék: közösség ulpius könyvesbolt könyvmolyképző könyvterjesztés

Introverziók: Köldöknézés, avagy miért nem vásárolok ÉN e-könyvet

2015.04.30. 08:47 Dworkyll

Azért is szeretem ezt a blogot csinálni, mert nem csak rám hat inspirálóan, hanem időről időre egy-egy rendszeres olvasón is erőt vesz a közlésvágy, és megosztja velünk a meglátásait.

Emlékeztek még Maxra? A most következő írást Tivadarunk követte el. Érdemes odafigyelni a véleményére, mert bizonyos szempontból ő az ideális vásárló. (Nem, nem azért, mert agyatlanul hagy százezreket mindenféle boltban). Ellenben ha a kínálati oldal meg tudná őt szólítani rendesen, nos akkor eggyel talán közelebb juthatnánk a könyves Kánaánhoz.

Dworkyll

Igazából zavar engem évek óta az a dolog, hogy miközben én is a magyar e-könyv piac fellendülését szeretném látni, be kell ismernem, hogy elenyésző számú e-könyvet vásároltam saját magam, konkrétan néhányat az Ad Astrától (kiváló könyvek, kiváló minőség), letöltöttem néhány ingyeneset, és szinte annyi. Ráadásul papírkönyvet is alig, még leginkább antikváriumból... miközben magam a nagy átlaghoz képest olvasott és művelt embernek gondolom (és csak az elmúlt pár évben, amióta van Kindlém, ténylegesen több száz könyvet olvastam).

A gát akkor szakadt át, amikor is édesapám hagyatékát, meg a saját könyvespolcot rendezgetve szembesültem a mintegy 200 darab filléres DVD-vel, amit részben neki, részben magamnak vettem, és hát legyünk őszinték, néhány tíz ritkaságon kívül jellemzően nem a filmművészet csúcsát képviselik. Mi a bánatért költöttem el láthatóan legalább 100 ezer forintot kétes értékű DVD-kre, miközben könyvekre nem?

Arra gondoltam, megpróbálok nyilvánosan gondolkozni, leírom az én szempontjaimat, az én helyzetemet, egyrészt hátha én okosabb leszek, másrészt hátha kialakul belőle valami érdemi vita. Nyilván lehet majd köpködni (bár hangsúlyozom, én sem vagyok különösebben büszke a helyzetre), de hátha a szakma képviselői kapnak ötleteket, hogy hogyan lehet a hozzám hasonlókat megfogni, mert egyébként szerintem  lehet.

1. Háttér

Csak röviden: negyvenes férfi, felsőfokú végzettség, a legutóbbi táblázat szerint Mo-n éppenhogy a felső 10%-ba tartozó jövedelemmel, a magyar mellett még két nyelven beszélek és olvasok. Nagyon korán tanultam meg olvasni, a családban is volt sok könyv és gyerekkoromban szó szerint kiolvastam a helyi könyvtárat. De elég csóró családban nőttem fel, a smucigság és a kispályás gyűjtögetés/halmozás a véremben van, amit sok-sok munkával tudok csak valamennyire ellensúlyozni és leplezni.
A munkahelyemen gyakorlatilag ingyen kapom meg a szakkönyveket, az alábbiakban kizárólag szépirodalomról és szórakozásról beszélünk.

2. Legális olvasnivalók

TL,DR: igenis keresem a lehetőségeket, hogy legális módon olvassak.

Ez itt most nem "egy könyvtolvaj vallomásai", igenis keresem a legális lehetőségeket e-könyvek olvasására, még ha nem is éjt-nappallá téve. De például:

  • Cory Doctorowtól nagyon szimpatikus, hogy ingyen elérhetővé tette a könyveit;
  • az Amazonon igenis vannak használható könyvek 0 dollárért, akciósan, én többször is beleszaladtam ígéretesnek látszó könyvekbe, amik egyébként fizetősek, pl. egy sorozat első könyvét beetetésnek ingyen odaadják (ez pl. a múltkor ingyen volt). És olcsón is vannak könyvek, például vettem Sherlock Holmes összest angolul fillérekért;
  • végigtesztelvén az androidos ekönyvolvasókat, némi félreértésből kifolyólag kipróbáltam a Wattpadet, igaz, nekem annyira nem jött be. Én végül kiakadtam attól, amikor rájöttem, hogy a könyv, amit olvasok, még MOST ÍRÓDIK (egyszer csak lejött hozzá még pár fejezet), de ezzel együtt, néhány jó könyv van fent;
  • munkából kifolyólag el kellett olvasni jónéhány könyvet, amit mi adtunk ki;
  • és hát ugye az ember elolvas rengeteg betűt nem könyvként is, például napi sajtó formájában (ha ez számít valakinek a statisztikájában, az Index negyedét-ötödét, a 444.hu úgy harmadát szoktam elolvasni, használom a Flipbookot és a cégnél, ahol dolgozom, rendszeresen szórjuk egymást külföldi sajtószemlével, ajánlott cikkekkel).
  • és igen, nagyon keveset, de vásároltam pénzért e-bookot, jellemzően olyat, ahol valaki ismerős (pl. Dworkyll) nagyon-nagyon szavatolt a minőségért, ÉS mert éppen kicsit akcióztak is (mondjuk a Könyvfesztiválon).

3. Szürkezóna

TL,DR: szerintem a saját papírkönyvet megszerezni elektronikusan nem bűn, még akkor sem, ha megszabadulok utána (ingyen) a papírtól.

Az van, hogy ugyan a hatályos jogszabály másképp tudja, de én nem bírom bűncselekménynek érezni, ha van egy papírkönyvem – márpedig van, nem kevés –, és ezeknek megszerzem az elektronikus változatát akármilyen forrásból, horribile dictu saját magam szkennelem be. Így aztán tavaly sikerült végigolvasnom például Asimov összes robotos és alapítványos történetét, amelyek egyébként mind megvannak, de az egyszerűség kedvéért Kindlén, és senki meg nem magyarázza, hogy ezzel mekkora kárt okoztam... kinek is?

Ami már kicsit nehezebben igazolható álláspont, én sem vagyok túl büszke rá, de ettől még továbbra sem érzem bűncselekménynek, hogy miután megfulladtunk a könyvekben (nekem van sok és apukától maradt rám másik óriási adag), százegynéhány, talán kétszáz kötetet is bizony én megkerestem ilyen-olyan forrásokból, sőt, volt, amit magam szkenneltem be, és utána a könyveket elajándékoztam, elosztogattam, vagy éppen kiraktam a "hozz egy könyvet, vigyél egy könyvet" polcra. Sok könyv – számomra – erősen véges értéket képviselt, mint mondjuk Bolesław Prus: A fáraó című könyve, vagy a Bőrharisnya (van család, akinek nem volt meg?), de mennie kellett kedvesebb daraboknak is, ami már egyszerűen nem fért el. Itt ugye attól húzósabb a történet, hogy már nincsenek meg a papírpéldányok, de az én kicsi lelkemben igenis ezek olyan könyvek, amiket egyszer már kifizettünk – és nem mellesleg csupa out of print könyv, amit amúgy se lehetne senkitől megvenni újonnan. Ja, és nem eladtam őket, nem mintha azon nagyot lehetett volna kaszálni.

Ebbe a csoportba raktam a MEK-et is – például hirtelen felindulásból olvastam sok Moldovát, amik fent vannak (de pl. az A fáraó is) –, nem tudom, a szerző lemondott-e, vagy egyáltalán lemondhatott-e a jogairól, de legyen ez a MEK baja, én olvasni akarok. És olvastam is onnan sokat.

De még egyszer: nagyon sok régi könyv van, amit szívesen elolvas az ember, vagy huszonöt év után szívesen elolvasna még egyszer, de nem kapható elektronikus formában, papírban meg nem akarja megvenni, mert nincs hely, hiába van 300 forintért az OLX-en.

4. Fehérgalléros bűnözés

TL,DR: sokkal kevesebbet loptam, mint gondoltam. Főleg magyart nem.

Én is ismerem a forrásokat, LM-et is és KK-t is, és bizony töltöttem le mind a kettőről könyvet. Viszont most, hogy utánaszámolgattam, kezd egészen megnyugodni a lelkiismeretem, sokkal rosszabbra számítottam. Legalábbis a honi kínálatot illetően. Mondok egy jellemző példát.

Belebotlottam Alastair Reynolds Jelenések tere c. könyvébe, hát ez remek, végre míves sci-fi, hol a többi rész?
Sehol.
Magyarul ugyanis a Revelation Space univerzum többi kötete soha nem jelent meg. Se a kísérő novellák.
(Az Amazonon a Revelation Space Kindle-változata 8.54 dollár – most, drága dollár mellett sincs 2400 forint. Jó minőségű antikvár könyvként papíron még sokkal olcsóbban is meg lehet szerezni. A magyar ár a Bookline-on most éppen 3400 forint.)

És ez rendre megtörtént többször is, több szerzővel.

Akárhogy is, a lényeg, hogy miközben elvileg én is hozzáférek az 50 ezer címnyi illegális magyar kínálathoz, ténylegesen mondjuk az elmúlt 3 évben egészen biztosan max. kétszámjegyű, mondjuk durván 50 a "tiszta" esetek száma, amikor egy magyar könyvárusi forgalomban új példányként elérhető, magyar nyelvű könyvet nem vásároltam meg, hanem megúsztam illegális letöltéssel. Ez összeszorozva azért nem annyira kevés pénz, de az elmaradt haszon valójában a töredéke, soha nem vennék Frei Tamás-könyvet, max. 500 forintért repülőre vagy strandra.

5. Olvasási szokások

TL,DR: szeretem a gyűjteményeket és többet olvasok angolul, mint magyarul. Utálom a rossz minőséget.

A fentiekből kiderült, hogy igen, hajlamos vagyok rákattanni egy szerzőre, vagy "egyben letudni" az életművének a jelentős részét.
Mivel nagyon korán tanultam meg olvasni, nagyon gyorsan is megy.
Az angol nyelv abszolút nem gond, sőt, most utánaszámolva, az elmúlt években több könyvet olvastam angolul, mint magyarul.
Irodalmat sokat azóta olvasok megint, amióta van Kindle, de tényleg sokat (pl. metrón, ingázás közben). Utoljára az ezredforduló környékén költöttem lelkesen új papírkönyvekre, de egy ideje már egyszerűen már nem is fér hova.

A kalózpéldányok minősége nemhogy az LM-ről, hanem a KK-ról származó könyvek esetében is kérdéses - én bizony Kindlén úgy olvasok, hogy korrektúrázom is a könyveket, és még nem volt hibátlan könyv, az elvileg korrektúrázott könyveket tartalmazó "szakportálról" származók között sem, a realitás inkább a néhány (1-5) oldalankénti egy hiba. Viszont egyre ritkábban tudom rávenni magam, hogy a kigyűjtött hibákat ki is javítsam. Mostanra képeket tartalmazó PDF-hez hozzá se nyúlok.

6. És akkor... miért is sajnálom én mire is a pénzt?

TL,DR: nem akaródzik "prémium" díjat fizetni friss könyvekért, viszont komoly akciókkal könnyű elcsábítani. Nekem nem 0 és 1 forint közt van a lélektani határ, hanem feljebb.
A gyors olvasás miatt nekem egy könyv tényleg csak 1-2-3 óra, és ez is belejátszik, amiért nagyon nehezemre esik mondjuk 4500 forintot adni két óra szórakozásért. Akkor is, ha utána ottmarad a polcon. Nagyon tudok viszont kölcsönkérni másoktól könyvet pár órára... :-))
(Jól kell barátkozni, van ismerős, aki pl. az agavés könyvekre szakosodott.)

Nem, moziba se szívesen járok, bár ott nem a smucigság a fő érv, hanem hogy utálom a magyar szinkront és mostanában nincs felirat.

Minél tovább gondolkodom, oda lyukadok ki, hogy én nem vagyok hajlandó fizetni durva prémiumot csak azért, mert dolgok frissek. Soha nem vettem meg keménykötésben a Harry Potter-könyveket azonnal, újonnan, harminc fontért... Japánban ezeket később 100 yenért (250 forint) láttam viszont az antikváriumban. (Persze, hogy megvettem annyiért. Japánul.) Sokkal jobban érdekel viszont, hogy egy-egy jó szerzőtől legyen teljes a gyűjtemény.

Azt hiszem, engem sokkal inkább az olyan akciókkal lehet megfogni, mint amit a Steam művel a játékok kapcsán. Valami rejtélyes oknál fogva ott pont sikerült megállnom, de nem egy ismerősöm van, aki a sokadik "ennyi pénzért nem lehet otthagyni" csomagot veszi meg, van már vagy száz játéka, oszt játszik hárommal, hatvanat soha fel se telepített. Zenéből pedig a Spotify óta teljesen abbahagytam mindenféle letöltögetést – engem konkrétan az térített meg, hogy rákerestem egy madrigálra, és fent volt kb. harmincféle változatban.

A DVD-k kapcsán nekem az látszik, hogy van két határ, az 500 és az 1000 forint. 500 forint alatt egyszerűen nem igazán gondolkodtam, ha kicsit is jónak látszott, megvettem (elsősorban apámnak) a filmet, 1000 alatt meg olyat, amiről én gondoltam, hogy jó, vagy nekem fontos. Furcsa módon nálam úgy tűnik, nem az "ingyen" és az "akármilyen kevés, de fizetni kell érte" között van a lélektani határ, hanem 1000 forintnál, az 1001 már drágának tűnt.
(Éreztem, hogy most ronda öngólt rúgok magamnak, hogy fogalmam sincs az aktuális kínálatról, ezért elmentem az ekonyv.hu-ra és tényleg több mint 2700 cím van 1000 forint alatt, és majdnem 800 cím 500 forint alatt. De jobban megnézve mondjuk a 350 forintos címeket, az egyik izgalmasnak látszó sci-fi 56(!) oldal, a másik nagy része meg rengeteg Jókai Mór... szerintem nemcsak bennem van a hiba, de rendben, megígérem, átnézem a kínálatot.)

Szóval vissza az akciókra, csináljon akárki akármit, én nem fogok kiadni 5-6-10 ezer forintot egy új DVD-ért, nekem nem sürgős. Akinek fontos, vegye meg a díszdobozos kiadást. Ugyanígy nem fogok sokezer forintot adni egy tucatkrimiért, nekem mondjuk ér 500 forintot nyáron a strandon. Különösen nem, hogy mini kiadóként tisztában vagyok a terjesztők árrésével, és egész egyszerűen olvasóként nem vagyok hajlandó egy fillérrel sem támogatni pl. az Alexandrát.

Szóval könyvekre vissza, nekem nem kellenek aranyért az újdonságok, adjanak nekem mondjuk 15 Asimov-könyvet három áráért jó minőségben (kb. ez az arány a steames csomagoknál), és már veszem is őket, a franc akar bosszankodni a kijavítatlan OCR-hibákon. Rám még a torrentfelmérős okosságok se igazak, én nem az új cuccokat keresem, hanem a jókat, rendezői gyűjteményeket, adott szerző/sorozat összes, és hasonlók. És igen, bőszít a kalózpéldányok minősége, háromjegyű pénzt/példány viszont tényleg szívesen adok jó minőségért. De nem többet. Vagy legalábbis nem sokkal.

Rozgonyi Tivadar

22 komment

Címkék: warez könyvkiadás vendégposzt elméleti kérdések introverziók

Re-poszt: a Nyúlon túl

2015.04.29. 16:00 Dworkyll

avagy tea a Bolond Kalaposnál

Barátaink az eclassicnál  lassan végére értek az árnyvilágot feltáró cikksorozatuknak. Meglátásaik mindenképpen érdemesek a végig- sőt továbbgondolásra. Fogadjátok őket szeretettel.

Dworkyll

Ennyi provokatív nyulazás után, bevalljuk, többet vártunk. Két posztunk (A Nyúl ürege és Hab a tortán) ugyanis a legismertebb fájlmegosztókat kívül-belül vizsgálva a hazai (e)könyves szcéna rákfenéinek legmélyére vezetett és kérdezett rá.

Szóval, többet vártunk. Ha teljes válaszokat nem is, de ellenvetést, párbeszédet, valamiféle vitát azért igen, elvégre mégiscsak kalózia első, számokkal is alátámasztott leírásáról van szó. Vagy legalább egy kis trollkodást, hogy mi a bánatnak több nyúl, mint húsvét, de ez sem történt, pontosabban: nem történt semmi (leszámítva néhány stilisztikai illetve helyesírási megjegyzést, amiket ezúton is köszönünk!) Az ekönyves kalózkodás felvetette problémákkal kapcsolatos (nyúlvánvaló) hasonlatra egyébként Lewis Carroll Alice csodaországbanjában találtunk rá, ott is mindjárt a nyitófejezetben, ahol a címszereplő kislány meggondolatlanul beleugrik a fehér Nyuszi barlangjába. Ez a momentum pedig közismert társalgási fordulat (az angolszász kultúrkörben) olyan esetben, amikor nincs tisztázva kellően a tárgy, ti. hogy milyen mély is a nyúl ürege (odúja vagy barlangja). Legutóbb meg Neo emlegette jelentőségteljesen a Mátrixban, hogy egy kultfilmes példával is szolgáljunk. Az eddigi állás szerint tehát a posztokban írtaknak vagy igazuk van (volt) vagy szimplán csak nem értik, miről szól. Mert arra gondolni sem merünk, hogy nem olvasták el, akiknek szólt, ugye. De mielőtt végleg ránk égne a rátarti és/vagy pökhendi nagyképűség bélyege („ha ilyen nagyokosok vagytok, mért nem mutatjátok meg, hogy kell?”), jöjjön, aminek jönnie kellett: lássuk, mi van a nyúlon túl?

Mindenek előtt egy működő, esetünkben hatszázezres platform, a méretek és az ebből fakadó hatékonyság minden előnyével. Tehát, kipróbáltuk: utána ugrottunk a nyúlnak.

Feltettünk a torrentre egy weboldalunkon porosodó ingyenes, a szerző kifejezett kérésére public domain alatt kiadott könyvet, hogy a hóhért is akasszák végre, ne csak a pudingot majszolja. Az addig tizen-egynéhány letöltést elszenvedő ekönyvünket egy óra alatt mobiban negyvenöten, epubban pedig 125-en töltötték le; tíz nap alatt pedig több mint 300-an. Vagyis hatszázezer potenciális olvasóból ennyit érdekelt, noha ismeretterjesztő munkáról van szó. Tudjuk, hogy a P2P sem csodafegyver, de szóljon nyugodtan, aki nagyobb, hatékonyabb vagy csak olcsóbb terjesztési rendszert tud ajánlani, nem beszélve a zéró marketingköltségről. Az is igaz, hogy nem minden letöltő olvassa is el a letépett ekönyvet, de így legalább megvan rá az esély. (És ez egyben rávilágít arra az elképesztő, statisztikus logikára is, amely a zenei kiadók által indított perekben volt tetten érhető: dollármilliókra pereltek tizenéves fiatalokat, mert a gépükről tízegynéhány mp3 fájlt megosztottak torrentszájtokon. E mesés, de inkább csak szemérmetlen összegekig pedig úgy jutottak el a kiadók jogászai, hogy egyszerűen beszorozták a szájtok taglétszámát a zeneszámokéval, az eredményt pedig felszorozták a cd-árakkal. Az így kijött összeg szép kerek ugyan, de nem sok köze van a valósághoz, azaz, hogy mennyi volt az okozott kár és hányan hallgatták ténylegesen a számokat. Az ugye megvan, hogy ha egy futó nyúl elé lövünk öt méterrel, majd mögé öt méterrel, akkor az a nyúl statisztikailag halott?)

De van más modell is. A kortárs orosz irodalom fenegyereke, Dmitry Glukhovsky a közösségi hálón ingyenesen közzétett regénye, A jövő kezdőfejezete például több mint százezres letöltéssel nyitott, (majd fejezetről-fejezetre csökkent és az utolsót „csak” tizenezren vitték). A történet egy adott pontján viszont megvásárolható volt az egész mű, papírkönyvben. Aki tehát türelmetlen volt és nem tudta kivárni a következő ingyenes részletet, az szaladhatott a könyvesboltba vagy megrendelhette egy webáruházból. A szerző szerint egyáltalán nem rontotta a fejezetenkénti ingyenes közlés a könyveladást, sőt! Bár nyilván más nagyságrend 150 millió potenciális olvasóra írni, mint 15-re, a modell több mint elgondolkodtató. (Sok egyéb mellett itt is felmerül az olvasó kockázatának csökkentése. Meg persze az is, hogy ez a modell jó érzékkel bazíroz az impulzus-vásárlókra, ahogyan erre épít az Amazon híres egykattintásos vásárlási rendszere is.
Ezen felbuzdulva (továbbgondolva, na) elképzeltünk az általunk vizsgált két torrentoldal mintájára (nevezzük őket továbbra is úgy, hogy LM és KK, mivel nem feljelentést írunk) egy könyvkiadók által üzemeltetett fájlmegosztót, ahová feltöltik az ekönyveiket. Valamennyit. Volna egy bevezető, beavató vagy behúzó szekció, ahonnan bárki ingyenes könyveket tölthetne le a bizalom és a kockázatcsökkentés jegyében. Mondjuk, például, khm, a lejárt jogdíjas magyar klasszikusokat. És lenne egy másik, tagdíjfizetéshez kötött könyvklub szekció is, ahol a regisztrált felhasználók havi, féléves vagy éves tagsági díj fejében bármit letölthetnének, bizonyos határok között (elvégre a könyvtárban sem kölcsönözhetjük ki egyszerre az egész szabadpolcot). Érdekes, nem? A „vevő” így nem a könyvért fizetne, hanem a klubtagságért. Na, igen, így nincs a könyvenkénti letöltésidíj-para, és nem a PayPal vagy az „online fizetések bankja” keres rajta, hanem a torrentoldalt fenntartó könyvkiadók, mivelhogy többen kellenek hozzá, mert egyedül nem megy. Meglehet, még a 27%-os áfa is átgondoltatik, elvégre nem szolgáltatást vásárlunk, hanem havi, féléves, éves klubtagságot, ami ugye… Ha jobban belegondolunk, ezt nem is mi találtuk ki, működik már ilyesmi. Az amerikai közkönyvtárak például évek óta kölcsönöznek ekönyveket. A Scribd, ahol mindenki közösségi alapon tölt fel könyveket, havi 9 dollárért teszi olvashatóvá az anyagát, az Amazon Kindle Unlimited-je pedig havi 10$ ellenében jelenleg hétszázezres listát ajánl a kedves olvasóknak. Na, ja, megint a méretek.
És ha már a lejárt jogdíjas magyar klasszikusokat említettük, volna még itt valami. Most nem a norvég modellt akarjuk számon kérni, elvégre nem lehet mindenki olaj-nagyhatalom, de azért mégiscsak lehangoló a különbség. Miközben ott a 2001 előtti teljesnorvég nyelvű irodalom elektronikusan elérhetővé tételén dolgoznak, addig idehaza 14 címből álló sorozatokat adnak ki – nyomtatásban és keménykötésben – szériánként háromszázmillióért. Ha most eltekintünk e beavatkozás piactorzító hatásától, akkor is feltűnő, hogy az állam zsigerből egy olyan projektbe fektet – a könyvpiachoz mérten egyébként nagy – pénzeket, ami már kiötlésének pillanatában idejétmúlt volt az egységes könyvespolc-kép anakronisztikus víziójával együtt. Ja, és nem kicsit hatékonytalan is (hogy a nyelvművelők se unatkozzanak). Mivel ennyi pénzből, amibe ez a modern Lenin összeskerül, csaknem a teljes magyar klasszikus irodalmat ekönyvesíteni lehetne! És ingyeneseneljuttatni minden magyar általános és középiskolába, könyvtárba, kórházba, idősotthonba, művelődési házba, sőt könyvesboltba vagy háztartásba is akár, nem beszélve a közigazgatás irodáiról, hátha. Összehasonlításképpen, ha ezt az összeget a mai ekönyv-kínálatra vetítjük, címenként 50 ezer forintot kapunk! A konvertálótársak pontosan értik, hogy ez mit jelent. Sovány vigasz, már ha az, hogy a grandiózus könyvsorozat-szörnyek sorsa alighanem ugyanaz lesz előbb-utóbb, mint nagyhírű elődjeié: olvasatlanságba száradva porosodnak majd merev és/vagy hivatalos könyvespolcokon a megalománia és a korszerűtlenség mementóiként.
Van persze létező (pozitív) hazai példa is: a Digitális Irodalmi Akadémia oldala, ahol kortárs – jogvédett – írók anyagai olvashatók online. Ha nem lenne világos, technikailag alig különbözik a webböngészőben olvasott könyv az e-readereken futó epub- és mobifájloktól. Mindkettő html, mindkettőt letölti az ember a gépére/telefonjára/okosórájára és mindkettőt el lehet menteni későbbi olvasásra. Na most, ha a könyvszakma és a jog elnéző az egyikkel (html) miért nem az a másikkal (ekönyv)? A jogi hercehurcát és trükközést félre téve mi a különbség a között, hogy számítógépen olvasunk könyvet (DIA), vagy ekönyvet Kindle-n? Már azon kívül, hogy egyik ingyenes, a másikért meg pénzt kérnek? Tulajdonképpen, ha meg lehetett oldani a DIA szerzői jogi problémáit, akkor mért nem lehet az egész magyar nyelvű irodalomét? És így tovább, kavargatjuk a teát.

Bolond beszéd ez, bolond beszéd a Bolondok uzsonnáján, lehet mondani. Meglehet. Bár talán nem ártana tudatosítani, hogy a könyvtorrent – bármit is gondoljunk róla – ha úgy tetszik, korunk szamizdatja is egyben. Mert az nem kérdés, hanem tapasztalat, hogy az olvasónak tökmindegy, hogy politikai vagy üzleti okokból nem jut hozzá egy könyvhöz: ha nem találja a legális kínálatban, hát beszerzi más forrásból. Azzal a nem elhanyagolható különbséggel persze, hogy ma már nem kell indigóval-írógéppel bajlódnia, stencilt vagy nyomdagépet rejtegetnie és a rendőri zaklatás fenyegetésétől tartania (noha mint láttuk, volna rá igény), hanem elég pár kattintás és némi internetkapcsolat.

Bármily fájdalmas is tehát a könyves szcéna számára, de a fájlmegosztó, mint struktúra – a „kalózoktól” függetlenül (?) – olyan megkerülhetetlen realitássá vált a mai kultúrafogyasztási térben, amit negligálni, vagy épp a megszüntetésén fáradozni nem csak falra hányt bit, hanem több mint hiba: az igazi bolondok uzsonnája…

8 komment

Címkék: warez re poszt eclassic

Média: Digitális technika, a könyv jövője

2015.04.24. 22:32 Dworkyll

Kedves barátaim az Úrban, 

tegnap már beharangoztam, hogy itt a Könyvfesztivál. És most sikerült egy olyat csinálni, mint eddig a blog története során soha: rögzítettem egy kerekasztal-beszélgetést, ahol a Book&Walk, az eKönyv Magyarország és a Multimédiaplaza.com frontemberei osztották meg meglátásaikat az ekönyvpiac jövőjéről.

Kevesen hallhatták élőben, a többieknek itt a felvétel. Fogadjátok szeretettel a Szabó Tibor Benjámin (Athenaeum) kérdéseire válaszoló  Csordás Attilát, Földes Lászlót és Szűcs Rolandot.

 

2 komment

Címkék: média könyvhét elméleti kérdések ekm multimediaplaza bookandwalk

Sajtóközlemény: E-könyv-fesztivál!

2015.04.23. 22:12 Dworkyll

Kedves barátaim az Úrban,

elstartolt a 2015-ös Könyvfesztivál. E-könyveket ugyan nem lehet raklapokkal betolni a kiállítótermekbe, de azért az e-könyv világ is fellövi a maga tüzijátékát. Fogadjátok szeretettel az eKönyv.hu beszámolóját.

Dworkyll

E-KÖNYVFESZTIVÁLT SZERVEZ AZ 5 ÉVES EKÖNYV MAGYARORSZÁG

Az idén 5 éves eKönyv Magyarország Kft. a legnagyobb, hazánkban rendezett nemzetközi könyvünneppel párhuzamosan megszervezte az e-Könyvfesztivált is. Ennek keretében 4 kiadó több mint 1000 ekönyvéből válogathatnak kedvezményesen a vásárlók az ekonyv.hu-n. Idén 21 kiadó csaknem 70 kiadványa jelenik meg elektronikus formában a fesztiválra, több kizárólag ekönyvként. Erről és a magyar ekönyv helyzet nemzetközi kontextusban történő bemutatásáról lesz szó egy szakmai beszélgetésen pénteken 16 órától a XXII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. 

Az európai és észak-amerikai székhellyel is rendelkező TechNavio piackutató az iparág szakértőivel közösen készített felmérése szerint 2014-ben 12,6%-os volt az ekönyvek globális piaci részesedése a könyviparban.  2019-re ehhez képest 27,8%-os növekedést prognosztizáltak. A cég nemzetközi ekönyv piacon évesen átlagos 17,4%-os növekedést jósol a 2014-2019 közötti időszakra.

Az Európai Unió által meghatározott magas ÁFA-kulcs (hazánkban 27%-os az ekönyv ÁFÁ-ja, szemben a papírkönyv 5%-os ÁFÁ-jával) ellenére az ekönyvpiac hazánkban is folyatamos növekedésben van. Az eKönyv Magyarország Kft. és anyacégei, a Libri-Shopline Nyrt., valamint a Líra Könyv Zrt. érdekeltségébe tartozó kiadók, pl. az Athenaeum, a General Press, a Helikon, a Magvető, a Libri Kiadó és a Park Kiadó már több mint 850 ekönyvet jelentettek meg, ezzel a címszámmal tavaly a kiadók bevétele meghaladta a 15 millió forintot, ami több mint triplája az előző évben elért összegnek. Az eKönyv Magyarország Kft. nettó árbevétele 2014-ben meghaladta a 50 millió Ft-ot, ezzel az eredménnyel a cég több mint a dupláját hozta a 2013-as forgalmának. Emellett a konkurensek éves beszámolója alapján történt becslés szerint a teljes 2013-as ekönyvpiac forgalmát is meghaladta, ami nettó 35 millió Ft körüli lehetett.

A legnagyobb magyar ekönyves tartalomszolgáltatóként jelenleg több mint 6 700 elektronikus könyvet forgalmazó cég idén ünnepli ötödik születésnapját. Az ennek apropójából szervezett e-Könyvfesztiválon az Édesvíz, a Harlequin Kiadó, a XXI. Század Kiadó és a Publio teljes ekönyvválasztékából vásárolhatnak 25-40% kedvezménnyel az érdeklődők április 27-ig az ekonyv.hu oldalon.  Emellett a cég a XXII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon is képviselteti magát.

Digitális technika, a könyv jövője címmel magyar ekönyvpiacot elemző beszélgetés lesz a Millenáris B épületének földszintjén, a B1 standnál, 2014. 04. 24-én, pénteken 16:00-kor. A moderátor: Szabó Tibor Benjámin, az Athenaeum főszerkesztője lesz, a résztvevők pedig Földes László informatikai szerkesztőség-vezető a Kossuth kiadótól [multimediaplaza.com], Szűcs Roland, a Book&Walk áruház ügyvezetője, valamint Csordás Attila ügyvezető az eKönyv Magyarországtól.

 [A beszélgetés itt hallható:]

 

Akciók április 23-27-ig, csütörtöktől hétfőig:

 

I. Harlequin Kiadó minden ekönyve 30% kedvezménnyel - 221 ekönyv
II. Édesvíz Kiadó minden ekönyve 30% kedvezménnyel - 88 ekönyv
III. XXI. Század Kiadó minden ekönyve 25% kedvezménnyel - 25 ekönyv
IV. Publio Kiadó minden ekönyve 40% kedvezménnyel - 814 ekönyv

Ekönyv megjelenések az e-Könyvfesztiválra:

Ad Astra

Adams, J.J.: Sherlock Holmes lehetetlen kalandjai

Álomgyár

Zavodni Gréta Virág: A szívem ezerkétszázat ver egy perc alatt

Animus

Jo Nesbo: Vér a havon
Olivier Truc: Sámándob
Steinar Bragi: Felföld
Camilla Lackberg: A hableány 

Athenaeum

Tiffany Reisz: Az úrnő - Eredendő bűnösök 4.
Cecelia Ahern: Amikor megismertelek
Géczi János: A Bunkerrajzoló - Likó Marcell-élettörténet-rekonstrukció
Bíró Szabolcs: Anjouk I. - Liliom és vér

Bookline Könyvek

Papp Diána: Jóságszalon

Édesvíz

Dr. Doreen Virtue: Virágterápia - Engedd be életedbe a természet angyalait
Dr. Vasant Lad: Ájurvéda
Osho: Az emberi lét útja

EPL Kiadó

Serdián Miklós György: Kuba
Serdián Miklós György: XL – 40 magyar szöveg

Erawan

Fejős Éva: Hotel Bali
Fejős Éva: Éjszaka Bangkokban (csak ekönyvben!)

Főnix Könyvműhely

A. M. Aranth: Acorenu - Kiválasztva 

Fumax

James S. A. Corey: Abaddon kapuja

General Press

Debbie Macomber: Szerelmes sorok
Karen Hawkins: Olthatatlan szenvedély
Iny Lorentz: A fehér csillag
Emily Liebert: Mozaikdarabkák
Jeffrey Archer: Erősebb a kardnál - Clifton-krónika 5.
Jeffrey Archer: Apám bűne
Jeffrey Archer: Majd az idő eldönti
Jeffrey Archer: Féltve őrzött titok
Jeffrey Archer: Se több, se kevesebb
Jeffrey Archer: Becsületbeli ügy
John Gilstrap: Árulás

Helikon Kiadó

Hulej Emese: Egy Teleki gróf Afrikában

HVG Kiadó

Feldmár András: Életunalom, élettér, életkedv
Feldmár András: Hogyan lesz a gyerekből felnőtt?
Feldmár András: Most vagy soha

Libri

Kemény Zsófi: Nyílt láng használata
Sirokai Mátyás: A káprázatbeliekhez
Révai Gábor: Beszélgetések az elmúlásról
Stefan Spjut: Stallo - A trollok köztünk élnek (a szerző ott lesz a Könyvfesztiválon)
Jessie Burton: A babaház úrnője
Nagy Boglárka (szerk.): Tíz igaz történet (csak ekönyvben!)
Lucian Dan Teodorovici: A bábmester börtönévei

Magvető

Michel Houellebecq: Behódolás
Esterházy Péter, Marianna D. Birnbaum: Az évek iszkolása - Esterházy Péter és Marianna D. Birnbaum beszélget
Hevesi Judit: Hálátlanok búcsúja
Toroczkay András: Búcsú Éhestől
Bognár Péter: A rodológia rövid története
G. István László: Repülő szőnyeg
Jean-Paul Didierlaurent: A 6:27-es felolvasó

Pádár-Takács Éva

Pádár-Takács Éva: Kihívás program - Minden nap egy újabb lehetőség

Park

Iselin C. Hermann: Dominó (a szerző ott lesz a Könyvfesztiválon)
Anne Frank: Mesék és történetek a hátsó traktusból
Sárközy Tamás: Kétharmados túlzáskormányzás
Giulia Enders: Bélügyek - A belek csodálatos világa és a jó emésztés
Jeanette Winterson: A szenvedély

PlayON

Andrzej Sapkowski: Vaják IV. - A megvetés ideje
David Gibbins: Total War Rome: Attila kardja 

Syllabux

Remisovszky Mátyás: Jancsi Lajos: A standtól a strandig - zsebkritikák - 4 megállós történet (csak ekönyvben!)

Tarandus

Patrick Modiano: Hogy el ne tévedj (Irodalmi Nobel-díj, 2014)
Elisa Medhus: Fiam és a túlvilág - Másvilági beszélgetések 
Paul Harding: Apák

Typotex

Emil Hakl: Szülőkről és gyermekekről
Sylwia Chutnik: Női zsebatlasz
Pârvulescu, Ioana: Az élet pénteken kezdődik

[Illusztráció: Leila Simon Hayes, és én választottam ki. Tudom, Boston nem Budapest]

1 komment

Címkék: reklám könyvhét események ekm

Pre-poszt: jön a Kobo GloHD

2015.04.17. 14:56 Dworkyll

Kedves barátaim az Úrban, 

megzsendült a sajtó, hogykéremszépen új, nagyfelbontású "Kindle-killerrel" jön a Kobo. (Gukker olvtársnak innen is köszönöm a kapacitálást és a tippeket :) Április végétől-május elejétől lehet majd kapni Kanadában 129 dollárokért, június elejére érkezik az Egyesült Királyságba, 110 fontos /  130 eurós tervezett áron.

Értelemszerűen sajátélményt még nincs módunkban megosztani, de a nemzetközi review site-ok már összetapogathatták az első mintadarabokat.

Goodereader.

Endgadget.

Sok oldalon, így az iPonon és a Prohardveren is a sajtóanyagokat tálalják, kedvcsinálóknak jók, de meg kell nézni a vasat közelről.

Amit eddig lehet róla tudni dióhéjban  a Kobo honlapja alapján:

  • 6 collos Carta kijelző, 300 ppi-vel és világítással (1448x1072), eléggé a Kindle Voyage ligája
  • 4 GB memória, ebből kb 3 elérhető a felhasználónak, memóriakártyával nem bővíthető
  • Formátumtámogatása jónak tűnik, epub és epub3 mellett tudja a képregényformátumokat és a mobit (ez utóbbit azért megnézném közelebbről, hogy a kf8, vagy a mobi6 van implementálva, és hogyan) + txt, rtf, html, pdf, jpg, gif, png, bmp és tiff 
    • feketepont a Kobónak, hogy a hivatalos oldal most még, április 17-én nem elérhető, a kampány viszont megy ezerrel
  • Tíz beépített font, (köztük a Caecilia, ha jól láttam a képeken), 24 méretben. Csak remélni tudom, hogy kezelik a beépített fontokat.
  • Merriam-Webster szótár beépítve
  • Jegyzetelés, kiemelés
  • Felhő-szinkron, eszközök és Kobo appok között
  • A review-k kicsit negatívan ítélik meg a cucc minőségérzetét, és az akkuélettartamot, ez ügyben még nem tudunk mérvadót nyilatkozni
  • Független developerek vannak, ez jó hír

Kérdés, hogy az impresszív formátumtámogatás a valóságban hogy fest, én inkább az "egy formátum, de az legyen jól kidolgozva" verziót preferálom.

<spekuláció>

A Kobo, legalábbis a funkciólista alapján pariban van a Voyage-dzsal, árban viszont rendesen alávág. Gyorsan megnéztem az iOS-es Kobo appot, a lapot pöndöríti a fene egye meg, de margót, sortávot nem engedi változtatni, továbbá a fontokat sem, ha van beépített. Így azért ez nem az igazi, sok használhatóbb olvasó app van, epubra mindenképpen.

Földindulást semmiképpen sem várok tőle, a Voyage sem okozott, pedig azt lassan fél éve lehet kapni. Fogyogat az szépen, de valamiért otthon elkel mind, eddig nem került föl az errefelé elérhető vasak listájára (sajnos). 

Ha a GloHD leverné az árakat Amazonéknéknál, annak azért tudnék örülni. 

</spekuláció>

Ha valakinek lesz elsőkezes tapasztalata, netán megnézhető vasa, azt szivesen látjuk és nagyon megköszönjük. (Csak halkan mondom, hogy Professzore olvtárs AuraHD-vel foglalkozó posztja nagyon nagyon régóta szerepel a posztjaink toplistáján)

UPDATE: Mindeközben a diBook webáruházában ;-)

dibook-599x300.jpg

7 komment

Címkék: aura epub kobo gloHD

Re-poszt: Hab a tortán

2015.04.10. 13:11 Dworkyll

avagy a Nyúl látható ürege

Előző posztunkban azt vizsgáltuk, összességében milyen anyagokból áll – jelenleg – a két legismertebb torrentoldal, azaz milyen mély is a „Nyúl ürege”. Most lássuk mit „rejt”, azaz milyen színű, szagú és tartalmú ez az anyag, a Legnagyobb Magyar (LM) és a Kifejezetten Könyvorientált (KK) fájlmegosztó „e-könyvkínálata”. Mielőtt azonban a számok mélyére néznénk, néhány megjegyzést kell tennünk.

Először is, hogy nem tisztünk – és ambíciónk sem – kalózia valamennyi tételét szemrevételezni. A mélyfeltárás izgalma és fáradsága továbbra is vihető az érdeklődő kiadók és/vagy kutatók számára, ha már eddig nélkülözték (tisztelet a kivételnek). Célunk csupán – a szúrópróbák és célzott keresések mellett – egy reprezentatívnak gondolt, kb. ezres minta átnézése lehet.

A torrentoldalak könyvcímeit nézegetve első benyomásra nem látszik semmilyen megfogható, markáns „könyvkínálati” profil. Legalábbis olyan nem, amit részletes elemzés nélkül is érzékelni lehetne. Mintha bármit digitalizálnának, ami „szembe jön”. Az mindenesetre feltűnő, hogy milyen sok a régi, 2010 előtti (kiadású) könyv. Annyira, hogy számolni kezdjük: a címeknek csaknem négyötöde ilyen, vagyis kb. csak az ötödük friss! Már amennyiben „réginek” tekintünk minden, 2010 előtt kiadott könyvet. Ekönyvesítési szempontból alighanem ez lehet a lélektani határ. A kiadói portfoliók korábbi címei tehát, hogy úgy mondjuk, purgatóriumban vannak, és csak töredékükből lesz (lehet) ténylegesen is ekönyv, zömük elvész. Hogy ez baj-e, nem tudjuk. Azt viszont igen, hogy nem csekély elszánást követel a kiadóktól, hogy visszamenőlegesen is ekönyvesítsenek egy-egy szerzőt vagy sikersorozatot, bármit. (A miérteken – az anyagi nehézségek ellenére is – fontos volna gondolkodni.) A torrentoldalak új-régi aránya viszont mégsem meglepő, ha arra gondolunk, hogy hasonló arányokat látunk a papírkönyves piacon is. Egy szempontból viszont bizonyosan és feltétlenül releváns ez a kínálat. Szemben a jelenlegi hivatalos e- és papírkönyvkínálattal a torrentoldalak valamennyi címét olvasói érdeklődés és igény, azaz letöltési számok hitelesítik. Vagy másképpen: itt csak azok a címek szerepelnek, amelyekre számszerűsített olvasói kereslet van. Érdekes adalékul szolgálhat(na) ez egyébiránt a kiadói kockázatelemzésekhez.

A másik, ami feltűnik, hogy a pdf-ek nem elhanyagolható része valamilyen sajtótermék: HVG, 168 óra, Figyelő, Hócipő, Autó-Motor, PC World, Lakáskultúra, Playboy és más heti- és havilapok. És előfordulnak retró darabok is, mint Galaktika, Fürge ujjak, Ezermester stb. Újabban pedig Népszabadság, vagyis napilap is. A HVG-t például átlagosan 700-1000 júzer tölti le heti rendszerességgel, mondhatni kialakult „olvasóköre” van, ami kicsit sem mulatságos, ha belegondolunk. A fájlmegosztásnak ugyanis éppen ez a szegmense mutat leginkább Robin Hood jelleget. A könyvpiacról (is) hiányzó könyvek feltöltését és megosztását még magyarázhatja és – némileg – mentheti a jóhiszeműség, a friss lapok feltöltésénél viszont ez fel sem merülhet. Még akkor sem, ha egyébként a szakma feltételezi, hogy aki fizet, pénzt ad egy könyvért vagy lapért, az kevésbé hajlamos rá, hogy meg is ossza azt. És ezen a ponton egyszerre két problémára láthatunk rá.

Az egyik a szegénység-faktor, kelet-európaiságunk e cseppet sem romantikus tünete. Mert bár erről nem szokás beszélni, itt mégis kell: az ekönyvpiac bővülését – sok egyéb mellett – az is nehezíti, hogy a potenciális olvasók közül nagyon sokan az ekönyveket egyszerűen nem tudják megfizetni (miként a könyveket és mellesleg az éves könyvtári jegyet sem, de az egy másik szál). Mindenki tud mindent: apadó források, csökkenő példány- és árbevételi számok és fogyatkozó vásárlóerő. Nem illúzió-e mindezek ismeretében, hogy az elmúlt évtizedben gazdaságilag kivérzett fogyasztók a vásárlásaikkal életben tartsák, sőt felfuttassák az ekönyvpiacot? Elvárható-e ettől a még mindig fizetőképes(nek feltételezett) rétegtől, mely nem mellesleg a színházak, kiállítások, hangversenyek, filmeknek és magának a könyvpiacnak is fogyasztója, hogy bármiféle referencia, visszajelzés vagy kritikai orientálás nélkül, vakon vegye az e-bbnél e-bb könyveket?

És ebből következik a másik, amire ráláthatunk, az az olvasó kockázata. Ezt nem lehet elégszer elmondani, mert még senki sem vetette föl. Tehát jogos a kérdés, hogy a kiadók és vásárlók kölcsönösen egymásra utalt és kiszolgáltatott viszonyában vajon elfogadható-e csak az előbbiek (kiadó, szerző, kereskedő) kockázatáról szólni? Helyes-e, még inkább elvárható-e etikus magatartást számon kérni utóbbiakon anélkül, hogy szót ejtenénk az olvasók/vásárlók kockázatáról is? Szerintünk, nem. Egy papírkönyv ától-cettig átlapozható, kis túlzással akár el is olvasható a könyvesboltban, lényegében nullára csökkentve az olvasó kockázatát. A megfoghatatlan ekönyvnél azonban ez – a legtöbbször igencsak korlátozott és gyakran hiányzó beleolvasási lehetőség miatt is – megoldatlan, de inkább csak fel sem merül. Nem beszélve a teljes átlapozhatóság lehetőségéről, amiből kiderülhetne és látszana, milyen ábrákat, illusztrációt tartalmaz (ha tartalmaz), pontosabban: milyen az ebook minősége (hogy egy kicsit haza is beszéljünk).

Ugyanannak a könyvnek a kalóz (balra) és a “gyári” verziója

A vevő kockázata azonban éppen az a szempont, amiről a kiadók ma nem vesznek tudomást. És evvel összefüggésben arról, hogy a „kalózkodás”, a fájlmegosztás nem feltétlenül és főként nem kizárólag az ingyenesség bűvöletének számlájára írandó. Hanem, ha tetszik, ha nem: kockázatcsökkentés. (De itt már szó sincs a nyúl üregéről, ha csak az nem, hogy messze bent járunk az erdőben, vagyis nagyon elkalandoztunk. Lássunk inkább konkrét címeket!)

Vizsgálataink, de más szakmai tapasztalatok alapján is kijelenthető, hogy a megosztók egyötödnyi friss címének csak töredéke a feltört vagy ellopott kiadói ekönyv. A feltöltők ugyanis nem várnak senkire, s ha a kiadó – bármilyen okból – késlekedik vagy csak más az üzletpolitikája, lemarad illetve veszít: szinte azonnal beszkennelik és már rakják is föl az érdeklődésre számot tartó könyvet.

A szürke 50 árnyalata elektronikus kiadása például több mint egy hónappal a papírkönyv után jött ki, akkor 3 ezer forintért. (Ez hazai viszonyok között, bármily szépen hasított is a kiadó szerint, nagyon magas ár volt 2012-ben, ahogy annak számít ma is! Mellékesen: azóta ment is lefelé rendesen az ára, most 1500 körül jár.) A két megjelenés között persze valaki beszkennelte és megosztotta, amit máig több mint 60 ezren töltöttek le az LM-ről, pdf-ben. Az ekönyves (mobi, epub) változatot – furcsa, de – csak fél évvel később tette fel valaki torrentre, és láss csudát: nem a hónapokkal korábbi hivatalos e-book feltört fájlja volt. Ezt máig 25 ezren vitték. (A letöltések időbeni lefutásáról annyit érdemes tudni, hogy az első 10 nap, max. két hét a döntő, ennyi idő alatt éri el a tetejét, áll be a nagyságrendje. Onnantól, bár csörgedezik, már nem változik lényegesen a letöltések száma.) Koránt sem költői tehát a kérdés, vajon mi lett volna, ha a papírkönyvvel egyszerre hozza ki a kiadó az elektronikus változatot is?

A sikerkönyveknél maradva, hasonló kiadói „bakit” szemléltet az igencsak mesés letöltés-számú Szepesi Nikolett-könyv (Én, a szexmániás) is. Az ekiadás itt legalább két hónapot csúszott, addig viszont 51 ezren tépték le pdf-ben, mobiban pedig 15 ezren. Nem meglepetés, de itt sem a hivatalos ebookot törték fel, ami – fájdalom, de – meg is látszik a rajta. (A feltöltött anyagok minőségéről egyébként közvetlen tapasztalataink is vannak, de ez már egy következő bejegyzés témája lesz.)

Az éhezők viadala rft-fájlja nagyon hamar, már 2011 márciusában fent volt megosztókon. A (nem hivatalos) epub csak több mint egy évvel később. Aztán újabb fél év múlva html, majd pdf-ben osztották meg. Lehet tűnődni, hogy miért így történt, de tény, hogy több mint 20 ezren töltötték le valamelyiket.

Külön bekezdést érdemel a torrentkínálatban azon fordítások nagy száma, amiket – szerzői vagy más jogi okból – nem adtak vagy adhatnak ki elektronikusan. Ilyen például a Harry Potter-sorozat. A hét kötetet egyenként 4-5000-ren töltötték le pdf-ben, és összesen kb. 35 ezren mobiban vagy epubban. Mit is mondhatnánk, valaki nagyon benézett itt valamit, hogy helyből lemondott (nem gondolt rá?) az e-bevételekről, vagy épp nem harcolt érte jobban.

Egyedi, védhetetlen és főként érthetetlen kiadói anomália viszont Leiner Laura A Szent Johanna Gimi című sorozatának sorsa, mivel a 8+1 kötetet több mint 36 ezren vitték pdf-ben és 26 ezren mobiban. Ezt egy az egyben bukta a kiadó, mivel ma sincs hivatalos e-változat.

A beszédes példákat sajnos hosszan lehetne még sorolni, de ennél fontosabb kérdés, hogy mit is feltételezzünk a letöltőkről. Persze, lehet mondani, hogy na, pontosan a leírt esetek felvillantotta „fogyasztói közmorál” miatt nem lehet értelmesen ekönyvet kiadni Magyarországon. De nem csalóka ez? Tényleg ennyire egyvágányú? És bele se gondoljunk, hogy ha a letöltőknek csak 10 százalékát át lehetne csábítani a szürkéből a fehér piacra, már megérte? Az említett példák sem indokolják, vagyis súlyos tévedés lenne a torrent-júzereket kereskedelmi szempontból egységesen „reménytelen” halmaznak látni. Pontos szociológiai felmérés(ek) híján is joggal feltételezhetjük, hogy megfelelő árképzéssel, kreatív marketinggel és főként széles(ebb) és friss(ebb) kínálattal a torrentezők számottevő hányada megnyerhető a legális ekönyvpiac számára is. (Szélesebben a „régi” címeket értjük, frissebben pedig a papírkiadással egyidőben kiadott, e-változatokat.) Mert az vitán felül áll, hogy az ekönyvolvasók/vásárlók jelentős hányada papírkönyv vásárló és olvasó is egyben, mint erre ma már több felmérés is figyelmeztet. Eddig ugyanis nem beszéltünk róla, mert evidenciának tartjuk, hogy a felhasználó, az olvasó számára a könyv és ekönyv, vagyis e kettő: egy. Olvasnivaló. Csak a kiadói kimutatásokban és statisztikákban, vagyis a fejekben kerül reménytelenül külön rubrikába.

Összegezve tehát, a Nyúl üregének talán legizgalmasabb tanulsága – sok egyéb mellett –, hogy súlyosan téved, aki a kalózkodást szimplán a könyvpiaci és különösen az ekönyv-piaci válság okaként érzékeli. Valójában a kalózkodás a probléma része, de lehet(ne) egyben a probléma megoldása is.

Erről, bővebben, kétrészes posztunk harmadik részében lesz szó.

(Az eredeti poszt itt olvasható)

36 komment · 1 trackback

Címkék: warez felmérések re poszt eclassic

Villámposzt: kemény és puha

2015.03.27. 06:17 Dworkyll

Kedves barátaim az Úrban,

az már tisztán látszik, hogy itt a magyar piacon, legalábbis DRM szempontból a fejlett nyugat előtt járunk, kemény DRM-mel viszonylag kevesen próbálkoznak már (hála Istennek). A zászlóshajónak számító ekönyv.hu például előre megfontolt szándékkal igyekszik a saját felületére kemény DRM-es anyagokat nem kirakni, ha valamelyik kiadó ragaszkodna ehhez, azt továbbirányítja a csoporthoz tartozó hu.txtr.com-ra. (Igen, a kemény DRM pénzbe kerül. Sokba. Főleg, hogy mennyit ér.)

Mármost itt van az Ad Astra, aki szintén zászlóshajó a maga nemében, és híres volt arról, puha DRM-mel, és a papírkiadással egyidőben adja ki a címeit elektronikusan – ha teheti. Nem minden címére kapta meg ezt a jogot sajnos, ezek nem is jöttek ki elektronikusan, még. Ezért aztán legalább részsikernek értékelhető, hogy végre megjelenhetett Hannu Rajaniemi Jean le Flambeur trilógiája (Juhász Viktor elképesztő fordításában) elektronikusan is. Mivel azonban a jogtulajdonos ragaszkodott a kemény DRM-hez, ezért csak olyan boltokban lesz kapható, akik ilyet szolgáltatnak, például a Bookandwalk-ban, vagy nemsokára a txtr-en.

Érzek itt némi iróniát, ahogy egy matematikusból lett sci-fi író műveivel teszik mindezt, pedig ha valaki, akkor Jean le Flambeur alkotója biztosan tudja, hogy nincs olyan hogy törhetetlen kód, amit amúgy terjesztésre szántak. Hasonlóan járt Ian Mcdonald Dervisháza is.

 

De hogy jó hír is legyen, itt kell megemlítenünk a Semmelweis kiadót, akik a napokban álltak át a puha DRM-re. Kölönleges a helyzetük, mert alapvetően szakkönyvkiadóként működnek, olyan slágergyanús címekkel, mint például a Szájsebészet, maxillofacialis sebészet, és mert a korai Typotex gyakorlatot keverik az iPubsszal: az elektronikus formátum csak pdf, viszont megvásárolható fejezetenként is (ha például valakit csak A szájüreg és az arc neurológiai vonatkozásai érdekelnének – Világ hipochonderei egyesüljetek! ;-), illetve meg lehet rendelni az adott címet kinyomtatva, fekete-fehérben vagy színesben is.

Napi retro: emlékszem anno valamelyik poszt alatt azon pörögtünk, hogy akkor jó-e az iPad ekönyvezni, meg miért kéne színesnek lennie, és egy olvtárs orvosi szakirodalmat akart volna a műtőbe vinni. És tessék, itt vagyunk :)

A Semmelweis féle védelem annyit tesz, hogy a vásárló adatait minden oldalra odakarcolják az egyébként "szabványos" pdf-be. Igen, tudom, hogy lehet ezzel huncutkodni, de nagyon bízom abban, hogy az orvostársadalom nem fog, és innnen is szurkolok a Semmelweis kiadó sikerének. Csak így tovább!

1 komment

Címkék: drm pdf t com ad astra ekm txtr Semmelweis bookandwalk Rajaniemi

Egy csődbejelentés margójára

2015.03.20. 09:44 Dworkyll

Régóta pörgünk azon, hogy a magyar könyvpiac milyen anomáliákkal terhelt, a túlméretezett nagykereskedőktől a későn kifizetett kiadókig. Sokan vizionáltak mindenféle apokalipsziseket, de elsősorban a névsor másik végéről, az Alexandrától várták a bedőlést. Ehhez képest az Ulpius szállt el a hét elejére. A pontos okok és következmények feltárását rábíznám a hivatásos zsurnalisztákra, minden bizonnyal meg fogják tenni, mégiscsak egy milliárdos forgalmú, a magyar piacot meghatározó kiadóról van szó.

Going Down With The Ship.jpg

Ami viszont engem érdekel, hogy mi lesz a kiadványaikkal most. A verebek nem arról csiripelnek, hogy ebből a csődeljárásból nagyon fel tudnának állni, pedig a kiadványaik jó része kifejezetten keresett, jól pörgő cím. Ha a cég megszűnik, akkor a jogokat újra fogják osztani, új megállapodások köttetnek, valamikor. Tisztázatlan jogállással meg nem lehetnek kint címek a piacon, elvileg.

Mit hozhat a jövő? A papírkönyvek sorsa viszonylag egyszerű, szerintem senki nem fogja vállalni, hogy begyűjtse azokat a polcokról és bezúzza. Valószínűbb, hogy szénné akciózva elkótyavetyélik őket ("egyet fizet tizet vihet"), csak minél előbb tűnjenek el a készletekből. De senkit nem fog zavarni, vagy ha zavar is bárkit, az sem tud sokat tenni azért, hogy egy "bevont" könyv végleg eltűnjön a könyvesboltokból. 

De az ekönyveik, azokkal sajnos más a helyzet. Papírkönyvet bezúzni az háborús bűn, de egy a vásárlás pillanatában születő ekönyv-példányt elérhetetlenné tenni, az a semminél is kevesebb. Ezért aztán sanszos, hogy a felszámolás pillanatában, amikor visszaveszik a jogokat, akkor az Ulpius 260+ címét, amivel ennek a <100 milliós kis piacnak a nem jelentéktelen forgalmát összehozták, azokat a jogviták rendezéséig lekapcsolják majd a boltokból. És az minden forgalmazónak fájni fog. 

Kíváncsian várom, hogy mit lép majd a Book&Walk, aki a pályafutása kezdetén meglehetősen rugalmasan kezelte a kiadói jogokat, ezért aztán húzókiadóból gyakorlatilag csak az Ulpius volt náluk.

A Fejős Éva rajongók viszont sóhajthatnak most egy nagyot, ugyanis az író éppen az Ulpiustól való távozása után alapított saját kiadót még 2013-ban, és most kerültek vissza hozzá a régebbi  címek kiadói jogai. Ezek címek (amik most éppen visszavonásra kerültek a boltokból) ilyenformán hamarosan ismét elérhetőek lesznek, a tervek szerint új borítóval, kicsit frissítve.

Szomorú ez a történet. Az Ulpius gyakorlatában sok volt a megkérdőjelezhető elem, például hogy miért kell saját bolthálózatot fejleszteni, vagy hogy miért pörgetik olyan eszeveszett sebességgel a címeiket, vagy az árazási (és akciózási) politikájuk. Ugyanakkor a sok gyanús témát el kell választani az ekönyv-toposztól, mert pont az e-könyvek vonalán példaértékűek voltak. Több, mint 260 címük van kint a  piacon, és gyakorlatilag minden portálon meg lehet azokat vásárolni. Sok habozó kis kiadó meggyőzéséhez jött nagyon jól, hogy az Ulpiusra (is) lehet mutatni: "nézzétek, ők sem félnek az e-kiadástól, nektek sem kell". Nem az elektronikus kiadás döntötte be őket, de akkor is új példaképeket kell keresni. Az Agavét, vagy a GABOt például. Viszont ők meg nincsenek ott az ekonyv.hu-n. Ehh.

Nem jól van ez így, na.

16 komment

Címkék: csőd alexandra ulpius könyvkiadás

Olvass e-könyvet a héten! 2015

2015.03.01. 06:24 Dworkyll

Kedves barátaim az Úrban,

ahogy ez az e-könyves téma is egyre jobban a mindennapi élet részévé válik, úgy szürkülnek el azok az akciók, amik kiemelnék a nagy könyves marketingkampányokból. Tavaly és tavalyelőtt is volt e-könyv olvasás hete, de az idén szinte alig találtam a poszthoz illusztrációt.

Szerencsére mi még nem tartunk ott, ahol a hanyatló nyugat, nálunk március első teljes hetében azért lehet csemegézni néhány időszaki akcióból.

A minap beszélgettünk magánkiadásokról. Nos, vannak ilyenek, a Publión túl is, két izgalmasabb cím pedig bekerült a jövő heti kampányba. Pári Zsolt: Munkát akarok! Most! és Csonka-Ambrus Ágnes: Útikalauz kezdő és haladó vállalkozóknak - Szabályok, tippek, sztorik című könyvei 25% kedvezménnyel lesznek elérhetőek a jövő héten. A tartalmuk mellett az is érdekes, hogy nem klasszikus kiadók adták ki, hanem a saját szakmájukban profik, akik erre feladatra könyves profikat alkalmaztak.

Akinek vannak még tippjei, vagy máshol látott idevágó akciót, annak a hozzászólását előre is köszönjük.

12 komment

Címkék: reklám akció édesvíz harlequin ekm multimediaplaza ipubs dibook

Re-poszt: A Nyúl ürege

2015.02.20. 15:46 Dworkyll

avagy, kik azok a „kalózok” és hogyan hadakoznak a könyvkiadók ellen?

Gyorsul az ekönyvek világa, de nem csak a legális oldalon. Januárban az nCore kifejezett kampányt indított az "ebook kategória felélénkítésére". Természetesen igyekszünk az eredményekről is hamarosan beszámolni, de addig is olvassátok az eredetileg az eclassic.hu-n megjelent nagyobb lélegzetű összefoglalót a témában, az író szíves engedélyével.

Dworkyll

Évek óta kerülgetjük, mint analóg róka a digitális sünt, az e-könyves kalózkodás kérdését – kezdtünk bele hónapokkal ezelőtt egy terjedelmesebb poszt írásába, miután a legismertebb hazai fájlmegosztókon elvégeztünk egy nem túl bonyolult statisztikai vizsgálatot. A kapott eredmények viszont felülírták az eredeti koncepciót, borult a sün – róka hasonlat is, a téma a tervezettnél több komolyságot kívánt. (Ha már, akkor egyébként is a róka meg a holló meséje lett volna adekvát, bár az is kiderült, hogy koránt sem egyértelmű, ki kicsoda a példázatban. Vajon, a könyvkiadó lenne-e a frusztrált holló, amelyik nem mer e-könyvpiacot énekelni, nehogy a fondorlatos róka megszerezze dédelgetett portfolióját; vagy éppen fordítva: inkább a könyvkiadók lesik – rókamód – a jámbor kalózokat, miként tilthatnák le, értsd: szerezhetnék meg tőlük az összecsipegetett e-sajtjaikat. De bármennyire kedveljük is a tréfás hasonlatokat, Esopust és La Fontaine-t, a helyzet ennél – sajnos nem csak stilisztikailag, de – összetettebb.) Vagyis, egy könnyed-odamondogatós poszt helyett két alaposabb született. Lássuk, miért.

Eddig bármit olvastunk a kalózkodásról, cikket, blogbejegyzést és levelezőlistás eszmecserét a fájlmegosztókról, arra nem kaptunk választ, de még támpontokat sem – a szokásos copyright-érvelésen túl -, hogy pontosan mi és miért kalóz és mekkora a könyvpiaci veszteség? Ugyanakkor eddig valamennyi forrás úgy beszélt, mintha ezek tisztázott és közismert adatok lennének. Mármint, hogy mennyi is az annyi, azaz hány illegális letöltés van, mit osztanak meg és pontosan mekkora kört érint. Vagyis, éppen az hiányzott a diskurzusból, amitől tárgyszerű lehetne és kalkulálható, hogy ténylegesen mekkora a kiadókat ért kár. Csakhogy ilyen vizsgálatok eddig nem készültek. Na, ennek mentünk utána és néztünk bele a kalóz fenevad torkába, legyen az bár róka, holló vagy akár sün, hogy lássunk végre színről színre, milyen mély a, khm, Nyúl ürege.

Két közismert torrentoldalt vizsgáltunk meg, tavaly nyáron és idén február elején: a legnagyobb magyar megosztót, amelynek több, mint 600 ezres a taglétszáma és egy kifejezetten könyvek cseréjére szakosodott oldalt, mely nagyságrendekkel kisebb, mintegy hétezres tagságot képvisel. Személyi átfedések természetesen lehetségesek.

Legnagyobb Magyar (úgy is, mint: LM) fájlmegosztón 2015. február eleji állás szerint 33 ezer magyar nyelvű e-könyv(nek nevezett fájl) érhető el. Fél éve még 28 ezer volt. A másik, Kimondottan Könyvorientált megosztó (továbbiakban: KK) számai pedig most 21 ezer, fél éve 18 és fél ezer volt. A két megosztó kínálata között egyébként jelentős az átfedés. Mielőtt elszörnyednénk, szögezzük le gyorsan, hogy ez nem jelent ténylegesen is ennyi e-könyvet. A közvetlenül olvasóra, tabletre tölthető, azaz a felhasználótól semmiféle konverziót vagy mókolást nem igénylő, tehát kész ekönyvek (epub/mobi) száma ugyanis alig negyede illetve harmada ennek, 9100 ill. 7500. Persze ez sem kevés, bár ez kb. 5 év alatt jött össze, ami, ha el is tekintünk az átfedésektől, még mindig töredéke a nyomtatott könyvpiac évi 9-12 ezres címszám-termésének. Érdekes és releváns adat lenne, ha a legális e-könyvpiac letöltési adataival is össze lehetne vetni a megosztókét. De a MKKE honlapján csak összforgalmi becslés található (lévén önbevalláson alapul), százalékban és forintban: 2013-ban a teljes könyvforgalom 0,2%-a, kevesebb mint 100 millió forint bevétel származott e-könyvből. Tavalyi adatok ugyan még nincsenek, de nem lehet jelentős változás. A piacon forgó e-könyvek címszámáról még ennyi adatunk sincs, csupán sajtóbecslések: 5-7 ezer e-könyv!

 

A fájlmegosztókon elérhető e-könyvfájlok és a tényleges e-könyvek száma közti különbözet abból adódik, hogy a mobik és epubok mellett (mint a grafikonból is látszik) az e-könyvforrásul szolgáló szövegfájlokat (doc, docx, rtf, txt) és a képfájlokat (pdf, djvu) is ebooknak tekintik. Hogy ez mennyiben jogos, az most más kérdés, még akkor is, ha több kiadó maga is e-könyvnek véli a pdf-et. Képfájlokból egyébként féléve még 14 ezer volt, most két és fél ezerrel több tölthető le az LM-ről. (A KK-n 7900 volt, most 9000.) A csaknem ugyanekkora növekedést mutató szövegfájlok esetén 3800-ról 6300-ra nőtt az „e-könyvek” száma. (A KK-n viszont a halott torrentek miatt csökkent 4800-ról 4500-ra.) Mindemellett, az LM-en most látható 7100 Kindle-kompatibilis e-könyv (mobi, azw, prc) bő 1000-rel, a 2000 epub pedig alig 500-zal gyarapodott 2014. júliusa óta. (Ugyanez a KK-n se más, a mobi-félék 3500-ról 4400-ra, az epubok pedig 2400-ról 3100-ra emelkedtek.) Figyelemre méltó tehát, hogy legkevésbé a dedikált e-könyvfájlok (mobi/epub) mennyisége bővül. Majd meglátjuk, miért.

A tisztuló kalóz-képet tovább árnyalja, hogy rengeteg az átfedés a letölthető címek között, sok könyv szövegként, képként és epub/mobi formátumban is fent van, gyakran többször is. (A duplázódások miatt az LM szabályzata nem engedi feltölteni ugyanannak a címnek mobi és epub változatát. Ez azonban nem volt mindig így, a teljes állomány most is tele van többszörözött címekkel.) És az sem mindegy, egy-egy cím milyen fájlváltozatban kerül fel. A számokból az is kiolvasható, hogy a feltöltött pdf-ekből nem automatikusan lesz e-könyv, mint ahogy a szövegfájlokból sem. Nincs ilyen összefüggés az egyes fájltípusok mennyisége, gyarapodása és letöltése között. (Ha lenne, az egyik típus növekedése húzná magával a másikét is. De nem.)

Az adatok szerint szignifikánsan több pdf van fenn, mint szövegfájl, vagyis a „kalóz e-könyvesedés” döntően nem a logikusnak tűnő, szövegből ebook utat járja, ahogy a legszimplább, megveszem az e-könyvet és feltöltöm utat sem preferálja. Amiből mindjárt két dolog is következik. Egyrészt, hogy ezeket a felhasználók szkennelték be, vagyis dolgoztak vele, hogy megosztható tartalmat hozzanak létre, ami igencsak elgondolkodtató; másrészt, hogy nagyon sokan pdf-et használnak olvasásra. (A közvetlenül tabletre, pc-re vagy mobilra töltött pdf „felhasználóbarátságának” megítélését mindenkinek a tapasztalataira és belátására bíznánk!) Azt tehát nagyjából bizonyítottnak vehetjük, hogy messze nem a dedikált e-könyvek „ellopása” a fősodor. Persze, nincs kizárva, hogy a letöltött pdf-ből ki-ki maga készíti el otthon az e-könyvét, azaz konvertál, de ez nem tűnik valószínűnek. Az egyszerű, párkattintásos „calibre-megoldások” minősége ugyanis csapnivaló. Egy elfogadható e-könyv előállítása még nyomdai pdf-ből is igen munkás és időigényes, nem hogy szkennnelt anyagból, hogy egy kicsit haza is beszéljünk. Mindezek alapján tehát a kalózok vagy felhasználók jó része meglehetősen igénytelennek tűnik, mivel a gyorsaság, a frissesség oltárán gondolkodás nélkül feláldozzák a minőséget. Amit csak részben magyarázhat, hogy fizetniük kell(ene) érte. Valószínűbb, hogy mivel a legális kínálatban késve vagy nem jelenik meg valami e-könyvben, valamiféle önkéntes „hiánypótlásra” kényszerülnek a júzerek. És az eddigiekből azt is megállapíthatjuk, hogy a kalózokra való hivatkozást, hogy mivel mindent ellopnak és megosztanak, nem lehet bővíteni az e-könyvkereskedelmet, nem támasztják alá adatok.

Összegezve tehát a fájlmegosztóra kerülés útjai a következők: a papírkönyvet egy felhasználó megveszi és beszkenneli, majd megosztja. (Ez, elvileg lopott nyomdai pdf is lehet, akkor azonban a könyvkiadónál van a biztonsági rés, ami kevéssé valószínű [Bár volt rá precedens, Dwo].) A másik, az első változata: nem a pdf-et osztják meg, hanem a – jól-rosszul – ocr-ezett szöveget (doc, docx, rft). (Illetve itt is fennáll a kiadói rés kérdése.) A harmadik pedig, hogy egy megvásárolt e-könyvet bitmelegében töltenek fel, ami – mint láttuk – a legkevésbé jellemző. Itt a legnagyobb ugyanis a személyes kockázat, a lebukás veszélye, mivel a fájlból, megosztás előtt célszerű kipiszkálni a vásárlói perszonalizációt. Az pedig koránt sem triviális és a kiadók is erre ugranak leginkább.

Magukról a „kalózokról”, azaz a feltöltőkről persze szinte semmit sem tudunk. Csak találgatni tudjuk az egyéni motivációikat. (Személyes benyomásunk szerint például egy részük – a feltöltött e-könyvek profilja alapján legalábbis – bizonyosan nem az X vagy Y generációhoz tartozik, hanem idősebb lehet, akik a maguk és – úgy vélik – mások hasznára is könyves hiányokat pótolnak.) A fájlmegosztó mint közösségi tér is megérne egy alapos, ha tetszik szociológiai vizsgálatot. Van-e például „csapatmunka”, hogy valaki egy fajta ajánlatként teszi fel a kedves olvasmányát ekönyv(szerű) formában azért, hogy másvalaki ocr-ezze és/vagy e-könyvesítse? És mi visz rá valakit, hogy több formátumot osszon meg, egyszerre töltve fel a pdf-et és a mobit/epubot, vagy a szövegforrást és a kész ebookot, sőt, akár mindhármat? És így tovább.

A torrentoldalak mennyiségi összképe után legalább ennyire izgalmas kérdés, hogy mit osztanak meg a „kalózok”; egy-egy könyvet hányan töltenek le; van-e a megosztásnak időbeli lefutása; és az egyes esetekből milyen következtetések vonhatók le. Többek között ezekről a kérdésekről és konkrét esetek vizsgálatáról szól hamarosan a folytatás, a Hab a tortán című posztunk!

20 komment

Címkék: warez felmérések re poszt eclassic

Cégbemutató • Publio (újratöltve)

2015.02.16. 07:00 Dworkyll

Kedves barátaim az Úrban, 

volt nekünk egy sorozatunk, amiben ekönyv-piaci játékosokat mutattunk be. Nos, mivel azóta is vannak új versenyzők, ez a sorozat sem állt le, maximum szunnyadt egy kicsit. Kicsit öregedtünk, kicsit lassultunk, az ekönyvek is kezdenek a szent őrültek rajongta kultuszból a napi élet részei lenni (például egy éve már, hogy a Bookline Top50 mellett ott van az e-könyv Top10 is!), az új szereplőknek ma már nagyobbat kell gurítani, hogy észrevegyük őket, mint mondjuk három évvel ezelőtt.

A régi-új versenyző

Mostani posztunk címszereplője nem teljesen ismeretlen, foglalkoztunk már velük korábban is. Akkori belépőjük - mondjuk úgy - ellentmondásosra sikerült, sok konzervativizmusban megőszült elitista könyvrajongót sikerült felbőszíteniük kiadványaik, khmm, szűretlenségével. A Dunán azóta sok víz lefolyt, a tradicionálisabb stratégiát választók közül volt, aki már kiszállt, vannak sokan akik még az áttörésen dolgoznak, a Publio azonban úgy tűnik kifejezetten prosperál, sőt egy igencsak pozitív kilátásokkal kecsegtető pályára állt.

Úgy tűnik, mintha ez a "szűretlenség" valami furcsa dolog lenne, holott épp ez a szűretlenség a lényege az egész web2nek és sharing economynak, eltűnnnek a nagy csomópontok es eltűnik az általuk fenntartott kontroll, és egymást méri meg a sok kis szereplő. A Publio ezt a logikát próbálja beemelni a mai magyar könyvkiadásba.

publio.png

Nézzük meg kicsit közelebbről, hogy mit csinálnak, és főleg hogy mit csinálnak jól, ami miatt ilyen ígéretes lehet a jövőképük.

A régi iskola

Mielőtt belevágnánk a Publio modus operandiának a boncolgatásába, gyorsan fussuk át, hogy hogyan is működik egy klasszikus könyvkiadó. A dolog úgy kezdődik, hogy egy nem jelentéktelen válogatás és mérlegelés után kiválasztott címekbe invesztálnak egy nem annyira szerény összeget, olyan 1-3 millió forint közöttit. Megveszik a kiadási jogot (adott időre és példányszámra!) a szerzőtől vagy jogtulajdonostól (párszázezer), ha külföldi, akkor lefordíttatják (párszázezer), gondozzák a szöveget tartalmilag (szerkesztés, lektorálás, korrektúrázás - röpködnek a többtízezrek), gondozzák műszakilag, (tördelés, ekönyv gyártás), szereznek vagy készíttetnek hozzá borítót (ez is pénzbe kerül), majd legyártatnak egy-két ezer példányt (újabb százezrek röppentek el).

Amikor ez megvan, ott ülnek a könyvek tetején. Költeni kell még a marketingre, kampányok, események, fesztiválok, stb. Majd (sajnos) be kell tolni a könyveket a nagyterjesztőkhöz, akik sok-sok héttel, de van úgy, hogy sok hónappal később kezdenek el fizetni. 

Mire egy könyvből pénzt lát a kiadó, addig bizony egy-két millió már simán elment, és az első költségek kifizetésétől az első bevételig simán eltelt 6-12 hónap, vagy több. Nagyon durván. Az is látszik, hogy a kockázatot gyakorlatilag teljesen a kiadó viseli, és hogy egyetlen irányból, az olvasók felől jön a bevétel - zömében a nagyterjesztőkön keresztül.

Ezzel szemben a Publio

A Publio alapvetően nem kérdőjelezi meg ezt az értékláncot, csak más szerepeket és kockázatokat vállal fel, mint a tradicionális kiadók.

Az első jelentős különbség, hogy a szöveg gondozásának a feladatát (és sok minden mást is) meghagyják a szerzőnél. A Publio a szerzőjük által késznek tekintett szövegekkel kezd el dolgozni, abból készíti el az elektronikus változatot és a papírtördelést. Mivel a folyamat automatizált, sokaknak lesz baja azzal, hogy ezek az anyagok nincsenek "kioptimalizálva" (egyedileg szerkesztve), így viszont olcsó (e-könyvnél ingyenes) lesz az előállítás - alapesetben. Ez fontos dolog, mert az egyes címek megjelentetésért, ilyen vagy olyan formában a szerző fizet. Ez lehet valamilyen átalánydíjas konstrukció, mint a Klubkártya, vagy eseti megbízás tárgya.

Ebből viszont az is következik, hogy a Publio, szemben a hagyományos kiadókkal nem szelektál, nem végez előszűrést, alapvetően mindent megjelentet, amit bevisznek hozzá, hiszen a befektetés és a kockázat a címekben maradt a szerzőnél. A hagyományos kiadó vállalkozik, azaz befektet, kockáztat és elteszi a profitot, a Publio ezzel szemben inkább szolgáltató, aki hagyja, hogy a kockázat  és a bevétel a szerzőé legyen. Erre az aspektusra még vissza fogunk térni.

Ha tehát nincsenek egyéni (és külön finanszírozott) igények, a szerző könyve az "alapbeállításokkal" (azaz nincs egyedi szerkesztés vagy tördelés) fog végigfutni a Publio "gyártósorán". Ettől persze el lehet térni, és meg lehet venni a klasszikus kiadók értékláncának lépéseit darabonként is akár. Vagy, és itt jön az újdonság, ki lehet váltani új megoldásokkal. A sikeres szerzői kiadásokat is "szerkesztették" (átolvasták, javaslatokkal éltek, egyszóval gondozták a szöveget), csak nem profik, hanem mondjuk a barátok, az alkotótársak, a rajongók. Ugyanígy, a marketinget is meg lehet csinálni szerzőként, lásd pl. Nyáry Krisztián Facebook-munkássága. De, és ezt fontos látni, a kockázat maradt a szerzőnél.

Miután elkészült egy adott cím, a Publio betolja azt egy csomó értékesítési csatornába, kezdve a saját boltjával, folytatva a magyar ekönyves és nyomtatott könyvesboltokkal (a legtöbb cím papíron és elektronikusan is megjelenik), befejezve a nagy nemzetközi forgalmazókkal (iTunes, Google Play, stb.).

És itt jön vissza, hogy miért érdemes egy szerzőnek a Publióval dolgoznia: az értékesítések után akár 70% (!!) is maradhat a zsebében, ha a Publio oldaláról történt az eladás, ha partneren keresztül akkor nyilván kevesebb, de még így is lényegesen nagyobb részesedést kap az eladásokból, mint a hagyományos rendszerben. A rendszer igazságos, aki befektet, aki kockáztat, ahhoz jut a nagyobb rész a bevételből - már amennyiben lesz bevétel.

Azt látjuk, hogy magukkal az anyagokkal nem foglalkozik olyan vehemenciával a Publio, mint klasszikus kiadók, ezért egy kicsit nehezemre is esik őket kiadónak nevezni egyáltalán, de jobb szó szót most nem találtam a tevékenységükre. Ellenben kifejezetten sokat foglalkozik a szerzőkkel magukkal:

  • managelik, gondozzák a szerzőket, tippeket és tanácsokat adnak nekik
  • szervezik a közösségi életet (300 fős aktív közösség épült a kiadó körül), a klubtagsági létező és pezsgő fórumhoz segíti a tagokat
  • szerveznek eseményeket, nem is kispályásokat. Február 18-án például Oravecz Nóra meséli el, hogy hogyan lett Libri sikerlistás. És havonta lesz hasonló szeánsz, mindig mással persze
  • nagyon fontos, hogy folyamatos a visszajelzés a szerzőknek is, és a piacnak is, hogy miből mennyi fogyott. (Szerintem végtelenül tanulságos lenne, ha hasonló minőségű adatokat publikálnának a nagy terjesztők)

Csapdák

Azért van itt pár dolog, amitől azért az egyszeri olvasó nem fog feltétlenül rajongani a Publióért.  Az egyik, hogy a Publio nem végez tartalmi szűrést, bármit át fog engedni magán. Azaz nem lesz olyan zsáner- vagy éppen minőségorientált, mint egy klasszikus kiadó. Kérdés persze, hogy az olvasó kiadóra vagy szerzőre szűr. A válasz szerintem az, hogy melyik ügyesebb a márkaépítésben. Olvasói szemmel a Publio márka nem lesz iránymutató, minden azon múlik, hogy az adott író (hangsúlyozzuk, aki tulajdonosa, felelőse és gazdája marad a történetének), miképpen akar megjelenni. Nyilván, ha valaki a nagymamája meséiből akar könyvet csináltatni, és karácsonykor meglepni vele a családtagokat, az nem fog annyit invesztálni az ügybe. A boltban ott lesz persze, de nagy csodát ne várjunk. 

Aki viszont komolyan gondolja a dolgot, és felépít egy saját brandet (mint ahogy azt tette a már emlegetett Oravecz Nóra, vagy hogy a zsánernél maradjunk Molnár Dorka), de még nem tart ott mint Fejős Éva, hogy saját kiadója legyen), na nekik jó  ugródeszka lehet a Publio. (Hasonló pályát futottak be anno a Szürke ötven árnyalatával, vagy hogy sci-fit is emlegessünk A marsival.

A másik dolog, ami nekem kicsit szúrja a szemem, a költséghatékonysági okokból uniformizált gyártósor. Olyan ez pontosan, mint a  manufaktúrák (klasszikus kiadók) meg a gyárak (Publio) viszonya. Kézzel mindig szebb /jobb dolgokat csinálni, mint egy futószalagon. De belátom, nem mindenkinek van szüksége (vagy lehetősége) arra, hogy azt törődést, befektetést beletegye az anyagába, amit szerintem minden könyv megérdemel. A Publio mindenesetre dolgozik azon, hogy az automatikus gyártósor is folyamatosan fejlődjön. Kezdve azzal, hogy próbálja képezni a könyvkiadásba becsöppenőket, hogy mi mindent kérhetnek.

Jó hír még az is, hogy egyrészt címenként is megvan a javítás lehetősége, utólag is lehet korrigálni a dolgokon. Az elektronikus kiadásnál ez nem kérdés, de igaz ez a nyomtatott változatra is, ugyanis a nyomtatott példányok is mindig a rendelés után készülnek el (Print on Demand). Másrészt működik ez az első perctől is, aki akar, vásárolhat egyedi szerkesztést, tördelést, profi borítót. 

Eredmények

Itt van a lényeg. Az mellékes, hogy nekem mi tetszik és mi nem, az a kérdés, hogy miképp vélekedik erről a módszertanról a piac.

 publiosales.gif

Pillanatfelvétel innen, 2015 február

A piac a Publio esetében kettős. Egyrészt van a megjelenni vágyók (kézorattal rendelkezők) piaca. Emlékezzünk vissza, az elmúlt években, amikor még az elektronikus jogok, az elektronikus megjelenések abszolút nem voltak maguktól értetődőek, volt pár pályázat a "fiókoknak írt" anyagok előcsalogatására, azzal a nem is titkolt szándékkal, hogy elektronikusan is megjelenjenek. Csinált ilyet a Kossuth kiadó vagy a Könyvmolyképző is. Azokból a pályázatokból nem sok anyag jutott ki a piacra, leginkább azért, mert azt a "hagyományos" kiadói működésbe csatornázták bele, a kiadó invesztált, és a kockázatot is ő vállalta, a saját márkaelismertségét hozva a történetbe. Ezért nem tehettek mást, csak a legjobbakat jelentették meg. 

Ezzel szemben a Publio, ha jól számolom csak tavaly 400 körüli címet jelentetett meg. Oké, ők ebből élnek, gondolhatnánk, de csak félig lenne igazunk, mert az árbevétel nagyjából fele(!) már a vásárlóktól (olvasóktól) jön. Megint, ez a hagyományos kiadásban 0% és 100%, kivéve ha egy kiadó vállalja egy magánkiadvány megjelentetését. Nyilván a Publio esetében nem olyan homogén a bevételi kép, mint egy átlag kiadónál (ahol szintén három húzócímre jut hét bukó), a 400 cím nem ugyanannyit hoz árbevételből, főleg hogy ahány szerző (magánkiadó) annyiféle méretű és hatékonyságú könyvmerketinget tudnak az egyes címek mögé tenni. De az kijelenthető, hogy az "Oravecz Nóra-jelenség" ha ritka is, de nem egyedülálló még a magyar piacon sem, a Bookline 2014 decemberi ekönyves TOP10-es listáján már két címmel is ott van a Publio, D. Tóth Kriszta és Dragomán György könyvei mellett.

Verdikt

Innentől teljesen szubjektív. Olvasói szemmel nézve szerintem a szűrés nélküli megjelenések és az automatizált gyártósor alapértelmezett használata miatt a Publióra nem lehet olyan mértékben "rákattanni", mint egy jól bejáratott zsánerkiadóra. A Publio nem is így versenyez velük. A Publio kontextusában felértékelődnek azok a csatornák (elsősorban a közösségi média, a Moly.hu, a könyvesbloggerek, az Irodalmi Podkasztok pl.) ahonnan tájékozódni lehet az egyes címekről. És mivel lerövidül az út a szerző és az olvasó között, hiszen a szerzőnek piszokul ott kell állnia az anyagai mögött, lévén a fentiek okán miatta és nem a Publio miatt fogom megvenni a könyvét, lehet építő bírálatot is megfogalmazni, hogy pl. Te, haver, 2014-ben azért már nem ciki ám a sorkizárás ;-).

Írói szemmel kifejezetten érdekes lehet. Aki csak szárnyait próbálgatja, aki lepattant már nyolc hagyományos kiadóról (akármiért is), de mindenképpen meg akar jelenni, viszont végesek az erőforrásai egy saját kiadáshoz, annak érdemes közelebbről is megnéznie a Publiót. Mindenképpen találkozhat hasonló cipőben járó "alkotótársakkal", ami alkalmasint nagyon inspiráló lehet. Ki tudja, kiből lesz a következő nagy gurítás?

Kis kiadói szemmel meg azért érdemes ezt a csapatot közelebbről megnézni, mert a szöveggondozással kapcsolatos alapstratégiájuk miatt (Intézze a szerző!), nem igazán ellenfelei a hagyományos kiadóknak (akik ugye elvileg éppen a szövegválogatásban és -gondozásban a legerősebbek), ellenben az a 30%-os terjesztői árrés, és bejáratott digitális csatornák kifejezetten érdekesek lehetnek egy olyan kis kiadónak, amelynek nincs erőforrása arra, hogy maga foglalkozzon ezzel.

A self-publishing nem fogja a feje tetejére állítani a könyvvilágot, vagy ha igen, nem holnap. Viszont a Publio behozott egy olyan lehetőséget a piacra, ami lehetővé teszi, hogy olyanok is teret kapjanak a megjelenésre, akik a hagyományos rendszerben a nulladik körben kipontozódnának. És ha ezerből csak kettő-három tud befutni, akkor olvasói szemmel szerintem már jól jártunk. Oké, a Szürke ötven árnyalatát nem éltem volna meg veszteségként, ha nem jelenik meg így direktben. De pont a Szürke ötven árnyalata (és a hozzá hasonló sikerkönyvek) termelik ki azt a pénzt, amitől a kevésbé sikeres, de megjelenésre mindenképpen érdemes címek is a piacra tudnak kerülni. És azokért már kár lenne, ha nem jelenhetnének meg.

A posztot nem írhattam volna meg Szabó Zsanett és Alcser Norbert nélkül, akik készségesen válaszoltak a leggonoszabb kérdéseimre is. Közreműködésüket ezuton is köszönöm, a műfaj nevében ;-)

7 komment

Címkék: bemutató könyvkiadás gyakorlati kérdések publio Oravecz Nóra

Képregények az új paradigmában

2015.02.01. 08:30 Dworkyll

Diszklémer: nem vagyok az a kifejezett képregényfogyasztó, nem vagyok otthon a zsánerben, minden javítást, kiegészítést szivesen fogadok.

Képregényekkel még az átkosban találkoztam először, a francia munkásmozgalom legendás Pif és Herkules történeteiben, Szutyejev Vidám meséi, Dr. Justice és Rahan voltak az első témába vágó élményeim. Nem voltak rosszak, különösen mondjuk az Újvidéken kiadott Asterix és Talpraesett Tom történetek, amiknek a fordításai szerintem jobbak voltak a Magyarországon megjelentnél.

 

Valahogy pótszernek éreztem őket egy olyan korban, amikor hiánygazdaság volt, és nem lehetett olyan egyszerűen könyvformában hozzájutni mondjuk a Csillagok háborújához, vagy Rejtő Jenő  műveihez. Rejtő Jenő képregényben és folytatásokban(!) a Fülesben... Hát nem lett a kedvencem a formátum. Aztán a kilencvenes években egyszer eljutottam egy német képregényboltba, és láttam, hogy ezt másképp is lehet. De akkorra már késő volt. Valahogy szűknek és korlátosnak éreztem a képregényeket az írott szó végtelen elképzelhetőségéhez képest.

Az új technológiákkal - elsősorban a tabletek térnyerésével - azonban úgy tűnik a képregény-szcéna is kapott egy lökést. Egyrészt a meglevő anyagokat, (amiket szorgos kezek már sok-sok éve beszkenneltek) viszonylag egyszerű az új eszközökre átrakni. Nem, a pdf nem az ideális formátum, az eszközön olvasott képregényre sem, cbz, cbr ha csak a minimumra törekszünk.

Kérdés: van külön szó magyarban a comic bookra és a graphic novelre?

Szerencsére azonban nem állt meg a világ a lapokra szerkesztett képsorozatok digitalizálásánál, hanem - mivel a technológia engedi, sőt bátorítja - olyan anyagok is a piacra kerültek, amik bár alapjaiban képregények, de nagyon sok mögöttes tartalmat is kaptak. Háttérinformációk, zene, minimálanimációk, sőt olvasói döntésen alapuló alternatív történetszálak (csak egy kicsit igényesebben kidolgozva, mint anno a Kaland-Játék-Kockázat könyvek, amiket a Zagor kiadó élesztett újra).

Nagyon érdemes megnézni például az alábbi kiadványokat, főleg hogy "beleolvasni" ingyen is lehet mindbe:

 

Bevallom, ez utóbbi miatt írom ezt a posztot. Ugyanis ez az anyag újabb határt lép át a mindenféle tartalomfogyasztásban-szabadidőeltöltésben. A Midnight Rises  háttértörténetül szolgál egy tabletre tervezett sci-fi shooterhez, a Midnight Starhoz, amit az idén terveznek kihozni. És olyan nevek dolgoztak rajta, mint nagy kedvencem John Scalzi, vagy Serj Tankian a System of  a Dawnból.

Ha valaki tud még hasonló jóságokról, az ne tartsa magában :) Előre is köszönöm a műfaj nevében.

 

13 komment

Címkék: képregény tablet ipad introverziók scalzi

Re-poszt: E-kiáltvány

2015.01.07. 22:42 Dworkyll

A cikket Penna Magazin 47. számába írta Krystohans olvtárs. Eredeti változata itt olvasható, ez itt egy engedélyezett utánközlés. Nem minden felvetésével értek egyet, de vitaindítónak ideális :)

Valamikor 2011 nyarán útnak indítottam egy Facebook-csoportot, Hungarian e-books néven. Akkor már bő hatodik esztendeje erőlködtem azon, hogy Magyarországon ne kiadók arctalan munkatársain múljon az, hogy egy megírt regényemet az életben bármikor is megismerheti-e a nagyközönség, vagy egy-két megmondóembernek köszönhetően örökre süllyesztőbe kerül. Kellett, hogy az egyik megmondóember legyek, habár könyvet írni sokkal jobban szeretek, mint észt osztani egy blogolós oldalon.

Aztán ahogy pörgettem visszafelé az idővonalat, hogy összefoglalhassam az elmúlt évek történéseit, lassan kibontakozott előttem egy filmszerű kép, miként is alakult ez az egész e-könyv paradigmaváltás országunkban. Kezdődött olyan kicsiny, polgári kezdeményezésekkel, amik közül sok meg sincs már. Magam is az akkori KIMTE egyesület aktív tagjaként próbáltam rábírni az elnökséget, hogy még az elsők között nyissunk az új piac felé… már 2007 óta… hát nem sok sikerrel. A Hungarian e-books indulásakor zárult a Budapest Bank Valóraváltó pályázata, aminek egyik nyertese az az SF-portal lett, amelyik szintén az elsők között dobott piacra magyar e-könyvet. Akkor szinte úgy tetszett, hogy elindul végre a dömping, a szubkultúrából, a zsánerirodalom olvasóközönségének segítségével végre mi, magyarok is ott leszünk a Gutenberg galaxis digitális váltásának startlövésénél, lesz mire alapoznunk, mire az igazán nagyok egyáltalán észreveszik a mi icipici piacunkat, mint felnyalintható morzsát.

Aztán mégsem történt meg mindez. Nem robbant az angol nyelvű megjelenés, a kispolgári kezdeményezések, az e-könyvgyártó garázsműhelyek szépen elsorvadtak, vagy besoroltak előbb a zsánerkiadók védőszárnyai alá, majd egy-két ilyet felszippantott az országunk nagyjainak számító két tömörülés: az Alexandra-birodalom, és az ellenükben szövetkező Líra-Bookline-Stb. Group.

A Hungarian e-books csoportban ágáltunk a DRM (digitális adatvédelem) kemény formái ellen. Érveinket nagyrészt elfogadta az e-könyves szakma, mivel eladni akartak. Ebben persze nagyrészt közrejátszott az is, hogy egy komolyabb digitális adatvédelem kiépítése csillagászati összegekbe kerül, aminek a megtérülésére belátható időn belül esély se nyílt volna. Az Adobe, ami sokáig (?) az Amazon vetélytársának tűnt, egyszerűen kihalt a kemény DRM-es vonalával a nemzetközi versenypiacon, pedig igen komoly tervekkel kecsegtettek akkoriban. Így aztán a puha DRM mellett tette le a voksát a 2012 közepén megalakult Egyesület az e-könyvekért szövetség, az ekonyvegylet.hu oldalon.

Az árakkal kapcsolatban már nem volt ekkora egyetértés; ma jellemzően nincs nagyságrendi különbség az e-könyv és a papírkönyv ára között. Érvek és ellenérvek bőven olvashatók a megjelent posztok alatt (amikből számos törlődött, miután én személy szerint elhagytam az időközben teljesen megváltozott Facebookot), ám a tények makacs dolgok: ma nincs rentábilis e-könyv kiadás Magyarországon. Az egyik olyan ország lettünk, ahol a digitális anyagok közel negyede ingyenesen kerül a végfelhasználóhoz, nagy része illegális úton. Az internethasználatunk közel 20%-a erre fordítódik, míg a közügyek intézésére szánt internetezés nincs 1%! Természetesen vannak ingyenesen letölthető e-könyvek (amik döntően 70 évnél régebben elhunyt szerzőktől valók), és pár száz forintokért letölthetők. A külcsín és/vagy a belbecs ezek többségénél bőven elegendő okot szolgáltat erre a szerény árazásra.

Évek óta húzódó probléma az e-könyvekkel kapcsolatban a más elektronikus szolgáltatásokhoz hasonlatosan magas ÁFA. Minthogy olyan merész Robin Hoodok, mint Franciaország és Luxemburg is törött bicskával kénytelenek visszavonulni a saját ÁFA csökkentő háborújukból, amivel az e-könyveket a nyomtatott példányok szintjére kívánták hozni, nem sok esély kínálkozok arra, hogy a jövőben ez a probléma kedvezően alakulhasson Magyarországon. Saját meglátásom szerint viszont sokkal nagyobb kifogásként használják ezt az illetékes e-könyv kiadók az árképzésük magyarázatában, mint ami hihető.

Na, de hagyjuk is ezt, hiszen ahogy görgettem az idővonalat, szépen megszaporodtak az immár hazánkban is megvásárolható készülékek, az e-könyv olvasására való readerek ismertetői. Az eleinte kizárólag Kindle-hozsannákat egyre többször tarkították Kobo-, Sony-readerek, majd egyéb, feltörekvő újoncok bemutatásai. Emellett már lehetett linkelni e-könyv szerkesztést, konvertálást, appokat és warezeket ismertető oldalakra, miközben egyre-másra tűntek fel az illegális letöltő oldalakat ostorozó írások is. Sajnos azonban ezek ellen sem összefogás nem született, sem valami ebből sarjadzó újabb csoport, akik esetleg a Tolvajkergetőkhöz hasonlóan a szellemi tartalmakat eltulajdonítók nyomába eredtek volna. Bevallom, nekem elvi okaim vannak, amiért nem vállaltam fel ezt a harcot: amíg EU szabályozással és EU árkategóriákkal kell az EU minimálbér ötödéből megélnünk itt, Európa kellős közepén, addig a kultúra és a művészet termékeinek megszerzését a megélhetési bűnözés kategóriájában érzem. Tudom, hogy nem az, ez csupán érzés. Itt az tarolna óriásit, aki felérné ésszel, hogy az éhezőknek nem eladni kell a kenyeret, hanem osztani, és azzal megnyerné mind. Amíg viszont az értékért aranyat, de még a bullshitért is pénzt követelnek a kiadók, addig nincs mit csodálkozni azon, hogy bányászjelvényt kapnak a munkájukért.

Közben nagyot változott a tankönyvpiac is, és – minő csuda! – itt sem az e-könyvek széles választékának mielőbbi bevezetése lett a trend. Háromévi iskolakezdést követően ma ott tartunk, hogy a pedagógusok, a tankönyvkiadók és a tanulók szüleinek nagy része válogatott médiumokon keresztül szitkozódik a kialakult helyzet miatt. Mivel magam is tankönyveztem, tudom, hogy nem egyszerű feladat megoldani ezt az évenként ismétlődő cirkuszt, az meg különösen nem használ az ügynek, ha diákmelósokra és közmunkásokra bízzák a tényleges munka oroszlánrészét. Persze lehet, hogy letölteni valami központi helyről e-könyv formátumban még bonyolultabb lenne… de én inkább ezt tettem azokkal a tankönyvekkel, amik a csodás lebonyolítás ellenére sem érkeztek meg időben a gyerekeimnek.

Ha meg már KELLO, akkor igen, kell, ó, beszélnünk a könyvtárakról is! A Hungarian e-books oldal rendszeresen kikacsintgat a külföldi eseményekre, amik – bárcsak! – hatással lehetnek a hazai helyzetre. Így, a pár éve még ötletelgetés szintjén folyó diskurzusokból mára konkrét példák lettek azt illetően, mit is okoz az e-könyv a könyvtári kölcsönzésben, a hozzájuk kapcsolódó rendszerekben. Mint kiderült, ott aztán tényleg alig jelent problémát: tulajdonképpen csak egy újabb rekord a könyv tartalmi feldolgozásában. A könyv szövege csupán egy újabb lekérhető adat, amihez többféle szolgáltatási rendszer elképzelhető. A kereskedelmi célú könyvtárak főleg a felhő típusú rendszerek felé nyitottak, aminek a Magyarországon induló kezdeményezését csúnyán a sárba tiporták a jogaikat féltő kiadók. Így aztán ilyen ma Magyarországon nincs, bár az olyan külföldi kezdeményezések, amik cirka havi tíz dollárért kb. milliós nagyságrendű olvasnivalót kínálnak, jövőre már a bevételeik duplázódására számolhatnak. Ez pl. a Scribd esetében 22.000.000 dollárt jelent! És ez a vállalkozás csak egy kis cseppecske az Amazon tengere mellett.
A másik módszer inkább a közgyűjtemények irányvonala. Ebben a Magyar Elektronikus Könyvtár évekig európai színvonalat tartott, ám aztán pár éve egy kis jogi módosítással elérték, hogy minden kis kiadó kénye-kedve szerint visszavonathasson a már feltett MEK könyvek közül bármit, amit akár csak tervez (!) kiadni a jövőben. Az addig is inkább csak lelkesedésből bővülő állomány így aztán érthető módon megrekedt egy kb. 2012-es szinten, bár akkor állítólag már meg volt a működő, 3D-s, virtuálisan bejárható verziója is – méghozzá nem milliárdos projektek eredményeként! Lehet, hogy pont ezért kellettek azok a jogszabályok? Okostelefonos és androidos kiegészítőkkel bővült azóta, és tavaly újabb 1300 (!) kötettel. Persze a Hungarian e-books oldalon olvashatók voltak a hírek a nagyvilágban itt-ott megnyitott, teljesen digitalizált e-könyvtárakról, vagy, hogy Londonban a diákok már ingyen letölthető app segítségével kölcsönözhetnek az egyetemi könyvtárból digitális könyveket, de hát mi örülünk a PIM új köteteinek is.

Azért azt elmondhatjuk, hogy az e-könyv, mint formátum, nem maradt ismeretlen a magyar olvasóközönség előtt. Az egyetemek dokumentumokban és .pdf formában küldözgetett jegyzeteit lassan felváltotta az okostelókon jobban kezelhető .epub. Az nCore soktízezres magyar közössége százezerszám válogathat a magyar nyelvű címek között, de lassan már a Kindle Unlimited, a Scribd és Oyster oldalain is van értelme magyar szerzők után kutatni. A torrent oldalak eddig is kilométeres előnnyel vezettek a tartalmakban, ebben a Pirate Bay lekapcsolása sem fog sokat változtatni.
Szerencsésen elkerült minket az Amazon cápa: bekebelezésre valószínűleg teljesen alkalmatlannak ítélve a szétdíbolt könyvpiacunkat, a benne marakodó kövületekkel, miközben az egyetlen értékadó elemét, a tankönyvpiacot kalóriamentesítette a központosítás. Nagyjából ott tarthatunk, hogy nincs az a pénz, amit a Magyar Állam fizetni tudna az óriáscégnek, hogy ide befektessen. Majd, ha a szállítódrónok elérik a 300 kilométeres menettávot, talán lesz közvetlen kapcsolat, addig csak futárszolgálaton át drágítva jönnek a mosolygós dobozok.

Jelenleg tehát vannak e-könyv olvasók, gépek és emberek egyaránt, sőt egészen szép e-kiadványok is léteznek, csak fizetőképes kereslet nincs. Azt sikerült kiönteni a fürdővízzel együtt.
Az elmúlt esztendőben azért sok jó dolog is történt a magyar e-könyvesekkel: megszűnt pl. Rejtő Jenő jogvédettségi időszaka, így végre legálisan olvashatjuk, ingyér’, villanyon. Az e-könyv kiadók végre testet öltve jelenhettek meg a Könyvfesztiválon, a Könyvhéten. A Kossuth Kiadó még díjat is nyert az e-könyveivel, ami igazán szép és társadalmilag is hasznos. Igaz, az ekonyvolvaso.blog.hu-nak is volt egy szépen levezényelt e-könyv szépségversenye, de az kisebb sajtót kapott. (Viszont nagyobb pizzát!) Ismét megrendezték az e-könyvek hetét március elején, és remélhetőleg ez már meg is marad.
Újabb versenyzők újabb kütyüi tűntek fel az e-könyv olvasók piacán. A Sony reader ágazata pl. beolvadt a Kobo vállalatba, a PocketBook pedig egészen új vonalakon indított. Megmosolyogtuk azt a TXTRbeaglenek elnevezett furcsaságot, amit azóta sem láttam még élő ember kezében – igaz halottéban sem.
PIM (Petőfi Irodalmi Múzeum) felzárkózott a korához, így a MEK mellett van végre kortárs e-könyvtári alternatíva Magyarországon. Kaptunk hírt az ELDORADO nevezetű, közös, magyar könyvtári platformról, ami az adatbázisokat köti össze egymással. Közben az Amazon is beüzemelte a maga letöltő-kölcsönző felhőjét, ami persze kissé nagyobb, mint a teljes magyar könyvtermés, de legalább kis varázslattal bárki számára elérhető.
Kaptunk sok újdonságot arról is, hogy aki maga szeretne e-könyvet előállítani, az miként és mivel tud olyat. A letölthető appok, honosítások, a formátumok és konvertálások is kibeszélésre kerültek. A publikálással, marketinggel kapcsolatosan is megjelent sok okosság a Hungarian e-books posztjai közt, így aki akarta, mára profi e-könyv kiadóvá képezhette magát a csoportban.
Az olvasókat sem hagytuk azonban cserben, így számtalan bűnös e-könyv reklám mellett sok legálisan és ingyenesen letölthető könyv, tananyag és ismeretterjesztő kiadvány linkje is felkerült. Persze hűen közöltük azokat a cikkeket is, ahol „angol kutatók” kiderítették, hogy az e-könyvek olvasása felületesebb, butít, kialvatlanná tesz, hiszen mi pártatlanok vagyunk, főleg a csontkemény tudománnyal szemben! Az ezek után írt kommentek meg ugyebár független vélemények az olvasóink részéről…

Úgy érzem, az elmúlt három és fél esztendőben egész jól kialakult a csoport arculata. Van egy erős, szakmai mag, körülötte egy folyamatosan duzzadó, érdeklődőkből és felhasználókból érlelődő héj, amire csak ritkásan szállnak élősködők. Remélem, ez 2015-re is így marad, és a naponta bővülő taglétszám nem kezdi el hígítani a tartalmat!
Amiben azonban úgy érzem, hogy változást kell hoznunk, az a szakmai identitás. Ez az alulról szerveződő kis csoport eddig úgymond „odabízta” a jelentősebb döntéseket a könyves szakmához, a kiadói munkához, a könyvterjesztői feladatokhoz közelebb állókra. Bízott a könyvtártudományos értelmiség, az e-könyvek ügyéért tömörülő kiadók és a könyvpiacot döntően befolyásoló könyvterjesztők szaktudásában, abban, hogy ezt a paradigmaváltást bölcsen, felsőbb és előremutató célok érdekében tudják majd levezényelni.

Mára egyértelműen látszik, hogy ez nem így van. Igénytelen e-könyvek, elhanyagolt tudományos és ismeretterjesztő szegmens, elmarjított olvasóközönség, magára hagyott szerzőréteg jellemzi a mai magyar e-könyv kultúrát. A színvonalas kezdeményezések, jó ötletek sorra elsorvadtak egy önző hatalmi játszma avartüzében, aminek az oszladozó füstjén túl látszik, hogy igazából semmi nincs: se tőkeerős bázis, sem európai színvonalú szolgáltató apparátus nem vár ránk, ami a digitális jelenbe vezetne a papírkönyveket előtérbe helyező középkorból.

Igenis, meg kell találnunk – nekünk, interneten lógó felhasználóknak közösen – azt a modellt, ami a honi kis piacon is élhetővé, gazdaságossá és fenntarthatóvá teszi az e-könyvek előállítását, terjesztését, fejlesztését. Példát kell mutatnunk azoknak az e-könyv előállítóknak, akik a régi, papírkönyves útvonalra akarják kényszeríteni a digitális tartalmakat! A Hungarian e-books 2015-ben a hírek és újdonságok közlésén túl ezért fog küzdeni, és várja mindazokat, akik ötlettel, felajánlással, kezdeményezéssel segíteni tudják ezt a munkát! Használjuk a Facebookot arra, ami: egy alkotó, digitális közösségnek!

13 komment

Címkék: könyvkiadás elméleti kérdések re poszt