Wifi, színes kijelző, touchpad, szövegbevitel - mindez a Kindle2 árának feléért. Túl szép hogy igaz legyen. És nem is igaz: a Nintendo kézikonzolja nem könyvolvasónak készült, annak ellenére nem, hogy azóta két klasszikus-válogatás (egy japán és egy angol) is megjelent hozzá. Amiért érdemes odafigyelni rá, az két olyan megoldás, amely igényként sokszor felmerült, de megvalósítani ezidáig egyik dedikált olvasó sem tudta, akarta.

Először is nézzük mi kell ahhoz, hogy egy NDS-en olvasni tudjunk. Először is, maga a konzol. Legalább egy DS light, az első változat túl bumfordi ahhoz, hogy normálisan használni tudjuk. A két később változat (DSi és DSi LL) nagyobb képernyője sokat javít a használhatóságon, ám ez tükröződik az  árukban is.

Azután egy flashcard. A flashcard egy olyan játékkártya, mely lehetővé teszi, hogy programokat futtassunk a gépen - hála a lelkes hobbifejlesztők csapatának, több olyan program közül választhatunk, amelyek minőségükben akár a hivatalos programokkal is felveszik a versenyt. Ha tudunk programot futtatni, és a eszköznek van képernyője, akkor lesz rá olvasóprogram. És lett is.

A különféle próbálkozások közül a DSLibris az, amelyik leginkább használható. A többiek vagy vízszintesen jelenítették meg a szöveget (pl. DS Reader), vagy félúton megunta a programozójuk (mint egy ígéretesnek induló pdf-olvasó), vagy az olvasás élményét tönkretevő előkészületeket és olvasási módszert igényel (például a képként elmentett dokumentumot azegyébént kiváló CBDS képregényolvasó-programmal olvasni úgy, hogy ide-oda rángatgatjuk az olvashatóra nagyított szöveget).

A program maga nem kínál túl sokat: xhtml vagy epub formátumokat olvashatunk vele. Ennyi. Viszont ezt tudja bármilyen nyelven, normális ékezettel is. Ahogy a képen látszik, van minimális beleszólásunk abba, hogy milyen fonttal, mekkora méretben jelenjen meg a szöveg, de ezt sem érdemes nagyon piszkálni. Elhelyezhetünk könyvjelzőket is az olvasott műben, de igazából felesleges: a program megjegyzi, hogy hol tartottunk (és újrainduláskor automatikusan az adott oldalnál nyitja meg az adott könyvet.) A képernyő még mindig pici, de van három dolog, ami mégis élménnyé teszi az olvasást.

Háttérvilágítás

A háttérvilágítás régi vita az ekönyvek rajongói között. Aki szokott sötét szobában, vonaton is olvasni, tudja, mennyire hasznos lehet. A program első indulásakor zavaróan erős lehet a papír fehér színe - ám levéve afényerőt (Y gomb), hamar egy szemnek is barátságos szürkét kapunk. Teljes sötétben pedig kipróbálhatjuk a pepita változatot is: ilyenkor fekete alapon jelennek meg a fehér betűk. Egyetlen hátránya, hogy erős napfényben nem nagyon fogunk olvasni rajta.

Két képernyő

Az osztott képernyőre sokan úgy tekintenek, mint egy felesleges sallangra, amelyet a papírkönyvek nosztalgiája szült. A NDS megmutatja, miről is lenne szó. Jelenleg egy ekönyvolvasó legsebezhetőbb pontja a képernyő, tok nélkül csak a bátrabbak merészkednek vele lakáson kívül. A NDS-nél csak egy mozdulat: összecsapjuk a két oldalt, és máris van egy zsebben elférő "könyvünk", a két képernyőt kemény külső páncél védi. Jó lenne látni ezt a megoldást nem csaknetbook méretű olvasók képében.

Lapozás

A két képernyő miatt sokat kell lapoznunk. És erre több módszer is a rendelkezésünkre áll. Haldhatunk a nyilakkal a szövegben, simogathatjuk az érintőképernyőt (mintha igazából lapoznánk), nyomkodhatjuk az A és a B billentyűkkel. Ám a legkényelmesebb, ha egyszerűen kézbe fogjuk a DS-t. Belesimul az ember markába, a fogás biztos (nem próbál kifordulni az ember kezéből, mint egyes "sarokgombos" olvasók), és elég egy apró pöccintés a hüvelykujjunkkal, és máris ott a következő oldal. Nagyon gyorsan meg lehet szokni, és hamar elérjük a papírkönyves olvasósebességet.

Összefoglalva: aki most akar új olvasót venni, annak egyik DS sem lehet opció - még a legfapadosabb ekönyv olvasók is többet tudnak. Viszont aki már megvásárolta játék céljából, az kis ráfordítással használható olvasó-alternatívát faraghat belőle.
De az NDS legnagyobb tanulsága az, hogy van értelme egy dupla- és aktív képernyős olvasónak, amit bátran zsebre vághatunk.